Nógrád Megyei Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 229-254. szám)
2011-10-29 / 253. szám
6 2011. OKTÓBER 29., SZOMBAT NO GRAD MEGYE In memóriám Pál József (1950-2011) „Olthatatlan olvasásvágy tört rám” - írtad az 1973- ban született A regényolvasó zárómondataként, alig 23 évesen, mégis benne létezésed legfontosabb elemét ragadtad meg. Azt, ami meghatározta mindennapjaid. Azaz az „olthatatlan olvasásvágy”-adat. S ez - érthető módon - tudásvággyal, fantasztikus memóriával és retorikai készséggel párosult. Naprakész voltál a szellemi mozgások terén, mint szűkebb hazánkban szinte senki sem. Meghatározó személyiségként munkálkodtál a jövőért, a jövőnkért. Salgótarjánban Nélküled szinte nem eshetett szó művészetről, irodalomról, kultúráról. Számos esetben Te voltál az, aki az erről folytatott beszélgetés menetét meghatároztad, mederben tartottad, alkotói pályaíveket rajzoltál meg, tárlatokat vezettél fel... Máskor értő és elemző figyelmeddel követted az eseményeket, s elkötelezett értelmiségiként jelezted a nüánsznyi pontatlanságokat is az erények kiemelése mellett. Jó szemmel felismerted és felkaroltad a tehetségeket, egyengetted útjaik az önállóság felé - a későbbiekben se tévesztve őket szem elől. Ugyanakkor nem szeretted a kölöncként Rád ragadó kóklereket, s kínosan feszengtél, miképp menekülj a „karmaik közül” a megbántásukat kerülve. Már az 1970-es években, Kassai-Végh Miklós idején bekapcsolódtál a Palócföld folyóirat szerkesztésébe, hogy aztán az ezredfordulóig - több mint egy évtizeden keresztül - magad is meghatározójává válj a lap arculatának. Kéziratokat gondoztál, művészeti életet szerveztél. Közben hívő demokrataként - az Antall- kormány idején, az MDF országgyűlési képviselőjeként is - aktív szerepet vállaltál a rendszerváltásban. Mindig arra törekedtél, hogy a köztudatba beemeld a helyi értékeket. Például a készülő kisebbségi törvénnyel kapcsolatos felszólalásodban Madách Imre 1861-es, hasonló témakörben megfogalmazott - feloszlatás miatt el nem hangzott - parlamenti beszédét választottad kiindulási alapul, és Szepesi József salgótarjáni költő befogadást kérő soraival is nyoma- tékot adtál az itt élő nemzetek együvé tartozási vágyának, ezzel is erősítve Nógrád szellemi jelenvalóságát. Minden ismerősödben, tanítványodban, barátodban eleven az a kép, ahogy a válltáskád rejtekéből előkerülnek könyvtárad aktuálisan becses darabjai, hogy kiindulási alapot jelentsenek, teremtsenek az otthonhagyottak megelevenítéséhez, föltárjanak és átadjanak valamit abból a világból, amelyet magadban és magad körül fölépítettél. A Pál Jóska-i univerzumot; melynek egy-egy csillagát egy-egy általad „felfedezett” könyv képezi. Jlallgatóidban ilyenkor gyakran keltetted azt az érzést, amiről nem tudsz, az feltehetően nem is létezik. Vagy csak hallgatsz felőle? Nem a felszín, a mélység érdekelt. Az emberből a benne munkálkodó. A láthatatlan. A szívvel és értelemmel megragadható. Az, akihez jót lehet szólni, akiért jót lehet tenni. A lelkes lények, akiknek a társaságában a gondolkodó alapvető magánya közösséget, igazolást, föloldo- zást (és talán még megváltást is) lel. Nagymestere voltál a közös hullámhossz megtalálásának. Tudtad, hol kell nyesegetni a hajtásokat, hogy a fa fává cseperedhessen, messzebbre láthasson a saját árnyékánál. Ajándék volt az életed. Pazarul osztogattad legnagyobb va- gyonod: ismereteid. Hiányod súlyával küzdünk most, s torkunkba szoruló szívünkkel. Több vigaszunk nem maradt, mint hogy ismerhettünk, tisztelhettünk, szerethettünk. Hogy