Nógrád Megyei Hírlap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 203-228. szám)

2011-09-21 / 220. szám

8 SZTORI 2011. SZEPTEMBER 21., SZERDA A rúdtánc nem a füstös bárokban született Poledance Az erotikát sem nélkülözi a különleges sport, de ez minden más táncra is jellemző Annyira fiatal sportág Ma­gyarországon a rúdtánc, hogy művelői egyelőre egy nagy családhoz hasonlíta­nak. Idén megrendezték az első hazai bajnokságot is: a győztes egy 33 éves édes­anya, Pálmaffy Barbara. Árvay N. Tivadar A rúdtánc hazai fellegvára a bu­dapesti Wesselényi utcában van - egyelőre. A Pirner Alma nevé­vel fémjelzett Dollhouse Tánc­stúdióban azonban nyoma sincs a fülledt erotikának, szivarfüst­nek vagy a sejtelmes félhomály­nak. Helyette tisztaság és nyuga­lom fogad, szinte minden fehér a tágas előtérben, ahol egy töré­keny, mosolygós hölgy vár. Ő Pálmaffy Barbara, az idei Miss Poledance Hungary győztese. Nincs mit tennem, elhessegetem az amerikai filmekből összeolló­zott képet a fejemből, itt aztán nincsenek lélegzetelállító dom­borulatok, lenge öltözetek és ki­hívó, tekintetek. Sőt egyre in­kább az az érzésem, hogy téved­tem, amikor a rúdtáncról első­sorban az erotika jutott eszembe. „Vannak előítéletek a rúdtánc- cal szemben - erősíti meg a gya­númat Pálmaffy Barbara. - Kez­detben próbáltunk is küzdeni el­lene, de ma már inkább elfogad­juk, hogy vannak, akik mást gon­dolnak. Aki bennfentes, az úgy­is tudja, hogy miről szól, és mek­kora fizikai teljesítményt és kon­centrációt igényel ez a sport.” Néhány perc beszélgetés után azt is megtudom, hogy a rúdtánc valójában nem is a füstös bárok mélyén született. A gyökerei a cirkusz világáig nyúlnak vissza: a sátorépítő munkások kezdtek üres perceikben gyakorlatozni a tartóoszlopokon és póznákon, s valakinek megtetszett a műso­ruk. A füstös bárokban táncoló hölgyeknél ráadásul nincs is kü­lönösebb szerepe a rúdnak, ha­csak az nem, hogy ne essenek le az apró emelvényükről, miköz­ben erotikusán tekeregnek a műértő közönség előtt. „Ott a lányok nem is röpköd­nek, inkább csak táncolnak - mondja Barbara. - Az erotika vi­szont valóban megjelenik ná­lunk is, de úgy vélem, ez minden művészeti ágra igaz. Ha egy nő fellép a színpadra, legyen szó J prózai előadásról, abban is ben- I Októberben Budaörsön a világ legjobbjai HATALMAS ELISMERÉS a fiatal magyar sportágnak, hogy idén mi rendezhetjük meg a rúdtánc-világbajnokságot. Az eseménynek a Budaörsi Váro­si Sportcsarnok ad otthont, ahova 25 ország versenyzőit várják. A NEMZETKÖZI mezőny na­gyon erős, de Pálmaffy Barba­ra szerint jó eséllyel indulnak a magyarok a versenyen. A cél a dobogó, de a világbaj­nokság abban is segít, hogy a magyar táncosok felzárkózza­nak, s még magasabb szintre lépjenek. a rúdtáncosok világszerveze- te közben azon dolgozik, hogy a sport bekerüljön az olimpiai ágak közé - tudtuk meg Pirner Almától, a világbajnok­ság egyik szervezőjétől, a ma­gyar bajnokság licenctu- lajdonosától és rendezőjétől. „jelenleg a világszerveze­tek, az országos szervezetek - a rúdtáncsporttal kapcso­latos egyesületek és szövet­ségek - együttműködésében folyik az aláírásgyűjtés az olimpiai elfogadtatás érde­kében - mondja Pirner Al­ma. - Felállítunk egy szigo­rú szabálykönyvet is, az ösz- szes erőelemmel és akroba­tikus mozdulattal, amely még jobban megtámogatja ennek a sportnak az érté­két.” sősorban a lábukat használták, a kar csak díszítőelem volt. A rúd­ra alig másfél éve kapaszkodott fel először, s mára megerősödött á sok gyakorlástól. „Az erőnlét tehát a gyakorla­tok nehezedésével együtt alakul, s persze előny a jó egyensúlyér­zék és ritmusérzék is. De ez utób­bi is tanulható. Leginkább tehát elszántság kell ahhoz, hogy vala­ki elkezdje ezt a sportot.” A rúdtáncnak - mint minden sportnak - azért veszélyei is vannak. A plafonig érő krómrúd- ról akár három métert zuhanhat az óvatlan táncos, s itt nincse­nek biztosítókötelek, mint a cir­kuszban. Helyette van szivacs, amely tompítja az esést, de Pálmaffy Barbara szerint min­denkiben van annyi önkontroll, hogy tudja, meddig mehet el. „Remélem, hogy minél többen eljönnek, akár ide, a Dollhouse tánciskolába, vagy a vidéki be­mutatóink valamelyikére, és megszeretik ezt a sportot. Kecs­kemétről és Pécsről már vannak is tanítványaink. Engem annak idején a kíváncsiság hajtott ide, meg az, hogy untam az edzőter­meket és az aerobikórákat. Ez annál sokkal jobb, több időt sem vesz igénybe, csak lányok járnak edzésre, előtte-utána leülünk, csacsogunk, otthon vagyunk. Mint egy család, egy