Nógrád Megyei Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 280-304. szám)
2982011-12-22 / 298. szám
4 2011. DECEMBER 22., CSÜTÖRTÖK NÓGRÁD MEGYE Tanyasi olimpia a Cserhát tetején B. D. Garáb. A község a Cserhát legmagasabban fekvő települése, egy igen érdekes hírrel szolgált a hétvégén, ugyanis hagyományteremtő szándékkal itt rendezték meg az I. tanyasi olimpiát. A versenyek helyszínéül a Narconon Garáb Új Élet Központ szolgált. A rendező, a Narconon Nógrád Közhasznú Nonprofit Kft. részéről Ferencz József lapunknak elmondta, hogy eredetileg téli olimpia révén havas versenyszámokkal készültek, de az időjárás megtréfálta őket és újabb versenyszámokat voltak kénytelenek kitalálni. Az ország különböző helyeiről, méghozzá Pécsről, Sopronból, Budapestről, Hat- Az I. tanyasi olimpián fafűrészelésben is helyt kellett állniuk a versenyzőknek A bátrabbak diótörésben is összemérték rátermettségüket erőpróbát kívánt a fafűrészelés, tuskóhasogatás és talicskázás időre történő teljesítése. Az I. tanyasi olimpiát - a kanadai és a szerb versenyzőt is felvonultató - a Bagról érkező „Hrncsár Villámok” csapat nyerte. A jutalmak stílusosan, a Narconon Új Élet Központban, a Klátyik- tanyán termett almák és az itt főzött szilvalekvár volt. A megmérettetést követően a versenyzőket és a vendégeket az Algé- I riából érkező szakács által készített magyar rackapörkölt és kuszkusz várta. A hagyományteremtés szándéka az elkövetkezendő évekre kötelezettséget ró a szervezőkre, hiszen a Kovács Zoltánnak, Garáb község polgármesterének ígérete alapján, a tanyasi olimpiát ezentúl minden évben megrendezik. vanból és Bagról is érkeztek csapatok. A csapatversenynek számító I. tanyasi olimpia, idén ugyan még nem volt nemzetközi szinten meghirdetve, de a csapatokban már voltak külföldről érkező versenyzők is. így köszönthette a népes néző- közönség a Kanadából és Szerbiából érkező versenyzőket. A versenyszámokat a tanyasi élet mindennapjaiból választották ki a rendezők. Az olimpiai láng megérkezését, majd a láng fellobbanását követően először a háromfős csapatok, összesen hat számban, diótörésben és szénakazalból történő tűválogatásban mérték össze erejüket. Majd ezt követően már nehezebb műfaj következett: komoly A győztes Hrncsár család Utinapló Közeleg a karácsony, a napi elfoglaltságok - mint munka, család - mellett számos dolgot kell még beiktatni az amúgy is szűkös 24 órába. Fenyő, ajándékok vásárlása, ügyek intézése még az ünnepek előtt, orvoshoz rohanás, miegymás. Hogy miről szól a karácsony, mindenki tudja. Nem a méreg drága ajándékokról, sem pedig a pompáról, de mindenkinek szíve joga választani. Mára azonban az ünnep eredeti üzenete lassan homályba vész és helyébe kerül valami más, amelyben aligha marad hely a szeretetnek... K. K. ____________________ Sa lgótarján. A parkolók tömve, a forgalom nagy és nem csak az utcán, a tömegben haladva kell türelmesnek lenni, hanem a boltok bire pedig már csak legyintünk, mert hozzászoktunk... Fő tér közeli gyalogosátkelő előtt a tanulóvezető a külső sávban megállt. A járdáról lelépve egy fiatal nő haladt át a kocsi előtt, majd hirtelen hangos és hosszú dudálás hallatszott. Egy belső sávból érkező, alig lassító autó - jelzésértékkel keményen fékezve - állt meg az átkelő kellős közepén. A nő ijedtében futva tette meg a távot a járdaszigetig. Talán a nagy sietség az ünnepek velejárója, de erre a fajta viselkedésre jogos magyarázat nincsen, néhány kérdés azonban felmerült. Ha elüti, padlógáz és továbbmegy? Vajon akkor is ezt tette volna, ha a gyermeke szalad át az úton? És ha más teszi ezt a gyermekével, párjával, szülőjével? 9 óra 55 perckor az Acélgyári útnál lévő vasúti átjárón közelített a tanuló a városközpont irányába. Oktatója közölte vele, kanyarodjon balra, ez esetben az Arany János utca felé. Ő szabályosan jelzett, figyelt, lehúzódott a kanyarodósávAz óvatosság sosem árt, így karácsony közeledtével viszont fokozottan figyelnünk kell egymásra, hiszen hajlamosán vagyunk a rohanásra, amelyből akár baj is származhat képünk musz-núciú polcai között is. Utóbbit tekintve egy-egy koccanásnál még nincs nagy baj és a kígyózó sort is hősiesen kiállja mindenki, majd nagy levegőt véve folytatják útjukat a következő boltig, de minden megváltozik, amikor autóba ülve útnak indulnak... Egy nap a tanulóautóban Sokféle dolog megesik az utakon, amely a felgyorsult világ következménye, de hogy szép lassan hová tűnik az emberség, örök rejtély marad. Akinek nem inge, ne vegye magára - szól a mondás is, de van