Nógrád Megyei Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 255-279. szám)
2011-11-24 / 274. szám
8 2011. NOVEMBER 24., CSÜTÖRTÖK INTERJÚ zoób kau Családi indíttatásból, klasszikus kézművességgel világmárka születik. Kínai ötletből, állami együttműködéssel, hagyományból és innovációból jött létre az Attitude. „A divat nem szabály, hanem érzelem" Az új termékből valóban lehet keresett világmárka. Zoób Katit pedig még a gáncsoskodók sem kedvetlenítik el. Mindig tele van feladatokkal, mindig érez és mindig megy a feje után. Zoób Kati sosem futott a siker után, de az mégis mindig utolérte őt. Előbb csinált karriert külföldön, mint itthon, most pedig azon fáradozik, hogy egy induló magyar márkának esélye legyen ugyanarra a világhírre, ami neki megvan. Fábos Erika- Az az ön ötlete volt, hogy kéne egy állami divatmárka, vagy megkeresték ezzel?- Ez ennél sokkal izgalmasabban alakult. Két évvel ezelőtt meghívott Kínába egy nagy sanghaji divatcég, hogy együtt vegyünk részt a Shanghai Divathéten. Létre szándékoztak hozni egy európai piacokon is forgalmazható kínai divatmárkát, tradicionális kínai motívumokra építve. Ehhez kerestek évekig egy európai tervezőt, így találtak rám. Kiderült, hogy a törekvésük egy izgalmas és grandiózus együttműködés, amelyet támogatott a sanghaji kormányzat, a divatszövetség és az egyetem, de megbízták az egyik legismertebb amerikai márkaépítő ügynökséget is, hogy speciális fúziónkra profin tervezzék meg a két márkát egyesítő piaci projektet. Ez, amit csináltak, a „brand plannig” egy folyamat- ábrákkal stílus-, gazdasági és piaci elemzésekkel teli hatalmas könyv. A történet pedig onnantól érdekes, hogy eljött hozzám a Kézmű Nonprofit Kft. új vezetője, hogy tervezzek részükre formaruhákat, amit éppen arra való hivatkozással utasítottam vissza, hogy a kínai munka nagyon lefoglal. Beszélgetve a képeskönyvbe foglalt új kínai márkáról, azonnal jött az ötlet, hogy ne menjek én ezért Kínába, csináljuk meg itthon.- Vagyis ez is egy szerencsés véletlen, mint annyi más nagy ötlet?- Az, hogy mennyire szerencsés, majd kiderül, az érdeklődés mindenesetre hatalmas. Kollégáim éppen most mondták, hogy a sajtótájékoztató három nap alatt harmincezer megjelenést generált az interneten és már jelentkezett négy külföldi forgalmazó is.- Ezek szerint valóban lehet belőle világmárka.- Minden esélye megvan. A Kézmű Nonprofit Kft. egy nagymúltú állami vállat, 58 éve alapították. Több mint négyezer embernek ad munkát, akik közül több mint háromezer megváltozott munkaképességű ember. A legismertebb divatmárkáknak dolgoznak, bérmunkában. Azon kevés cég egyike, amely életben maradt az Európában egyre zsugorodó bérmunkapiacon, mert világszínvonalon dolgoznak. Ebben a cégben megvan az az évtizedes tapasztalat és klasszikus kézművestudás, ami kell, én pedig alkotóként elég empatikus és gyakorlatias vagyok ahhoz, hogy ne csak innovatív szellemiségként, hanem ipari munkatársként is jól működjek egy ilyen csapattal. Összeadva tudásunkat akár nemzetközi sikereket is elérhetünk idővel.- Sok fanyalgást olvastam az interneten arról, hogy Zoób Kati mögé odaállt az állam.