Nógrád Megyei Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 280-304. szám)

2912011-12-14 / 291. szám

2011 DECEMBER 14., SZERDA SZTORI 7 Háborút nyerhetünk a rákkal szemben siker Magyar orvos is részt vesz a kutatásban, amely áttörést hozhat a tumorok gyógyításában Egy magyar onkológusnő­nek is oroszlánrésze van abban a kutatómunkában, amely áttörést hozhat a rák gyógyításában. Dr. Dohán Orsolya csapatával olyan „közvetítőt” azonosított, timely bármely daganatsejt­be közvetlenül segít bejut­tatni a hatóanyagot, így univerzális gyógyírt hozhat a rákkal szemben. Kun J. Viktória Akár univerzális gyógyszert is hozhat, segíthet végleg felvenni a harcot a rákkal a rákkutatás egy új felfedezése. A New York- i Albert Einstein Egyetem kuta­tócsoportjának eredményei biz­tatóak, a szakemberek áttörés­ről beszélnek, s tény: az eljárás magasabb hatásfokkal, keve­sebb szövődménnyel és na­gyobb biztonsággal alkalmazha­tó, mint a jelenleg használt mód­szerek. Az új módszer jelentő­sen csökkentheti a sugárkeze­léssel járó mellékhatásokat, az eddigiekkel szemben végleg el­pusztíthatja a rákos sejteket és megelőzi azok kiújulását. Per­sze mindez egyelőre hipotézis, a pajzsmirigydaganat esetében rutinszerűen használt módszer más területen egyelőre állatkí­sérletekben bizonyított, ha azon­ban igazak a feltételezések, va­Az új módszer elpusztíthatja a rákos sejteket és megelőzheti kiújulásukat lamennyi ráktípus általános gyógyszere lehet. A felfedezés lényege, hogy egy transzportfehérjét juttatnak a da­ganatsejtekbe, amely a radioaktív izotópot csak a daganatba kon­centrálja, ezáltal elpusztítja a be­teg szöveteket, míg az egészsége­sekben nem tesz kárt. „Olyan, mint a célzott sugárte­rápia, csakhogy itt egy transzport fehérje segítségével visszük be a radioaktív izotópot, amit a daga­natos sejt öngyilkos módon magá­ba szippant, így lényegében ma­gával végez - mondja dr. Dohán Orsolya, a magyar doktornő, aki tagja az amerikai kutatócsoport­Névjegy DR. DOHÁN Orsolya a Sem­melweis Egyete­men végzett mint általános ' orvos. A Magyar Tudományos ét Akadémia TMB ösztöndíjával az akkori Orvostovábbképző Intézeti. Belgyógyászatán kez­dett dolgozni, ahol előbb bel­gyógyászatból, majd endokri­nológiából szerzett szakkép­zést Tanult a heidelbeigi kli­nikán, a düsseldorfi egyetem endokrinológiai osztályán is. Amerikában töltött hat évet ösztöndíjjal, ahol 2006-ig dol­gozott 2007-ben PhD fokoza­tot szerzett, majd elnyerte az MTA Bolyai ösztöndíját, s kli­nikai onkológiából is szakké­pesítést szerzett. A Semmelwe­is Egyetem Egészségtudományi Karán rendszeresen oktat bel­gyógyászatot magyar és angol nyelven. nak. - A felfedezés azért óriási je­lentőségű, mert kiderült, hogy a kizárólag a pajzsmirigyrák gyó­gyítására hatvan éve használt radiojód-terápiával mostantól akár bármilyen más daganatot is lehet gyógyítani, mégpedig a lehe­tő leghatékonyabban. Érdekes, hogy maga az eljárás már 1945 óta ismert, és ma is sikerrel alkal­mazzák rutinszerűen pajzsmi- rigydaganatok kezelésére. Más daganatoknál viszont azért nem használták, mert nem jöttek rá ar­ra, vajon hogyan, miért szívja fel a daganatos pajzsmirigy a radio­aktív jódot. Vagyis: nem volt is­mert az a fehérje, amely a jód kon­centrálását elvégzi. Ennek a folya­matnak az azonosítására 1996-ig kellett várni, ekkor ismerték meg a fehérjét kódoló gént. Ez lehető­vé tette, hogy a fehérje