Nógrád Megyei Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 229-254. szám)
2011-10-07 / 234. szám
2011. OKTÓBER 7., PÉNTEK TUDOMÁNY A meteor az a fényjelenség, amelyet az űrben keringő kisebb kövek, porszemek (meteoroidok) keltenek tv légkörben, miközben, a nagy sebesség miatti súrlódástól felizzvay ionizálják azt. Népies nevük hullócsillag. A babona szerint ha valamit kívánunk a jelenség megfigyelésekor, akkor az beteljesedik. Ha egy hullócsillag kiemelkedő fényességgel jár, bolida (tűzgömb) névvel illetjük, és a zuhanás után esetleg megtalálható kőzetanyagot me- teoritnak nevezzük. Érkezik a Draconida-meteorraj Szombat este várható a Draconida meteorraj maximuma, ami szerencsés esetben több száz hullócsillag feltűnését jelentheti egyetlen óra alatt - olvasható a Magyar Csillagászati Egyesület honlapján. "M )■■ A Draconidák egy igazi 20. századi meteorraj, ugyanis az 1900-as évek előtt még nem létezett, pontosabban a meteorrajt létrehozó 21P/Giacobini- Zinner-üstökös korábban nem keresztezte a Föld pályáját. „A számunkra lényeges változások 1898 októberében történtek, amikor az égitest megközelítette a Jupitert, amelynek gravitációs tere megváltoztatta az üstökös pályáját. Az akkor még ismeretlen égitest napközelpont- ja ezt követően már a földpályán belülre esett. Az ismeretlenség azonban nem tartott sokáig, mert a soron következő, 1900-as napközelségkor Michel Giacobini (1873-1938) francia csillagász felfedezte az üstököst. Az 1913-as újrafelfedezés után - ekkor Ernst Zinner (1886-1970) német csillagász találta meg - jöttek rá a csillagászok, hogy az üstökös egy új meteorrajt hozhat létre, amelyet a későbbi években többször is sikeresen megfigyeltek” - írja a tájékoztató. Az európai megfigyelők 1933- ban a 20. század, sőt minden idők egyik legnagyobb meteorkitörésének lehettek szemtanúi. Az esti órákban jelentkező meteorvihar legaktívabb időszakában percenként 200-300 hullócsillagot lehetett látni, de az írországi Armagh Obszervatóriumból feljegyeztek egy olyan 5 másodperces időszakot, amikor nagyjából 100 draconida meteor tűnt fel az égen. A hullócsillagok többnyire halványak és lassúak voltak, de sok tűzgömböt (a Vénusznál fényesebbnek látszó meteort) is láttak. A 6,5 évenként visszatérő üstökös 1940- ben nem okozott kitörést, 1946- ban viszont ismét jelentkezett a meteorraj, ekkor az észak-amerikai megfigyelők számoltak be 50-60 meteor/perces kitörésről. Ezek után nem meglepő, hogy a későbbi években mindig nagy reményekkel várták az üstökös, és így a meteorraj visszatérését. A további kitörések azonban elmaradtak, 1972-ben 10-15 meteor jelentkezett óránként, 1985-ben pedig teljesen elmaradt a maximum. Ezek után szinte feledésbe merült a raj, ám 1998 elején több számítást is közzétettek, amelyek alapján októberben ismét jelentkezhetnek a Draconidák. A korábbi évek tapasztalatai alapján mindenki szkeptikus volt, ám távolkeleti észlelők megfigyelései szerint 1998. október 8-án „visszatértek" a Draconidák. Az óránkénti 100 hullócsillag ugyan nem meteorvihar, de megegyezik az augusztusi Perseidák aktivitásával. „Ilyen előzmények után igen nagy érdeklődéssel várjuk október 8- át, hiszen 2011-re ismét kitörést jeleznek a számítások. Két meteorfelhőn haladunk át szombat este 6 óra és éjfél között, amelyek közül a második, este 10-re jelzett maximum tűnik a biztosabbnak. A napnyugta környékére jelzett, fényesebb meteorokból álló maximumot olyan porfelhőktől várják, amelyeket az 1800-as évek végén dobhatott ki az üstökös, ám mivel 1900 előtt nincs megfigyelésünk az üstökösről, nem tud- hatjuk, hogy valóban mutatott aktivitást, vagy sem. Az este 10 órára jelzett kitörést az 1900- ban és 1907-ben kiszabadult porszemek okozhatják, nagysága elérheti a 600 meteor/órát, bár egyes előrejelzések csak 50- 100 meteor/órát jósolnak. Az erős holdfény a halvány meteorokat biztosan eltünteti az égről, de ha valóban 500-600 meteor villan fel egünkön egyetlen óra alatt, elég fényes lesz köztük ahhoz, hogy életünk egyik legszebb természeti jelenségében gyönyörködhessünk” - olvasható az MCSE honlapján. Munkában a legnagyobb rádióteleszkóp A hetvenmillió fényévnyire lévő Csáp-galaxisokat vette célba első felvételein a világ legösszetettebb rádióteleszkópja, az ALMA, amely a világegyetem legtávolibb és leghidegebb objektumait hivatott megfigyelni. Az ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) összesen hatvanhat mozgatható antennából áll majd, amikor 2013-ban befejezik a projektet, közülük jelenleg 19 üzemel. A rendszer több nemzetközi obszervatórium és kutatóintézet közös projektje, amelyet a chilei Atacama-sivatagban, 5000 méter magasságban alakítanak ki, a létesítmény összköltsége 1,3 milliárd dollár (288 milliárd forint). Az ALMA „egyéni” teleszkópjait meglehetősen nagy távolságban helyezik el egymástól, a létesítmény befejezése után soruk 18 kilométere húzódik szét. Ennek ellenére egységes csapatként működnek, erről egy olyan szuperkomputer gondoskodik, amely másodpercenként 17 kvadrillió műveletet végez, egyetlen hatalmas képpé összerakva az antennák megfigyeléseit - olvasható a Space.com űrkutatási hírportálon.