Nógrád Megyei Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 229-254. szám)

2011-10-08 / 235. szám

4 2011. OKTÓBER 8„ SZOMBAT KULTÚRA „Édes Erdélyország” Homoga József fotóalbumában „ Az erdélyiség: viszony. Viszony a világhoz...” Ezt Láng Zsolt erdélyi író mondta mostanában egy interjú­ban s nem véletlen, hogy elhangzott a salgótarjáni Szerdatársaság Irodalmi Kávéház első őszi - összessé­gében a százharmincadig!) - összejövetelén, amelyet Homoga József „Erdélyi tájak, erdélyi emberek” című könyve bemutatójának szenteltek a műsorfolyamot gondozó Palóc Parnasszus szerkesztői. A kötet által nemcsak a fotó­művész, hanem egy olyan táj és egy olyan embercsoport is az iro­dalmi kávéház vendége volt, amelyik mindig is kedves volt a magyarság számára. Akkor is, amikor évszázadokon át arany­korát érte ez az országrész és az­óta is, amióta a nemzetközi nagyhatalmak döntése értelmé­ben határainkon kívülre került. Erdély mítosza ma is szerves ré­sze hazánk Kárpát-medencei lé­tének. Példaszerű az a szellemi­ség, magatartásmód, ahogyan az ott, kisebbségi sorban élők ra­gaszkodnak az anyaországhoz, a nyelvi hagyományokhoz, a kö­zös, egységes, nemzeti kultúra értékeihez. „Szószólóik” - Mikes Kelemen, Szenczi Molnár Albert, Apáczai Csere János, Tótfalusi Kis Miklós, Orbán Balázs, Ady Endre, Tamási Áron, Koós Kár­oly, Jékely Zoltán, Dsida Jenő, Reményik Sándor, Kacsó Sán­dort, Sütő András, Kányádi Sán­dor és sokan mások - az ő gon­dolataikat, érzelmeiket szólaltat­ták és szólaltatják meg meg ma­radandó módon. Homoga József albuma nem az erdélyiek nevében, hanem az er­délyiekről szól, megörökítvén két utazás, két fotótáborban va­ló részvétel élményeit, emlékeit. A Nógrád Megyei Fotóklub Egye­sület immár nyugdíjaskorú el­nöke - mint a legtöbben - fiatal­korában, kédvtelésként, úgy­mond passzióból került kapcso­Homoga József ERDÉLYI TÁJAK, ERDÉLYI EMBEREK Homoga József közelmúltban megjelent köny­vének címlapja latba a fotózással. Intenzívebben azonban csak 1978 óta, a fotó­klubba való belépése óta fotózik. Soha nem volt ez kenyérkereső foglalkozása, de egyre inkább el­mélyült a múló időt, az elszálló pillanatot megörökíteni szándé­kozó foglalatosságban. Ahogyan dr. Fancsik János főorvos barát­ja - aki maga is fotós - írja róla a kötetben mintegy kibővítve Homoga József névjegyét: „Kivá­lasztott műfaja és meghatározott stílusjegyei nincsenek. A szocio- fotótól a tájfényképezésen át a portréig minden belefér reperto­árjába. ” S, hogy milyen sikerrel műveli ezt a művészetet, azt dí­jak, rangos elismerések sora is bizonyítja. Kapott Madách-díjat, aranydiplomás fotó­művész címet, kitün­tette a Nemzetközi Fo­tóművészeti Szövet­ség is, az oktatási és kulturális miniszter pedig a Csokonai Vi­téz Mihály alkotói díj­ban részesítette. 1982 óta vezetője, aztán pe­dig elnöke lett a me­gyei fotóklub egyesü­letnek. Imponáló e művészeti csoport si­kerlistája, nevükhöz megannyi, a látáskul­túra népszerűsítését szolgáló kezdeménye­zés fűződik. Több ha­zai és határainkon tú­li szervezettel ápol­nak szívélyes, kollegi­ális viszonyt. Baráti meghívásra került Homoga József is elő­ször 2008-ban a Har­gita megyei, csíkdánfalvai fotótá­borba - az ott készült felvételek­ből 2009 augusztusában kiállí­tás is nyílt a Balassi Bálint Me­gyei Könyvtár és Közművelődési P. Kerner Edit és Sándor Zoltán előadóművész, Homoga József fotómű­vész a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház százharmincadik estjén Intézet Bóna Kovács Károly Ga­lériában - majd 2010-ben újra