Nógrád Megyei Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 255-279. szám)
2011-11-18 / 269. szám
4 2011. NOVEMBER 18., PENTEK HORGASZELET Jó 15 éve már, hogy először jártam a palotási horgásztónál. Az a hír járta, hogy süllőben gazdag tározó „kövesútján” biztosan lehet fogni. A kövesút elgondolkodtatott, akkoriban sem volt könnyű filmforgatáskor bizton süllőt fogni, ezért rövid bejelentkezés után Komáromi Tibor elnökkel megállapodtunk egy hajnali időpontban. Már ismeretlenül is rokonszenves volt, aki nem rest hajnali órákban felkelni, vendéget fogadni, csónakot biztosítani, és elkalauzolni a messziről jöttét... Zákonyi Botond Palotás. Régi fényképeket nézegetek az archívumomban: 15 év nagy idő, az akkori mosolygós fiatalember hajában nincs egyetlen ősz szál sem. Le sem tagadhatná, hogy Palócországból való, ízes beszéde azóta sem változott, a „reggeli früstök mellé ádok hágymát is” mondat megmaradt bennem. A közeli Apcra való (a Mátra kislábujjának is hívják), abba a kedves kis faluba, amely a Mátra hegyvonulat két hegyének, a Somlyónak és a Kopasznak lábánál, zömmel a Zagyva folyó partján terül el. Határát a Zagyva szinte felezi, nyugati felén folyik a Szuha. A szülőfalu, a Mátra, a környékbeli kisebb-na- gyobb tavak, folyók, patakok meghatározóak az életében, bizonyára nem véletlen későbbi pályamódosítása. Nagy nemzetközi horgászverseny apropóján találkoztunk annyi év után. A palotási horgásztó számos nagy versenynek adott már otthont, bizonyára nem véletlen, hogy itt rendezik meg a kimondottan nagyhalas pontyfogó versenyt, amelynek sajátos szabályai vannak. Ebbe most ne menjünk bele, a lényeg, hogy az a csapat viszi el a 900 ezer forintos fődíjat, amelyik a legnagyobb halat fogja! Kivételesen Tibor is versenyez, így amíg kapásra várunk, van idő beszélgetni.- A családunkban senki sem horgászott, de a barátok között szép számmal akadt, aki lejárt a Zagyvára pecázni. Én is velük tartottam. Azok a Zagyva-parti horgászatok voltak az első próbálkozásaim. Jártam az idősebb srácokkal közeli bányatavakra is horgászni, amelyeket a természet telepített hallal. Szivár- ványos ökléket, kárászokat fogtunk az akkor szokásos egyszerű felszereléssel. Az évek múlásával egyre többet tudtam a horgászatról, többször elkerültem Palotásra, ahol mér létezett a horgásztó, de akkor még a téesz tulajdonában volt, horgászegyesület nélkül. Hajói emlékszem húsz forintba került a napijegy.- Kivel jártál Palotásra ?- Miklós György testnevelő tanárral. Nemcsak az én életemben volt meghatározó személyiség Gyuri bácsi, a társaim kedvelték. Lőni, focizni, kézilabdázni tanított bennünket, az olimpiai bajnok sportlövő Hammer Lászlónak volt a csapattársa.- Maradjunk még egy pillanatra a kezdeteknél. Egyszer mondtad nekem, hogy gyerekkorodban „sergetős” módszerrel horgásztál.- Eleinte nem volt még ólmunk, de találtunk anyacsavart, azzal is rendesen be lehetett sergetni a csalit a megfelelő távolságra. Igaz, horgászataink nagy része ebben az időben gubancolással telt el. De nem volt tanulság nélkül. Emlékezetes volt az akkori Palotás-tó kisponty- állománya, a hajdani legelő füves része kedvezett a pontyívásnak. Akkor én még nem tudtam, hogy az ideális pontyívás- hoz legalább 23-féle feltételnek kell teljesülnie, és akkor még nem szóltam a ragadozó halakról, amik eszik a pontyivadékot. Nagy tanulsága az akkori éveknek, hogy a legkevésbé megbolygatott természet a legfőbb szülőanya, ezért nem győzöm elmondani minden fórumon, hogy soha nem volt annyira fontos a természetvédelem, mint manapság.