Nógrád Megyei Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 280-304. szám)
2972011-12-21 / 297. szám
4 2011. DECEMBER 21., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Karácsony. Forgatag. Rohangáló emberek. Ajándékot vásárolnak. Tervezgetik, kinek mit, s mennyiért, ha lehet, minél többért, megmutatva a rokonnak, hogy mennyivel „különb” pénztárca is létezik, mint az övé. Idegesség, irigység. Jobb esetben, az ünnephez közeledve - tisztább szeretet. Remélhetőleg többségben vannak azok az emberek, akik „megállásra” késztetik lelkűket. Észreveszik a szürke homályban megbúvó reggeli zúzmara szépségét, a hideg tiszta levegőjét, az egymáshoz intézett szavak mögött levő szebb érzelmet. Úton, útfélen, a jövőt sötétre „festő” nehézségekről hallani. Elkeserítő. Akaratlanul is, ijedten keresünk egy kis fogódzót. Valami mást. Megnyugtatót. Itt, vidéken. Nekem szerencsém volt. Találkoztam egy lánnyal. A pásztói kórház mozgásszervi rehabilitációs osztályon kezeltette magát - megelégedve az ellátás színvonalával - édesanyja társaságában... Sötétben látva Géczi Boglárka Pásztó. Keskeny Anita - nem szemléli, hanem érzi, tapintja, hallja környezetét és raktározza emlékezetében. Anita nem lát - vak. 36 éve. Beszélgettünk. Kiderült - érdekes, egyben titokzatos, valódi önmagát fokról fokra építő, valódi „útját” még kereső, talpraesett személyiség. Egyéniség. Kíváncsi kérdéseimre leplezetlen, érces realitással válaszolt: „Budapesten élek a Vakok Állami Intézetében.”- Hogyan éltek az intézetben?- Az intézet olyasmi, mint egy kollégium. 2, 3, 4 ágyas szobák vannak. Ugyanúgy, az önálló életet élhetjük.- Mit jelent nálatok az önálló élet?- Mosás, főzés, takarítás, munkába járás. Étel ellátás van, de ha valakinek nem tetszik, akkor főzhet.- Hogyan főztök? Megtanulod, hogy mi hol van és hogyan esik kézre?- Megtanulom. Főzni megtanultunk az általános iskolában. Én, sok mindent magamtól tanultam meg és otthon is „ellestem”.- A főzés során hogyan fűszerezel?- A fűszerezés kézzel történik, hiszen nem látom, hogy mennyit rakok az ételbe. Sajnos, a borsnál is ugyanígy van. Ilyenkor rohangálunk a tűzhely és a mosogató közt. Minden fűszer után kezet mosunk. 6-7 lépés kézmosásból áll egy vakos főzés. De meg lehet csinálni.- Mivel foglalkozol napközben?- Dolgozom. Animátor vagyok az Ability Parkban.- Ez mit jelent?- Az Ability Park a képességek parkja. Mindenféle fogyatékossággal dolgoznak itt emberek. Látás-, hallás- és mozgássérült emberek, autisták és értelmi fogyatékosok dolgoznak itt. Vannak vakos, mozgássérültes játékok, értelmi sérült és hallássérült kollégák játékai. Ezeket az ügyességi játékokat vezetjük. Nálunk a sötétben egy „laboratórium” van, ahol egy „őrült tudós” kísérletére kell rájönni a látogatónak, illetve illatokat kell felismerni, kódokat kirakni, üzenetet megfejteni, titkos ajtót kinyitni. Vannak érzékszerves játékok - ahol bekötött szemes asztali játékok vannak. Van egy kerekes székes akadálypályánk, s van csodavárunk, ahol értelmi sérült kollégák a játékvezetők. Van jelterünk is, ahol a jelnyelvvel lehet kicsit ismerkedni.- A külvilágban mennyire veszitek észre, hogy valamelyest „külön” vagytok? Hiszen ez egy külön világ. Nem lenne jó jobban vegyülni?- Ezt segíti elő az Ability Park. Amikor egyre többször látogatják az emberek, rájönnek arra, hogy a fogyatékos is ember. A park, főként külsősöknek jött létre. Ép látó, épen halló, ép értelmű embereknek. Fogyatékos is látogathatja. Rajtuk kívül: családok, iskolák, cégek.- Hogyan veszitek fel velük a kapcsolatot? Nem feszélyez, hogy egy látóval kell beszélgetni, viszonyulni hozzá?- Nem. Engem nem. Őt inkább.- Lehet, hogy nem tudják, mi a helyes „irány”. Mit tanácsolsz, hogyan oldjuk fel a korlátokat vak és látó közt?- Természetesen kell viselkedni a vaknak és a fogyatékosnak is a látó ember felé. Ha a látók közt valaki röghöz kötött, nem fogja ezt elfogadni. Akkor nem fogadja el. Ha el akarja fogadni, akkor természetes viselkedéssel fordul a. vak ember felé. Igazából, nincsenek korlátok. Az emberek, csak képzelik, hogy vannak „korlátok” fogyatékos és nem fogyatékos közt.