Nógrád Megyei Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 229-254. szám)

2011-10-04 / 231. szám

4 2011. OKTÓBER 4., KEDD NÓGRÁD MEGYE Tápláló szeretet Civil segítség a nagycsaládosoknak Már-már kezdődött a rendez­vény, de még mindig hoztak újabl) és újabb befőtteket. Alig fért el a sok összetoldott asztalon. Kis híján kicsinek bizonyult az evangélikus imaház nagyterme, annyi ajándék érkezett. Több mint hétszáz üveg befőtt, s ráadá­sul még egy jó nagy halom egyéb tartós élelmiszer és gyümölcs. Az ajándékozók száma is elérte a másfélszázat. A nógrádi Napra­forgó Hagyományőrző és Szociá­lis Egyesület az idén immár har­madízben szervezete meg azt az akciót, melynek során a nyugat­nógrádi térség nyugdíjasai házi készítésű befőttekkel, lekvárok­kal, savanyúságokkal ajándékoz­zák meg a nagycsaládosokat. Kezdeményezésükhöz mind töb­ben társultak. A 2009-ben indí­tott akcióhoz ez évben csatlakoz­tak a drégelypalánki, horpácsi, az ipolyvecei, a kétbodonyi, a rét­sági és a tolmácsi nyugdíjasok is. Önzetlen szeretetük, gondosko­dásuk számukra ismereüen em­bereket táplál. Mint azt Nyilas Kálmánná, a kezdeményező egyesület vezetője elmondta, ab­ból indultak ki, hogy egy nagy családot, sok gyermeket eltartani mindig embert próbáló feladat volt. A mostani gazdasági hely­zetben ez bizonyára még nehe­zebb. Az egyesületük tagjai elha­tározták, hogy a maguk módján segítenek nekik. Vidéken a leg­több háznál több zöldség-gyü­mölcs terem, mint amennyit fel­dolgoznak. A maradékot többnyi­re szomszédoknak adják, elcseré­lik, megetetik az állatokkal, de az sem ritka, hogy végül hagyják el­rothadni. Az egyesület tagjai eze­ket a feleslegesnek mutatkozó terményeket is feldolgozzák, és ebben az évben már harmadik al­kalommal a Nagycsaládosok Or­szágos Egyesületének (NOÉ) ajándékozzák. Az idén Budapes­ti nagycsaládosok kapták meg a szeretet a szó legközvetlenebb ér­telmében is tápláló nyugat-nóg­rádi jeleit. VJ. Ilyenkor mi a teendő? Ludányhalásziban a Köztársaság utcán járva mi is megtapasztaltuk, hogy bizony oda kell figyelni a ke­rékpározó, fogócskázó gyermekekre, akik a település csendes utcáján, vagy annak közelében játszanak. Ha nem lettünk volna elég körültekintőek, akkor az Ár­pád út felől érkezve a tábla is felhívta volna figyel­münket, hiszen a friss betonban álló néhány napos oszlopon ott található a gyermekek jelenlétére figyel­meztető szimbólum. Felette azonban már olyan táblát találunk, amelyre valahogyan nem emlékeztünk a KRESZ-tanfolyamról. Ludányhalászi. Közel sem egyedi a helyzet, hiszen ezen a nyáron például Debrecen közelében a 4- es számú úton volt megtalálható az az előzési tilalmat jelző (vagy inkább jelezni szándékozó) tábla, amelyen a bal oldali autójelkép volt a fekete és a jobb oldali a pi­ros - és „természetesen” ezek csak kiragadott példák. Ez a szi­tuáció Ludányhalásziban lénye­gében humorosnak fogható fel, hiszen nagy valószínűséggel sejt­hetjük, hogy az elsőbbségadás kötelező táblát sikerült fejjel lefe­lé kihelyezni. Ha a dolgok mélyé­re ásunk, akkor azonban már nem is Uyen vicces a helyzet. Egy közlekedésjogász szerint akkor is a KRESZ-táblára kell ha­gyatkoznunk, ha az lényegében ellentmond a gyakorlatnak és megszokottnak. Lehetőségünk van felhívni a hatóság figyelmét a hibára, de alapjában véve al­kalmazkodni kell a táblához. Je­len tormában kihelyezve, alapjá­ban véve ez egy veszélyt jelző tábla. Ha feltételezzük, hogy így akarták kihelyezni, akkor a táb­lához érkezőnek - feltételezve ugyebár, hogy hiányzik belőle a szimbólum - fel kellene készül­nie a „rakpart vagy meredek part", a „kőomlás”, a „villamos”, vagy akár a „sorompóval biztosí­tott vasúti átjáró” által jelentke­ző veszélyhelyzetekre, hiszen ezekkel mind-mind kiegészíthe­tő, teljessé tehető lenne ez a táb­la. Az sem lenne egy tiszta szi­tuáció, ha netalántán egy baleset következne be ebben a kereszte­ződésben. Hiszen a hivatalos megfogalmazás szerint útke­reszteződésben - ha közúti jel­zésből vagy forgalmi szabályból dési helyzetben a nyílegyenes más nem következik - a jobbról Köztársaság úton haladó, balról érkező járműnek van elsőbbsé- érkező autósnak elsőbbséget ge. Márpedig itt jelen közieke- kellene adnia - a jobbkézsza­bály alapján - a helytelen tábla alól, az Árpád útról kikanyarodó autós számára. Lehet, hogy ezen kérdések már messze állnak a valóságtól, de mint tudjuk, „az ördög nem alszik”. Abba a kérdésbe pedig már ne is menjünk bele, hogy velünk, autósokkal