együtt dolgozhattunk Veled a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház szerkesztőségében is. Hogy Isten kebelébe fogadott. Egykor újra körülülhetünk. Handó Péter Néhány kondulás egy harangszóból Amikor megkaptam az értesítést, hogy meghalt, hirtelen az jutott eszembe, hogy eggyel kevesebb ember van a kevesek közül, akik miatt érdemes ebben a városban élni. A válltáskából mindig kincsek kerültek elő 1988 kora őszén a Palóc- föld Arany János utcai alagsori szerkesztőségében találkoztunk először. Apám hagyatéka volt a fő téma, s aztán persze kiderült, hogy az élőtől is lenne közölnivaló. Teát ittunk, beszélgettünk. Azután még sokat beszélgettünk, de teát többé nem Ittunk közösen, inkább mindenféle borokat, legtöbbször vöröset, ő a tetejét egy kis kólával „megsturcolva”, mert úgy szerette. Első kötetem bemutatását, méltatását volt kedves elvállalni. Nagyon jó hangulatú, szó szerint poétikus júniusi délután és este volt. Jóféle becehegyi rizlinget vittem szépzöld színű csatos üvegben, amit a végén persze nekiadtam, mert látszott rajta, hogy mennyire tetszik neki. Jó volt Gelencsér Jancsi Hibótól „örökölt” műtermében. Még a kilencvenes évek második felében jártunk, ő már nem volt országgyűlési képviselő, csak Jóska, a mi Jóskánk. Jók voltak az akkori, szerda esti szeánszaink. Voltak szavak, héjában sült krumpli vajjal, bocskortalp állagú birsalmasajt, Bach f- moll concerto középső lassú tétele, bor, mert áldozat volt az összes ilyen este, anélkül meg nem lehet. Kaptam tőle könyvet is kölcsön, ami nagy szó, mert könyvet mindig lutri kölcsönadni - ha megszeretem, én sem szívesen válók meg tőle. Becsületemre legyen mondva, első szóra visszaadtam neki, s nem azért, mert nem volt érdekes. Sőt. S aztán adtam én is neki, s ő is visszaadta. így éltük csendes napjainkat, nekünk Tarján volt Clichy, s még éltek a holtak. Kevés ember van, akivel nem lehet unatkozni. Ő ilyen volt, a rosszkedvűt képes volt néhány mondattal morcosságából kibiüenteni, s vitte magával a szellem világába szárnyalni, s míg tartott ez az út, úgy érezte a jelenlévő, hogy tényleg odatartozik, odatartozunk mindnyájan, minden más csak valami fatális tévedés. Ő volt az, aki mellett a legrosszabb fűzfapoéta is elhitte, hogy a kocsmából kilépve Pegazus várja felnyergelve. Hitet adott az alkotáshoz, önbizalmat az élethez magához. Aztán gyérültek találkozásaink, s ezért lett talán mindegyik emlékezetes. Legutóbb Birkás Babett egy budapesti galériába szervezett kiállításán voltunk együtt. Én a kisbuszt vezettem, s úgy alakult, hogy a beszállásnál a társaságból ő került mellém a jobb első ülésre. Zuhogott az eső, Pásztó után Marschalkó Zsolti, meg valahogy a harangok jöttek szóba, én idéztem neki, hogy az élőket hívogatom, s már együtt fejeztük be, hogy a holtakat búcsúztatom. A holtakat búcsúztatom.. Paróczai Csaba Aszály, algásodás - Halpusztulás (Folytatás az 1. oldalról.) Sokkal jobban oda kell figyelni a halak számára kedvező élet- feltételek szinten tartására azért gének elnöke is megerősítette ezt a hírt, s felhívta a figyelmet arra, hogy szerencsére a megye más részén most nem volt ilyen A heteken át tartó viszonylag erős napsütés részben felmelegítette a vizet és elősegítette az algák elszaporodását is, mert rég nem látott, kánikulai nyárutó és őszelő, valamint a kitartó esőhiány alakított ki egy sajátos klímát. A vízválasztói középső tónál komoly halpusztuláshoz vezettek az együttesen meglévő kedvezőtlen körülmények. Ivitz Zoltán, a Horgászegyesületek Nógrád Megyei