- Vannak barátaid?- Sok barátom van. Vegyes a társaság. Látók és nem látók. Mindenről tudunk beszélgetni, jót nevetve.- Eljártok szórakozni, mint a többi fiatal?- Leginkább házibuliba szoktunk járni. Diszkóba nem, nem a világom. Vaknak nem is biztonságos.- Hobbi?- Zenehallgatás, éneklés, színjátszás. Vincze Lillához jártam énekelni tanulni. Operán, operetten kívül mindent kedvelek.- Fellépések?- Voltak. A „Mélykék zeneszalonban” szerepeltem. Itt csak én voltam vak.- Hogyan viselkedett veled szemben a többi tanuló?- Volt olyan, aki csak látszatból szólt hozzám. Kap az ember „hideget, meleget”.- Hogyan szakod meg? Mit gondolsz ilyenkor?- Igazából nem lehet megszokni. De ha azon siránkoznék, hogy valaki miért nem szólt hozzám - nagyon sok siralmas estém lehetne. Már nem zavar. Persze, az adott helyzetben „elküldeném” az illetőt, mert addig valamelyest érthető, hogy valaki csúnyán szól hozzám, míg nem tudja, hogy vak vagyok, de ha utána is lenézően viselkedik, gúnyt űz vakságomból, akkor...- Sírtál emiatt?- Régen. Az általános iskolában és kórházban. Ma már nem.- A beszédhangsúly is bánt?- A szó élét jobban megérzem. Ebből rögtön ráérzek, ki hogyan közelít felém.- Hogyan dolgoztad, dolgozod fel a szomorúságot?- Egyik érzékeny korszakomban született versem: Fénytelenül Ha az utcán fehér bottal megyek, Kérlek, nyújtsd ki hozzám segítő kezed! Ne sajnálj engem, hisz nem vagyok beteg, én csak fénytelenül, sötétben élhetek. Segítséged nélkül, talán gyengébb vagyok, pláne, ha idegen útvonalon vagyok. Kérlek, ne szánj engem, hisz nem vagyok szegény, hozzám is beköszönt néha-néha a fény. Ha életem folyamán igaz embert látok, a lelkemben fény van, s én ettől látok. Adjatok még nekem, s a lelkemnek sok fényt, így nem hagyjátok bennem meghatni a reményt! Ha azt mondják Nektek, hogy más vagyok, mint Ti, az ég szerelmére, ne higgyetek nekik! Olyan vagyok, mint Ti, ugyanolyan ember, csak a sötétség a szememre borított egy leplet. Ti igaz emberek, kik engem körülvesztek, benneteket meg annyiszor áldjon meg az Isten. Szerettek Titeket igaz telketekért, szívetek kiolthatat- lan fényéért.- Hol tanultál?- A Vakok Általános Iskolájában, utána a Kós Károly Gimnáziumban, amely vegyes iskola. Tehát nem fogyatékos tanulók közt.- Vakírással olvasol Milyen a Braille- írás?- 1 vagy 5 pöttyös szavakból áll egy mondat, amelyeket letapogatunk. A látónak furcsa lehet ilyet látni, nekünk ez a természetes.- Mi a véleményed az anyagias világról?- Nekem minimális igényeim vannak. Szüleim segítésének lehetősége, önmagam ellátása.- Hogyan közlekedsz?- Van egy fehér botunk, amit magunk előtt viszünk testszélességben. A támpontokat érzékeljük. Támpontok az úton levő, de nem mozduló tárgyak. Például fűsáv, fal, kerítés, kavicsos út, járdaszegély. Ezeket követjük. Általuk egyenesen megyünk. Megtanuljuk, memorizáljuk azokat. Ezek vezetnek minket az úton. Ha nincs támpont, segítséget kérünk.- Születésedtőlfogva nem látsz. Számunkra megrémisztő, egyben titokzatos a vakság fogalma. Teljes sötétséget képzeljünk el?- Nem tudom. Ti a sötétséget feketének képzelitek. Ám mi nem tudjuk, mi a fekete. Nem tudjuk mihez viszonyítani, nincs összehasonlítási alapunk.- Egy látó ember megpróbálta már elképzeltetni veletek a színeket, például zenéhez vagy ízhez hasonlítva?- Ez pontosan nem sikerül. Például én ismerem a fahéj ízét, de te nem. Amíg nem kóstolod meg, nem ismered. Körülírhatom, elképzelést adhatok róla, de konkrét eredmény nem fog születni.- Valamelyik érzékszerv a vakság miatt jobban kifejlődik?- Jobban. Rá vagyunk az érzékeinkre utalva. Én leginkább a tapintásra, hallásra.- Színészet..- Nemrég csöppentem bele. Remélem, a Bárka Színház társulatának a hozzáállása és az én teljesítményem olyan lesz, hogy megfelelően, jól tudok majd teljesíteni a színdarabban.- Mit tudsz a darabról?