Nógrád Megyei Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 280-304. szám)
2912011-12-14 / 291. szám
2011. DECEMBER 14., SZERDA 5 A NAP TÉMÁJA Még éveken át zsugorodhat a piac biztosítás Öngondoskodásra volna igény, de nem képesek rá a széles társadalmi rétegek Zatykó Péter. Szeretném azt gondolni, a biztosítókat mégis partnernek tekintik az egészségügyben A gazdaság állapotától függ a biztosítási piac alakulása - mondja Zatykó Péter, az Aegon Magyarország vezérigazgatója. A nem életbiztosítások akkor kezdhetnek bővülni, ha a gazdaság is növekedésnek indul, az életbiztosításoknál pedig akkor kezdődhet meg a fellendülés, ha az embereknek több félretehető pénzük marad. Herman Bernadett- Minden évben azt várják, nem csökkennek már tovább a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási (kgfb) díjak, az idén mégis nagyot estek. Meddig tarthat még az árcsökkenés? Nem hiszem, hogy az árcsökkenésnek hirtelen szakad vége, mert egyszer csak nem lehet már nyereséget elérni ezen az üzletágon, hiszen már most is ezen a határon vagyunk. A kérdés inkább az lesz, minek tekintik a biztosítók a gfb piacot. Ha úgy néznek rá, ahogy a bankok az áruhitelre, amely önmagában mint árufinanszí rozás nem termel feltétlenül nyereséget, de az így behozott ügyfeleknek el lehet adni folyó számlát, személyi kölcsönt, hi telkártyát, ami már megtérülő vé teheti, akkor az is elképzel hető, hogy a biztosítók sem fogják bánni, ha a gfb önmagában nem termel nyereséget, de az ügyfélkörnek eladott más tér mékektől összességében mégiscsak profitábilis lesz az üzlet Az árcsökkenés mindazonáltal lassulni fog. Egyrészt nagyobb arányban lesznek évközi kötések, és ezekkel, Uletve a díjhir detés liberalizációjával - ha erre is sor kerül már nem lesz ekkora nyomás a gfb díjakon. Másrészt azért, mert bár száza lékosan még nagynak tűnik az árcsökkenés, összegszerűen már nem olyan jelentős. Néhány száz forint nyereségért sokan már akkor sem vállalják a váltást, ha az alkusz elvégzi he lyettiik az adminisztrációs teendőket. Emellett a MÁV ÁBE esete is elgondolkoztatta már az autósokat, hogy az olcsóság nem kifizetődő, ha a biztosító nem elég tőkeerős, és végül nem áll helyt a szerződő helyett. Ilyenkor ugyanis a szerződőnek kell a felelősségi kárt állnia, és itt nagyon nagy összegekről lehet szó.- A kormányszóvivő nemrég azt mondta: a baleseti adónak is köszönhető az árcsökkenés. Erről mi a véleménye?- Senki sem azért csökkentette az árait, mert tudta, hogy lesz még a biztosításon 30 százalék nyiadó. Egymással versenyzünk és nem a baleseti adóval, ez csak egy átmeneti tétel, a biztosítónak csak többletterhet jelent, hogy be kell szedni, le kell könyvelni, és be kell fizetnie az államnak.- Milyen kiadásokkal jár mindez? Remélem, nem túl naggyal. A mi rendszerünk esetében tízmilliós nagyságrendű tételről lehet szó. Ha ez stabil szabálya zássá válik, és nem módosítják minden évben, pláne nem az utolsó pillanatban, akkor mos tantól kezdve folyamatosan lehet majd működtetni.- Sok szó esik mostanában a kormány másik intézkedéséről, a kedvezményes végtörlesztésről is. A biztosítók közül sokan tartottak attól, hogy az életbiztosításokból is vesznek ki majd pénzt az emberek, hogy rendezzék a hiteleiket Valóban így van?