Szövetséprobléma. Ellenben a korábbi években a szécsényi, illetve a ludányhalászi sóderbányatavakban fordult elő hasonló eset. Kelemen Gábor, az Erőmű Horgászegyesület elnöke foglalta össze a történteket. Eszerint szeptember 19-én reggel vették észre, hogy baj van: több szerencsétlen körülmény egybeesése miatt nyolc és fél mázsa, de valószínűleg ennél is több hal pusztult el. Az egyik, a talán legmarkánsabb ok a hosszan tartó aszály. Tudni kell ugyanis, hogy a Zagyva táplálja a zagyvarónai hűtővíztározókat (ez a terület neve), s a folyómederben alig csörgedezik a víz... Kicsi volt tehát egyrészt a friss víz utánpótlása, a heteken át tartó viszonylag erős napsütés pedig részben felmelegítette a vizet, illetve elősegítette az algák elszaporodását. Az alga ugyan nappal oxigént termel, éjjel viszont fogyasztja ezt, az időközben hosszabbodó éjszakákon egyre több oxigént használt el az algásodás. A harmadik tényező az lehetett, hogy az érintett hét végén volt egy drasztikus légnyomáscsökkenés, s emiatt az egész nyáron bomló iszaprétegből valószínűsíthetően nagyobb mennyiségű ammónia, esetleg kénhidrogén (szakemberek szerint inkább az előbbi) szabadulhatott fel. Ugyanakkor az érintett, középső tó feletti tóban valószínűleg szintén a vegetáció, a burjánzás miatt nagyon lúgos volt a víz, ami megtöbbszörözi az ammónia káros hatását... - magyarázta az egyesületi elnök. A tórendszer szóban forgó területén nem pusztult el a teljes állomány, pontyok, kárászok, csukák élnek a vízben, de csak tavasszal fognak ebbe halat telepíteni, hogy az egyensúly teljesen helyreálljon. Tudomásunk szerint a Zagyva folyó menti más horgásztavaknál is fennállnak az említett kockázati tényezők: az alacsony vízszint, az algásodás és a csekély vízutánpótlás. Komáromi Tibor, a Palotás és Vidéke Sporthorgász Egyesület vezetője az aszályos nyár és ősz horgászást érintő vetüle- tei kapcsán azt hangsúlyozta: mivel a nyári, őszi szezonban nagyobb volt a párolgás, mint a pótlás, a palotási horgásztó vizének minőségét is gyakrabban kellett és kell ellenőrizni. Húsz éve szénbánya volt a mátraterenyei, kilenchek- táros tó medre, amely vízbetörés során telt meg később. Legmélyebb része huszonöt méteres, az átlagos mélység tizenöt méter, a minőségre sincs panasz. Hegyes Iván, a Tóaljai Bányász Horgászegyesület elnöke további szerencsés körülményekről is beszámolt: bár sem a Zagyva sem más vízfolyás nem Horgásztavaink háza táján is okoz gondokat a csapadékhiány. Sokkal jobban oda kell figyelni a halak számára kedvező életfeltételek szinten tartására azért is, mert rég nem látott, kánikulai nyárutó és őszelő, valamint a kitartó esőhiány alakított ki egy sajátos klímát. táplálja ezt a tavat, viszont ki- lenc-tíz forrás buzog az alján, s ennek köszönhetően a szárazságban is csak tíz centimétert esett a vízszint. Más a helyzet Magyarnándorban, ahol patak kiszáradása miatt az egyik vízutánpótlásától elesett a helyi horgásztó, szerencsére a másik, ide betorkolló vízfolyás nem apadt el. Sági Ferenc, a Rézparti Horgászegyesület vezetője úgy látja, harminc-negyven milli- méternyi eső kellene ahhoz, hogy a harminc centiméternyit csappant átlagos tavi vízszint helyreálljon. Más szóval a meder és élővilága gyors számítás szerint örömmel befogadna olyan húsz-harminc ezer köbméternyi vizet. Erre azonban most már inkább csak a közeledő tél ad reményt. (MihalikJ.) A' m i A megyében található horgásztavakban szép számmal élnek egyebek mellett pontyok, kárászok és csukák. A csapadékhiány viszont kedvezőtlenül érinti őket
