Nógrád Megyei Hírlap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 203-228. szám)
2011-09-28 / 226. szám
SPORTTUKOR 2011. SZEPTEMBER 28., SZERDA 10 SPORTTURMIX Borkai a fővédnök Borkai Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke igent mondott a felkérésre, így a december 19-én esedékes sportcsillagok gálaestjének fővédnöki tisztét az 1998-as szöuli olimpián lólengésben aranyérmet szerzett sportvezető látja majd el. A sportcsillagok gálaestjén az év legjobb, legeredményesebb honi sportolóit díjazzák a sportújságírók szavazatai alapján. Az idei immár az 54. díjátadó lesz, amely nem csupán a közelgő olimpia miatt ígérkezik különlegesnek - a Londonra eddig kvótát szerzett valameny- nyi sportolót pódiumra léptetni tervezik - hanem attól is, hogy a szurkolók számára először nyílik alkalom a voksolásra: a sportcsillagok gálaestjén ezúttal közönségdíjat is átnyújtanak majd! Tavaly a férfiak kategóriájában Berki Krisztián tornász, a nőknél Janics Natasa kajakos végzett az élen; csapatban a Janics, Kovács Katalin kajakpáros nyert, a szövetségi kaBorkai Zsolt roiftsAns pitányoknál az úszókat trenírozó Kiss László, az edzőknél Kovács István, a Berkit vb-arany- hoz segítő szakember találtatott a legjobbnak. Vibrációs tréning Budapest. A napokban adták át a jégkorongozók felkészülését jelentős mértékben segítő Power Plate eszközt melyet a cég hivatalos magyarországi forgalmazója a magyar jégkorong támogatására - térítés- mentesen - egy több mint 4 millió forintos eszközt bocsát a fiatal hokisok részére. Az eszköz az úgynevezett vibrációs tréningen alapul, vagyis folyamatosan munkára készteti az izmokat, ennek eredményeként pedig hatással van a csont-, az izom-, az ér- és ideg- rendszerre, illetve egyúttal a felsorolt rendszerek kapcsolatára. Ezeket a gépeket az Egyesült Államoktól kezdve Nagy-IJritanni- án át Kínáig labdarúgók, kosárlabdázók és jégkorongozók ezrei használják, de a világhírű teniszező, Rafael Nadal is ennek az eszköznek köszönhette térdrehabilitációja sikerességét. A Power Plate a jégkorongozók metodikai központjában áll a sportolók rendelkezésére. Egyre nehezebb helyzetben diáksport Elindult a tanév A tanév kezdetével a diáksport szezonja is újraindul. A Nógrád Megyei Diáksport Tanács helyzete évró'l-év- re egyre kilátástalanabb, és a megszűnés szélére sodródott. Nemrég a megyei közgyűlésen is téma volt a szervezet sanyarú helyzete, a dst a tagdíjak terhére elkezdi az idényt, de könnyen lehet, hogy nem tudja majd befejezni. A múltról, a jelenről és a jövőről a dst elnökével, Tolnai Nándorral beszélgettünk, aki egy éve tölti be ezt a titulust.- Kérem, segítsen feleleveníteni a dst történetét..- A Nógrád Megyei Diáksport Tanács (dst) a Magyar Diáksport Szövetség (MDSZ) megalakulásával egyidős, az országos szövetség alapító tagjaként 1988-tól működik. A kezdetekben ezt a területet kiemelt állami feladatként kezelték mind országosan, mind pedig megyei, illetve települési szinten. Ennek megfelelően az akkori sporthivatalban kapcsolt munkakörben dolgozott a főállású ütkár és a szintén főállású gazdaságvezető. A területi elv szerint felépülő elnökség diáksport-bizottsági (dsb) elnökei megbízási díj alapján szervezték a dsb-szintű versenyeket és ellenőrizték a délutáni sportfoglalkozásokat, melyeket a szintén megbízási díjjal támogatott testnevelők vezettek az Intézményekben. Az OTSH megszűnése után a megyei sportigazgatóságok vették át főállásban a diáksport munkatársakat, de a támogatás már nagyon eltérő szintű volt megyénként és évenként is. A megyékre leosztott központi sport- támogatásban jelentős eltérések