- 1972, ha jól emlékszem, fontos dátum az életedben.- Bizony az! Megalakult a Palotás és Vidéke Sporthorgász Egyesület, és ha ifjúsági horgászként is, de az alapítók között voltam. Az elnökünk Panker Tibor lett, akit a mai napig is nagy tisztelet övez, én is hálás vagyok neki az emberségért, a tanításért. előzték a korukat. Mindenki megértette, hogy a halbőség nem ingyen van. Gazdálkodni és telepíteni kell! Ha egy grafikonon ábrázolnám a fejlődést, az 1999-ig meredeken felfelé ívelő lenne!- Mi történt?- Mi a tavat a helyi téesztől béreltük, méltányos árért. 1999-ben, anyagi okok miatt el akarták adni a tározót. Nekünk elővásárlási jogunk volt, 20 millió forintot ajánlottunk érte. Nekünk nem adták el, de 2000-ben kiderült, hogy 2,5 millió forintért eladták másnak! Ezt természetesen nem hagytuk annyiban. Perre mentünk, és ötévi pereskedés után a miénk lett!- Nagy ünneplés volt?- Nem, mert kiderült, hogy a tavat megterhelték 80 millió forintos jelzáloggal! Tulajdonképpen ez egy szabványtörténet, egyike azoknak a piszkos privatizációs ügyeknek, amelyek any- nyi kárt okoztak a magyar gazdaságnak. Nem akarok erről sokat beszélni, újabb idegőrlő pereskedés következett, majd 2010 februárjában a Legfelsőbb Bíróság végleges döntése nyomán levették rólunk a jelzálogot. Közben megjelenik Tibor kutyája, Bo- ni, a gyönyörű, zsemlebarna spániel, és felkéredzkedik az ölébe. Tibor elhárítja: „Bonikám, kérlek, nem látod, hogy interjút adok. Kis türelmet kérek tőled!” Boni mindezt nem akceptálja, addig vackolódik, míg felmászik Tibor ölébe, aztán felnyújtózkodik és megnyalja az arcát.- Mindig ezt teszi velem, annyira szeretnivaló!- Elnöki teendőidet társadalmi munkában végzed, miközben a palotási horgásztó az ország egyik legjobb horgászvize lett. Rangos nemzetközi versenyek sorát rendezitek, többek között a World Carp Classic magyarországi selejtezőjét. Szörfölök a világhálón, nincs olyan nagy nemzetközi horgászportál, ahol ne szerepelne a tavatok. Függetlenül a barátságunktól, óriási szereped van abban, ami itt történik. Lehet mindezt társadalmi munkában végezni?- Lehet. Csak halkan mondom, nekem ez boldogság, része az életemnek. Akik engem annak idején gyerekként elfogadtak, befogadtak, tanítottak, segítettek, mindig társadalmi munkában végezték a dolgukat. Ez így hiteles, így tisztességes. Közben megszólal Tibor kapásjelzője! Csónakba ugrik, én meg indulok tovább. Jönnek a hírek: már két darab húsz kiló fólötti pontyot is mérlegeltek, és új tórekord született, megfogták az eddigi legnagyobb koipontyot, 18,25 kilósat! 2001-ben pedig itt fogták az első 20 kiló feletti pontyot - akkoriban az nagy szenzáció volt. A tórekord jelenleg 28,40 kiló! Dzsorzsinak hívják az óriási tükröst, aki az évek során nagyon ki- kupálódott, nem könnyű mostanában horogra keríteni! Elsétálok a gáthoz, a keleti oldal legkedveltebb horgászhelyéhez - most is bebizonyosodik, hogy aki ide húzott, biztos lehet a jó eredményben. A gát közelségében van a „szúnyogos”, az árnyékos hely jó pontyokat szokott adni. Az én kedves helyem a „csipke”, elsősorban szép süllői miatt. Itt található a „kövesút”, ahol mindig lehet tekintélyes süllőt fogni, nyáron épp úgy, mint télen. Felmegyek a tó túlsó végén található agyagbánya maradványaihoz. Tiszta időben jól látszik a Mátra, és befogadja a szem az egész tavat. Nádasok, ligeterdők, üde gyepek ölelésében kéklik a tó, amely részben megőrizte a Buják-patak völgyének élővilágát, és gazdagította az elmúlt évtizedek