kis sziget, ahol kikapcsolódhatunk, feltöl­tődünk. Ráadásul nem is drága sport a rúdtánc, nem kell hozzá más, csak egy sort, egy póló és elszántság.” „Vannak előítéletek a rúdtánccal szemben - erősíti meg Pálmaffy Barbara. - Kezdetben próbáltunk is küzdeni ellene, de ma már inkább elfogadjuk, hogy vannak, akik mást gondolnak. ne van az erotika, legfeljebb más módon. Ott a szavaiban je­lenik meg, itt a teste közvetít, ahogy egy balettelőadásban is burkoltan megjelen­het a szépség és az érzékiség. A tánc­nak minden műfajá­ban ott az erotika, vérmérséklet kérdé­se, hogy ki hogyan bá­nik vele. Nyilván, ha kevesebb ruha van raj­tunk, akkor »kézzel­foghatóbb«, de nem gondo­lom, hogy ez csak ettől függ. Ráadásul a rúdtáncot férfiak is űzik, rájuk pedig senki nem szokta azt monda­ni, hogy hű, de erotikusak. Ahogy az artistáktól is szó nél­kül elfogadják ezt a sportot." Hogy sport, az nem vitás, no­ha a hazai művelői első alkalom­mal inkább hobbiként csimpasz­kodnak fel a rúdra. Fél év után azonban szinte mindenki ko­moly testedzésnek tekinti, leg­alábbis azok, akik másodszor is nekiveselkednek a mutatvá­nyoknak. Rúdtáncbajnokunk szerint az erőnlét sem feltétlenül szem­pont, ha valaki úgy dönt, kipró­bálja magát a krómcsövön. A poledance-oktatás a nulladik szinten indul, s ahogy a felada­tok nehezednek, úgy erősödnek az izmok is. Barbara a Táncmű­vészeti Főiskolán végzett, koráb­ban az ExperiDance társulatával dolgozott, s mint mondja, ott el­Kisgyerekesek, gyermektelenek, társadalom RADOS át JÉk. VIRÁG panaszos levelet kaptam egyik olvasómtól, micsoda kál­váriát járt a minap. Tanúnak idézték be egy perhez a siklósi városi bíróságra. A hölgy egye­dülálló anya, tíz hónapos kis­gyermekkel, akit nem volt kire hagynia. De hát a törvény az törvény. A fiatalasszony meg­beszélte tanútársaival, amíg ő bent lesz a teremben, vigyáz­nak a babára. ám a hölgyet az őr kiutasította: kisgyermeknek az épületben tartózkodni tilos. Mit volt mit tenni, olvasóm lekullogott a ba­bakocsival. Örömére talált egy szép kis napos hátsó udvart, amely a bírósághoz tartozott. Letelepedett az egyik padra, ám alig ücsörgött néhány per­cet, amikor egy másik őr pec­kesen odasétált hozzá: „Ez a hely a dolgozóknak van fenn­tartva, itt nem maradhat” Az udvaron az asszonyon és a gye­reken kívül egy lélek sem volt. A hölgy kénytelen-kelletlen fel­állt - akkor hol várakozzon? Ott a kapu, intett az őr. Igaz, huzatos, de a kukák szomszéd­ságában nyugodtan ellehet bár­ki. Hősnőnk kérte a közeget, hozzon neki legalább egy szé­ket, hogy leülhessen, mire az rámordult: „Ez nem szálloda!” függöny le, májd fel - új hely­szín: a pécsi pláza, és bevásár­lás közben egy kis pelenkabal­eset, amin a bevásárlóközpont játszóházában lehetett segíteni. Pontosabban annak személyze­ti vécéjében, egy sötét és hideg lyukban. Az üzemeltető zordul felszólította az anyát, nehogy ott merészelje hagyni a teli pe­lenkát a szennyeskosárban. Vi­gye csak szépen magával. A HÖLGY elkeseredett. Ám egy napon, mintegy vigasztalásul a két kanosszajárásért, az egyik nagy bútorbolt játszóházában, egy komfortos kis fülkében tisztába tudta tenni kislányát, sőt, egy fotelban kényelmesen meg is etethette. „Miért nincs ez így mindenhol?” - kesereg az asszony. A JÓ MÚLTKORÁBAN interjút ké­szítettem egy népességkutató­val. Személyes vizekre téved­tünk, és amikor alanyom meg­tudta, hogy nekem nincs gye­rekem, szemrehányóan pillan­tott rám. „Fogy a magyar!” - üzente vészjóslón a tekintete. Próbáltam magyarázkodni: en­gem sajnos három olyan beteg­séggel is megvert a sors, ame­lyek miatt a gyerekvállalás há­romszorosan ki van zárva. A hölgy így szólt: „nem volna jó, ha a sok gyermektelen felnőtt miatt itt egy önző társadalom alakulna ki”. egyik barátom minderre csak annyit mondott: „Ha van gyere­ked, dögölj meg, ha nincs, ak­kor is.” Ők nemrég húztak el a feleségével és a kisfiával Nyu­gatra. Végleg. Bárhová men­nek, mindenki tejben-vajban füröszti a gyereküket. Ha Tonga velünk, ki ellenünk? Uj barátunk A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (polgári tago­zata) kitüntetést adományozta Schmitt Pál köztársasági elnök V. George Tupounak, a csendes-óceáni Tonga királyának (képünkön). A Külügyminisz­térium tájékoztatása szerint az uralkodó közreműködött a magyar BT-pályá- zat sikerre vitele érdekében. Az ENSZ október 13-án szavaz, és kétharmad kell hozzá, hogy Magyarország a Biztonsági Tanács nem állandó tagja le­gyen. Minden sziget számít a 104 ezer lakosú Tonga is.

Next

/
Thumbnails
Contents