- Valóban vesznek ki pénzt az életbiztosításokból, bár nem fel tétlenül csak a végtörlesztések miatt, hanem a válság általános hatásának következményeként is. A svájci frank és az euró er A södése megnövelte a törlesztőrészleteket, és amikor választania kell az ügyfélnek, hogy a megtakarításához nyúljon, vagy elvigyék a fedelet a feje fölül, ak kor nyüván az előbbi mellett dönt. Emellett a munkanélküli ség is viszonylag magas, most is több százan veszítik el az állású kát, és ilyenkor a megtakarításaikhoz kell nyúlniuk. Az élet- biztosítások visszavásárlása mellett az önkéntes pénztárak nál is megugrott a tízéves szolgáltatási idő utáni hozamfelvétel. Igaz, ebben a magánnyug díjpénztárak államosításának is lehetett szerepe, hiszen az ezzel kapcsolatos bizonytalanság az emberek fejében az önkéntes pénztárakra is átsugárzott.- Mikor jöhet fordulat a biztosítási piacon? /- Ez a gazdaság állapotától függ. A nem élet piacon egy da rabig a díjak még lefelé men nek, ez már több mint négy éve így van. A gfb piac mérete még régebb óta csökken, a cascónál is áresés van, a válság miatt a vállalatok is szűkítették a biztosításokra köthető forrásokat, alkudtak a díjakból. Emellett a lakásbiztosításoknál is jelent kezik az árverseny hatása, több lakás és lakásbiztosítás viszont nem lett, tehát ez a piac felülről korlátos. A következő két há rom évben inkább a stagnálás lesz jellemző, és nemcsak a ma gyár gazdaságban, de a fejlett világ egészében is arra kell be rendezkedni, hogy huzamosabb ideig alacsony növekedés várható. A nem élet piacon ezért a következő években még csökkenést várok. Ha viszont a gazdasági növekedés elindul felfelé, megkezdődnek a lakás építések, vásárolni kezdik az új autókat, lesznek beruházások, akkor elkezdhet növekedni a vagyonbiztosítási piac.- Mi a helyzet az élet ággal?- Ez is gazdaságfüggő abban az értelemben, hogy hiába lenne meg az igény a társadalomban az öngondoskodásra, ha nincs meg a képesség, ha nem tudnak a szélesebb rétegek megtakarító ni. Ha a munkanélküliség nő, a reálbérek csökkennek, a hitel törlesztő részletek elszívják a megtakarítások elől a pénzt, nem könnyű életbiztosításokat eladni. Összességében az idei év ben a folyamatos díjú szerződé seknél nyolc-tíz milliárd forintos díjbevétel-növekedés várható, de ez csak a kisebb, fiatalabb biztosítóknál látszik, ahol nincsenek még tömeges mértékben lejáró biztosítások. A nagy és érettebb portfolióval rendelkező biztosi toknál még mindig díjbevételcsökkenés van. Zatykó Péter (45) KÉTSZER IS DOLGOZOTT OZ Aegonnál. 1993és 1999 között az akkori ÁB-Aegonnál töltött be különböző pozíciókat, 1997-től a társaság vállalati ügyfélköréértfelelős vezérigazgató-helyettese volt, és ő vezette az Aegon Nyugdíj- pénztár Szervező és Szolgáltató Rt.-t is. 1999-2005 között a Citibanknál a kis- és középvállalatokra összponte sító üzletágának, majd a lakossági üzletágnak volt az értékesítési vezetője, 2005 augusztusától pedig a Budapest Bank lakossági üzletágát irányította vezérigazgatóhelyettesként. Az Aegon- hoz 2006-ban tér vissza vezérigazgatókén t. Aző felügyelete alá tartoznak az alapkezelő kivételével a cég csoporthoz tartozó magyarországi leányvállalatok is. A cég AZ AEGON MAGYARORSZÁG a holland Aegon NV magyarvr- szúgi leánycége. A társaság tavalyi 85 milliárd forintot meghaladó díjbevétele alapján a negyedik legnagyobb hazai biztosító, portfóliájában mind élet-, mind vagyonbiztosítási termékek megtalálhatók. A cégcsoport Magyarországon alapkezelőt, jelzáloghitelezéssel foglalkozó céget és önkéntes, valamint magánnyugdíjpénztárat is működtet. A pénztári piacon mind az önkéntes, mind a magánágon a három legnagyobb piaci szereplő között vannak.- Lassan egy éve hallani arról, hogy a pénzügyi piac szereplői tárgyalnak a kormánynál az öngondoskodás szektorsemleges támogatásáról. Konkrét fejlemény azonban nincs. Mi lehet ennek az oka?