Nógrád Megyei Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 255-279. szám)
2011-11-24 / 274. szám
2011. NOVEMBER 24., CSÜTÖRTÖK $A7TÓ ti TANULÁS „A világon akárhová megyünk, ha rólunk magyarokról megtudják honnan jöttünk, az biztos, hogy az első reakciójuk: a Puskás Grosics Gyula így emlékszik vissza Puskás Ferencre, a világszerte legnépszerűbb, legnagyobb magyar sportemberre: „Számomra ő az az ember, akire bármikor felnézek. Öcsi bácsi egy olyan ember volt, aki megmutatta, hogy sohase add fel.” A kispesti grundon kezdődött minden. Itt kergette a rongylabdát barátaival, majd 15 éves fejjel a Honvéd csapatában kezdte pályafutását édesapja keze alatt. Itt vált híressé, és annak a csapatnak a tagjává, melyet csak aranyban lehetett felmérni. A legendás Aranycsapat vezérévé vált, mellyel meghódította az egész világot az ötvenes években. A pesti fiút 1958-ban felkereste a Föld minden pontján ismert Real Madrid, a szegény kissrácból világsztár lett. A spanyol csapat soraiban további érmekkel, díjakkal bővítette vitrinét. Pályafutása befejeztével edző volt Spanyolországban, Görögországban, Szaúd-Ará- biában és Magyarországon is. 2002-ben, életének 75. születésnapján a budapesti Népstadiont Puskás Ferenc Stadionra keresztelték, tisztelegve így is a Száguldó Őrnagynak. A fizikai erőnléte, a technikája és a labdakezelése kiváló volt. Jobban szeretett játszani, mint enni. „Én imádtam a futballt! Imádtam a családomat és mindig a futballpályán jártam. Engem több, más nem érdekelt, az én kabalám mindig a labda volt. Akkor éreztem magam biztosnak, amikor a labda nálam volt, vagy ha a labdába belerúghattam...” 2006. november 17-i halálhíre az egész világot megrendítette. Egy nagyszerű embert vesztett el a sportvilág. Temetésén több ezer ember vett részt, köztük világhírű futballisták, hogy csak Pelét, Di Stéfanot, Beckenbauert, vagy Michael Piatinit említsük. „Életét a labdarúgásnak szentelte, igazi barát és sportember volt a pályán és a pályán kívül. A pályán zseni, az életben ember tudott maradni. Beírta nevét abba az Aranykönyvbe , amely a magyarok nagy cselekedeteit és világörökségét rögzíti. Ez megőrzi nevét örökre a 21. század és a jövő évezredek magyarjai számára.” Volt csapattársa, Buzánszky Jenő így gondol vissza Magyarország „Öcsijére.” Isten nyugosztalja Öcsi bácsi... Emléke örökké velünk él. Nagy Tibor Madách Imre Kollégium, Balassagyarmat Édesapám a példaképem Példakép és ellenpéldakép Véleményem szerint mindig voltak és lesznek is példaképek. Ezeket az ember mindig egyéniségéhez mérten választja meg. Nem árt, ha mintákat választunk, ha belátó ismerétünk van az egyénről. Nagy tisztelője vagyok a sportolóknak, köztük például Erdei Zsolt „Madárnak”, aki két súlycsoportban is a csúcsra ért, és a világbajnoki öv felkerült a derekára. Mértéktelen munka ami mögötte van, az elért eredményeit nem kapta ingyen. Szerény természetű, de keményen elszánt a céljai elérésében, a sporton túl is megállja a helyét a családi életben is. Példaképnek mégis édesapámat választottam, mert emberileg őt ismerem a legjobban. Becsületes, tisztességes életre nevel. Nála ezek nem csak hangzatos szavak, mert ő így is él. Tőle tanultam a természetismeretet, a gombázást, a vad- és háziállatok ismeretét, a kertészkedést. Imádja a szép, rendezett virágos kertet, amit szintén közösen gondozunk. Mindenbe beavat amit eltervez, és együtt csinálunk mindent, így sokkal nagyobb örömünk van az elvégzett munkában, mert mi is részesei vagyunk. De bármi gondunk akad, bizalommal fordulunk hozzá, mert mindig lehet rá számítani. Egy családszerető tisztességes embert ismertem meg személyében, ezért ő a példaképem. Jelenleg a tanulás az első, hogy jó eredménnyel fejezzem be az iskolát, hogy jó szakember váljon belőlem. Ha