Csíkországban - Csíkmadara­son - fotótáborozott. Csíkdán- falván Ádám Gyula táborvezető instrukciói alapján párokba ren­deződve rótták a falut, s minden zegét-zugát bejárták. „Jó bará­tommal, Bálint Zsigmond maros­vásárhelyi fotóművésszel együtt mi is sok portára betértünk, elbe­szélgettünk a falusiakkal, s köz­ben folyamatosan fotóztunk. Min­denki rendkívül kedvesen foga­dott bennünket, hol kávéval, hol kolbásszal, szalonnával, vagy egy kis papramorgóval kínáltak. Örültek, hogy meglátogattuk, megörökítettük őket, hogy még Magyarországról is vállaltuk ezt a nemes feladatot” - írja Homoga József a könyvben visszaemlé­kezve a dánfalvai napokra. A másik helyszínre, Csíkmadaras­ra két évvel később Haris László budapesti fotóművésszel érke­zett a salgótarjáni fotós, s az idő­járás - a sok eső, sár - viszontag­ságait bőven kárpótolta a ven­déglátók kedvessége, figyelmes­sége. „ Úgy éreztem, sikerült meg­felelően alkalmazkodnom a falu életéhez, a falu lakóihoz. Ezt az érzést csak fokozta, hogy a tanító néni - Tankó Molnár Mária - unokája első áldozását végig fény­képezhettem. Igazán nagyon szo­ros baráti kapcsolatot alakítot­tam ki a családdal. Tamáska vég­telenül tisztelettudó és aranyos székely fiúcska, Marika tanító né­ni pedig a falu köztiszteletben ál­ló mindentudója. Könyvei a csíkmadarasi népszokásokat, népviseletet örökítik meg. S nem­csak írt mindezekről, hanem lét­rehozta babamúzeumát is... ” - fo­galmaz Homoga József az emlék­idézés során. S ezekből az emlékekből, él­ményekből született a magánki­adású könyv a Nemzeti Kulturá­lis Alap támogatásával, a balatonfűzfői Tradeorg Nyomda kiváló megjelenítésében. S a kö­tetbe bekerült több tucatnyi, egy­től egyig jól komponált, szépen színezett, mély tartalmú felvé­telből láthatott ízelítőt a kivetítő által a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház nagy létszámú közön­sége is. Egyaránt remekül sike­rültek a tájképek, a portrék, a hagyományokat, az ünnepeket, mesterségeket megörökítő felvé­telek. Jól visszatükrözik a csak Erdélyben látható természeti szépségeket s mindazon értéke­ket, amelyeket a meleg szívű székelyföldi magyar emberek sajátos gondolkodásmódja, kö­zösségtudata, mély érzelemvilá­ga, tradicionális - civil és hitbe­li - életmódja, egymás közti vi­szonya, kapcsolatrendszere a gyors tempójú, túlontúl technicizált huszonegyedik szá­zad elején tartalmaz és őriz. Homoga József tudatosan nem adott címet a képeknek, mert a jelenséget, a látványt tartotta fontosnak s az értelmezést a né­zőkre bízta. Ezzel együtt a könyvbemutatón elmondott kommentárjai, a kulisszatitko­kat feltáró megjegyzései köze­lebb vitték a közönséget - Kányádi Sándor „Kőkoporsó” cí­mű versének kifejezésével élve - „édes Erdélyországhoz” s nem kevésbé Homoga József alkotói munkásságához. Az este hangulatához nagy­mértékben járultak hozzá a társ­művészetek is: a Patakiné Kerner Edit által elmondott versek és Bácskái Balázs-ifj. Gelencsér Já­nos alkotta vonósduó csíkjenő- falvai számai révén. Csongrády Béla „Zsíri, Mári, hoppsza Sári...” Ezzel a felhívó jellegű címmel jelent meg Szabó Ágnes és Szabó János könyve, amelynek alcíme - „Kazári játékok és táncok” - egyértelműsíti a tartalmát. A kö­tet további sajátossága, hogy a két szerző apa-leánya viszony­ban van egymással, s mindket­ten szorosan kötődnek a salgó­Szabó Ágfnes — Szabó János Zsíri, Mári, hoppsza Í5ári... Kazári játékolt és táncolt HELYI HAGYOMÁNYOK Szabó Ágnes és Szabó János könyvének borítóját Porkoláb Zsófia tervezte tarjáni székhelyű Nógrád