Nógrád Megyei Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 229-254. szám)
2011-10-31 / 254. szám
2 NOGRAD MEGYE 2011. OKTOBER 31, HÉTFŐ Volt egy nap, amely úgy indult, mint a többi, és olyan véget ért, amelyre senki sem számított. Végzetes hiba csúszott a gépezetbe, az élet körforgásába, amely egy család életét gyökeresen megváltoztatta. Értelme sosem lesz, de talán elindít majd egy olyan változást, amely alapjaiban változtatja meg a rendszert. Egyetlen hiba is végzetes lehet... Krajcsi Klaudia Karancsalja. Meghalt egy anya, feleség és gyermek. Gyermeke annak az asszonynak, aki köny- nyeivel küszködve beszélt a baleset utáni órákról és az azóta eltelt időről. Felesége annak az embernek, aki most megrendülve, némán áll egy olyan jövő előtt, amelyről azt gondolta sosem történhet meg. De elsősorban anya volt. Két csodálatos gyermeket hagyott itt, akik minden nap várják haza édesanyjukat, mert a gyermeki tudat még nem érti, hogy aki az angyalokkal van, már sosem térhet haza. Az értelmetlen halál ismét lecsapott. És visz el sokakat, mert még mindig nem tudatosult bennünk, mekkora veszélynek vagyunk kitéve nap, mint nap. Hallgatjuk a híradásokat, balesetek tömkelegé az utakon, de még mindig nem értjük. Azt gondoljuk, velünk ez nem történhet meg. Nem történhet meg, mert vigyázunk egymásra, mert terveink vannak és azért születtünk meg, hogy véghezvigyük, nem lenne értelme a hirtelen halálnak. Pedig a világ felgyorsult, már nem a régi. Egyetlen hiba is végzetes lehet, mint ezen a napon... Október 10-én a kora esti órákban Karancsalján egy bordó Suzuki az árokba zuhant. A 30 volt, ahogy szaladtak az intenzív osztály előtt. Ott ültem, és nem tudom mennyi idő telt el, de hallottam egy gép hangját, ahogy leáll. Néhányan elmentek, majd kijött a doktor és közölte: nem tudták megmenteni. Szörnyű pillanat volt - mondta el- csukló hangon. Mindnyájan megrendülve hallgattuk a történetét, majd hozzá tette - egy doktornő segített abban, hogyan mondjuk el a gyerekeknek. Még olyan kicsik. Az egyik három a másik öt éves. Csütörtökön reggel ültettük le őket és az apukájuk mondta el nekik: - Anya elment a doktor bácsihoz és elé szalad egy őzike. A mamának az autójával felborult és anya nagyon megsérült. Már nem tud haza jönni, elment az angyalkákkal - idézte a nagymama - a gyerekek minden este mécsest gyújtanak a teraszon, hogy anya lássa, hol figyeljen bennünket. Bor- A édesanya sajnos már nem tud hazajönni, elment az angyalkákkal., zalmas ezt átélni. A baleset körülményeit még vizsgálják, nem tudni, miért tért le az útról, de felléphetett zavaró tényező is. Feltételezhetően nem használta a biztonsági övét és ez a döntés az életébe került. szerűen nem tudom. Gondolom, majd ahogy telnek a hónapok változni fog. Most jövök rá, hogy mennyi mindent tett - majd hozzá tette - vasárnap este beszéltem vele utoljára személyesen. A gyászoló férjnek és édesanyának a Vöröskereszt képvisletében Juhászné Kincses Helén adta át az adományt éves, fiatal nő a baleset következtében kirepült a gépjárműből, majd nem sokkal utána belehalt sérüléseibe. Édesanyja idézte fel a szörnyű napot:- Csöngettek. Egy rendőr állt az ajtóban és kérdezte, enyém-e az autó. Azt hittem nálam maradt a forgalmi, mikor közölte, hogy a gépjárműt vezető nő Karancsaljánál balesetet szenvedett. Azonnal indultunk, de a nagyobbik gyerek kiszaladt, és megkérdezte, mi történt anyával. A nagypapa a hirtelen kérdésre