Nógrád Megyei Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 280-304. szám)

2802011-12-01 / 280. szám

2011. DECEMBER 1., CSÜTÖRTÖK

Az ember egyszer fiatal...

Nem vagyok jós, csak egy jobb sorsában reménykedő fiatalember. Nem tudom mi vár rám a jövőben, legfeljebb az körvonalazódik szívemben, eszemben, hogy milyen irányba kellene fordítani az életem kormányát. Tervekben nem szűkölködöm.

Két-három éven belül szeretSzakács lesz belőlem!

Rövid távon az én számomra a legfontosabb az, hogy sikeresen elvégezzem az iskolát, majd a szakmámban el tudjak helyezkedni és dolgozni. Ameny- nyiben sikerülne, úgy nagy esélyem lenne rá, hogy fiatalon jó és elismert szakács váljon belőlem, s ez garantálná a biztos megélhetésemet. Hogy öt év múlva mi lesz velem itt Salgótarjánban? Sajnos ezt nem tudom megválaszolni. Ezért csak abból tudok kiindulni és beszélni, hogy mit szeretnék.

nék szerezni egy stabil szakmát, az érettségihez már csak egy karnyújtásnyira vagyok, s dédelgetem a továbbtanulás gondolatát is. Továbbá szeretnék dolgozni... elhelyezkedni a szakmámban. „Sok pénzt keresni.”

Szeretném beutazni a világot és ha lesz lehetőségem, meg is teszem. Tíz éven belül mindenféleképpen szeretnék feleséget, gyerekeket, de csak akkor, ha itt az ideje és biztosítani tudok magamnak és a családomnak olyan anyagi hátteret, ami megfelelő.

De addig is élvezem a fiatalságot és a vele járó jót, rosszat, hiszen csak egyszer vagyunk fiatalok, utána

Továbbtanulás lehetőségét abban az esetben fontolgatom, ha nem sikerülne elhelyezkedni a szakmámban, vagy ha semmiképpen sem tudnék elhelyezkedni más területen sem. Tíz év múlva mi lesz? Az a jövő zenéje. Nagyban attól függ, hogy az én hazámban, Magyarországon a gazdasági helyzet merre fog tartani. Ha inflációs helyzetünkből sikerül kilábalni, akkor a magyar népnek is jobbra fordulhat a sorsa. Új munkahelyek létesülnek, több ember jut munkához, több adóbevételhez jut az állam és megindulhat a gazdasági fellendülés. Nem vagyok és nem is leszek karrierista típusú ember, ezért beérném annyival, hogy egy normámás mentséget kell találnunk.

Csonka Béla Szent József Szakiskola és Speciális Szakiskola, Egyházasgerge

Mi leszek, ha nagy leszek?

Szeretném elvégezni az iskolát és el is fogom. Törekszem arra, hogy úgy teljesítsek a tanulással, ahogy csak tudok. Szeretném, ha megkapnám a szakácsszakmát és jól el tudnék vele helyezkedni. Először is lelis családi házat vásároljak. Egy autót, mivel ez már szinte elengedhetetlen a munkahely szempontjából. Céljaim elérése után természetesen a családalapítás nagyon fontos dolog számomra. Nagyon boldog tennék, hogy kétkezi munkámnak gyümölcse tenne. Családomnak kulturált, emberhez méltó körülményeket teremthetnék.

_ Csizmadia Norbert

Szent József Katolikus Szakiskola és Speciális Szakiskola, Egyházasgerge

A vágyak szigetén

gyen majd egy biztos munkahelyem, ahol jól keresek. Nem gondolkoztam el azon, hogy mi tesz vetem öt év múlva és tíz év múlva.

Családot egyáltalán nem tervezek egyelőre, ahhoz még éretten vagyok, lehet, pár év múlva máshogy gondolom majd. Szeretek itthon tenni a szüleimmel és jó sokáig velük is akarok maradni, ameddig csak tehet. Mikor tennék boldog? Nem vágyom semmi lehetetlen dologra, boldog vagyok akkor is ha a körülöttem élő szeretteimnek mindenük megvan, amire szükségük van. Nincs most olyan dolog, ami boldogabbá töltetne, mint mikor hazajövök és minden rendben van, senki sem beteg, nem vitázunk testvéreimmel, együtt játszunk. Élvezem a gyerekkoromat. „Miért nem tehet minden felnőtt örökké gyerek...?”

Hunyadi Alexandra Szent József Katolikus Szakiskola és Speciális Szakiskola, Egyházasgerge

Öt év hosszú idő. Ezalatt bármi megtörténhet. Remélem, öt év alatt elérem a közelebbi céljaimat. Ilyen például az angol középfokú nyelvvizsga, a francia nyelvvizsga és a jogsi megszerzése.

Legfőbb vágyam, hogy egy elismert egyetemre vagy főiskolára bekerüljek, de még nem döntöttem el, hogy pontosan mivel szeretnék foglalkozni majd Szívesen foglalkozom az idegen nyelvekkel, mint például az angollal és a franciával. Ezeken kívül szeretnék még megtanulni japánul. A nyelvek iránti vonzalmamon alapul, hogy tolmács vagy idegenvezető szeretnék tenni. De érdekel a kémia is, amiből kifolyólag vegyészmérnök is szívesen tennék.