- Igen, ilyen ferdítés is előfordul, bár azt gondolom, az ellendrukker is tud segíteni. Hiszen az embert néha nagyobb tettre- készségre sarkallja a buta gán- csoskodás. Egy okos állam pedig támogatja a divatipart. Érdemes megnézni az európai példákat, milyen jelentősége van mindenütt a kézműves- és divatiparnak, mennyi munkahelyet teremt és milyen bevételeket generál. Nagyon büszke vagyok arra, Névjegy 1954-ben Sümegen született 1975-ben pályája első lépéseként textiljátékokat tervez, amellyel országos és nemzetközi díjakat nyer. 1990-BEN jelmezkészítő műhelyt alapít hogy egy ilyen jó ügyben szövetségre léptem az állammal. A termék pedig megáll a saját lábán, nem kell hozzá politika.- És talán többet is kockáztat ezzel, mint egy állami cég. Miért vállalta mégis?- Konkrétan az egész eddigi személyes életpályámat tettem ebbe bele. Azért, mert láttam, hogy minden adott, hogy sikerre vihessük, de az érzelmi része sokkal nagyobb hatással volt rám, mint a racionális. Itt megváltozott munkaképességű emberek hoznak létre magas minőségű, idő- és értékálló, sokáig szerethető tárgyakat. A márkanév, az „Attitude” elnevezés pedig éppen erre a hozzáállásra és magatartásra utal, amely az értéket, a társadalmi felelősségvállalást, az emberek megbecsülé1992-BEN Haute Couture esté- tyiruha-koüekciót mutat be a SOTHEBY'S első magyarországi aukcióján, valamint Bécsben. 1994-BEN divatszalont nyit Budapesten. sét hordozza magában. Ezért mondtam gondolkodás nélkül igent rá.- Egy hatalmas céget működtet, vezethetik mindig ennyire az érzelmei?- Bár a józan eszemre is hallgatok, legtöbbször az erős érzelmek, az emóciók inspirálnak, működtetnek. Ezért vágok bele talán lehetetlennek tűnő dolgokba is könnyű szívvel. Alkotóként, művészként nem is dolgozhatnék érzelmek nélkül, mert ezekből születnek a szerethető tárgyak. Amúgy ez nem egy nagy cég, inkább kicsi, ahol néha kávét főz az ember, néha meg pr-szöveget ír. Mindent magunk csinálunk és néha megdöbbentően szerény eszközökkel hozunk létre világszínvonalú dolgokat, s nem csak gazdasá1998-ban Megszületik a KATTIZOÓB márkanév. 2005-ben Az év divattervezője. 2007 - Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje üzletei: Bécs, Sanghaj, Duhaj, Párizs, Graz, Budapest gi logikával, mások által kitalált útirányok szerint haladunk.- Ez a siker titka?- A siker rendkívül relatív dolog. Én ezt a rendszert nem kívülről látom, hanem benne élek, mint az egyik szereplője. Azt érzékelem, hogy nagyon sok nehéz pillanata van. Küzdeni kell érte, s valóban vannak fejezetek, amelyeket sikertörténetként is lehet értékelni, de ez csak utólag egyértelmű. A saját életemet nem látom semmivel különlegesebbnek, mint bárki másét, bár az enyémben talán kicsit több a vállalkozókedv. Szeretem a pózmentes normális életet, nem keresem a meghökkentő megjelenéseket. A siker számomra a tartalmas létezés.- Jó, de csak kell valami ahhoz, hogy valaki elinduljon Sümegről és aztán Bécsben, Párizsban, Sanghajban és Duhajban nyisson üzletet. Láttam a honlapján a tervezői hitvallását, amelyben a nagymamájáról ír. Arra gondoltam, hogy talán ez a családi emlék lehet az az erős, személyes belső indíttatás, ami ehhez kell. Hogy ezt a családjáért, a nagymamájáért is csinálta.- Van köze a családomhoz, de nem így. A tőlük kapott emberi példa erős, de én nem az ő életüket folytatom, hanem a magamét élem. Amikor 1945- ben államosították a családunk vagyonát, a nagymamám valóban tett egy fogadalmat, hogy nem lép az utcára és nem néz többet tükörbe, mert meg akarta magában őrizni a korábbi életét. Onnantól kezdve fényképekből és az emlékeiből élt. Ahhoz, hogy ezt megcsinálja, hatalmas tartás és belső erő kellett. Az édesanyám is ilyen volt. Ez nekem úgy adott indíttatást, hogy ebben a családban, ilyen büszke, erős emberek között nőhettem fel. Az nálunk természetes volt, hogy minden gyereknek kellett legyen valami saját hobbija, amelyben kiteljesedhetett. Nekem ilyen volt minden, ami kézművesség. Gyakorlatilag gyerekkorom óta varrtam, magamnak is és másoknak is.