tánc- együtteshez. E kapcsolat értelemszerűen jó­val régebbi Szabó János eseté­ben, aki 1975-ben alapítója volt a Nógrádnak, s 2001 óta művé­szeti vezetője is. Szabó Ágnes „csak” húsz éve, hatéves korától táncol. Mindketten néptáncpe­dagógusok, diplomás táncokta­tók. Az édesapa 1995-től tanít és gyűjt Kazáron, 2005-ben leánya is bekapcsolódott a közös mun­kába. Kettőjük tevékenységének eredményeként a budapesti Ha­gyományok Háza kiadásában születhetett meg a „Zsíri, Mári, hoppsza Sári...” amelynek be­mutatójára a minap, az országos könyvtári napok keretében, az Öröklődő tudás-sorozat része­ként került sor a Balassi Bálint Me­gyei Könyvtár és Közművelődési In­tézetben. A ren­dezvényen közre­működött a Danyi Ágnes-Húsvét Csa­ba táncospár, a Nógrádból. A kötet a palóc- ságra, illetve Ka­zárra vonatkozó néprajzi áttekin­téssel, illetve a kazári néptáncok jellemzőinek be­mutatásával kez­dődik majd táncjelírású mód­szertani útmutató­val folytatódik. A példatárban első­ként játékgyűjte­mény kapott he­lyet, majd a kariká- zó dallamok, a lassú és friss csár­dás kottái zárják a könyvet. A szakmai ismeretek mellett a ki­advány egésze - mint ahogyan a bemutatón elhangzott beszélge­tés is - azt sugallja, hogy a népi játék, a néptánc nemcsak a moz­gáskultúra, a fizikai állapot fej­lesztése szempontjából fontos te­vékenység, hanem a gyermekek kognitív, érzelmi, társadalmi, nyelvi készségeit tekintve is. Többek között segíti a közösség- fejlesztést, a drogprevenciót, a depresszió megelőzését, a kreati­vitás, a nemi identitástudat, a nemzeti és lokálpatrióta érzel­mek kialakulását, a tisztelettudó magatartásforma, a magasabb szintű életminőség kifejlesztését. Mindez szinkronban van az­zal a Kodály Zoltán által (is) val­lott véleménnyel, amely nyilván nem véletlenül lett a kiadvány mottója: „Az egész tantervben még mindig túlsúlyban van az ér­telmi fejlesztés az érzelmi rovásá­ra. Számológépeket nevelünk, akiketfölöslegessé tesz az-elektro- nikus számológép. Szűkkeblű em­bereket, akik semmi nagy és szép iránt nem tudnak lelkesedni. A technika és természettudomány egyoldalú, utilitarisztikus műve­lése az érzelmi élet és a művészi érzék sorvadásához vezethet. Az irodalom és művészet nem szóra­kozás! Az a teljes emberré válás nélkülözhetetlen feltétele, alapja, tápláléka. ” Ezt a felfogást igyekszik ér­vényre juttatni Szabó Ágnes és János könyve is, azzal, hogy egy fontos forrásmunkát ad az ér­deklődők, főként a pedagógusok kezébe. A fogadtatás, a vissz­hang remélhetően olyan lesz, mint egy-egy táncprodukcióé, amelyről a Nógrád jubileumára megjelentetett „Fergeteges 30 év” című, 2005-ös kiadványban írta Szabó János: „Számomra az a leglényegesebb, hogy látom az embereken.- akik műsorainkat nézik - az örömet és a táncosok arcán is a boldogságot a fellépé­seket követőén. Ezért érdemes dol­gozni a szürke hétköznapokon... ” Cs. B. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Megjavítanám Peti repülőjét, de nem találom a pillanatragasz­tót!” Szerencsés nyertesünk: Szabó Istvánná Dejtár, Szabadság u. 25. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2011. október 6-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Rákóczi út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. HOSSZAB BODIK, HÚZÓDIK t: fi c_ CL NG IDŐREND­BEN ÍRT TÖRTÉ­NETI MŰ INDÍTÉK- RA UTALÓ A LÍTIUM VEGYJELE LÁGY HANGNEM FIATAL NŐSTÉNY SZARVAS ZAJT AD A GYOMOR. KÖLTŐIEN FARROW; LMSZTAR ESZTENDE A MÚLT IDŐ EGYIK JELE ő ÉS TÁRSA t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents