Nógrád Megyei Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 229-254. szám)

2011-10-21 / 246. szám

8 2011. OKTÓBER 21., PÉNTEK A HÉT TEMAJA büntethetőség A „nehéz” gyerekeket magára hagyja a rendszer, holott 20-22 éves korukra általában kinőhetnék a bűnözői hozzáállást. Megoldás-e, ha már 12 évesen börtönbe kerül, aki bűnt követ el? // // // M NIBUNOZOK A TÖRVÉNYHOZÓK ttOTT Miközben a képviselők ép­pen a kiskorúak büntethe­tőségének szigorításán vi­táznak, egy újabb javaslat a felelősségre vonhatóság korhatárának 14 ről 12 év­re való csökkentését kéz deményezi. Az indoklás szerint nemcsak a társada lom, de pont a gyerekek védelmében készült az elő­terjesztés. De hogy hol a határ, s segíthet-e a drákói szigor, ez a szakembereket erősen megosztja. Kun J. Viktória Brutálisan összevert egy 81 éves asszonyt két 13 éves fiú a Hajdú- Bihar megyei Nádudvaron - adja hírül a rendőrségi közlemény. Az asszony gyümölcsöt adott nekik a kertjéből, de egy gereblyével üt­ni kezdték, majd megrugdosták, mobiltelefonját és lakáskulcsát pedig elvették. Szinte egyetlen ép rész sem maradt a nő testén. Azonnal kórházba vitték, bordá­ja eltört, fejét összevarrták, agy­rázkódása volt. A két gyereket szinte azonnal elfogta a rendőr­ség. Beismerték a verést, de a rendőrség nem vehette őrizetbe őket, mert még nincsenek 14 éve­sek, vagyis még gyermekkorúak. A kát fiú továbbra is iskolába jár. A gyermekjóléti szolgálat viszont megvizsgálja családjukat, és akár el is veheti őket a szüleiktől. ■ Ha egy gyerek bekerül a „börtönakadémiára”, az nem segíti a visszailleszkedésben. A fenti eset újabb megerősítés azoknak, akik szigorítani akar­ják a büntető törvénykönyvet. A Jobbik nemhogy túl puhának tartja a jelenlegi szigorítást, ha­nem még a büntethetőségi kor­határt is lejjebb szállítaná. Mind­ezt pedig nemcsak a társadalom megóvása, de - ahogy fogalmaz­nak - a bűnelkövető gyerekek ér­dekében is tennék. „Mi lesz azzal a gyerékkel, aki büntetlenül lép tovább egy ilyen ügy után, majd ugyanabban a környezetben folytatja nagyjából ugyanúgy az életét. Maga körül csupán rossz példát lát, senkitől semmiféle segítséget nem kap, egészen biztos, hogy a sorsa itt meg van pecsételve” - érvel a Job­bik. Szilágyi György, a javaslat egyik előterjesztője szerint azzal az érvvel söprik le az amúgy már aláírásgyűjtésen is lévő javasla­tot, hogy Európában vagyunk, ez mégsem a Balkán. Pedig a képvi­selő úgy véli, ha jól körülnézünk, a kontinensünkön is van jó pár példa rá, hogy sokkal fiatalabba­kat elővesznek. A nagy különb­ség viszont, hogy ott segítenek is ezeknek a gyerekeknek. „Mi nem börtönért kiáltunk, hanem egy speciális intézményrendszert szeretnénk mellé, ahol foglalkoz­nak velük, esélyt kaphatnak, hogy más életet éljenek, s ne vál­janak garantáltan bűnözőkké” - mondja a képviselő, aki szerint a szülők, rokonok, ismerősök jó ré­sze épp a koruk miatt használja a gyerekeket a bűnelkövetésre. A kezdeményezők szerint a gyen A gyermekkorú bűnelkövetők megoszlása bűncselekmények szerint Személy elleni bűncselekmények 4,17% Közrend elleni bűncselekmények 9,82% Vagyon elleni bűncselekmények 81,12% EBBŐL lopás 