jó szakács leszek, akkor lesz munkahelyem, és gondolom, hogy ezt anyagi és erkölcsi értelemben is megbecsülik. Nagyon fontos, hogy munkám által legyek elismert ember, feddhetetlenségemet megtartva, mindenkinek bátran a szemébe merjek nézni! A legfontosabb érték számomra a becsület, erkölcsi tisztaság, a segítő szándék embertársainkon. Számomra nem a vagyon a fokmérő. Nekem nem fontosak a celebek, mert a legtöbb celeb csak adja a „nagy embert”. Mesterségesen felépítettek, színes lu- fis álomvilágban élnek, s bizony megpróbálják velünk elhitetni, hogy ez a valóság. Ők is és létrehozóik is ebben hibát, mondhatni bűnt követnek el, hogy nem a valóságot, a szépet, nemest és emberit közvetítik felénk. Szerintem a méltón híres emberek érdemlik meg, hogy én aki máig az igazi demokráciát keresem foglalkozzak velük. De sajnos azt a bizonyos igazi vérbeli demokráciát nem találtam még sehol. Csizmadia Norbert 10. a Szent József Katolikus Iskola és Speciális Szakiskola Egyházasgerge Legfőbb érték az éltető szeretet! Mindig lesz szükség példaképre, olyan emberekre, akikre felnézünk, és tanulhatunk tőlük. Az embereknek szükségük van mintákra, társadalmi modellekre. Mint például a gyerekeknek a szüleik! Én akiket követendő példának találok, elsősorban a szüleim, Í tanáraim. Azért őket, mert nélkülük mi, diákok sehol sem lennénk, segítenek, az életre nevelnek, szeretnek minket. Számomra a legjobb az lenne, ha annyi pénzt tudnánk keresni, hogy ne legyenek gondjaink, elismerjenek, megbecsüljenek és szeressenek. Én mindezt tisztességes munkával szeretném elérni az életben. A legfőbb értéknek a szeretetet tartom és a tisztességet, amelyek gerincet, tartást adnak az embernek, mindez maga az élet minősége. Fájdalmas és kár, hogy ma már egyik sem túl gyakori. A sztárgépezet-gyár mindig is tett és fog is tenni, hogy legyenek, hogy „kitermeljenek” celebeket. Olyanok ők, akiknek szavatossági ideje hamar lejár, vagy szebb képpel oly Nos, szerintem sok embernek van példaképe. így hát természetesen nekem is van egy. Ez az ember megmutatta nekem, mi is az élet. Ez a személy a nagymamám. Ő, mikor még kicsi voltam, sokat szenvedett a betevő falatért. Mivel engem csak édesanyám nevelt, mert az édesapám elhagyott és egyáltalán nem érdekelte, hogy élek vagy halok, szegény asszonynak nehezebb dolga volt velem. A mamám (nagymamám) minden munkát vállalt, csak hogy jó lehessen nekem, ne tudjam meg, mi a szegénység. Pedig mikor még kisgyermek voltam, akkor igencsak kevés pénzünk volt, de én mégse éheztem. Inkább anyukámmal együtt éheztek. Sokat dolgozott Sokszor mesélte, hogy még mikor fiatal lány volt, az iskola helyett dolgozni járt, mert akkoriban szegény világ volt. Ebben a szegény világban is voltak lusta, dologta- lan és gazdag emberek. Sajnos a nagyanyám eléggé beteges lett, de még így is járt munkába. Dolgozna ma is, ha felvennék őt valahova. Ő egy nagyszerű nagymama, mert nem lusta bármit is elvállalni a családjáért. Ezért lett ő a példaképem, mert nem löki el magától a munkát. Ahogy az előbb említettem, sok embernek van példaképe, de lehet, hogy sok embernek éppen ellenpéldaképe van. Sajnos nekem is van egy. Ez a személy nem más, mint az édesapám. Apám születésemtől kezdve nem törődik velem, hiába teszek meg bármit is ezért. Emlékszem, mikor kicsi voltam, fejét is elfordította tőlem. Karácsonyra aligha kaptam tőle valamit. Születésnapomra, ha jó az emlékezetem, egyszer köszöntött fel, akkor is csak azért, mert rászóltam. m 2T «S, *, w hullócsillagok, akik amilyen gyorsan feltűnnek az égen, olyan sebesen alá is hullanak. A celebélet csillogása mögött szinte érezhető a keserűség, a toppon levés, a minden áron megfelelés gyötrően nehéz, verejtékszag... Szerintem nincs azzal semmi gond, ha valaki kamatoztatja