- Az öngondoskodás támoga tása megjelenhet egyrészt a kommunikációban, másrészt valamiféle adókedvezményben. Ezzel ösztönzi az állam az állampolgárait arra, hogy hosz szabb távon megtakarítsanak. Amikor viszont egy kormányzat a fogyasztást akarja növel ni, nem biztos, hogy a megta karításokat fogja támogatni. Másrészt ahhoz, hogy a megtakarításokat támogatni lehessen, adóbevételt kellene felad ni, bár léteznek olyan techni kák is, amelyekkel el lehet érni, hogy ez ne most terhelje a büdzsét: például, ha csak a le járatkor adnának adókedvezményt a megtakarítónak. A harmadik kérdés kommunikációs jellegű: az elmúlt másfél évben a gondoskodó állam képe nálunk nagyon megerősödött. Az öngondoskodás témá ja így retorikailag ütközne azzal a mondanivalóval, hogy az állam mindent megold, gondoskodik az emberekről.- Vannak, akik nem bíznak ebben, 100 ezer magánnyugdíj pénztár-tag maradt, a kasszák viszont panaszkodnak, hogy a jogszabályokban szereplő költségszint mellett nem tudnak fennmaradni. Önöknél mi a helyzet?- A magánnyugdíj pénztár bi zonyos értelemben véve volu menüzlet: nagyszámú tag és nagy vagyon mellett lehet kis költségekkel működtetni. A működési alapba elvonható be vételeket most olyan szinten korlátozták, amely lehetetlenné teszi, hogy a magánnyugdíjpénztárak önmagukban, ilyen szétaprózott állapotban működhessenek. Folyamato san keressük azokat a lehetősé geket, amelyekkel költségcsökkentéseket lehetne végrehajtani, ad absurdum akár úgy is, hogy több pénztár közös admi nisztrációt hoz létre. Ha ki lehet hozni a költségeket a bevételből annyira, hogy fenntart ható maradjon a magánnyugdíjpénztár mint intézmény, az már nagyon komoly siker lenne. A számok viszont egyelőre nem azt mutatják, hogy ez nyereségesen működtethető üzletág lesz, de tartozunk annyival a maradó ügyfeleinknek, hogy megtegyünk mindent azért, hogy a pénztárat működtetni tudjuk.- Tárgyalnak már a közöskö- désről más pénztárakkal?- Folyik az ötletelés: a gon dók közösek, mindenkit ugyan az a cipő szorít. Az a baj, hogy ha ez az üzletág évi 100 millió forintos veszteséget termel, egy idő után a tulajdonos meg kérdezi, hogy miért műveljük. Ha viszont nem lesz olyan pénztár az országban, amely működni tud, mert olyan szin ten bekorlátozták a működés re fordítható kereteket, akkor hiába választották az emberek, hogy magánnyugdíjpénztártagok maradnak, nem lesz ho vá menniük.- Mit gondol arról, hogy az egészségbiztosítások is az adómentesen adható munkáltatói juttatások közé kerültek?- Szeretném azt gondolni, ez annak a jele, hogy a magánbiz tosítókat mégis partnernek tekintik az egészségügyben, és el fogadják végre, hogy van egy olyan réteg az országban, amely szeretne magasabb szintű egészségügyi szolgáltatásokat, ezeket azonban zsebből nem képes megfinanszírozni. Rajtuk segíthetnének a biztosítók. A teljesen piaci alapon működő egészségbiztosítás kérdése azonban nem ilyen egyszerű: abban a háromszögben ugyanis, amelyet a beteg, az egészség- ügyi intézmény és a biztosító alkot, a biztosító alapvetően hát rányban van. A betegnek is az az érdeke, hogy minél drágább és jobb szolgáltatást kapjon, és az orvosnak sem érdeke az olcsóbbat nyújtani, és minden nek tetejében még információs aszimmetria is fennáll: a beteg és a kórház sokkal többet tud az esetről, mint a biztosító. Ezt csak úgy lehet működtetni, ha a biztosító hatalmas kontroll rendszereket épít fel, én viszont nem biztos, hogy szeretnék odá ig eljutni, hogy egy igazgatósé gi tanácsülésen azon vitatkoz zak, finanszírozhatjuk e egy gyerek életmentő műtétjét, ha az túl van a kereten.