azt felelte: anyának elfogyott a benzin. Mikor a helyszínre értünk, már a mentőben volt. Nem tudtunk vele beszélni, de nem gondoltam, hogy ennyire nagy a baj. A mentőautóban ellátták, majd azonnal vitték a sürgősségire, de nem mehettünk be hozzá. Ott ültünk, mikor felvitték, akkor láttuk egy percre. Láttam, hogy két táskát visznek utána, akkor már tudtam: biztosan nagy baj van. Szörnyű látvány A valódi ok talán sosem derül ki, a kérdések sem múlnak el soha. A szomorúságot és az ürességet lassan felváltja majd a csendes beletörődés. A temetőben ott van két kis fehér rózsa, de a gyerekeket még nem tudták kivinni. A fiatal férfi szeretett feleségét veszítette el egy olyan balesetben, amelyet ő maga is átélt évekkel ezelőtt. Ő használta a biztonsági övét és életben maradt. A baleset óta eltelt napokról könnyes szemmel, elcsukló hangon beszélt:- Őszintén nem tudom elmondani, mit érzek. Meg vannak azok a dolgok, amiket együtt csináltunk, amiket terveztünk, és egy pillanat alatt szakadt meg minden, nehéz ezt feldolgozni. Kérdezték tőlem a gyerekek, hogy ha nyáron megyünk strandra, anya ott lesz-e? Azt mondtam nem, nem lesz ott. Nem szeretnék csalódást okozni nekik, hiú ábrándba ringatni őket. Hogyan lesz tovább? EgyHétfőn délután hazafelé tartottam, mikor az útkereszteződésben találkoztunk, ő akkor indult. Lassítottam, ő pedig integetett. Telefonon még beszéltünk egyszer, majd kimentem a telephelyre, ahol nem volt térerő. Amikor ismét elérhető voltam, akkor hívtak, hogy baleset érte. Azonnal mentem, de már nem tudtam vele beszélni. A telefonom kijelzőjén pedig hat nem fogadott hívás volt tőle, akkor, mikor a baleset is történt. Nem tudom, mi lehetett annyira fontos, hogy hatszor próbált hívni. Mikor közölték, nem is tudpm, ember ilyet nem érzett még soha. El sem akartam hinni, hogy ez így van. Úgy álltam két óra hosszát fölötte, hogy szinte sírni sem tudtam, mintha lelassult volna minden - hosszú és mély hallgatás után hozzá tette - baleseteket nézünk a televízióban és sajnálatot érzünk. Azt hisszük, ez velünk nem történik meg soha. Tőle ezt nem tudtam elfogadni, a következő napokban kezdtem rájönni, hogy itt nagyon nagy baj történt. A mobiltelefont az autóban találták meg, a szerencsétlenül járt nő vélhetően a baleset előtt próbálta felhívni férjét. Végzetes hibák, amelyeket nap, mint nap elkövetünk, nem törődve a következményekkel. Sokakban nem tudatosul, mekkora veszélynek vannak kitéve és tragédia után már késő a megbánás, mikor itt hagyják azokat, akiket a legjobban szeretnek. A legfényesebb csillag az égen most két kicsi gyermekért ragyog, történetük pedig mélységes üzenetet hordoz mindenki számára. A gyászoló családot október 21-én, pénteken a Vöröskereszt képviseletében Kincses Helén és Vágvölgyi Zoltán, a Salgótarjáni Rendőrkapitányság baleset megelőzési és közlekedésbiztonsági civil referense látogatta meg. Kifejezték részvétüket, majd átadták azt a jelképes összeget, amely szeptember 17-én, Somoskőújfaluban rendezett Városi Közlekedésbiztonsági napon és a Cserényi testvérek hozzájárulásával gyűlt össze. Vajon hány embernek kell még meghalnia az úton, hogy végre megértsük, a közlekedés nem játék. A statisztika, sosem a valós adatot tükrözi, de borzasztó, hogy ez alapján az elmúlt hét évben 2010- ig 7666 áldozata volt a közúti baleseteknek Magyarországon, holott ennél sokkal több volt. Csak Nógrád megye útjain 10 ember vesztette életét 