szerkeze­tét és funkcióját megismerve, mű­ködését is módosítani tudják, és elérték, hogy a jódhoz hasonló át­mérőjű, de annál radioaktívabb ionokat tudjanak bejuttatni a sej­tekbe. Az erősebb (ezért hatéko­nyabb) sugárzást kibocsátó radio­aktív izotóp nagyobb hatékony­sággal pusztítja el a daganatokat. Ilyen módszerrel bármilyen sejt­be bele lehet juttatni transzportfe­hérjét, s nem csupán radioaktív jódot, hanem más, erősebb radio­aktív izotópot is lehet szállítani, amely hatékonyabban pusztítja a rákos sejteket.” Ezt a működést egyébként már mintegy 60 éve használja az orvostudomány a pajzsmi­rigydaganat gyógyítására. Az át­törést most az adja, hogy a felis­mert módszerrel több kutatócso­portnak sikerült bejuttatni a mo­lekulát olyan daganatokba is, ahol az egyáltalán nem fordul elő. így lényegében arra bírják rá a sejteket, hogy „öngyilkos módon” szívják be ezeket a radioaktív ionokat. Az eljárást jelenleg emlőrákos állatokon tesztelik sikerrel: a rák e nagyon agresszív formáját megszüntet­ni nem, de lassítani képes, vagyis óriási potenciál rejlik benne. Más kutatócsoportok prosztatadaganatban próbálkoz­tak ennek a fehérjének a hasz­nálatával, de az emberi alkalma­zásra még legalább 10-15 évet várni kell. S hogy hogyan kerül egy ma­gyar doktornő egy ilyen jelentő­ségű felfedezés közelébe? Dr. Do­hán Orsolya hat évig volt tagja az amerikai kutatócsoportnak, ma itthonról működik együtt velük. Belgyógyász-endokrinológus- ként találkozott a kutatás vezető­jével egy ausztriai konferencián, majd Soros-ösztöndíjjal három hónapra kilátogatott a tengeren­túli laborba. Amint visszajött, tudta, hogy részt akar venni a szerinte valóban áttörést jelentő vizsgálatokban, majd már ottani forrásokból utazott vissza és folytatta a munkát. Nemcsak az ottani felszereltség és a körülmé­nyek ragadták magukkal, ha­nem ami leginkább lenyűgözte, az az ottani precizitás. Hogy va­lóban csak olyan eredményeket és csak akkor hoznak nyilvános­ságra, amikor már teljes a bizo­nyosság. A magyar orvos most abban bízik, a felfedezés általá­nos gyógyírt hozhat a rák elleni küzdelemben. Farkastanya lesz az Északi-középhegység? Felháborodtak a természetvédők a túl liberális szlovák vadászati szabályok miatt A kipusztulás széléről hozták vissza az európai szür­ke farkasokat az elmúlt évtizedekben. Most mégis ki­lőnék az állomány felét Szlovákiában. A köztudatban rettegett ragadozóként élő állatok sosem támadnak emberre, s ritkán tizedelnek nyájakat. Árvay N. Tivadar Tavaly októberben kilenc bir­kát ölt meg egy titokzatos fene­vad az alsó-ausztriai Puchberg am Schneeberg környékén. A Soprontól alig 50 kilométerre ta­lálható, a magyarok számára a síterepéről ismert település pó­rul járt gazdája nem hitt sem a rendőröknek, sem a vadászok­nak, akik kutyatámadásról be­széltek. Felkért egy szakértőt, aki a nyálminták alapján megál­lapította, farkas végzett a juhok­kal. Az ottani természetvédők azonban a mai napig nehezen hisznek ebben, mert ott évtize­dek óta nem láttak farkast. Az eset mindenesetre azt bizo­nyítja: növekszik az európai farkaspopuláció, a ragadozók nemcsak román, szlovák és skandináv rengetegben portyáz- nak, hanem visszatérnek koráb­bi élőhelyeikre. Mind gyakrab­ban felbukkannak Magyarorszá­gon is.