Nógrád Megyei Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 255-279. szám)
2011-11-17 / 268. szám
2011. NOVEMBER 17., CSÜTÖRTÖK 5 Családi körben A LEGJOBB! o ——;—;-----------------------------------------------o Szántó Bianka ° (Madách Imre Kollégium) o O A családnak fontos szerepe o van mindenki életében. Éppúgy ° mint nálam. A családom és a ba- ° rátáim a legfontosabbak az éle- g temben. Kiskoromban az egyik ° mamámmal és papámmal lak- g tunk együtt. De ma már csak a ° szüleimmel és tesóimmal élek. ° Apukám a balassagyarmati pos- ° tán sofőr. Anyukám pedig egy ° budapesti kórházban ápolónő, o Szerencsére már több mint 20 ° éve boldog házasságban élnek, o A bátyám még iskolába jár Ba- o lassagyarmatra. Az öcsém is is- ° kólába jár ugyanígy Balassa- o gyarmatra. így lakunk 5-en egy ° kétszintes családi házban. Az 2 egyik nagypapám sajnos már £ több mint 10 éve meghalt. A g nagymamám így egyedül él egy ° Nógrád megyei faluban. A má- ° sik nagypapám és nagymamám ° Szécsényben lakik, mint én és ° a családom. A viszonyunk ve- ° lük nagyon jó. Minden hétvé- ° gén meglátogatom őket, ha tu- ° dóm. A legjobb, hogy mamám o mindig süt valami finomat. A ° szünnapokat általában kicsit tá- o gabb családi körrel ünnepeljük, o Vegyük például az én ° o o ■ „A családom és a bará- ° taim a legfontosabbak § az életemben.” Ó P szülinapomat, ami nem rég volt. ° Eljött a két nagymamám, nagy- ° papám, két unokatesóm, nagy- ° bátyám, a felesége és a barátom. ° Általában így szokott együtt ün- ° nepelni a család. Amikor persze ° ballagás van például, akkor a ° még tágabb családi kör szokott ° összegyűlni. Nekem összesen 9 ° unokatesóm van, 2 nagynénim, o egy nagybátyám, az ő férjük és o feleségük, és ők is el szoktak jön- ° ni a nagyobb összejövetelekre, o Az ilyen nagyobb események S mindig összehozzák az egész § családot. Ezzel szemben a kará- § csonyt csak a legszűkebb csalá- g di körben, 5-en ünnepeljük. így ° a legmeghittebb a karácsony. És ° éppen ezért is nagyon szeretem ° az év legszebb ünnepét. Tehát ° ilyen az én családom. Szeretek ° velük lenni. Főleg, mert vannak ° olyan rokonok, akik kicsit mész- ° szebb laknak és ritkán találko- o O zunk, de ilyenkor minden fon- o tos eseményt, élményt elmesél- o hetünk egymásnak. jd íi^—- DIÁKVILÁG--------------------------------------v ------------------------------------------------------------------------------a m m w Okét szeretem a legjobban! Mulyad Alexandra Julianna (Madách Imre Kollégium) Ahogyan azt már korábban említettem, Nógrádme- gyerben, egy kis családi házban lakom szüleimmel. Édesapám, Mulyad Mihály, az egykori Salgótarjáni Öblösüveggyárban üvegfúvóként dolgozott 38 éven keresztül. Sajnos betegsége által ma már rokkant- nyugdíjasként éli napjait. Valter Zsuzsanna, akit édesanyámként tisztelhetek, élelmiszer eladóként végzett Tokajban. Több helyen is dolgozott, köztük főként a szécsényi Skála Coop Áruházban. Jelenleg ő is rokkantnyugdíjas, mivel betegsége őt is korlátozza a kötelessége végzésében. Hála Istennek, mindketten jól vannak és hogy ehhez én is hozzájáruljak, amiben tudok, segítek nekik. Egyke gyermekként nőttem fel. Nővérem, akit Violettának hívtak, születése után 15 nappal eltávozott az élők sorából. Pontosan az újság megjelenésének napján, november 17-én van halálának 16. évfordulója, ezért ez a nap számomra fontos gyásznap. Hiába, én nem ismertem őt, de akkor is a testvérem volt, és kötelességemnek érzem megemlékeznem róla. Egy régi bányászcsalád leszármazottja vagyok. Szüleim részéről mindkét nagypapám A biztos családi háttér elengedhetetlen robbantómesterként tevékenykedett a bányában. Apai nagypapám, Mulyad István, nyugdíjba vonulásáig Kisterenyén dolgozott a Nógrádi Szénbányáknál 16 éves korától kezdve. Sorkatonai szolgálat alatt a jobboldali tüdőágát keresztüllőtték éleslövészetű gyakorlat közben. Ebből felgyógyulva megnősült, és munkáját a bányában folytatta tovább. Családjában két gyermek