Nógrád Megyei Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 255-279. szám)

2011-11-15 / 266. szám

2 2011. NOVEMBER 15., KEDD NÓGRÁD MEGYE Először csak úgy maguknak főz­tek. Sikeres gépszemle, újítás, al­kalom mindig akadt, hogy a javító- műhely dolgozói összejöjjenek, jól érezzék magukat A gulyás is min­dig elfogyott, s nem csak azért, mert a fiúk éhesek voltak. Minder­ről Bozsik László beszélt Salgótar­jánban, a Városgazdálkodási és Üzemeltetési Kft. javítóműhelyé­ben, amelynek ő a vezetője.- Egy idő után arra gondol­tunk, megcsinálhatjuk ezt más­hol, másoknak is. A belvárosi fő­zőversenyen, Ipolytarnócon, Pásztón hagyományos palóc éte­leket főztünk. Somoskőben az Európa-napon, 350 ember evett a gulyásunkból - mesélte. A siker egyre bátrabbá tette a hatfős csapatot, amelyben a sze­relők mellett üzletkötő, a mű­helyvezető és két hölgy is főz. Egy első és egy második helye­zéssel a hátuk mögött kiléptek a megyéből. Elindultak a Miskolc melletti Görömbölyön a kuruc étkek versenyén. Palóc gulyást főztek kuruc módra, melléje krumplilaskát kínáltak, kapros túróval töltve.- Csináltunk nyárson sült húst is, mert arra gondoltunk, ezt a kuruc katonák is ehették annak idején, majd a kemencés ételek következtek, Szíhalomban - mondta. Lapozott a fotókkal gazdagon illusztrált naplóban és mesélte, hogy a polgármesteri hivatal tíz kemencét építtetett a verseny­zőknek. Innen is elhozták a má­sodik díjat. Pörögtek és megáll­tak a lapok Bogácsnál, a sum- másételek versenyénél. Kemen­cében sült babot, meg krump- ligancát kínáltak a vendégeknek sült hagymával, nyakon öntve tejföllel. Aranyéremmel, arany­diplomával jöttek haza. Aztán arra került a szó, me­lyik versenyre emlékszenek leg­szívesebben? Gondolkodás nél­kül mondta: r A Pityóka fesztiválra Erdély­ben, Kézdivásárhelyen. Ez nem­Ezt jól „kifőzték" zetközi verseny volt, 26 csapat indult, a magyarok mellett ukrá­nok, szlovákok is. Négyféle ételt főztünk, mind-mind krumpliból vagy ahogy kiírás, pityókából. Bográcsost füstölt hússal, sertés­húst krumplival kemencében sütve, gancát és laskát. Az ételsort, mint mindig, most is kirakták az ízlésesen berende­zett sátor bejáratához. Sok volt az érdeklődő, a kóstoló, akik kö­zül alig-alig akadt aki ismerte a ronómiai szövetségbe, annak észak-bükki régiós csoportjába. A feltételek szigorúak, s egy év elteltével újra értékelik főzési tu­dományukat. Ha kiállják a pró­bát, kormos lovagok, majd lova­gok lehetnek, ami nem kis elis­merés egy olyan csapatnak, ahol egyetlen tanult szakács sincs. A csoport tagjai valamennyien a kft. dolgozói és tagjai a Helyi­ipari és Városgazdasági Dolgo­zók Szakszervezetének. Szabó segíteni őket, mert az sem utol­só, hogy hírét viszik a kft.-nek, Salgótarjánnak szerte az ország­ban. Később az is szóba került, mi­ért köt ki egy műhelyvezető a fa­kanál mellett.- Már gyerekkoromban is megfogtam a fakanalat, szeret­tem főzni. Sok mindent tanul­tam a szüleimtől. A lányom, a fi­am meg tőlem - mondta derű­sen . Együtt a Bozsik-csapat. Balról a negyedik Bozsik László pityókából készült ételeket. Ka­locsán, ahogy illik, paprikás éte­leket főztek és elnyerték velük a Magyar Gasztronómiai Szövet­ség elnökének különdíját. Bozsik László nem titkolta, na­gyon büszkék rá és arra is, hogy beléptek - beléphettek - a gaszt­Márta Katalin, a szakszervezet megyei képviselője segíti őket és ha teheti el is kíséri a csapatot egy-egy főzőversenyre. Hasonló­an cselekszik Bodnár Benedek ügyvezető igazgató is, aki azt tartja, jó érzés, hogy ilyen közös­ség alakult ki náluk. Érdemes így aztán azon sem lehet cso­dálkozni, hogy hét végén valósá­gos civakodás alakul ki a Bozsik családban, ki főzi a levest, ki a fő­ételt, s ki süti a süteményt. A vé­gén mindig kiváló ebéd kerül az asztalra.