Nógrád Megyei Hírlap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 203-228. szám)

2011-09-17 / 217. szám

4 2011. SZEPTEMBER 17., SZOMBAT KULTÚRA „Szeretnék beszélgetni” - filmrajzok a múzeumban Sokan vannak - vagyunk - akiknek az animáció szó hallatán a Pannónia Filmstú­dió rajz- és bábfilmjei jutnak eszünkbe. Nem véletlenül, hiszen az ezen a néven működött alkotóműhelyben készült például az első' egész estét betöltő animációs nagyjátékfilm, Jankovics Marcell János Vitéz”-e vagy Rófusz Ferenc Oscar-díjig jutott rövidfilmje „A légy” s itt született több közkedvelt televíziós sorozat - így a „Mézga család” vagy a „Gusztáv” - is. Ebből a stúdióból vált ki és alakult meg 1998-ban a Magyar Rajzfilm Kft., amelyik a Nógrádi Történeti Múzeummal együtt­működve a minap kiállítást rendezett Salgótarjánban „Az animáció mesterei - Fil­mek és rajzok magyar alkotóktól” címmel. A megnyitón megjelenteket - köztük Mezei Borbálát, a Magyar Rajzfilm Kft. ügyvezető igazgató­ját - dr. Szirácsik Éva megyei múzeumigazgató köszöntötte és kiemelte a kezdeményezés új­szerűségét, jelentőségét. A tárla­tot Jankovics Marcell, a Nemzeti Kulturális Alap elnöke, Kossuth- díjas filmrendező, művelődés­történész nyitotta meg. Az e té­makörben az egyik legilletéke­sebb személyiség mögött több mint egy fél évszázados szakmai pályafutás áll, Magyarországon egyik legjobb ismerője az ani­mációs filmkészítés elméleti és gyakorlati kérdéseinek. Ennek megfelelően először magáról az animációról beszélt, bemutatva az álló képkockákból, élettelen ábrákból, tárgyakból (pl. bábok­ból) mozgó, életszerű története­ket elmesélni képes technika főbb sajátosságait, a képzőmű­vészettel való összefüggéseit. Hangsúlyozta, hogy e művésze ti ágnak is a rajzi talentum képe zi az alapját. Ugyanakkor - mint mondta - a számítógépes techni­kai lehetőségek bekapcsolódása következtében a fiatalok köré­ben sokszorosára nőtt az érdek­lődés e terület iránt. Napjaink­ban az animációval foglalkozó igényes alkotók - akár a Magyar Rajzfilm Kft., amely az animáci­ós filmkészítés legjobb hagye mányait törekszik továbbéltetni égisze alatt - igyekeznek meg­különböztetni magukat a kom­mersz rajzfilmektől. Jankovics Marcell megnyitó- beszédének további részében ar­AZ ANIMÁCIÓ MESTEREI Filmek és rajzok magyar alkotóktól ra törekedett, hogy e csoportos kiállítás mintegy tucatnyi részt­vevőjét jellemezze néhány szóval. Első helyen a rangidőst, a jeles Kossuth-díjas grafikusművészt, Gyulai Líviuszt említette, aki ezen a területen is „ősalkotónak” szá­mít. A Nógrádi Történeti Múze­umban látható képein, filmrész­letein - így például a szellemes „Golyómesé”-n vagy a „De Ronch kapitány naplójá’-n - is tetten ér­hető az a finom, diszkrét humor, amely Jankovics Marcell szerint Gyulai Líviusz művészetét cseh írókkal - Hősekkel vagy Hraballal - rokonítja. Szerepel a kiállítók között Orosz István, a szintén Kossuth-díjas festő- és grafikusművész, aki animációs filmrendezőként is nevet szerzett magának. Ugyancsak a megelőző generációkhoz tartozik Kiss Ist­ván, aki „Töredékek” című négy­részes sorozatában - e műfajban szokatlanul - 1956 felemelő s egyben megrázó élményét örökí­tette meg. A többi kiállító fiata­labb évjáratú, de sokszínű a ké­pek - illetve filmek - tartalmát és formáját tekintve. Péterffy Zsófia és Prakter Mariann eleve színes­re komponálta a „Kacatbolygó meséi”-t, R. Tóth Éva viszont feke­te-fehérben szeret dolgozni. így készítette el a „Capilláriá”-t is Ka­rinthy Frigyes azonos című, egy a nőuralmi országot jelképző írása alapján. Paál Zsuzsanna - aki ta­nítványa volt Jankovics Marcell­Balról: Paál Zsuzsanna, középen Gyulai Líviusz és Jankovics Marcell filmrendezők, jobbra dr. Szirácsik Éva me­gyei múzeumigazgató a kiállítás megnyitásán fotó: p. tóth László nek - a „Hold” című festmény­szerű trilógiával és nyolc