mutatkoztak a kisebb megyék hátrányára, hiszen kizárólag a lakossági létszámmutatókat vették figyelembe, a feladattól függetlenül. Pedig például a diáksport megyei döntők éppen annyi feladatot róttak a kisebb megyékre is, mint a nagyokra. Itt sem kellett kevesebb megyei döntőt rendezni, mint máshol, legfeljebb valameny- nyivel kevesebb résztvevővel. Csakhogy minderre töredék pénz állt rendelkezésre. A különbségeket növelte az is, hogy egy-egy megye irályén anyagi kondíciók között működött, mennyivel tudta támogatni megyéje diáksportját A különbségek nagyságrendjére példa, hogy amikor Veszprém megye önkormányzata több mint 7 milliót, Borsod 5 milliót, Budapest 12 milliót áldozott erre a területre, Nógrád megye önkormányzata éveken keresztül 200 ezer forinttal támogatta a megye diáksportját, de volt olyan esztendő, amikor egyetlen forint sem jutott erre a területre. Ettől függetlenül működni tudtunk - ha sokkal mostohább körülmények között is mint más megyék - de a két dolgozó munkáját a megye biztosította bérrel és infrastruktúrával, a központi támogatás 2,25-2,5 millió forint volt; valamint a megye is hozzátett 200 ezer és 1 millió közötti összeget évente. Rengeteg pályázati lehetőség volt, amelyeken rendszerint nyertünk konkrét feladatokra, így általában az éves költségvetésünk jóval meghaladta a 10 millió forintot. Volt olyan év, amikor a 13 milliót is túllépte. Az Ifjúsági és Sportminisztérium létrehozása és működése alatt valamennyi nemzeti utánpótlásprogramba bekapcsolódott, a titkár személyén keresztül személyesen is közreműködött a megyei dst. Az érintett sportágakban NAP-program (atlétika), Grundprogram (amatőr labdarúgás), Nemzeti Labdarúgó Akadémia (iskolai és egyesületi labdarúgás) jelentős eredményeket értünk el országos szinten is. Az iskolákban a sportnormatíva pántlikázott 1300 Ft/tanuló volt, amit tanórán kívüli sportfoglalkozásokra kellett felhasználni. DolTolnai Nándor, a dst elnöke goztak is a testnevelők az iskolákban becsületesen, voltak is eredmények. A megyei dst anno még szakmai továbbképzéseket szervezett a testnevelőknek a megyében és megyén kívül is. Táboroz- tattunk évente közel 200 tanulót. Előadóval segítettük a megyei sportszakember-képzést Rendeztünk minden évben 1-2 országos döntőt és 5-6 országos elődöntőt.- Mikor kezdett el romlani a helyzet?- 2005-ben a megyei önkormányzat elsők között az országban megszüntette a megyei sport- igazgatóságot. A két főállású diáksport-munkatárs innentől társadalmi munkában, munkája mellett látta el ezt a feladatot. A gazdaságvezető hamarosan fel is állt, azóta drága pénzen külső könyvelő végzi ezt a feladatot A volt titkár, személyem, ma a dst elnöke. Azóta egy társadalmi titkár is volt két hónapig, de amikor rájött, hogy ez mennyi munkával jár a semmiért, bedobta a törölközőt, és azóta mindkét tisztséget én látom el, társadalmi munkában. A területi dsb-elnökök társadalmi munkában dolgoznak a diáksportban, a testnevelők pedig vagy tevékenykednek, vagy nem. Infrastruktúra nem áll rendelkezésünkre. Mindenki a saját telefonját, saját számítógépét használja, fénymásolónk nincs, faxunk nincs, a működési költségekre az NCA-nál nyerünk - egyre kevesebb - pénzt, amit főleg a könyvelő bérére, a bankköltségekre, minimális útiköltség térítésére és postára, papírra, festékpatronokra fordítunk. Gyakorlatilag a működési feltételeink sincsenek biztosítva. A támogatás drasztikusan visszaesett mind a dst, mind pedig az iskolák szintjén. A jól működő nemzeti sportprogramokat szétverték, létrehozva a NUPI nevű kádertemetőt és azóta sincs Nógrád megyében atlétika, vagy iskolai amatőr labdarúgás. Az iskolai sportnor- matívát bármire fel lehetett használni, innentől az iskoláknak arra sem volt pénzük, hogy a szomszéd városba elutazzanak versenyezni, nem pedig a megyei, netán országos diákolimpiái döntőkre. Később pedig ezt a már meg sem pántlikázott összeget is csökkentették, majd elvonták. A megyék sportszerződéséből kivették a diáksportcélú pénzek százalékos meghatározását (korábban 50% volt a diáksportra, 50% pedig a verseny-és szabadidősportra, melyet a megyei sportági szakszövetségek kaptak). Innentől kezdve a megyei dst 1,25 milliót kapott a teljes megyei diáksport-versenyrendszer működtetésére, a szövetség pedig 3,35 milliót, melyből 4 munkatárssal Irodákat tudott működtetni, a szövetségek pedig jelentéktelen támogatást kaptak belőle. 2008-tól aztán ez a központi támogatás is megszűnt A megye továbbra is támogatta saját keretéből a szövetségeket, de a diáksportot már csak évi 1 millió forinttal. Ehhez a Nógrád Sportjáért Alapítvány kuratóriumától sikerült 1- 200 ezres nagyságrendű összeget elnyerni. 2009-ben és 2010-ben ez az összeg már csak 500 ezer forint volt, és 2011-re már csak a megyei Jó tanuló - jó sportoló díjátadásra volt 200 ezer forint Gyakorlatilag a teljes sportcélú pénz a szövetségek szövetsége működésére fordítódott.- Tavaly is reménytelen helyzetben vágtak neki a tanévnek..- 2010-ben az elnökségünk ott tartott, hogy szüntessük meg a megyei dst-t, hiszen most már hosszú évek óta az ezen a területen dolgozó testnevelők jó szándéka, ingyenes munkája tarja életben a megyei dst-t. A Magyar Diáksport Szövetség idei országos küldöttértekezletén bejelentettem, hogy amennyiben ez az áldatlan állapot nem változik, az országban egyedüliként Nógrád megye felfüggeszti a tagságát az MDSZ-ben és a tanulóink nem indulhatnak a diákolimpiákon. Sajnos teljes mértékben tervezhetetlen a munkánk, hiszen költségvetésünk nincs előre, sosem tudjuk, hogy kapunk-e támogatást vagy nem. Mi tanévben dolgozunk. 2010-ben abban a reményben futottunk neki a tanévnek, hogy Becsó Zsolt úr segítségével azzal az 500 ezer forinttal, a tartalékainkkal és a tag- díjbevétel nálunk maradó részével el mertük kezdeni a munkát, bízva abban, hogy 2011-ben, amikor a versenyek zöme lesz, a 2011- es költségvetés terhére a megye visszahelyezi a korábbi évi 1 millió forintos támogatását. Ez elmaradt, mi pedig abba a helyzetbe kerültünk, hogy - tartalékainkat lenullázva - nemhogy a versenyekre nem maradt egy fillér se, de még a könyvelőt sem tudjuk kifizetni, illetve a működéshez elengedhetetlen adminisztrációs költségeinkre sincs pénz. így 2011- ben nem tudjuk az évet elkezdeni, hiszen már szeptemberben versenyeket kellene rendeznünk, de nincs miből. Mindeközben a pályázati források is minimálisra szűkültek. Az NCA-nál évről évre kevesebbet nyerünk működésre, de lassan már nem is tudunk pályázni. Most ebben az évben mindössze 3 hónap működésre lehetett pályázni, melyet utóbb négy hónapra emeltek. De errefelé nem négy hónap az esztendő. A Wesse- lényi-pályázatokból már sok-sok éve kizárták a megyei szervezeteket, így ott sem tudunk pályázni. Az ÖTM 2008-ban és 2009-ben még működtetett egy kistérségi diáksport-pályázati rendszert, melyből 1-1 milliót sikerült elnyernünk a területi szerveink versenyeire, 2010-ben már ez is megszűnt. A versenyrendszer szabályos működtetéséhez éves szinten körülbelül 5 millió forintra lenne szükség, plusz a működési költségekre nagyjából 1-1,5 millió, valamint elengedhetetlen lenne legalább egy főállású diáksportos, az ő bérének és járulékainak biztosítása.- Ennyire nagy a baj?- Jelenleg a dst csak a tagdíjbevételéből kellene, hogy működtesse a megyei diákolimpiái rendszert, ami lehetetlen feladat. Félő, hogy a működési költségekre sem lesz fedezet, hiszen a március 10- i határidővel benyújtott NCA-pá- lyázatot négy hónapra, szeptember végéig lehet felhasználni. Utána miből fizetjük ki a könyvelőt? Már eddig sem biztosítottunk any- nyi és olyan versenybírót, ameny- nyire szükség lenne egy-egy verseny lebonyolításához. A pályákért, tornatermekért fizetni kell, mert az iskolákban egyetlen szabványos terem sincs. Orvost már régóta nem tudunk a megyei versenyekre biztosítani. A gyerekek örülnek a sikernek, de ha nem kapnak az eredményhirdetésnél érmet, akkor legközelebb nem versenyeznek. A kézfogás a kisgyereknek még nem olyan ösztönző. Itt tartunk ma. Az állam teljesen kivonult erről a területről, a megye most vonul ki. így nem sok megoldás marad, mint megszüntetni a bíróságon a dst-t és sportoljon a gyerek ott, ahol tud, ha szülő meg tudja fizetni. Lassan eljutunk oda, hogy a sport, az egészséges testA megyei dst költségvetése 2003: 12 762 286 Ft. 2006: 8 087 000 Ft. 2007: 5 678 000 Ft. 2008: 8 034 000 Ft. 2009: 6 554 000 Ft. 2010: 1 886000 Ft. 2011:1 046 750 Ft. mozgás „csak úri huncutság” lesz, hiszen csak ők tudják megfizetni. Országos versenyeket nem tudunk rendezni. Most az utóbbi években pályázni sem merünk országos rendezvények rendezési jogára, hiszen semmi önerőnk, semmi kilátásunk; nem egy évre, de egy hónapra sem tudunk előre tervezni.- Mi lehet a megoldás?- Az állam szerepvállalása ezen a területen, mert szép dolog az olimpiai bizottság, a NUPI, a kiválasztott sportágak, az MLSZ támogatása, de minden az iskolában, a diáksportnál kezdődik. Ha ezt a szintet nem erősítjük meg, nem lesz sportoló, aki versenysport szinten számítana majd a későbbiekben. Én nem ilyen jövőben reménykedem! Mi a magunkét eddig is megtettük és ezután is megtesszük. A megyei diákolimpiái versenyrendszert nagyon leépítve még működtettük. 16 sportágban megrendeztük a megyei döntőket, ami 66 versenyt jelent a különböző korcsoportokban és a két nemben összesen. Természetesen ezt előtte a megyében közel négyszáz kiskörzeti, körzeti, városi verseny előzi meg, amiket nem tudunk támogatni. Mindezen nehézségek ellenére komoly sikereket érünk el. Úgy gondolom, hogy a jelen körülmények között ezek gyönyörű eredmények, s hogy miért nem jobbak, annak okát nem a diáksportban kell elsősorban keresni, hanem abban, hogy nincsenek a megyében megfelelő sportlétesítmények, nincsenek élvonalbeli klubok, amire iskolai szinten lehet utánpótlás-nevelést építeni, hogy nincs pénz a sportban, hogy nincsenek sportiskola típusú tanintézmények. De legfőképp, hogy nincs a megyében, a városokban jól átgondolt és következetesen végrehajtott sport- koncepció. A megyének van ugyan, ebben a diáksport prioritást is élvez, de pénz, szervezet nincs mögötte. Jól tudom, hogy a megyék is a túlélésért küzdenek, de mi már évek óta úgy működünk, hogy „csak ezt az évet éljük túl és majd jobb lesz". Mára már elfogytunk. Tisztelettel kértem a közgyűlés tagjait, hogy erre a rendkívül fontos területre a költségvetésben minimálisan évi 1 millió forintot fordítsanak, hogy a tagdíjbevételünkkel legalább valamilyen szinten működhessen a diákolimpiái rendszer, s ez tervezhető legyen. A mai napig semmilyen visszajelzést nem kaptam az önkormányzat részéről, a közgyűlésen elhangzottakkal kapcsolatban. Amennyiben akad a megyében olyan cég, vállalkozás, amely szívügyének tekinti, hogy a Nógrád megyei iskolások is tudjanak versenyezni, minden támogatás egy fontos lépés lehetne. ■ Bakos László A fiataloké lehet(ne) a jövő