47,25% betöréses lopás 13,88% rablás 5,79% A szakemberek szerint a társadalomnak elfogadóbbnak kellene lennie mekekből álló „bűnöző bandák” által elkövetett, különösen a vidé­ken élő idős, magatehetetlen em­bereket sújtó, kegyetlen módon elkövetett bűncselekményeknek mielőbb gátat kell szabni. Vannak azonban esetek, ame­lyek éppen a szigorítás ellent­mondásaira világítanak rá. Ta­valy három 15 éves lány egy bel­városi üzletben megpróbált ellop­ni néhány bizsut. Pár ezer forin­tos cuccokat. A három fiatal brahiból, társaik ugratására lo­pott, azelőtt nem kerültek soha összetűzésbe a törvénnyel. Elkap­ták őket, rendőröket hívtak, majd beszállították őket a budapesti, V. kerületi rendőrkapitányságra, majd 72 órára bent is tartották őket. Az egyik lányt át kellett szál­lítani a Szent János Kórház pszi­chiátriájára. JJogy hol az igazság? Jogvédők szerint a két ügy más és más, élesen szét kell választa­ni őket. „Más kérdés a szabálysér­tés és más a bűncselekmény. Mi sem azt mondjuk, hogy szankci­ók és következmények nélkül ússza meg valaki a tettét, csak azért, mert fiatalkorú. De a cse­kély súlyú jogsértéseket ne elzá­rással kezeljünk. Ha egy kisebb lopást elkövető gyerek bekerül a „börtönakadémiára”, az ott elsajá­tított ismeretek biztosan nem se­gítik a társadalmi visszailleszke­A büntethetőség alsó korhatára egyes európai országokban désben" - mondja Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társ­elnöke. Abban a társadalomkuta­tókkal is egyetértenek: minden­kinek tudnia kell, hogy hibázott, a társadalom elítéli a tettét, és ezért büntetés jár. De több kutatás azt bizonyítja, hogy - főleg a sza­bálysértéseknél - a jóvátételi igaz­ságszolgáltatás a hatékonyabb. Málta 18 év Törökország 18 év Ciprus 17 év Magyarország 14 év Franciaország 13 év Görögország 13 év Lengyelország 13 év Hollandia 12 év Anglia 10 év Skócia 8 év Írország 7 év Svájc 7 év 20 éves korára kinöheti Hogy úgy nevelünk igazán, ha a fiatal látja tetteinek következmé­nyét, és megpróbálja jóvátenni, amit vétett. Mit várunk attól, ha betesszük másik tíz fiatalkorú kö­zé, aki a konfliktusokra ugyan­olyan rossz megoldásokat talál, mint ő? - teszik föl a kérdést a szakemberek. A jogvédők a mediációban látják az egyik fő megoldást. „Érthetetlen, hogy ha valaki pár ezer forintnyi értékben lop, nincs lehetősége a kiegyezés­re, míg ha mondjuk hatvanezer forintot emel el, már megállapod­hat a károsulttal, hogy kifizeti és jóváteszi a kárt, amit okozott, mi­vel a büntetőeljárásban van lehe­tőség médiádéra, a szabálysérté­si eljárásban viszont nincs” - vá­zolja a szerinte képtelen helyzetet Kádár András Kristóf, aki a korha­tár kérdését is egészen másképp látja, mint a törvényalkotók. Sze­rinte mindez nem büntetőjogi, ha­nem gyermekvédelmi kérdés. A korhatár-leszállítás pedig egy spi­rál, hiszen nincs határ, a végén Tököli példa: bűnözői akadémia a nevelök, bűnöző gyerekek­kel foglalkozó szakemberek szerint az, aki kiszabadul, ál­talában ugyanoda megy visz- sza, ahonnan a börtönbe vitt az útja, hiába esküdöznek ég re-földre, hogy megváltoznak. Sőt. A Tököli Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézeté­ben