Nógrád Megyei Hírlap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 203-228. szám)
2011-09-07 / 208. szám
8 SZTORI 2011. SZEPTEMBER 7., SZERDA Nyáron és influenza idején kevés a vér segítség Hatmillió potenciális véradó él Magyarországon, de alig 270 ezren hajlandóak vért adni Évek óta nehézkes a vérellátás az országban, különösen a nyár és az influenzaszezon kritikus. A vérellátó szolgálat folyamatos akciói mellett pár hónapja irányított véradásokat is szervez, vagyis az orvos segítségével keresi meg a hozzátartozókat, hogy adjanak. Kun J. Viktória „Tizenakárhány véradás, valamint 135 thrombocyta- és granu- locyta-ferezis után, nagyon fura érzés életemben először találkozni azzal, aki kapja a vérem. Fura, de leírhatatlanul felemelő. Ma csoda történt. Két nappal ezelőtt szeretett exkolléganőm írt egy levelet, hogy a férjének sürgősen vér kell, mert veseműtétje lesz, és ha nem hoz saját donorokat, akkor elhalasztják a műtétet. Mivel ők már 60 évesek elmúltak, nem segíthetnek, az egyetlen a családban az unokájuk, akit le lehet csapolni. És persze én, mert nem csak vérbubus vagyok, de sok ismerőssel tudom hirtelen közölni, hogy nagy a baj, tessék jönni segíteni. Ezernyi hasonló levelet kap mindenki nap mint nap, amikről már évekkel ezelőtt kiderült, hogy vagy nem igazak, vagy már réges-régen értelmüket vesztették. De ez más volt, mert személyesen nékem szólt. Több se kellett, ma bementem a Péterfybe egy barátommal, hogy megtegyük kötelességünket. Igen ám, de amikor kijöttünk, ott ült egy pici bácsika, aki hirtelen felpattant és jött szembe velünk. Kezet nyújtott, és megköszönte mindkettőnknek, hogy segítettünk. Felajánlotta, hogy meghív minket valamire, mondjuk egy sörre. Akkor esett le, hogy Magdi ka férjéről van szó, akit korábban nem ismertünk. És ebben ^pillanatban egy forrósághullám szaladt át a testemen, a fejem búbjától egészen a talpamig. Rádöbbentem ugyanis, hogy most először találkozom olyannal, akin az én vérem fog segíteni. Földöntúli boldogság és remény. „Hétfőn lesz a műtét” - írja az egyik évtizedek óta aktív véradó fiú blogbe- jegyzésében. Leírja és ezzel talán Egyre kevesebben vállalkoznak a véradásra. Ma körülbelül ötvenezer véradással van kevesebb, mint néhány évvel ezelőtt. A 6,6 millió potenciális segítőből csupán 200 ezren aktívak. népszerűsíti is a véradást azzal, hogy megosztja élményét. Erre pedig ma nagy szükség van, az el- múlt évtizedekben ugyanis drámaian visszaesett az adakozókedv: míg a ‘90-es évek. elején még többet is gyűjtöttek, mint amennyit fel tudtak volna használni, a trend azóta erősen megfordult, ha vészhelyzet általában nincs is, egyre nagyobb erőfeszítések árán tudja feltölteni a készleteit az Országos Vérellátó Szolgálat. Ma körülbelül évi 50 ezer véradással van kevesebb, mint évekkel ezelőtt. Noha 6,6 millió potenciális véradó él Magyarországon, ehhez képest alig 270 ezren adják össze évről évre az országnak szükséges 422-440 ezer egység vért „A nyári időszakban vagy influenza idején kritikussá is válik a helyzet, de azért még ez sem jelent országos, súlyos vérhiányt. Előfordul persze, hogy a halasztható műtéteket néhány nappal a vérszűke miatt tolni kell, de ilyenkor is leginkább az a gond, hogy a kórházak nem jeleznek