- Ezek szerint a kezdetektől tudatosan divattervezőnek készült?- Egyáltalán nem, gyakorlatilag úgy lett belőlem divattervező, hogy észre sem vettem. Nekem a divat - miközben legtöbben ezzel azonosítanak - a mai napig az önkifejezésnek csupán egy formája. A „Zoób Kati- ságnak” csak egy szelete a divattervezés. A vizuális formanyelv, amely az enyém, rengeteg másfajta alkotói felületen is megtestesül.- Nyilván a divatot is erősen befolyásolja a női szerepek folyamatos változása. Ön szerint mitől divatos egy modem, mai nő?- Nagyon befolyásolja és ez zseniális. Ebben is hatalmasat változott a világ. A minap két érdekes beszélgetésem is volt erről. Az egyikben egy ismerősöm elmondta, hogy az 54 éves nagynénjére fejkendős öregasz- szonyként emlékszik, miközben ma egy 54 éves nő naprakész, dübörgő, életerős és virágzik. Egy másik ismerősöm Londonban meg arról mesélt, hogy a 70 éves nagynénje nyugdíjas lett, de dolgozni szeretett volna még és Japánban talált magának munkát, mert ott teljesen normális, hogy ennyi idősen dolgoznak a nők. Ott egy női karrier a gyerekek felnevelése után kezdődik. Szerintem ez gyönyörű. Ilyen a modern nő: őszintén és bátran éli kihívásokkal teli életét. Semmiképpen nem attól divatos, ahogyan felöltözik, és nem attól modern, hogy azt hangoztatja, hogy nem tud főzni vagy gombot varrni. Ez nem lehet büszkeség, mert a női szerephez ezek is feltétlenül hozzátartoznak. Ahogy az is változatlan, hogy egy nő befogadó, gondoskodó, s képes teremteni maga és a szerettei köré egy oltalmazó, érzéki és érzelmes világot.- Az a szó, hogy divat, mit jelent önnek?- A divat egy formanyelv, amivel bárki meghatározhatja a saját identitását, de mindenképpen van benne valami tömeges, amit sokan akarnak és ettől tendenciává válik. Ezért szerintem a divat az, ami „megy” az utcán és azért jön létre, hogy aztán kimenjen a divatból. Ez egy egyszerű dolog és nem is szeretem, amikor akadémikus szabályokat gyártanak rá, mert az öltözködés semmiképpen nem egy szabályrendszer, hanem egyéni önkifejezési mód.- Egy divattervező, aki nem csinál nagy ügyet az öltözködésből?- Pontosabban az öltözködésem tökéletesen jellemez. Nagyon finom anyagokból, ravaszul egyszerű szabásvonalakkal, praktikus és használható ruhákat hordok. Tudom, mindenki azt várja, hogy kigondoltan és megkreáltan jelenjek meg, de csak oda öltözöm fel nagyon, ahova muszáj.- És ha nem kell kiöltözni, mondjuk szombaton, amikor otthon van vagy piacra szalad, akkor mit vesz fel?- Például rengeteg fehér és fekete kötött ruhám van, azokkal mindent meg lehet oldani.- Aki nem követi, hanem csinálja a divatot, mit ajánl az idei télre?- Nekem tényleg nehéz a divatról mint gyakorlati dologról beszélni, mert miközben nyilvánvalóan hat rám és rengeteget foglalkozom vele, más logikával gondolkodom róla. Most például örülök annak, hogy a lerongyolódott, agyonhasználtnak tűnő, minimál stílusú polgárpukkasztás múlik és a normális öltözékek, a 70- es, 80-as évek polgári eleganciája, a finom formák jönnek divatba. Ahogy örülök a liláknak, a narancsoknak, a korallszín- nek is az idei télen.