született, édesapám és keresztapám, István. Édesanyám édesapja, Valter Tibor kovácsmesterséget tanult, de a jobb anyagi lehetőség miatt ő is a szénbányászatban helyezkedett el. A munkáját Mizserfán és Kányáson végezte. Ő is a szénbányászat közben sajátította el a robbantómesterséget Közben megnősült, 7 gyermeke született, Erika, édesanyám Zsuzsanna, Tibor, Zsolt, Katalin, Csaba és a legfiatalabb, Viktória. A szénbányászatban betegségéig dolgozott, ami után rokkant- nyugdíjas lett Apai nagypapámat 2005-ben vesztettem el, ami egy nagy mélypont volt az életemben. Másik papámat sajnos nem ismerhettem, mert születésem előtt 9 évvel elhunyt Mindketten a szakma kiváló dolgozói voltak. Apai nagymamám, Horváth Julianna háztartásbeliként tevékenykedett a családját ellátva. Másik nagymamám, Gyebnár Klára a gyermekek nevelése mellett a valamikori szécsényi lakatgyárban dolgozott. Pár szóval szeretném megemlíteni unokatestvéreimet is. Apukám részéről Tamás számítógép-technikusként végzett, Péter pedig karosszérialakatosként. Anyukám ágáról Judit, Imike és Fanni még általános iskolai tanulmányaikat végzik. Nagyon büszke vagyok a családomra, mert sok mindent tanulhatok az ő tapasztalatik és tanácsaik alapján, amit az életem során próbálok megfogadni és elsajátítani. Lehet, hogy nem a legizgalmasabb család a világon, de én őket szeretem a legjobban!!! feltétele a gyermek boldogságának (képünk hxuszhUció) Megritkultak a rokonlátogatások Rácz Dalma (Madách Imre Kollégium) Családi legenda tartalmazza dédapám háborús megpróbáltatását Egy második világháborús ütközetben súlyosan megsérült: tüdejét úgy áüőtték, hogy a golyó a karján jött ki. Ezért vitézségi érdemrendet kapott, amivel tíz hold föld járt Sajnos, ez a föld már nincs meg, kicsúszott az unokák kezéből. Felmenőim szegény varsányi emberek voltak, sok nélkülözéssel találkoztak, de kenyér azért mindig volt A megsebesült és vitézségi érdemrendet kapott dédapám halála után bizony megszaporodtak a családi viszályok, amelyektől az özvegyen maradt dédanyám szenvedett a legtöbbet. Jól emlékszem szegényre, csúnyán bántak vele, mikor egyes rokonok italszerete- te fölemésztette a tartalék pénzeket, őt félresodorták, kihasználták, veszekedtek vele. Sokasodtak a jó és rossz családi események, volt hát mit megbeszélni a nagy összejövetelek alkalmával. Ötéves korom táján élt még - a mi szavunkkal - neném is (nagyanyám nőtestvére), ő volt a központ, nála jött össze az egész család. Érkeztek Cserhátsurányból, Herencsényből, ki busszal, ki lovas kocsin, de volt, aki gyalog. Jól emlékszem a rokon gyerekekre, akikkel ilyen alkalmakkor sok jó játékot kieszeltünk: színházaséit, „vámpíros” fogócskát, bujócskát. A mostani, tizenöt éves fejemmel szomorúbbnak látom a jelent: megritkultak ezek a rokonlátogatások, kevés a pénz az utazásra, a személyes látogatásra, de már a telefonálást is nehezen fizetjük ki. Szüleim üzemi munkások és bizony az annyit emlegetett hiteltörlesztések után már a rezsi kifizetésére alig marad pénzünk. Lehet, hogy a dédszüleim fiatalsága idején jobb volt az élet? Az idei Sajtó és tanulás program résztvevői: a balassagyarmati Madách Imre Kollégium és az egyházasger- gei Szent Józset Katolikus Szakiskola és Speciális Szakiskola diákjai. Felmenőim a falusi iparosok Bóta István (Madách Imre Kollégium) „Papám” - vagyis nagyapám szegkovács volt - otthon állt a műhelye, kemencével, fúj tatóval, üllővel, speciális fogókkal ellátva. Mindenfajta szeget készített, el lehet képzelni, hogy a lovas kocsis korszakban például milyen sok patkószeg kellett. A maszek világ után a kátéesz kara jött, ott negyvenhárom évig dolgozott, de emellett műhelye is működött. Édesapám is tud szöget készíteni, de még kovácsoltvas kapu is kikerült a keze alól. Vályogvetés, ahogy mi mondjuk: válykot verni, amit nagyanyám kicsi gyermekkora óta művel - nagyapámmal ösz- szekerülve saját vályogtégláikból építették fel házukat, de másoknak is készítettek ebből az építőanyagból. Bizony, nem vetette föl a pénz a családot. Anyukám jó általános iskolai eredménye ellenére tizenhárom éves kora óta dolgozik. Mi itt Nógrádmegyeren számon tartjuk a rokonságot. Főleg karácsonykor jön össze anyám népes famíliája. Ilyenkor derül ki, hogy az egyszemélyes ágyon többen is alhatunk, vagy ha nem, akkor az éjszaka reggelig tartó beszélgetéssel telik. Előjönnek a régi emlékek, a tizenkét személyes asztalt körülülve vidáman vagyunk. És ha ez az asztal is kevésnek bizonyul, az alkalomra bérelhetünk székekkel együtt másikat is, mert Nógrádmegyeren ezt is lehet ám! Számomra öröm ez a meghitt forgatag, remélem, a barátságtalan világban megmarad ez a közösség! Az oldalt szerkesztette Csuka Enikő. A cikkek olvashatók, kommentelhetők az nport.hu weboldalon! Anyukámmal sütünk-főzünk Hunyadi Alexandra Nálunk a szürke hétköznap is ünnep Édesanyámék kiskoruk óta Kazáron élnek, ezért mi is oda születtünk. Jelenleg hárman lakunk együtt a lakásunkban, van egy öcsém és egy féltestvérem, anyukám első házasságából. Apukám már több mint egy éve dolgozik Angliában, nagyon ritkán jár haza. A nővérem, Klaudia a nagymamámmal él, 19 éves és nemrég szerzett szakács szakképesítést. Az öcsém, Matyi 12 éves és 6. osztályos az Aba Sámuel Általános és Alapfokú Művészeti Iskolában. A családomnak különös hagyományai nincsenek, nálunk is alapvető dolog karácsonykor, születésnapokon, névnapokon az ajándékozás. Anyukámékkal sütünk-főzünk, a karácsonyfát apa és az öcsém szokta feldíszíteni. Vannak néha kisebb vitáink, de összetartunk, mert nagyon szeretjük egymást! Csizmadia Norbert (Szent József Katolikus Szakiskola) Szűkebb családom 4 főből áll, szüleim, az ikertesóm, és én. De ennél sokkal többen vagyunk. Édesapám özvegy, édesanyám elvált asszony volt, amikor megismerkedtek itt a „Palócország” fővárosában, az egykori kenyeret- len Tarjánban. Apunak két leány- gyermeke, anyának négy gyermeke van: három leány és egy fiú. Közös kapcsolatuk gyümölcse lettünk mi ikrek. Apu üvegfúvóként vonult nyugdíjba, anyu is rokkantnyugdíjas egy éve. Nővéreim iskolai végzettségei a következők: varrónő, pék, üvegcsiszoló szakmunkás, óvodapedagógus. Legfiatalabb nővérem gimnáziumban érettségizett, fiútestvérünk nyolc általánost végzett. Mi szakmunkástanulók vagyunk. A testvéreim Kazáron, Bátonyterenyén, és Salgótarjánban élnek. Nagyon ritkán találkozunk a testvéreimmel, de annál nagyobb az öröm, ha látjuk egymást. Sajnos ez a rohanó világ, amiben élünk, nem sok időt enged egymásra, mert mindenki a saját családjának akar megfelelni. Sajnos a nagyszülők már egyik részről sem élnek, így apu és anyu a legidősebb a családunkban. Nekik tíz unoka és egy dédunoka édesíti meg a napjait. Családi ünnepeken nálunk gyűlnek össze a tesók és unokák. Nálunk a szürke hétköznapok is ünnepek, ha sokan együtt vagyunk, mert igen nagy vidámsággal töltjük együtt az időt. Ilyenkor terítékre kerül az öröm, siker, kudarc egyaránt, amit átbeszélünk, és leszűrjük a tanulságot belőle, ami nagy megkönnyebbülést jelent mindenkinek. Ritkán vannak előre megtervezett találkozók, általában úgy történik, hogy telefonon felhívnak: - Van egy kis időm felmegyünk, ha nem zavarunk. - így mindig van valaki a szülői házban. Hét végeken már programszerűen zajlanak az események, mert közös nyársalást, kirándulást szervezünk. Sajnos teljes létszámmal soha nem sikerül, mindig hiányzik valaki. Születésnapokat igaz szerényen, de mindig megünnepeljük, a névnapokon csak mobilon köszöntjük egymást. A ballagásra mindig nagyobb hangsúlyt fektetünk, ott mindig együtt a család. Karácsony a legszentebb ünnepünk, az úgy zajlik, hogy az ajándékokat előbb széthordjuk. A szentestét mindenki a szűk családjával tölti, a karácsony napját pedig nálunk a szülői házban. Egyszer egy évben teljes létszámmal együtt a család. Igazán ez teszi boldoggá az ünnepet. Mikor szétszéled a társaság, mindenki úgy búcsúzik, hogy többször lehetne egy évben karácsony!