- Bár a természetvédelmi be­avatkozások jóvoltából a farka­sok száma növekszik, a populá­ció még messze van az ökológi­ai szempontból kívánatostól - mondja Sallai Róbert Benedek, a Nimfea Természetvédelmi Egye­sület ügyvezetője, aki szerint a szlovák vadászati szabályok, amelyek 150 példány kilövésére adnak engedélyt, újra veszélybe sodorhatják az európai, így a ha­zai állományt is. A Nimfea a Ma­gyar Természetvédők Szövetsé­gével karöltve ezért nyújtott be panaszt az Európai Bizottság­hoz, amelyben azt kérik, vizs­gálják felül a szlovák gyakorla­tot. A természetvédők a farkasállomány sebezhetőségé­re figyelmeztetnek, és újabb in­tézkedéseket szorgalmaznak a populáció stabilizálása érdeké­ben.- A farkas kiemelt jelentőségű faj. Védelméért és természetes elterjedéséért az Európai Kö­zösség különös felelősség­gel tartozik - mutat rá Sallai. - A szlovák po­puláció szerintünk 51 százalékára kiterjedő vadászati engedély vi­szont egyáltalán nem biztosítja a faj védel­mét. Árnyaltabban lát­ja a helyzetet Szemethy László, a gödöllői Szent István Egyetem Vadvilág-megőr- zési Intézetének vadbiológusa. A szakember szerint nem arról kell vitatkozni, hogy hány állatot szabad kilőni. A vadpopulációt ugyanis jobban veszélyezteti a vadászatnál a természetes élő­helyek rombolása.- Mindenki, még az Európai Unió szabályozása is a vadlét­számról vitázik, holott azt prak­tikusan meghatározni nem le­het - mondja Szemethy László. - Nagyon kevés olyan ország van, ahol farkasra vagy bármilyen vadfajra tisztességes létszám­becslés történik. Az olaszok pél­dául a farkasüvöltésre válaszoló egyedek hanganalízise alapján próbálnak következtetni az egyedszámra. A szlovák kollé­gák pedig a hóban talált nyomok alapján számolnak, de az sem megbízható módszer. Öt éve 150 és 400 közé tették a farkasok számát - természetesen a vadá­szok mondták a többet, a termé­szetvédők a kevesebbet. A vadbiológus sze­rint a problémát más­hogy kell megközelíte­ni. A szakember az úgynevezett farkas­hatást vizsgálná, amelyből kiderül, hogy kevés, ele­gendő vagy túl sol farkas él egy terü- 1 e • ten. A hatásuk mérhető a vadál­lományon, a háziállatok elleni tá­madásokon, de itt sem a farkasok elleni uszítás a megoldás. Meg kell vizsgálni, hogy megfelelően védték-e a háztájit: nem mind­egy, hogy jól kutyákkal védett területre tört be a farkas, vagy elcsellengett álla­tot ejtett el. Végül a lakott terüle­teken, szeméttelepeken felbuk­kanó farkasok hatását is vizsgál­ni kell. Brassó külvárosában volt ilyen probléma, az ott lakók nyu­galmát zavarták meg az állatok. E hatások jól mérhetők, s követ­keztetni lehet belőlük az állo­mány nagyságára is. A farkas ugyanis tart az em­bertől, ahol csak lehet, elkerüli, ezért sem könnyű az összeírá­suk. Ha felbukkan a lakott terü­leteken, tizedeli a juhnyájakat, az azt jelzi, hogy az erdőben nincs elég táplálék, ami a túlsza- porodásukra utal. Ilyenkor sem­mi nem szól a vadak kilövése el­len, s attól sem kell tartani, hogy az állomány vészesen csökken a vadászat miatt. A farkas falkában él, évente 3- 4 kölyke van, ha békén hagyják, s megfelelő életteret kap, gyors állománynövekedést produkál. Ez figyelhető meg az olaszorszá­gi Toscanában vagy Skandinávi­ában. Ott - bár szeretik a farkast - engedélyezik a vadászatot is. Baj akkor van, ha a kiirtás­ra törekszünk, s nem szabályozásra. Ragadozók, de emberre utoljára Münchhausen báró hihetetlen kalandjaiban „támadtak”. A háziállatok is csak megfelelő őrzés nélkül vannak veszélyben

Next

/
Thumbnails
Contents