szemben mi­lyen büntetési tételeket alkal­maznak a hatóságok, ha egy-egy tábla jelentését figyelmen kívül hagyjuk. Csak nekünk, autósok­nak kell ilyen precíznek len­nünk minden egyes esetben, minden tábla mellett elhaladva? Költői kérdés volt... Kéri István Aztán dübörgést hallottunk Expedíció egy kihűlt vulkánba - T. Pataki László emlékére A megázott bükkfák, mint óriási feke­te viaszgyertyák álltak a szakadék part­ján. A halovány fényben ködsárkányok bujkáltak. Sátraink a terjengő párában megbújva bölényekre hasonlítottak. A tisztás magas füvében a szép apró álla­tok mozgását imitálta. Egy újabb meg­mozdulás Ágasvár barlangjában. Miután nagyon sok barátomról kide­rült, jobb egy ellenség, mint sok barát, úgy döntöttem, a szokásos tavaszi felfede­ző túránkat külső segítséggel fogom meg­oldani. Budapesti és várpalotai barátaim készségesen álltak a feladat elé. Irány a Mátra. A Vándor-rétre vezető út némi meglepetéssel szolgált, ugyanis a legutób­bi eget, földet megrázó vízfolyam annyira tönkretette az utat, hogy csak Niva típu­sú terepjáró fért el rajta. Hát ez nem volt Sokszor cipekedtünk már fel a táborozó helyig, így ezt újra megtettük. A sátor fel­állítása, majd terepszemle következett A bejáratot lezáró lánc, amit a Bükki Nemzeti Park helyezett el - ki tudja mi­lyen okból - hiszem a barlang kezelői vagyunk, szerencsére füstté vált. így könnyű dolgunk volt, idézőjelben, hi­szen, még két zár állja az útját minden­kinek. Természetesen nem a barlang értékeit védjük vele, hanem a gyanút­lan embereket. Amikor Laci barátom megkért, vi­gyük le a barlangrendszerbe, Manga Misi barátommal készséggel álltunk rendelkezésére. A cikke a beszélő tájak sorozatban jelent meg, „Ágasvár bar­langjában” címmel. Többek között egy bölcsészetet végző tudósról írt (Német­hi Kálmánról, 1855), aki egy évet élt a barlangban remeteként. Vajon mit kere­sett itt Mátrakeresztesen. A faluban a Magyar Televízió évekkel ezelőtti riport­jában nyilatkozott egy-két falubeli, hogy az üregrendszerben több ember nyom­talanul eltűnt. Hová? És most hol van­nak? Furcsa és elgondolkodtató kérdések. Talán a kutatásaink előbb-utóbb nyom­ra vezetnek. Már az első nap eredmé­nyes volt a rendszer jobb megismerésé­ben. Találtunk egy új járatot, elég „spor­tosnak” tűnt. Laci annak idején egy ha­sonlónál szorult be és nagy nehézségek árán tudott csak visszamanőverezni. A járat az úgynevezett egyes körjárat átbú­jó szakasza fölött indul éles bal kanyar után lefelé, egy „kripta” nevű helyre. Klausztrofóbiásoknak nem javasolt. Majd jobbra igen szűk járaton vissza az eltűnt kék jelzésű ágba. Véletlen volna? Második nap szokott felmérésre in­dultunk a denevérterem felé (érdekes, hogy évek óta nem találtunk itt dene­vért). Ott nyakig érő víz fogadott, és óri­ási dübörgés. Megvolt az 1954-es expe­díció leírásából a vízesés. Mintegy 3-4 méter magasságból zuhogott a víz. A te­remben magasan állt a sötét átlátszat­lan víztömeg. (Ez lent a Vándor-forrás­nál óriási vízhozamot produkál.) Meg­próbáltam egy időközben elmozdult szikla mellett bekúszni (ugyanis a jára­tok állandó mozgásban vannak). Bent egy nagyobb üregben az év szenzáció­ja. Egy boksz típusú, fényképezőgép he­vert, szinte változatlanul az elmúlt évek alatt. Körülbelül 1920-1930 között gyárthatták, ez azért érdekes, mert 1945-ben járt itt egy csapat, megtalál­tuk a földrajzi közlönyben az útjuk le­írását. Külön érdekessége a dolognak, a gép­ben volt film. Később megpróbálkoztam' előhívni, egy felvétel sikerült. A barlang akkori bejárata a bal oldali kövön nagy „H” betűvel. A nyári pszeudokarszt tá­borunkban jobban utánanézünk a do­lognak. Harmadnap a várpalotai barátunk megtalálta a sziklatükröt. Nem szó sze­rint tükör, de érdekes. Manga Misivel egy munka kapcsán a csesztvei kúriá­ban aludtunk, ahol egy hatalmas tükör volt. Állítólag „lidércke”, Madách volt neje éjfélkor előjön belőle. Hát az éjsza­ka közepén hasonló élmény volt abba belenézni, mint ebbe. Mint egy fekete lyuk. Beleborzong az ember lelke. Tábo­runk nagy eredményeket könyvelhet el. Laci barátom, mikor régen előjöttünk, megölelgette a bükkfákat. Mondása sze­rint energiát vételezett (ezt a szokást később is láttam, fotóztam is). Mi most ugyanezt cselekedtük. Me­netközben a köd is eltűnt, az éjszaka oly zajos Csörgő-patak is csendesedett. Teljesítettem barátom kérését, „min­den tavasszal gyertek ki, nagy dolgok várnak még rátok”. Buda László

Next

/
Thumbnails
Contents