Nógrád Megyei Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 280-304. szám)

3022011-12-27 / 301. szám

2011. DECEMBER 27., KEDD NO GRAD MEGYE 3 Mindig van remény Szeretni annyit jelent, mint adni, ezzel örömöt szerez­ni másnak, minden alkalmat megragadni, hogy bús arcokon mosolyt lássak, terheit hordozni egymás­nak... Embert szeretni így kellene. (Fejszés András: Képünkön Juhászné Kincses Helén, aki szerint az önkéntesség éve az összefogásról tanúskodik és arról mennyien dolgoznak azért, hogy jobbá tegyék a világot. Szeretni) Krajcsi Klaudia NÓgrád megye. Juhászáé Kincses Hetén. Egy név, amely oly' sokak számára ismerősen csenghet és aki viseli, az az asszony, aki min­dent megtesz azért, hogy jó szív­vel adjon, mert ez nem csak a munkája, az élete is egyben. A Magyar Vöröskereszt NÓgrád megyei igazgatójával beszélget­tünk a hit és a szeretet erejéről.- Az én történetem egy kis fa­luban kezdődik, ahol éltem. Anyukám nagycsaládban nőtt fel, tizenketten voltak testvérek. Ő nagyon jól tudta mit jelent a szegénység, így aztán amikor va­laki bejött a faluba, ő soha nem engedte el anélkül, hogy egy tál ételt adott volna. A falu szélén a szőlősben élt egy hajléktalan. Mivel kislány voltam, akkor még nem tudtam, mit is jelent ez. Nem tudtam, mit jelent hajlékta­lannak lenni. így nekem mindig ő volt a Mikulás, mert hatalmas szakálla volt és földig érő kabát­ban, vastag bőrcsizmában járt. Amikor bejött az udvarba, azt kérdezte: - Julis, kész van az ebéd? Ő mindig ebédidőben jött el hozzánk. De ott volt a Katyi néni is, aki kosarat font és anya mindig vett tőle. Ilyenkor rend­szerint megkínálta azzal, amit éppen főzött. Szóval az én tél­apóm, akit csak Bagó Jóskának hívtunk bekerült a ludányhalászi szociális otthon­ba, ahová én is jártam. Ott állt az ablakban és én emlékeztem rá, így odamentem hozzá, majd kér­deztem, megismer-e engem? Azt mondta: - Igen. Te vagy a Széles Julka lánya - ez az érzés nagyon jó volt, az hogy nem felejtett el. Számos olyan szakma van a világon, amely embert próbáló módon nem kevés kitartást igé­nyel, de csak néhány van, amely mindeközben reményt ad a rá­szorulóknak és hitet azoknak, akik időt, energiát nem sajnálva tesznek azért, hogy segítsenek - fogalmazott Juhászné Kincses fjeién, hozzátéve: - 1993-tól dol- # gozom a Magyar Vöröskereszt NÓgrád megyei szervezeténél, most már 18 éve. A végzettsége­met tekintve pedagógus vagyok. Ezt azért fontos megjegyeznem, mert a tulajdonságaim között az empatikusabb érzés dominál, valószínűleg ezért sikerült ezen a pályán megtalálni a helyem. A vöröskeresztre mindig is jellem­ző volt, hogy nagy gazdasági, tár­sadalmi változásokat élt meg, amely természetesen rányomta a bélyegét a szervezet működé­sére is. Ez annyiból hatványozó- dik, hogy iszonyú a szegénység, amelyet nap, mint nap megta­pasztalunk és leginkább az bánt bennünket, hogy nem tudunk eleget tenni minden kérésnek. Sajnos van úgy, hogy meghalad­ja a lehetőségeinket. Számos szívszorító esettel találkozunk, ilyen volt például, amikor egy anyuka jött el hozzánk. Három gyermekkel fagyoskodott és a villanyt is kikapcsolták. Mind az, amit mi végzünk, azt gondo­lom, az emberi szolidaritás érzé­sének fenntartásában nagyon sokat jelent, mindemellett re­ményt ad a rászorulóknak. Sok esetben, ha csak egy jó szóval is, de megpróbálunk segíteni.- Természetesen vannak örömteli pillanatok is. Például, amikor 4000 gyerek nyalta a fagylaltot szerte a városban, az élelmiszerbank jóvoltából. Eb­ben az a különleges, hogy aki kapja, tudja, hogy vannak, akik segíteni szeretnének. Mi pedig így tudjuk közvetíteni, az embe­reknek, milyen módon tudnak segíteni. Ezt az akciót nem rá­szorulósági alapon szerveztük, egyszerűen csak azt mondtuk, ez minden gyereknek jár, nem volt válogatás. Mindenkinek le­gyen egy kicsi ünnep. Kará­csony előtt rengeteg levelet kap­tunk, nem csak szülőktől, gyere­kektől is és bár nem tudunk mindenki kérésének eleget ten­ni, azon vagyunk, hogy a két ün­nep között vagy január elején tel­jesíteni ttidjuk. Mindig úgy kell beosztanunk mindent, hogy jus­son mindenhová, hiszen nem csak Salgótarjánban tevékeny­kedünk, hanem a megye min­den területén. Miközben a vöröskereszt ve­zetőjével beszélgettünk, munka­társai a városi piac mellett osz­tottak meleg ételt a rászorulók­nak, balassagyarmati kollégái pedig a börtönbe látogattak el a rabokhoz, ahol szentmisével egybekötött ünnepségen adták át a vöröskereszt ajándékait.