időben”- mondja dr. Nagy Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat szakmai igazgatóhelyettese. „Mindenhol van egy műtéti menetrend, ha ismerjük előre, nagyjából ki lehet számolni, hol, mikor, mennyi vérre lesz szükség. Persze, ha tudjuk. Nagyjából A 4,5 napra elegendő a készlet, a 6 nap lenne az optimális, de már ami van, az is nagyon elfogadható, kritikus helyzetről nem beszélhetünk” - mondja a vezető. Irányított véradás eurőpa számos országában évek óta gyakorlat, hogy például egy térdműtétet csak akkor vállalnak az ortopé- dusok, ha a rokonok, hozzátartozók fölajánlják a beavatkozáshoz szükséges mennyiséget, így nem a meglévő készletek fogynak. Szakemberek szerint a gyakorlat Az előfordul, hogy egy-egy beavatkozás egy-két napot csúszik, ha nincs megfelelő és elegendő vér a műtétekhez. Egy átlagos műtéthez két-három egység (egy egység négy deciliter) szükséges. A műtét későbbre halasztása azonban csak azoknál a betegeknél fordul elő, akiknek ritka, egyedi vércsoportjuk van. A kellemetlen helyzetek megelőzésére sok esetben a hetven évnél fiatalabb betegeknek felajánlják, hogy ha teheti, mert egyébként jó, hiszen a beteg biztonságban érezheti magát, hisz ismerőstől jön a segítség, fel lehet hívni az emberek figyelmét a véradás fontosságára, az azonban fontos, hogy a toborzás ne úgy jöjjön át, hogyha nem jön az adomány, a műtétet nem fogják elvégezni. egészséges: éljen az úgynevezett autotranszfúzió lehetőségével, amikor a beteg a korábban levett saját vérét kaphatja vissza. Ezzel jelentősen mérsékelhetők a transzfúzióval járó szövődmények, és gyorsabb a gyógyulás is. Akinél ez nem járható út, ott kérik a beteget a hozzátartozók mozgósítására. A nem életmentő szívműtétek harminc százalékához a klinikákon a beteg már „magával hozza” a vért, a teljes vérellátásnak viszont csak egy százaléka jön „irányított” úton. A fővárosi Péterfy Sándor utcai kórházban három napnál többet senkinek sem kell várnia a vérhiány miatt a műtétjére. Leggyakrabban a nullás és az A-s vércsoport hiányzik, de Retteghy Tibor, az intézmény főorvosa szerint a tervezhető műtétek előtt időben, a beavatkozás előtt három-négy héttel itt is felhívják a betegek figyelmét a lehetőségre. „Az országban évek óta állandósult a vérhiány, leginkább a betegek hozzátartozóitól kérünk vért, illetve a tervezhető műtétekkel tudunk sakkozni. Akut beavatkozás soha nem maradhat, de nem is maradt még el soha vérhiány miatt” - mondja a főorvos, aki szerint nagyon sokszor vidékről kell megszervezni a vérellátást, ott ugyanis sokkal jobb a helyzet, ráadásul messze a fővárosban kell a legtöbb vér. Egy nyitott szívműtéthez vagy egy súlyosabb baleseti sérült életmentéséhez szélsőséges esetben akár húsz liter vérre is szükség lehet, ehhez legalább negyven donorra van szükség. Egyébként az egyetemek a legnagyobb vérfogyasztók, ott folyamatosan irdatlan mennyiségben kell a vér. Dr. Jákó Kinga, a Semmelweis Egyetem orvos igazgatója szerint ők nem is igen tudnak készülni, annyi a váratlan eset, s bármikor beeshet egy beteg, aki borítja a terveket. Nekik külön szerződésük is van a vérellátó szolgálattal, s egyre gyakrabban igyekeznek közösen megszervezni a véradásokat. RADOS ^ Jtk. VIRÁG VALAKI KITETT AZ EGYIK