során. Nem csak a palotásiak örömére. Komáromi Tibor számára a horgászat örömöt jelent, boldogsággal tölti el, része az életének juk a víz növekvő ismertségét. Akkoriban a tó mindkét oldalán szőlők voltak, meg kisebb veteményesek. Az idelátogatóknak megtetszett a környék, elkezdték vásárolni a területeket, és hamarosan felépültek az első faházak is. Ma közel 500 nyaralóházban van víz, villany, az utak is elfogadhatóak. Kialakult egy olyan üdülőközösség, amely megszerette a területet, még horgászegyesületet is alakítottak.- Picit menjünk még vissza az időben. Én még ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik ismerte a kommunista szombatot és a hasonló, államilag irányított „önkéntes” munkát. Amiben Komáromi Tibor egyik remek fogása nem volt sok köszönet A horgászegyesületekben is folyt önkéntes munka, de azt nem kellett felülről irányítani, jöttek az emberek, hogy a gyerekeiknek, unokáiknak, horgászási lehetőséget biztosítsanak. Ha kerítést vagy csónakot kellett festeni, segítettek kérés nélkül - Én is ebben nőttem fel. Nyilván olyan elnök kellett, mint Panker Tibor, és olyan munkatársak, akik mindig elöl jártak a jó példával. Ma azt mondhatom, ez az én szép örökségem Palotáson. Mindig emlékezni fogok azokra az idősebb sporttársakra, akik, ha kellett elvittek motorral, segítettek, hogy jobb felszerelésem legyen. Előttem beszéltek az egyesület dolgairól, haltelepítésekről, fejlesztésekről, komoly döntéseknek voltam fültanúja fiatal srácként. Teltek az évek, sajnos nagyon fiatalon meghalt az elnökünk, ötvenes évei elején járt még csak. Új vezetőség jött, akiknek a munkájával nem voltunk elégedettek. Az új elnök kiváló pénzügyi szakember volt, de a halhoz, horgászathoz nem értett! Milyen vezetőség az, aki törpeharcsát akar telepíteni a tóba, azzal a felkiáltással, hogy akkor majd jó sok kapás lesz! Nem támogatták a hét végi éjszakai horgászat lehetőségét - magyarán: nem értették a tagság igényét. Végül 1996-ban olyan vezetőség került az élre, amelynek hosszú távú programját a tagság elfogadta, és engem választottak elnöknek.-16 éve vagy elnök, a tények ismeretében elmondhatjuk, hogy embert próbáló időszak van a hátad mögött, elég ha csak a tó tulajdonlásáthozom szóba. És akkor mégnem szóltam a tó bojlis vízzé való átalakításáról.- Bizony nem! Volt munka bőven. Meg kellett szervezni a halőrzést és a napijegyes horgászatot.- Nem lehetett könnyű, elvégre volt egy halban gazdag vizetek, minek jöjjenek ide idegenek!- A palotásiak ilyen értelemben meg- Mit tanultál tőle?- Az egyesületért való önzetlen munkát, azt, hogy milyen remek dolog közösséghez tartozni. Akkor még nem sejtettem, hogy egyszer én leszek az egyesület elnöke, de Tibor bátyám útravaló- ját a mai napig is megtartottam. Én is ugyanolyan féltő szeretettel nézem az ifjúsági tagságunkat, és örömmel látom, hogy van már két-három srác, akik biztosan tovább viszik a stafétabotot!- Kikből állt a hajdani tagság?- Idevalósiakból és környékbeliekből. Volt bőven helyünk és halunk, annak ellenére, hogy korántsem folyhatott akkoriban ennyire megtervezett, szakértők bevonásával megtárgyalt, mindenre kiterjedő, szakszerű telepítés, mint manapság.- Régi újságokat böngészve találtam néhány soros hírt a Heves Megyei Hírlapban. A hetvenes évek közepén írta valaki hogy egyre több a vendéghorgász a palotási tó partján, már Budapestről is többen tervezik a hétvégéjüket ide, jó lenne, ha a község is felkészülne a nő vekvő idegenforgalomra.- Mi is onnan számolÖnkéntes munka: szolgálni szép
