Nógrád Megyei Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 255-279. szám)

2011-11-28 / 277. szám

4 2011. NOVEMBER 28., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Az adni tudás öröme A hétvégén ének- és nótaszóból sem volt hiány a Főtéren Vigyáznak a falujukra (Folytatás az 1. oldalról.) megmutatva azt: a szeretet ün­nepe nem a nagy bevásárlóköz­pontokról, a tülekedésről szól, hanem az adni tudás öröméről - fogalmazott a polgármester, aki a saját kézzel készített ajándé­kok értékét kiemelve hívta a vá­roslakókat az ünnepi rendez­vényre. Rabi József, a Magyar Kereske­delmi és Iparkamara elnökségi tagja kijelentette: kézművesek voltak, vannak és lesznek.- Már 896-ban, Bizáncban lé­tezett céhrendszer, s 1000-ben Magyarországon is működtek már kézművescéhek. A magyar történelem folyamán a kézmű­vesek nem nagyon kaptak meg­becsülést, pedig társadalmi ér­téket teremtenek. A Nógrád Me­gyei Kereskedelmi és Iparkama­ra sokat foglalkozik a kézműve­sekkel, meghirdeti a szakma kiváló tanulója, dolgozója verse­nyeket, kiállításokat rendez az ezeréves Kárpát-medencei kéz­művességet megidézve - mond­ta Rabi József, hozzáfűzve: a kéz­művességnek meg kell találnia a helyét a társadalomban, a szak­képzésben, de ehhez fejlődő gaz­dasági környezetre van szükség. Dr. Tordai Péter, a Nógrád Me­gyei Kereskedelmi és Iparkama­ra elnöke hangsúlyozta: az idei rendezvény egyik célja a legel­esettebbek segítése is, ezért vég­zett a kamara játék- és könyv­gyűjtést. Dunai Péter, a Magyar Keres­kedelmi és Iparkamara főtitkára dr. Tordai Péterrel együtt adta át az összegyűjtött ajándékokat Tol­di Mónikának, a salgótarjáni „Fészek” Gyermekotthon veze­tőjének. Az ajándékgyűjtésben a kamarán kívül az OTP és a Gagarin Általános Iskola is jeles­kedett. Az egész hétvégén gyűlő további meglepetéseket az első adventi gyertyagyújtáskor nyúj­tották át a rászorulóknak. A vá­sárt színes program is kísérte: a klenóci gombosharmonikások, a Nógrád Táncegyüttes szólistái és a Borbély Lajos Szakközépis­kola, Szakiskola és Kollégium lé­pett színpadra „Szakmák dicsé­rete” című műsorával. Mind­eközben „Mesterségem címere” mottóval szombaton és vasárnap is karácsonyi kézműves foglal­kozások zajlottak a művelődési központban óvodásoknak, kisis­kolásoknak és szüleiknek. Szenográdi Ferenc Piliny. a község Nógrád megye egyik legbiztonságosabb tele­pülése. A lopás, a betörés, má­sok értékének az elsajátítása szinte egyenlő a nullával. Ha néha napján mégis előfordul ilyen jellegű próbálkozás, an­nak elkövetői idegen szemé­lyek. A településen az emberek­nek nem kell tartani, félni a személyük elleni támadásoktól. Piliny köbiztonságának őrei a 45 fős, lelkes, lokálpatrióta pol­gárőrcsapat. Munkájuk, aho­gyan azt az egyesületük elnöke, Kereszti Richárd mondta, az utóbbi öt évben egyre inkább szervezettebbé vált.- Milyen feladatokat látnak el a polgárőrök a településen? - kér­deztük Kereszti Richárd elnöktől.- Tevékenységünk igen szé­leskörű. Az egyik* legfontosabb feladatunk, hogy vigyázzunk az itt élő emberek közbiztonságára, értékeire. Rendszeresen járőrö­zünk a községben. Különösen a hét végén péntektől vasárnap es­tig. A gyakorlat azt bizonyítja, ha nálunk nincs is hétvégi rendez­vény, más településekről ideláto­i gatnak a nemkívánatos szemé­lyek. Jelen vagyunk különböző községi, egyházi, sportrendezvé­nyeken. Szeptemberben nálunk került sor a megyei vadásznap­ra, amelyen körülbelül 8000 em­ber vett részt, teljes csapattal tal­pon voltunk. Nem csak szeptem­ber 3-án, a rendezvény napján adtunk szolgálatot, biztosítottuk a rendet, irányítottuk a közleke­dést. Az megelőző napokban is őriztük az ideszállított eszközö­ket, különböző felszereléseket.- Ez jó főpróbája lehetett a jö­vő nyáron sorra kerülő kétnapos egyházmegyei találkozónak, amelyre Pilinyben kerül sor, és több mint 10000 embert várnak.