- Bolygónk egyik legszélsőségesebb helyszínét választottuk, hogy megépítsük a milliméter, ü- letve szubmilliméter hullámhosz- szúságú sugárzás észlelésére alkalmas rendszert. Olyan kifinomult technikai megoldásokat alkalmazunk, amelyek még egy évtizeddel ezelőtt is elképzelhetetlenek voltak - hangsúlyozta Mark McKinnon, a charlottesvi IItM nemzeti rádiócsillagászati obszervatórium (NRAO) munkatársa, az ALMA-projekt észak-amerikai menedzsere. Allison Peck, az NRAO csillagásza arra mutatott rá, hogy a milliméter, illetve szubmilliméter hullámhosszúságú sugárzás észlelése lehetővé teszi a bolygóképződés folyamatának megfigyelését. Általa a tudósok megismerhetik a csillagok „kémiáját”, s megfigyelhetik a fényt, amely a világegyetem legkorábbi galaxisai felől érkezik. A tudósok nyilvánosságra hozták az ALMA-rendszer első felvételeit, amelyeken a hetvenmillió fényévnyire, a Holló (Corvus) csillagképben lévő két ütköző csillagváros, a Csáp spirálgalaxisok (az NGC 4038 és az NGC 4039) láthatók. A két objektumból a gravitációs hatások miatt hosszú anyagáramok szakadtak ki, amelyek halvány, görbült árapálycsóvák formájában figyelhetők meg. A párost ezért Antenna-galaxisoknak is nevezik a csillagászok Az ALMA a két galaxis két különböző hullámhosszon kapta lencsevégre, de mint a tudósok rámutatnak, a későbbi felvételek sokkal élesebbek lesznek. 7 Shechtmané a kémiai Nobel-díj Daniel Shechtman (Sehtman) izraeli tudósnak ítélték oda az idei kémiai Nobel-díjat - jelentették be szerdán a Svéd Királyi Tudományos Akadémián Stockholmban. A haifai Technion (izraeli technológiai intézet) kutatója a bizottság indoklása szerint a kvázikristályok felfedezéséért érdemelte ki a díjat. Az elismeréssel 10 millió svéd korona (327 millió forint) is jár. Shechtmannak heves csatát kellett megvívnia a hivatalos tudománnyal szemben, mert a kvázikristályokban általa felfedezett alakzatot lehetetlennek tartották. A 2011-es kémiai Nobel-díjas alapjaiban változtatta meg a kémikusok szilárd anyagról vallott elképzelését A kvázikristály átmenetet jelent a kristályos szerkezetű anyagok és az amorf anyagok között. Bár a kristályokhoz hasonló elrendeződést mutat, nincs olyan elemi egysége, amelyekből ismétléssel teljesen lefedhető lenne egy sík. 1982. április 8-án reggel Shechtman olyan képet kapott elektronmikroszkópjával, amely eltért mindattól, amit korábban a kristályokról tudtunk. Kristályában az atomok olyan mintázatban rendeződtek el, melyet nem lehetett megismételni. Az azóta róla shechtmanitnak elnevezett anyagban ötös kristályszimmetriát talált a kutató. A kristályokban hármas, négyes, hatos vagy nyolcas szimmetria van, ezekkel a geometriai alakzatokkal tölthető ki maradéktalanul egy sík, ötszögekkel azonban nem, ezért Shechtman felfedezését nagy ellenállás fogadta. A tudós ragaszkodott megállapításaihoz, aminek következményeként megkérték, hagyja el kutatócsoportját. Harca végül arra késztette a tudósokat, hogy gondolják át az anyag természetéről alkotott elképzeléseiket Az aperiodikus mozaikok - amilyen például a spanyolországi Alhambra középkori iszlám mozaikdíszítése - segítették a kutatókat abban, hogy megértsék, miként nézhetnek ki atomi szinten a kvázikristályok. Ezekben az iszlám mozaikdíszekben, akárcsak egy kvázikristályban a mintázat matematikai szabályokat követ, mégsem ismétli sohasem önmagát Shechtman felfedezését követően másféle kvázi-kristályokat is állítottak elő kutatók laboratóriumaikban, és a természetben előforduló kvázi- kristályokra is bukkantak egy orosz folyóból származó ásványmintában. Svéd szakemberek egy bizonyos típusú acélban találtak rá kvázikristályokra, ahol azok az anyagot páncélszerűvé erősítik. Dániel Shechtman izraeli állampolgár, 1941-ben született Tel- Avivban, 1972-ben a haifai Technion Intézetben doktorált, ahol ma is professzor - olvasható a Nobel-díj hivatalos honlapján.