közösségi oldalon egy posztot: „Szilárd Leó magát gyógyította ki a rákból.” A bejegyzés alatt videofelvétel látható a celeb-genetikus- sal, aki a hererákról szólva elregéli, hogy Szilárd Leónak is az volt. De amikor a hazai orvos sugárkezelést ajánlott a kórra, ő, kevesellvén az előírt adagot, inkább Amerikában ment el onkológushoz. Kijelentette, neki ennyi és ennyi sugár kell, ettől nem tágít „Maga tudja jobban, maga a beteg” - mondta állítólag az orvos, megadva a kért terápiát És csodák csodájára, amikor Szilárd Leó később szívinfarktusban meghalt, a boncoláskor egy szem ráksejtet sem találtak a heréjében. Celeb-genetikusunk hozzátette: Szilárd úgy tartotta, a nők bajt hoznak a férfira, és tudhatott valamit, mert röviddel nösülése után meghalt szó esik még arról, hogy hererákügyben a férfiaknak tapogatniuk kell magukat. Főleg a magyaroknak, mert a nyugati nők ezt a szexuális élet szerves részeként elvégzik partnerük helyett, ellentétben szégyellős honfitársnőinkkel, akik így nem veszik észre, hogy baj van. Bezzeg önmagukat tapogatják a magyar nők - így a melldaganatot felismerik. (Önző dögök - mondom erre én.) mindezt végighallgatva kicsit bepöccentem, és hozzászóltam a poszthoz. 1. A genetikus nem onkológus, nincs tehát kompetenciája a témában; 2. Szilárd Leó sem onkológus volt, hanem fizikus; 3.1964-ben halt meg, hererákos így még előbb volt, márpedig azóta valamelyest fejlődött a rákkutatás és -kezelés; 4. a magányos férfiak körében a halálozási arány sokkal nagyobb; Szilárd Leónak egyéni pechje, hogy nős emberként hunyt el; 5. ami pedig a mellrákot illeti, az önta- pogatás a mammográfiás és ultrahangkészülékek korában lejárt lemez, régen rossz ugyanis, ha egy daganat már akkora, hogy tapintani lehet. Plusz: senki ne próbálja meg laikusként magát kigyógyítani a rákból, mert rosszul járhat. pillanatok alatt akadt vitapartnerem, egy hölgy, monogramja H. Á. Hogy én onkológus orvos vagyok-e? Mondom neki, én csak egy mezei exrákos vagyok, akit dühítenek a rákról terjesztett kártékony tévhitek. H. Á.: ha nem vagyok orvos, hogy merészelem megkérdőjelezni dr. Celebet? Ő (H. Á.) ugyan nem volt rákos, de az édesanyja igen, így sok mindenen keresztülment (mármint nem az anya, hanem H. Á.), mégsem osztja az észt. Próbáltam viccesre fogni: én meg osztom, neki is jut belőle. Mire ő: neki nem kell, eleget állt sorban érte, viszont én buggyant vagyok, vizsgáltassam meg magamat, hátha odafent is van valami baj. Na, megüzentem neki, inkább meghajtok az ő mély bölcsessége előtt. De ez sem volt elég. Ő nem okos, így H. Á., én vagyok, aki okoskodik. Végleg visszavonulót fújtam. No kom ment. fi Kártékony tévhitek és lánglelkű védelmezőik Yvonne feladta magát Egy bajor gazda fogta be Yvonne-t, a tehenet, aki 98 napig csatangolt a bajor erdőkben. A vágóhíd elöl szökött meg májusban, s azóta többen próbálták becserkészni, mert egy osztrák állatbarát, Michael Aufhauser felajánlotta, hogy jó pénzért megveszi, sőt a német Bild bulvárlap is 10 ezer eurót kínált a marháért. A szerencsés megtaláló egy eigelsbergi gazda: Yvonne besétált a birtokára, és csatlakozott fajtársaihoz. S bár az embereket megpillantva megpróbált kereket oldani, egy óra hajsza után bekerítették és elfogták a hős tehenet.