- Valóban így van. Elmondha­tom, hogy már van gyakorlatunk a nagyobb rendezvények biztosí­tásában. Tavaly augusztus 20-án háromnapos nagyszabású ünne­pi sorozat volt a községünkben. Több alkalommal itt került sor a cigány kulturális fesztiválra. Re­mélem, hogy mint eddig jövőre az egyházmegyei találkozón is helyt fogunk állni - vélekedett az egyesület elnöke. Legnagyobb örömükre az ön- kormányzat tavaly a volt tűzoltószertárt átalakíttatta a polgárőrség részére irodának, pihenőhelynek. Az idén a me­gyei szervezettől gépkocsit kap­tak. Ami a felszereléseket illeti, kis frekvenciájú rádió-adóvevő készülékkel rendelkeznek. Min­den tagjuknak megvan a látha­tósági mellény. A fél csapatnak van szolgálati mellénye. A másik részének is szeretnék megvásá­rolni, de a pillanatnyi anyagi helyzetük ezt nem teszi lehető­vé.- Milyen pénzügyi forrásokból tudják kiadásaikat fedezni?- A polgárőrök a munkájukat térítésmentesen végzik, sőt még tagdíjat is fizetnek. A tag­díj a bevételünk egyik része. Az önkormányzattól is kaptunk tá­mogatást. Az utóbbi időben a nehéz gazdasági helyzetre való. tekintettel ez a forrás elapadt. Reméljük, csak átmenetileg. A megyei szervezet is szerény ke­retek között támogat minket. Vannak együttműködési szer­ződéseink.- Mindaz, amit tesznek a köz­ségért, térítésmentesen, a szabad­idejük feláldozásának a rovására teszik. Miért?- Közös a cél, mi itt élünk eb­ben a községben, szeretnénk, ha a fiatalok is itt maradnának, ahol béke és nyugalom van. Saj­nos a híradásokban gyakran hal­lani, az újságokban olvasni, hogy egyes településeken mi­lyen rossz a közbiztonság, betö­rések, lopások, verekedések, ho­vatovább gyilkosságok fordul­nak elő. Mi azt valljuk, önma­gunknak kell tenni azért, hogy a községben továbbra is nyugalom uralkodjon, az itt élők biztonság­ban érezzék magukat. Amikor a kis fehér motor elindul... Óné Bátonyterenye. Vannak, akik - korunk ember(t)próbáló valósá­ga ellenére is, - észrevétlenül válnak fogalommá - az Embert jelentő fogalommá. Kisterenye mindennapjaitól több évtizede elválaszthatatlan egy ilyen „je­lenség”, kezdetben a kisiskolás­ok - s az ő szüleik - világában, egy évtizede pedig a nehéz, ki­látástalan helyzetbe kerülő csa­ládok körében is. A kis fehér motor, kormányára akasztva a sárga bukósisak, rászerelve a - soha sem kiürülő kosár akár jelképe is lehetne annak az év és napszakhoz, ünnephez, be­tegséghez soha nem kötődő te­vékenységnek, amit gazdája: Hollóné Nagy Zsuzsanna a bátonyterenyei Kossuth Lajos Általános Iskola tanítónője, mellette a helyi családsegítő központ családgondozója foly­tat. A kortalan, csupa energia, a minden helyzetben tettre kész, jókedv és optimizmus „kisugár­zója” - talán a település „legke­resettebb” lakója. A köztiszteletben álló szülők két nagyszerű pedagógussá vált lányt neveltek. Zsuzsa tanító né­ni, - „nagyzsuzsa” - óvodás, ál­talános iskolás s gimnazista évei mind-mind Kisterenyén teltek, s 1979. augusztus 6-tól - Judit nő­vére példáját követve, az eszter­gomi tanítóképző főiskoláról ki­kerülve, volt iskolájában kezdte pályáját. Az akkori legelső tanít­ványai, - harmadikosai - közül, no meg az ezt követő harminc évben, sok-sok tanítványa vá­lasztotta példáján a pedagógus pályát... 1983-tól első, (illetve ér­telemszerűen második) osztá­lyosokkal kezdi a tanévet. Nem a szokványos módon: a leendő elsős tanító néni a tanév meg­kezdése előtt felkeresi tanítvá­nyait, a személyesen eljutatott, postaládába dobott levelével. Melyben az összetartozást jelké­pező, nyakban akasztható alma mellett ott a bemutatkozó-bizta­tó levél: a lehető legszebb, közös élmény vár rájuk... S a kis első­sök tanító nénijükkel együtt egy hónapig viselik az almácskát nyakukban, s ők nem az La. vagy Lb. osztály, őket tanító né­nijük Almácskákl-ként invitálja sorakozni is. Maradandó, soha el nem felejthető élményként maradt ez meg valamennyiük­ben. így volt ez az idei tanév kez­detén