- Mi nem ítélkezünk senki fe­lett, azt majd megteszi a bíróság. Azt valljuk, hogy mindenkinek jár a megbocsátás. Nagyon sokan önzésből, kapzsiságból kerültek oda és szeretettel többet segítünk nekik, mint elutasítással. A bör­tön parancsnoka és az ott dolgo­zók is rendszeresen részt vesznek karitatív tevékenységekben, gyakran adományoznak és csatia­koztak hozzánk. Hiszem, hogy életeken lehet változtatni a szere­tet által, mert mindenki érzi a megbecsülést, az önkéntesek is. Szeretném itt említeni az 1000 Tu­dás Fája Alapítványt is, amelynek vezetője dr. Al Gaoui Nádim, nő­gyógyász, gyermekgyógyász fő­orvos. Lányai Hesna és Naima szintén sokat segítenek nekünk. Mindig is karitatív család voltak, nagyon sok fiatalt támogattak ti­tokban - mert nem mindig árul­hattuk el az adományozó nevét - hogy főiskolát, egyetemet végez­hessenek. Ezért hoztuk létre az alapítványt, amelylyel rászoruló tehetséges gyermekeket segí­tünk. S támogatónk van még, pél­dául a budapesti Accor szálloda- lánc, amelynek dolgozói negye­dik éve hozzánk juttatják el ado­mányaikat és a lényeg itt a biza­lom. Tudják, hogy jó helyre megy a segítség. Rengeteg embert tud­nék sorolni, akik ha két szem bor­sójuk van, az egyiket odaadják ne­künk. Nyugdíjasok, fiatalok, szer­vezetek, cégek, kereskedők és bár évről-évre kevesebb jut, még sem felejtenek el adni sosem. Országházi karácsony Tizenhárom mátraverebé- lyi résztvevője is volt a hagyományos parlamenti gyerekkarácsonynak, amely a szórakoztatás széles skáláját kínálta ez­úttal is a kis vendégek­nek. A verebélyiek közül ketten a különleges ese­mény fogadtatását villan­tották fel. (Mj.) _____________________ Má traverebély/Budapest. Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Edvi Péter, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat (NGYSZ) elnöke a Parlament fő­lépcsőjénél kialakított színpa­don fogadta a diákokat, majd egy napra jelképesen átadták az Országház kulcsát a gyer­Fedácsik Vivien mek-házelnöknek és az alelnö- köknek. Színes, zenés programsoro­zat szórakoztatta a vendégeket, fellépett Péterfy Bori & Love Band, szerepeltek az Operett­színház előadói és a Megasztár énekesei - mások mellett Kö­kény Attila, Tolvai Renáta, Pa­tai Anna - a délutáni órákban számos érdekes, játékos ren­dezvényen vehettek részt. A Parlament felsőházi termében Gubás Gabi és zenekara előadá­sában a Bio-Mesekoncert című előadást tekinthették meg, a Vadász-teremben pedig kipró­bálhatták a Csodák Palotája és az Ability Park játékait és erő­próbáit. Legendás sportolókkal is megismerkedhettek - így pél­dául Csapó Gábor olimpiai baj­nok vízilabdázóval, Erdei Zsolt ökölvívóval, Pásztory Dóra paralimpikon úszóbajnokkal és Béres Alexandra fitness- világbajnokkal. S hogy a nap főszereplői, a gyerekek hogyan fogadták a meglepetéseket, erről két A hagyományos parlamenti gyermekkarácsonyra ezúttal is több ezer gyermek látogathatott el mátraverebélyi résztvevő kis­lány beszélt.- Számomra az volt a legna­gyobb élmény, hogy a megasztárosokkal találkoztunk. Kedvesek, közvetlenek voltak, készíthettünk közös fotókat. Kö­kény Attila a kedvencem - élő­ben látni és beszélni vele igazán különleges dolog volt - mondja Csemer Mirella 6. osztályos ta­nuló. - Egész napos programmal vártak minket, sőt mindenki ka­pott egy-egy hátizsákot, tele meglepetésekkel - könyvek, tol­lak, édességek és sok minden volt benne, ami igazán feledhe­tetlenné tette ezt a napot.- Mi hatan vagyunk testvérek és családdal nemigen tudunk el­jutni ilyen eseményekre. Na­Csemer Mirella gyón jó volt, hogy anyukám is a kísérők között volt és az élmé­nyeket együtt éltük át - meséli Fedácsik Vivien 8. osztályos ta­nuló. - A tévéből ismert sztárok­kal találkozni, beszélgetni nagy élmény volt. Kökény Attila és Kállay Saunders András a két kedvencem - s mindkettőjükkel meg tudtam ismerkedni. A hosz- szú karácsonyozás után sem volt fáradt a csoportunk - az egész utat végigénekeltük hazafelé! Sok gyermek vágya, hogy részt vehessen egy ilyen rendez­vényen. A mátraverebélyi önkor­mányzat a közfoglalkoztatásban kiemelkedően teljesítő szülők gyermekeinek teremtett erre le­hetőséget. A NÓgrád Volán nagy­vonalú gesztussal járult az ün­nepléshez: térítésmentesen szál­lította Budapestre a csoportot. ;J n M U IT U • ■ Sf'0 jgy| H J A j§|Wk. ,Af J % DM Kövér László a diákok társaságában FOTÓK: MTI

Next

/
Thumbnails
Contents