- Dorota Maslowska Megvagyunk egymással című darabja, Kamondi Zoltán rendezésében kerül a nézők elé. A premier 2012. januárjában lesz. Kortárs színmű. AII. világháborútól napjainkig terjedő időszak elé görbe tükröt állítva döbbenti a nézőt sok igazságra. A próbák 2 naponta vannak, napi 3-4 órában. Számomra nagyon érdekesek. Úgy érzem, elfogadtak a színészek. Nagyon örülnék, ha több szereppel megbíznának majd. Többféle szituációban el tudom magamat képzelni. Régebben, az intézetben, több kisebb szerepben kipróbáltam magamat a színjátszó csoportban. A Bárka Színházban egy Mónika nevű siket-vak lányt fogok alakítani, aki a számítógép világában él, de amikor egy fiú hatást gyakorol rá, kilép a normál világba. A múltban vívóteremként működő Bárka Színház 1999-ben alakult. Jelenleg Seress Zoltán színművész az igazgatója. A Bárka több mint színház. Közérthetőségre törekvő, oktató, fejlesztő, nevelő, befogadó színház kíván lenni. Néző közeli. Olyan jeles színművészek gazdagították alakításaikkal az ott játszott színdarabokat, mint Udvaros Dorottya, Kulka János, Garas Dezső. A nézőtéren körülbelül 90- en foglalhatnak helyet. A színpad adta világ még ismeretlen. A színpad, amelyre vágytam. Ahová vágytam. Mindig.- Hogyan fedeztek fel?- Megkeresték a vakok intézetét a Bárka Színház képviselői. Vak szereplőt kerestek. Elmentem a meghallgatásra és legnagyobb örömömre engem választottak.- A jövőt hogyan képzeled?- Nagyon szeretnék a színház világában maradni.- Szeretnél elbújni egy szerep mögé?- Nem. A személy megformálását imádom. Kifejezve a sokoldalúságot.- Szerinted zavarni fog, ha a Bárka Színházban sokan fognak nézni?- Úgy érzem, nem fog feszélyezni és át tudom majd magamat adni a szerepnek, a még ismeretlen hangulatnak.- Vágysz arra, hogy a „nagyoktól” tanulj?- Igen. Szeretnék velük jó barátságba kerülni és fejlődni általuk.- Mi vezérel életed során?- Egy hármas jelszó: őszintén, bátran, előre.- Közeleg a karácsony. Hogyan készültök az ünnepre?- Mint más ember. Várakozással. Sütés, főzés, fadíszítés, ajándékosztás. Isten hívő vagyok. Karácsonykor, szüleim körében meghallgatom a tv-ben közvetített szentmisét. A barátokkal pedig utókarácsonyt tartunk és készülünk az új évre. Miközben Anitát hallgattam, elméláztam. Karácsony ünnepén az ember mindig hisz a csodában. Nem lehet csoda nélkül élni. Ha valakinek nem adatik meg az örömteli karácsony, akkor elképzel magának egy örömteli napot, amikor mindenki jó a másikhoz és keresi annak örömét. Hisz a varázsban. Mi a valódi csoda? Karácsony csodája nemcsak a szalagokkal átkötött dobozokban vagy a feldíszített fa alatt rejlik. Hanem másutt - a hétköznapokba átvitt kedves szavakban, szerető érzésekben, szívből jövő jókívánságokban. Valakinek megadatik, hogy érzelemkapukat képes megnyitni az emberekben. Karácsonykor az ajándék készítés hosz- szú órákat, estéket vehet igénybe. Beleépül valami. Ennek a lánynak a szerep lett az ajándéka. S önmegvalósítása által átad majd egy fontos dolgot az őt hallgató nézőknek, embereknek: tiszteletet, drámaisá- got, komédiát - a szeretet fényességét Karácsonyfa hirdeti a békét, szeretetet Jobbágyi. Az Együtt Jobbágyiért Egyesület szervezésében állították fel a napokban a falu karácsonyfáját. Ennek gondolata 3 évvel ezelőtt fogalmazódott meg az egyesület tagjaiban. Az első évben a templom előtt díszítettek karácsonyfát, amelynek sikerességén felbuzdulva úgy döntöttek, hogy a lehetőségeket mérlegelve, minden évben megpróbálják ezt megtenni a falu lakosságát is bevonva. A felállított és feldíszített karácsonyfa és betlehem már 3. alkalommal mutatja a falubeli polgárok összefogását, hogy közös erővel, egymáshoz való hozzáállásukkal, nemcsak a mellettünk élő emberek jó közérzetét, de életük sikerességét is eldönthetik. Mindennapjainkat elég nagy rohanásban éljük: karácsonyi nagybevásárlás, takarítás, ajándékkészítés, családi programok torlódnak egymásra. Mégis a közelgő ünnep, karácsony ünnepe egyre nagyobb várakozással tölt el mindenkit. S hogy ez a készülődés még emelkedet- tebb, még ünnepélyesebb legyen, műsort adtak a helyi óvodások, általános iskolások, illetve a nyugállományúak egyesületének énekkara. A jó szórakozást biztosította a forralt bor és sült gesztenye is.