a tehetségét, csak sajnos a mai celebek többsége tehetségtelen pénzhajhász! Csonka Béla 11. a Szent József Katolikus Iskola és Speciális Szakiskola Egyházasgerge Egyszóval az apukám egy olyan személy, akit nem érdekli a saját gyermeke sorsa. Őt csak azt érdekli, hogy neki jó legyen és az új családjának. Emiatt lett ő az ellenpéldaképem. Rácz Dalma Madách kollégium, Balassagyarmat Jobb emberek lehetünk Vannak boldog celebek? Biztosan akadnak még olyan gyerekek, fiatalok, akiknek van példaképük. De szerintem mára egyre kevesebb az ilyen ember. Mivel egyre több olyan hírességet tartunk számon, aki attól lett ismert, hogy írt egy menő szöveget, hozzá egy jól hangzó dallamot, aztán, hogy tud-e énekelni vagy nem, az már teljesen mindegy. A lényeg, hogy - ha lány - csinos legyen, - ha fiú - jóképű legyen, fiatal, és jól elő tudja magát adni. Ezen kívül vannak azok a „hírességek”, akik valamiféle valóság- showból lettek ismertek, és miután vége a műsornak, még egy jó ideig az ő problémájukról, bukásaikról van szó mindenhol a médiában. Szóval ma már ennyi is elég ahhoz, hogy valaki „híres” legyen, vagy hírhedt. Őket hívjuk általában cele- beknek. Én nem vagyok az a celebellenes lány, mert igenis van olyan celeb, akit én is szeretek vagy éppenséggel a zenéjét szeretem, ha őt nem is. Nekem igazából nincs példaképem. Vannak olyan hírességek - igazi hírességek - akikre felnézek, mert nagyon jó színész,. vagy mert nagylelkű és gondol a szegényekre is. De nem akarok pontosan olyan lenni, mint ők. Én nem szeretnék senkit lemásolni, nem szeretnék hasonlítani senkire. Azt szeretném, hogy ha majd felnövök, rám nézzenek fel, rám akarjanak hasonlítani azokért a dolgokért, amiért büszke lehetek magamra. És az lenne a legjobb érzés, ha majd gyerekeim lesznek, én lennék az ő példaképük. Most, hogy így belegondolok, az előbbiekben azt írtam, hogy igazából nincs példaképem. Ez nem igaz. A szüleim a példaképeim. A szüleim mindent megtesznek azért, hogy amire szükségem van, azt megadhassák nekem, és ezért örökre hálás leszek nekik. És remélem, büszkék lesznek majd rám, ha felnövök. Én is mindent megteszek majd azért, hogy ha gyerekeim lesznek, ugyanilyen szeretetben, és ennyi támogatást kapva nőjenek fel, mint ahogyan én és a tesóim. Tehát szerintem szükség van példaképre, példaképekre. Mert a példájukat követve jobb emberek lehetünk. Szántó Bianka Madách Imre Kollégium, Balassagyarmat Hmm... elgondolkodtató, hogy mit is értünk ez alatt. Kiskoromban sokszor mondtam, hogy énekes akarok lenni, és mindig fűztem a mondatomhoz egy nevet: olyan szeretnék lenni, mint ő. így visszagondolva vicces dolog, mert ma már saját egyéniségem van. Egyáltalán nem szeretnék olyan lenni, mint más, minek akarnék hasonlítani másra, ha így is szeretnek? Lehet, másoknak más a véleménye erről, például aki modell, énekes, színész szeretne lenni, nekik biztos van példaképük, nem tudhatom... Nem lakik a közelemben olyan ember, akinek nagy tervei vannak az életben, esetleg hogy tévében, rádióban szerepeljen. Ott van a sok celeb, tele van velük minden, mindenki szereti őket, híresek. De vajon boldogok celebként? Vagy szeretnének normális emberei életet élni? Pár év múlva, ha lesznek új sztárok, úgyis el lesznek feledve, és ez gúnyos, egyszóval kimennek a divatból. Fluor Tomi, ha őt is például csak a lányok kedvelik, bár akad néhány fiú rajongója, de az interneten számos oldalakon ciki képeket tesznek ezekről az úgynevezett celebekről és mindenki elhordja őket mindennek, a tudtuk nélkül megszégyenítik őket. Én nem szeretnék „sztár” lenni, soha egy nyugodt percem nem lenne, ha beleavatkoznának a magánéletembe, ami számomra gusztustalan dolog. Hunyadi Alexandra 10. a Szent József Katolikus Iskola és Speciális Szakiskola Egyházasgerge