tapasztaltak szerint in­kább csak romlik a személyi­ség, ott csak még jobban kita­nulják a bűnözői „szakmát”. „MINÉL LEJJEBB visszük a kor­határt, annál kisebb gyerekek kerülnek be a „darálóba”, akik csak azt élik majd meg, hogy őket csicskáztatják, meg alázzák. Határ nincs, mert hatévesek is követnek el egé­szen durva bűncselekménye­ket. Ez a gyerekekkel való visszaélés. Az ilyen intézmé­nyekben csoportosulások van­nak, érdekcsoportok alakul­nak. Ha egy fiatalabb ide be­kerül, az addig sem túl fényes életkilátásai csak tovább rom­lanak” - mondja Barabás Tünde, az Országos Krimino­lógiai Intézet szakembere, aki száz fiatal bevonásával épp most készített vizsgálatot Tö­kölön. A kutató szerint a bün­tetés helyett arra lenne szük­ség, hogy felmérjék ezeknek a gyerekeknek a helyzetét, kap­janak ellátást és felügyeletet, hiszen ma azokra a gyerekek­re sem figyel az ellátórendszer, akik önhibájukon kívül kell, hogy elkerüljenek a családjuk­tól. „Nyilvánvalóan áldatlan állapot az, hogy csak azért ússzon meg valaki egy bűncse­lekményt, mert még gyerek. Ahogy az is, hogy a kistelepü­lések rendőrei csak arra vár­nak, hogy 14 éves legyen az esetet bizonyítottan elkövető fiatal, és akkor végre megállít­hatják. A büntetőjog azonban nem alkalmas nevelésre. A börtön, elzárás alapvető fel­adata csakis annyi, hogyeí zátjon a társadalomtól olya­nokat, akik arra nézve ve­szélyt jelentenek, de nem az, hogy változtasson. Gyerekek­ről pedig nem szabad lemon­dani” - mondja Barabás Tün­de, aki szinte kivétel nélkül olyan fiatalokkal találkozott Tökölön, akik többszörösen hátrányos helyzetűek, s látha­tó volt előre, hová kerülnek majd. Közbe ugyanis nem avatkozott be senki, sehol. akár hatéves korig is lemehetünk, de akkor is lesz, aki kicsúszik a körből. A szakemberek szerint a tár­sadalomnak elfogadóbbnak kel­lene lennie. Hiszen ha valaki, ak­kor a fiatalkorú elkövető még változhat. Persze nincs adat, „utánkövetés”, ami a nevelő- munka eredményességét jelez­né. Sokszor kiderül, az elítéltek nincsenek tudatában annak, amit tettek. Még nem működik az önkontroll, nagy a tudatlan­ság, és jelentős a kábítószer, az alkohol hatása. Akad fiú, aki egy buszbérletért kapott három évet. Csoportos rablás, elosztották a zsákmányt - a többieké lett a pénz, a mobil. ■ A korhatár-leszállítás egy spirál, a végén akár hatéves korig is lemehetünk. A szakemberek szerint a vizs­gálatok eredményei azt jelzik, hogy a fiatalkorú bűnelkövetők túlnyomó része 20-22 éves korá­ra „kinő” a rizikós életkorból, és beilleszkedik a társadalomba. Te­hát nem az a lényeg, hogy minél keményebb legyen a szankció, hanem az, hogy elkerülhetetlen legyen, és a cselekmény ne ma­radjon felderítetlenül. A vagyon elleni bűncselekmények nagy ré­sze ráadásul figyelemfelhívás. Egy fiatal számos jelet ad, amíg eljut például az emberölésig. Csakhogy a társadalom erre nem szívesen figyel. Mert gyermeke­ink rólunk mutatnak görbe tük­röt. A kimutatások alapján az egyik legnagyobb gond az, hogy az elvileg jól felépített gyermek- védelmi jelzőrendszer a valóság­ban nem működik kellő haté­konysággal.

Next

/
Thumbnails
Contents