-vg­A „hétköznapok közkatonáit" ünnepelték A szociális munkásokat ünnepelték a volt megyeháza dísztermében annak apropóján, hogy - éppen egy Nógrád megyei kezdeményezésnek köszönhetően - november 12-e a szociális munka napja. Balassagyarmat. Elsőként Medvácz Lajos polgármester kö­szöntötte az egybegyűlteket, aki azt hangsúlyozta: a sze­génység, a rászorultság Nógrád megyében jelen van a minden­napokban, ezért minden tiszte­let és elismerés azoknak, akik a rászorultak felé nyújtanak segí­tő kezet. Soltész Miklós, a Nemzeti Erő­forrás Minisztérium szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkára úgy fogalmazott: fontos, hogy legyen egy nap, amelyen a szociális munkát vég­zőkre emlékezünk, mert ők csendben, szerényen, a háttér­ben dolgoznak, áldozatosan, sok­szor anyagi megbecsülés nélkül.- A szeretetet azonban nem le­het tőlük elvenni - szögezte le az államtitkár, aki Salkaházi Sára alakját is megidézte, kiről díjat neveztek el. A Szociális Testvé­rek Társaságának nővére közel száz magyarországi zsidó meg- mentője volt a nyilasuralom ide­jén. A vértanúhalált halt nővér boldoggá avatási dekrétumát XVI. Benedek pápa 2006. április 28-án írta alá, ünnepélyes kihir­detésére pedig 2006. szeptember 17-én került sor a budapesti Szent István-bazilika előtti téren. Becsó Zsolt, a Nógrád megyei közgyűlés elnöke ünnepi beszé­dében hangsúlyozta: a megyei önkormányzat a mögöttünk álló több mint két évtized alatt na­gyot alkotott, hiszen sikeresen teljesítette a törvényben megha­tározott szociális feladatait.- Intézményeiben igyekezett mindig úgy megoldani a jogsza­bályok, a finanszírozás többnyi­re kedvezőtlen változásaiból fa­kadó feladatait, hogy abból az el­látottak a lehető legkevesebbet érezzenek meg. És ha ez sike­rült, az elsősorban a nógrádi szo­ciális munkások érdeme. Sokat mond, hogy a megyei önkor­mányzat fenntartásában műkö­dő intézményekben az elmúlt húsz évben mindegy félezerrel lett több a férőhely - mondta az elnök, megemlítve a rekonstruk­ciós, fogyatékosügyi, szakmai programokat, pályázatokat, me­lyekre rákényszerült az önkor­mányzat, mivel a megye lakossá­ga idősödik és ugrásszerűen nő a gondozásra szorulók száma.- Minden korábbinál nagyobb a szükség az önkormányzati szo­ciális hálózat biztonságos mű­ködtetésére. Egyaránt fontos a fogyatékkal élők önálló életvite­lének megteremtése, a munka­rehabilitációs szociális foglal­koztatás, a gyermekvédelem. A Nógrád megyei szociális intéz­mények végvárak erős falakkal és bástyákkal, mert 4,6 milliárd forintot költöttünk rájuk a rend­szerváltás óta. A mi váraink vé­dői a szociális munkások. Ők, mintegy 680-an kilenc intézmé­nyünkben 17 397 rászorulót lát­tak el a húsz év alatt - fejtette ki Becsó Zsolt, aki a társadalom lel­kiismeretének nevezte a szociá­lis munkásokat, akik a „hétköz­napok közkatonái”. - E nehéz hi­vatás áldozatvállalást kíván, azért, hogy a leggyengébbek, legkiszolgáltatottabbak ne válja­nak áldozatokká. A szociális munkásoknak a szívük és lelki­ismeretük osztja a parancsokat - fogalmazott az elnök, aki a szoci­ális intézményeknek a megyei kormányhivatalokhoz való kerü­léséről elmondta: remélhetőleg a rászorulók továbbra is jó kezek­ben lesznek. A beszédeket köve­tően Soltész Miklós, Becsó Zsolt és Meló Ferenc, a megyei önkor­mányzat humánszolgáltatási bi­zottságának elnöke átadták a Salkaházi Sára-díjakat a pásztói Foglicsek Jánosnénak és a balas­sagyarmati Percsina Pálnénak. A megyei gyermekvédelmi köz­pont Dr. Ponyi Béla-díját a szátoki Laczkovszki Pálné vehet­te át. A rendezvény végén Bállá Mihály országgyűlési képviselő húsz főre szóló jegyvásárlási ajándékot ajánlott fel a rászoru­lóknak a mozgássérültekből álló Nem Adom Fel nevű együttes ba­lassagyarmati koncertjére. Az ünnepi műsort Ember Csa­ba, a Rózsavölgyi Márk Alapfo­kú Művészetoktatási Intézmény igazgatója vezette, a műsort az intézmény növendékei és taná­rai adták.

Next

/
Thumbnails
Contents