Tíz év múlva... már 27 éves leszek. Remélem, akkor már biztos állásom, jövedelmem tesz. ló tenne, ha addigra már több országot bejárnék vagy netán egy új gyógyszert fejlesztettem volna ki. Örülnék, ha tíz év múlva boldog házasságban élnék és tennének gyerekeim is. Azt,

is,

■V

?e \

hogy milyen házban élnék, már régen elterveztem. Egy gyönyörű kilátással rendelkező családi házban szeretnék majd

lakni, egy nagyvárosban, ez akár magyarországi vagy külföldi város is tehet. Szeretnék egy kutyát és egy cicát is. Minden vágyam, hogy egyszer legyen egy saját lovam. Mindenesetre az a lényeg, hogy a családommal legyek, biztonságos környezetben. Remélem, hogy majd a gyerekeim számára szép jövőt tudok biztosítani. Persze bízom abban, hogy akik most a barátaim, ugyanúgy a barátaim tesznek tíz, húsz év múlva is. El tudom képzelni, hogy ötvenévesen egy ház teraszán cseverészünk és azokon a szép éveken nevetünk, amiket együtt töltöttünk gyerekként.

Égyébként még soha nem repültem repülőn, de remélem, erre is tesz alkalmam. Vannak olyan

álmaim is (vagyis ezek már csak voltak), amik megvalósultak. Kiskoromban mindig kíváncsi voltam, milyen érzés az, amikor egy színpadon állok és több száz ember felállva tapsol nekem. Ez mára már nem csak egy álom. Hat évig Szécsénybe jártam színjátszóra, ez idő alatt számos előadásban, versenyen vettem részt a csoporttársaimmal. Tehát GaramvölgyiAndinak köszönhetően (aki az előadásokat rendezte) megtudhattam, hogy milyen fenomenális érzés ez. Remélem, a többi vágyam ugyanígy megvalósul majd egyszer. De ha nem is pontosan így alakul az életem, akkor is boldog teszek, csak tegyenek mellettem a barátaim és a családom.

Szántó Bianka Madách Imre Kollégium,

Balassagyarmat

átér szeretnék tenni, külföldön, talán Németországban.

Hogy tíz év múlva milyen életet fogok élni, azt nem tudom jelenleg elképzelni. Annyit tudok, hogy családot szeretnék, de tíz év múlva ki tudja majd ellátni a családját? Rejtély. Mert, magamról tudom, hogy a mai gyerekek igen igényesek, hát még akkor milyenek lesznek?!

Végezetül, még van egy olyan kérdés, hogy mikor tennénk boldo- gak. Ki tudja? Az emberek olyan élőlények, akik sosem tudnak teljesen elégedettek és boldogak tenni huzamosabb időn keresztül. Én talán akkor tennék boldog, ha szétszakadt családom újra egyesülne, bár ez szinte tehetetlen.

Nguyen Tuan Dániel Madách Imre Kollégium, Balassagyarmat

Sokakkal ellentétben én már tudom, mi lesz öt év múlva. (Ha tesz rá keret.) Az ország tele van igazságtalansággal és bűnözőkkel.

Tegnap is két idegen fiú molesztált, hosszan követtek, csak úgy tudtam tőlük szabadulni, hogy azt blöfföltem, az apám rendőr és odahívom őt. Ilyen és hasonló esetek állnak annak hátterében, hogy az igazságszolgáltatás valamilyen területén szeretnék dolgozni. Ha jól sikerül itt, a gimiben az érettségim, akkor megcélzóm a jogi egyetemet. Általános iskolában az igazgató néni .sokat beszélt a jogi egyetemre járó lányáról. Tőle tudom, hogy ott rengeteget kell taIgazságot osztanék

nulni, de megéri. Amellett azt hiszem, érzékem van ahhoz, hogy megítéljem, ki hazudik, ki nem.

Tíz év múlva talán már kezemben tesz a diploma, nem anyámék kenyerét eszem, hanem a saját keresetemből tartom el magam és én segítenék édesanyámnak.

Attól tennék boldog, ha az ügyvédi pálya megnyílna előttem és sikert érnék el abban, hogy jogi tanácsokat adok másoknak. De még nekem is tehetnek nehéz jogi ügyleteim, amelyekben az ilyenfajta tudás segítene.

Rá ez Dalma Madách Imre Kollégium, Balassagyarmat

/ A legrosszabbat ' várom, de a legjobbat remélem

Sokan gondolnak a jövőre, hogy mi lesz később, sokan, de nem mindenki. Én sem tartozom azok közé a személyek közé, akik nem veszik észre, hogy suhan tova mellettük a jelen. Mint sok témával kapcsolatban, itt is az arany-középutat vá- \ lasztom, hiszen akik a jövőt vár- \ ják, nem tudják élvezni a jelent, N. a jelen embereinek pedig 'v nincs igazán biztosítva a jö- \ vőjük. A lap szerkesztői \ azt kérdezik, hogy mit képzelünk el, hogy mi lesz velünk öt év múlva. Az igazat megvallva még bele sem gondoltam.

Gondoljuk el, lehet igazán, álmodozás nélkül gondolkodni a jövőn? Nem hiszem! A mai vi- i lágban túl gyorsan törté- / nik minden. A gazdaság / egyre inkább csak romlik f kis hazánkban is. Sok ember- / nek igazi otthona sincs és sokan / éheznek, bár ezzel nem mondok / újat. Sokan azt is állítják, hogy Magyarország nemsokára a csőd szélére kerül, de hogy ebből mennyi igaz, azt nem tudom.

Ezeken túljutva, én még bízom a jövőben. Realista szemmel képzelem el a közeljövőt, a legrosszabbat várom, de a legjobbat remélem. Tovább szeretnék tanulni, reményeim szerint egy egyetemen és igazából hazai egyetemen, de édesanyám külföldön szeretné továbbtanulásomat szervezni. Aztán pedig ha elvégeztem tanulmányaimat, pszichi-