itt egy-két kirívó eset, amely jól tükrözi merre tart a világ. Reggeltől kora estig, a város utcáin kanyarogva sok mindent lehet tapasztalni. Fél nap leforgása alatt megannyi eset, amelyekből az első kettő megdöbbentő, a többa. Az autó mögött - amelyen fent volt a jól látható T betű - a forgalom elől elzárt területen feltűnt egy türelmetlen autós - aki nagy sietségében azt sem tudta kivárni, hogy a tanuló szabályosan bekanyarodjon - balról kezdte előzni a szemközti sávot is kisajátítva. Amikor visszasorolt, pirosra váltott a lámpa. Sajnos sok esetben rossz példából több van, mint helyes döntésekből. A tanulóautó láttán sokan sietősebbre veszik a tempót és már akkor nyugodtabbak, ha csak elé kerülnek. A változást, változtatást mindenki önmaga dönti el, ahogy azt is, mi változik meg, ha 25 másodperccel előbb érnek célba. Bár ez a pár sor kevés ahhoz, hogy más szemmel kezdjék el környezetüket szemlélni, de legalább karácsonykor legyenek egymásra tekintettel és nagyobb türelemmel! Almás rétes Dr. Gönczy Karácsonyra készülődve, így advent idején jó, ha kéznél van egy jó almásrétes-recepL Az alábbi történetet, amikor Mid nénitől, mint a szülői ház egy feledhetetlen eseményét meghallottam, úgy éreztem, mindenképpen családi történeteim közé kell vennem. Jól jöhet még talán ünnepi előkészületkor is! Eleink asztalának elmaradhatatlan tartozéka volt az ünnepi lakomák végén feltálalt sok finomság, sütemény. A sütemények közt a legemlékezetesebb finomság mindig az volt, amikor a háziasz- szony vette magának a fáradságot és rétest készített. Haj, azok a régi rétesek! Nem úgy készültek, mint manapság, mikor a boltban készen lehet réteslapot kapni! Abban az időben, ha a háziasszony vasárnap rétessel akarta meglepni a családot, bizony hajnalban kellett kelnie, tésztát gyúrni, kinyújtani a leheletvékony tésztát, megtölteni almával, mákkal, túróval, dióval, mikor mivel, a feltekert rudakat sütéshez előkészítve tepsibe rakni, közben az ebéd egyéb fogásaival is foglalkozni. Mire mindennel végzett annyira és fel is öltözködött templomhoz méltó módon, hogy ha a templomból hazajött, már csak be kellett fejeznie a konyhai munkát, már indulni is kellett a templomba, mert a vasárnapi templomlátogatást csak úgy lehetett Isten dicsőségére megtartani, ha hajnali keléssel, kemény munkával a háziasszony mindent előkészített a vasárnapi ünnepi ebédhez. Ezért érthető, ha elérkezett az idő a templomba induláshoz, a sürgő, forgó Mama indulás előtt, mielőtt elbúcsúzott a Papától, megnyugtatólag elmondta, hogy már „mindent elvégzett”, a rétes is „kész”, legyen nyugodt, ha megjön a templomból, hamarosan asztalhoz ülhetnek! A Papa tehát nyugodtan, az udvaron sétálgatva várta az ebéd idejét, messze földön ismert, jóhírű bognár volt, szekerei, kerekei jól szolgálták a környék szorgalmas fóldmíves embereit. Istenfélő, jámbor nép élt azon a tájon, ahol Tünde feleségem nagyszülei éltek. A vasárnapot nemcsak templomlátogatással szentelték meg, hanem azzal is, hogy vasárnap nem dolgoztak és nem is dolgoztattak, így nem csoda, ha egy szekeres gazda úgy köszönt be a kapun az udvaron sétálgató bognárhoz, hogy tudja, vasárnap nem dolgozik a bognár, de épp most, hogy ők is a templomba indultak, kezdett az egyik kerék zörögni. Nem nézné csak meg és megbeszélnék, mikor jöhet a héten másik kerékért, mert bizonyára van a bognár úrnál készen. Hát a beszélgetés tényleg nem munka! Kaput nyitott a bognár és behívta a gazdát a komájával együtt és leültek a konyhában megbeszélni a kerék dolgát. Vasárnapi vendéget illik valamivel megkínálni! Jó bora volt a bognárnak, előkerült a kamrából a demizson. Ahogy ott ízlelgetik a finom borocskát, eszébe villan, hogy az imént a kamrában látta a tepsiben a réteseket, kiment, behozta, vágott belőle, tányéron a komák elé tette, azok megkóstolták, dicsérték finomságát, majd miután ettek, ittak, a kereket is megbeszélték, felkerekedtek, elmentek. Alighogy elmentek, megjött a templomból a Mama, észre veszi a felvágott rétest a tepsiben, összecsapja a kezét és kérdi, hogy csak nem ebből adott a vendégeknek, hiszen ez még nincs is kisütve! A bognár szégyenkezve csak annyit tudott mondani, hogy hiszen ő csak a kerekekhez ért, a réteshez nem, csak azt tudta, hogy „kés/en” van, egyébként a vendégek nagyon dicsérték, neki is ízlett, fel sem merült benne, hogy valami rosszat tesz. A Mama nem is haragudott, csak nevetett, hogy a férfiak mit is tudnak arról, hogy mi mindent is kell egy asszonynak dolgoznia ahhoz, hogy kész legyen a vasárnapi ebéd!