is, azzal a módosulással, hogy az idén itt is kevesebb al- mácska „gurult” a tanító néni hí­vó szavára... Az egyébként meg határozott, szigorú, inkább következetes pe­dagógus, hely-, család- és ember­ismerete kapcsán tíz évvel ez­előtt „szólhatott meg” az akkor még kezdeti időszakát élő csa­ládsegítő központ vezetője által. Hiszen olyan emberre volt szük­ség, ezek már az ő szavai, mint­egy kezdeti félelmét is illusztrál­va: „aki nemcsak bele lát a csa­ládok életébe, de velük tud élni, megérti őket, tud velük beszél­getni - netán okosakat is tud mondani -, akit ismernek, s fenntartás nélkül elfogadnak... vagyis ez egy más, sajátos jelle­gű feladat...” No, azóta a fentiek igazolásá­val nincs gond. Negyven család „gondozása” szerepel a hivatalos listán, de Kjsterenye-szerte evi­dencia a „nehezenélők” világá­ban: ahol a kis fehér motort meg­látják, Zsuzsa nénihez máris oda lehet menni. S mennek, becsen­getnek az otthonába is, hiszen ki segít, ha ő nem?! S nemcsak a Szomorák, Berkik, Csikósok, Baranyik, Oláh-k, Balogh-ok, La­katosok, Tergék... a munkanél­küliség, a gyerekek sorsát meg­pecsételő családi háttér, alkoho­lizmus, betegség, agresszivitás, emberi gyengeség, szegénység,... a hajléktalanság... megannyi na­gyon kemény valósága mai vilá­gunknak! Ezért naprakész a csa­Hollóné Nagy Zsuzsa ládgondozó, adományt eljuttatni, orvost hívni, segélyt, nyugdíjat, egyéb hivatalos ügyeket intézni, életet menteni, (utólag rájönni: talán még a sajátját is... a kismo­tor milyen jó szolgálatot tud tenni...!), szóval tulajdonképpen felsorolhatatlan! Mert az „élet” felsorolhatatlan, mindaz, amit neki, s társainak tenni kell, na­ponta rendezi, határozza meg az élet. Nagy Zsuzsa 25 éves fiát, Attilát tíz éves kora óta egyedül neveli, aki maga is észrevétlenül részese lett édesanyja tevékeny­ségének. Ha kell elviszi saját TV készüléküket, mikrohullámú sü­tőt azoknak, akiknek nincs, s nem neheztel ha a hűtőből a hús- vétra szánt sonka alihoz kerül, akinek hiába jön az ünnep, nincs mit enni, nem morog az éjjel­nappal jelentkezők miatt, s elkí­séri édesanyját, ha a helyzet úgy kívánja. Persze a sornak még nincs vé­ge, hiszen a nyári táborozások Almácskáékkal ugyancsak evi­dencia, egy hetet töltöttek el sá­torban (vagy kényelmesebb kö­rülmények között), Heves, Bog­ács, Bükkszék, Esztergom, s még megannyi helyen az elmúlt években. Egyébként sincs nyári szünet, a rászorulók problémái nem szünetelnek, s itt is elma­radhatatlan résztvevője a pályá­zatok biztosította nyári táboroz­tatásnak, programoknak, foglal­kozásoknak. Kolléganői szerint ő az őket is szíwel-lélekkel segí­tő munkatárs, akitől hallatlan ta­pasztalata, óriási helyismerete miatt szinte fenntartás nélkül el­fogadják véleményét. Délelőtt ta­nítás, délután családgondozás, - utóbbinál sosem lehet tudni az adminisztráció, ügyfelek folya­matos érkezése (ez szinte telje­sen biztos), a soros családlátoga­tás, vagy épen egy éles helyzet rendezése határozza meg az adott napot. Pihenés, feltöltődés, egyáltalán a miért?-re és a meddig?-re adandó válasza:- Addig csinálom, amíg szük­ség van rám, amíg érzem: fontos vagyok, tisztelnek, megállíthat­nak, mert el tudom intézni, meg tudom nyugtatni. A visszajelzés, az a kapcsolat, ami összeköt ben­nünket pótolja a veszni látszó erőt. Muszáj kitartani, nem sza­bad kiégni, minden szeretetedet „kiszedhetik”... Ehhez csalá­dom, a fiam, ma már gondozás­ra szoruló édesapám mellett Ju­dit nővérem s az ő családja, fiai unokái az igazi, biztos, erőt adó háttér, kikapcsolódás, feltöltődés... Utóbbihoz még a színház adta élmény, - a kará­csonyi ajándékul szolgáló ope­ra-bérlet és az olvasás! Svejk, a derék katona megunhatatlan és Móra Ferenc Kincskereső Kisködmön-jeü! A világ legszebb olvasmánya, kistanítványaim- mal minden évben elolvassuk. Ebben minden benne van!!!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents