Nógrád Megyei Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 255-279. szám)
2011-11-16 / 267. szám
4 2011. NOVEMBER 16., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Tökök kiállításon Szurdokpüspöki. Egy negyvennégy kilós tök volt az egyik nem mindennapi látnivaló a településen, a Múltunk háza udvarán nemrégiben megrendezett tökkiállításon. A Búzavirág nyugdíjasklub és a Tiszta Élet klub első ízben rendezte meg a látványos bemutatót, ahol a sokoldalúan elkészíthető főző- és sütőtökökből lámpásokat, figurákat, menyasz- szonyt és vőlegényt formázó alakokat is láthatott a szép számú érdeklődő. A szervezők színes levelekkel bélelt fateknőbe, illetve szakajtókba rakott gyümölccsel is gazdagították a terméskavalkádot. S hogy a látogatók élménye teljesebb legyen, sült tök, pattogatott kukorica, héjas és héj nélküli pirított tökmag kóstolására is volt lehetőségük. Ha 14 - 28 éves vagy és Nógrád megyében laksz, tanulsz vagy dolgozol JELENTKEZZ, hogy akár TE képviselhesd hazánkat a Miss Alpok Adria nemzetközi döntőjében! Előválogatók: Salgótarján, Pásztó Balassagyarmat Jelentkezni lehet: október 17-ig! 0620 500 6660 info@molnart.com jelentkezési lap letölthető www.jamkk.info book.com miss ™PeAdria www.missaipokadria.com Tedd a jót és melléd állnak Salgótarján-Baglyasalja. Sziiasi Andrásné ül az asztalnál és mesél. Arról, hogy milyen sok szál köti Baglyasaljához. Amikor kis kitérő után 1996- ban visszajöttek a nagyapáék egykori lakásába, tudta, hogy hazaérkeztek. Soha nem tartozott az otthon- ülő emberek közé. Pedagógusként is aktív volt és nyugdíjasként is az maradt. Ott volt az első alkalommal megrendezett baglyasi napokon és nagyon tetszett neki. A program sok mindent kínált és sok volt az érdeklődő ember is. Az ország távolabbi vidékéről is hazajöttek a Baglyasról elszármazottak. A második alkalommal már ő is a szervezők között volt. Megalakult a baráti kör, amelynek férjével együtt alapító tagja.- Emlékszem, karácsonyra készülődtünk, amikor a Vörös- kereszt megyei szervezetétől adományt kaptunk, hogy osszuk szét a leginkább rászoruló családoknak - pergeti vissza az időt. - Akkor Kandó Marika néni volt a Vöröskereszt-alapszervezet vezetője és többen is segítettünk neki. így került közelebb a Vörös- kereszthez és így került hosszú évekig tartó munka és baráti kapcsolatba Andój.Jánosnéval.- Marika nénit mindenki ismerte Boglyason - mondja és a hangja tele van szeretettel. - Tudtuk róla, hogy szívén viseü a Vöröskereszt sorsát-dolgát. Sokszor végigjárta a falut, összeszedte az alapszervezeti tagdíjat. Jót tett vele, mert életben tartotta a Vörös- kereszt-alapszervezetet. Ahogy múltak az évek, Andó j. Jánosné úgy lett egyre fáradtabb, betegebb. Akkor Sziiasi Andrásné, vagy ahogy Baglyasalján ismerik, Tubika önként, senkitől sem szorongatva vállalta az alapszervezet vezetését. Nem volt ez rendkívüli dolog, hiszen a Ponyi- Fekete családban természetes volt az önkéntes, a közösségi munka. A nagyapa a bányai zenekarban játszott, a keresztapa a baglyasi csapatban futballozott, a másik nagybácsi és a nagynéni a színjátszó csoport ismert tagjai voltak. Egyetlen kikötése azért mégis csak volt: maradjon mellette Marika néni.- A munka most már elsősorban az enyém volt, de szükségem volt a segítségére, tapasztalataira. Mert ha valaki feladatot vállal, nem árt, ha vannak segítőtársai - magyarázza. - Valahogy Böjté Csaba mondása jut eszembe, tedd a jót és meglátod mennyien melléd állnak. Olyan embereket keresett meg, hogy segítsék a Vöröskereszt munkáját, akiket régen ismert, tudta, hogy számíthat rájuk. Összejött egy 10-12 fős csapat, akikkel aztán elkezdtek programokat szervezni. Arra gondolt, Baglyasalján egy sor civil szervezet van és mindegyik átfogja a lakosság egy-egy csoportját. A kismamák azonban valahogy kimaradtak mindegyikből. így aztán húsvét táján megszervezték a nyusziváró babakocsis találkozót a diákotthonban. A védőnő segítségével sikerült meghívniuk a 3 évesnél fiatalabb kicsiket és anyukájukat. A meghívókra a gyerekek neve került és személyesen vitte el a címzetteknek. Fontosnak tartotta, hogy lássa, milyen körülmények között él a család, hol szükséges segíteni. Az első összejövetelt azóta már legalább hét követte, s valamennyi jól sikerült. A Vöröskereszt megyei szervezetének jóvoltából a kicsik ajándékot is kaptak minden alkalommal. Az idén a csokinyuszi mellé egy háromrészes melegítőt. Aztán arról beszél, segítség nélkül nehezebben boldogulnának. Az összegyűjtött tagdíjból gazdálkodnak és az adományokból, amelyeket maguk is adományként adnak oda, ahol szükség van rá. Két családon is segítettek, amikor leégett a házuk. Erejükhöz mérten támogatták az árvízkárosultakat, hozzájárultak a gyermekek gyógyulását segítő gép vásárlásához a Szent Lázár Megyei Kórházban.- Baglyasalján sok idős ember él, sokan nehéz körülmények között. Próbáljuk megszépíteni ünnepeiket - mondja és sorolja az idősek világnapja helyi rendezvényét, az idős embereknél tett látogatásokat születésnapjukon, így keresték meg Juhászáé Kincses Helénnel, a Vöröskereszt megyei igazgatójával és Szabó Barbarával az Ifjúsági Vöröskereszt önkéntesével Andó j. Jánosnét is 90. születésnapján. Szomorú emléket idéz: a kórházban volt, amikor elvitte neki a 130 éves Vöröskereszt megyei krónikáját, amelyben ott volt az ő neve is. A karácsonyünnepet amelyre a 70 éven felüli lakókat hívják, együtt tartják a baráti körrel és a település önkormányzati képviselőjével, Korponai Tamással. Majd szóba kerülnek a hétköznapi dolgok is, a Baglyasi napokon rendszeresen megszervezik a véradást, van amikor 40-50 véradó is eljön. A parlagfűirtást évente megszervezik. Összefogva a baráti körrel, fűkaszát nyertek. Amikor elkezdték a Frankel Leó út déli részének takarítását, az utca lakói csak nézték a szor- goskodókat. A második, harmadik évben már várták őket és takarították az udvarokat. Kár, hogy elmaradt. így folydogált a beszélgetés a véradásról, az utcák, udvarok takarításáról, s az önkéntesek munkájáról, amelyet ellenszolgáltatás nélkül végeznek, legfeljebb köszönetét kapnak érte.- Ha kapunk... Mert akikért dolgozunk nem mindig méltányolják ezt - mereng el Sziiasi Andrásné, aki több mint 10 éve elnöke a Vöröskereszt-alapszer- vezetnek. Szíwel-lélekkel teszi a dolgát és soha nem érezte, hogy valamiről le kellett mondania miatta.- Azért jólesne egy kicsit nagyobb elismerés és köszönet mindannyiunknak - vallja be. - De nem sokáig töprenghetünk ezen... Jön a következő feladat és elfelejtjük az egészet. Tesszük a dolgunkat, mert sokan vannak, akik segítségre várnak.-vgVöröskeresztesek derűs összejövetele Juhászné Kincses Helénnel (balra) és Szilasi Andrásnéval (jobbra)