2011. augusztus 23-tól október 13. napjáig. És a több ezerből vajon hányán voltak vétlenek?! Régen eljött már az ideje a változásnak, a változtatásnak. Ez motiválja azt a közel háromfős csapatot is, akik időt, energiát nem sajnálva szervezik az előadásokat és ébresztenek rá sokakat a veszélyre. Erre irányult a városi közlekedésbiztonsági nap is a somosi kamionparkolóban. Megmutatni mindazt, amely nincs benne a könyvekben, és amelyre nem tanít meg senki. A közlekedési szituációk bemutatása szimulációs gyakorlatok - motor- és ütközési szimulátorok, Skid- Car gépjármű - segítségével. Mindezeken felül volt még motoros képzés rendőrmotoros oktatókkal, kerékpáros vetélkedő, KRESZ tesztlapok kitöltése, gyerekeknek katasztrófavédelmi feladatok megoldása, baleset szimulációs gyakorlat, mind-mind olyan dolog, amelyet minden közlekedő embernek meg kellene tapasztalnia. A baleset-megelőzési projekt 2007-ben indult „Két keréken biztonságban” elnevezéssel. A csapat egyik oszlopos tagja, Vágvölgyi Zoltán lapunknak elmondta:- Az eddig összegyűjtött anyag már most alkalmas lenne arra, hogy akár a közlekedési hatóságon keresztül, vagy épp a tananyagban benne legyen. Azt vallom, hogy ahol tart most a világ erkölcsileg, abban erőteljesen benne van a közlekedésben elkövetett felnőtti magatartás. A gyermekek szeme láttára folyamatosan megszegjük a szabályokat, amely oda vezet, hogy ha felnőnek, az élet más területén sem lesznek szabálykövetőek. Ha például az édesapa folyamatosan telefonál és a biztonsági öv sincsen bekapcsolva, ha szidja a rendőröket, ha folyton előz, nem áll meg a gyalogosátkelő előtt, ezek olyan sorozatcselekmények, amelyek már kisgyermek korban elraktározódnak. A férfiúi fokozott kockázatvállalói tevékenység vagy épp a női egy időben több síkon való gondolkodás folyamatosan zajlik. Az előadások alapja, hogy a robbanó motor által mi egy olyan nagy energiájú közlekedést valósítunk meg, amelyre nem tudnak megfelelően felkészíteni, rövid idő alatt. A gyerekeknek játékosan mutatunk meg olyan történéseket, hogy a gyakorlati tapasztalások során az elgondolkodtató, alapszintű dolgokat megértsék, megtanulják. Vezií- tői engedélyt is úgy lenne szerencsés kiadni, ha ezt a típusú előadást minden fiatal megtapasztalná előtte, mert a jelenlegi rendszer még mindig nem ad közlekedési nagykorúságot. A tavalyi tanévben szülők jelenlétében tartottunk előadást, és le voltak döbbenve. Bakos Norbert, rendőr alezredes, a Salgótarjáni Rendőrkapitányság közrendvédelmi, közlekedésrendészeti és határrendészeti osztályának vezetőjeként aktív résztvevője a projektnek:- Gyakori a segítség nyújtás elmulasztása, de a közömbösség épp olyan nagy probléma. A segítségnyújtás helyett a katasztrófa turizmus került előtérbe 1 felvenni, lefotózni egy-egy eseményt. Célunk a közlekedés valódi súlyához való szocializáció. Régóta küzdünk azért, hogy olyan képzési központot hozhassunk létre, amely valódi túlélési stratégiát ad a közlekedésben. A biztonságos közlekedésre való nevelés és a balesetmegelőzés fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni. A téma aktualitását figyelembe véve a közeljövőben több olyan írást is megjelentetünk, amelyben a rendőrség és Vágvölgyi Zoltán hívja fel a figyelmet a veszélyre, azok kiküszöbölésére. Vágvölgyi Zoltán és a „csapat" időt és energiát nem kímélve járja az óvodákat, iskolákat, hogy minél több fiatalt ráébresszenek a ránk leselkedő veszélyre