olyan látványtervvel szerepel, ami bi­zonyítja a képzőművészethez va­ló közeliségét. Békés Rozi illuszt­rátor annak idején, 2000-ben lát­ványtervezője volt Jankovics Mar­cell „Ének a csodaszarvasról” cí­mű alkotásának. Mint a „Szeretnék beszélgetni” című filmjelenete is bizonyítja, meste­re a vonalnak. Szerepel még a ki­állításon Kalmár István, Miklós Árpád, Riedl Katalin, Rófusz Kin­ga - az Oscar-díjas Rófusz ugyan­csak tehetséges unokahúga - és Vajda Béla. Valamennyiüket meg­említette Jankovics Marcell, ön­magáról azonban természetesen nem szólt. Pedig nem kevesebb mint hét műve látható most Sal­gótarjánban. Ha valahol, akkor Madách Imre szülőföldjén, Nóg- rádban nemcsak érdekes, de fon­tos is látni a huszonkét évvel ez­előtt elkezdett és az idén befeje­zett „Az ember tragédiája” című filmjének néhány képét, amelyek az író mindenkor aktuális mon­dandóját, a küzdelem fontosságát a hangsúlyozzák a passzivitás el­lenében. Szirácsik Éva köszönetét mon­dott a kiállítás támogatójának, a Nemzeti Kulturális Alapnak, a fenntartónak, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének, valamint a múzeum két munka­társának, Shah Gabriella művé­szettörténésznek - aki a tárlat ku­rátora volt - és a kivitelezésben je­leskedő Gulyás Gábornak. Szirácsik Éva örömét fejezte ki, hogy sok pedagógus is megtisztel­te „Az animáció mesterei”-t - akik közül hárman, Jankovics Marcel- len kívül Gyulai Líviusz és Paál Zsuzsanna személyesen is megje­lentek a megnyitón - és.ez az ér­deklődés remélhetően azzal is jár, hogy sok diák is megnézi majd a képeket illetve a filmeket. Az igaz­gató felajánlotta, hogy a múzeum művészetpedagógiai foglalkozás­sal is tudja segíteni az új ismere­tek, élmények befogadásának fo­lyamatát Csongrády Béla Ezüstfokos Lengyelhonból Nagy hagyománya van a Zakopaneben tartott hegyi né­pek nemzetközi néptáncfesz­tiváljának: az idén augusztus vé­gén immár negyvenharmadik alkalommal adott otthont e ren­dezvénynek a szép természeti környezetéről, idegenforgalmá­ról híres város. A Zakopanéi az egyik legnagyobb fesztivál Len­gyelországban. A tizenhét tánc- együttes sorában ott volt a Nóg­rád megyei kis településről, Mihálygergéről érkezett Ipoly is, amely ugyancsak komoly múlt­tal rendelkezik, hiszen éppen ebben az évben ünnepli alapítá­sának harmincötödik évforduló­ját. S ha már meghívást kapott a Tűri Antal koreográfus vezette együttes - ez minden csoport esetében,csak egyszer fordulhat elő - meg sem állt az ezüstfokos- díjig, amely azt jelenti, hogy ka­tegóriájában a nemzetközi zsűri minősítése szerint második he­lyen végzett s kétszáznyolcvan pontjával mindössze négy pont­tal kapott kevesebbet az első he­lyezett török együttesnél. A je­lentős sikerhez nem kis mérték­ben járult hozzá a mihálygergei táncosokat kísérő zenekar, a Tü­csök is. Mint dr. Egyed Ferdinánd, a tánccsoport otthonául szolgáló helyi József Attila Művelődési Ház igazgatója, az együttes veze­tője - aki maga is táncos - el­mondta, a nógrádi csapat nem­csak tánc- és zenei tudásával, az autentikus néphagyományok őr­zésével és magas szintű feldolgo­zásával tűnt ki, hanem azzal a programmal is, amelyet a feszti­válfaluban az úgynevezett ma­gyar napon rendezett. A vendég­látók nem győzték dicsérni a mihálygergeieket, véleményük szerint ilyen hangulatos és szín­vonalas nemzeti napot még soha egyetlen csoport sem produkált a több mint négy évtized során. A remek hangulathoz természe­tesen az is hozzájárult, hogy a nógrádiak elkínálgattak huszon­öt liter bort, három liter pálin­kát, két rúd téliszalámit és mint­egy száz malomkalácsot. Persze a házigazdák sem maradtak adó­sak és kiváló ellátásban részesí­tették a fesztiválon részt vett tánccsoportokat, zenekarokat. A hazaérkezett Ipoly nem pi­henhet jól megérdemelt babér­jain, hiszen hamarosan megkez­dődik az intenzív felkészülés ar­ra a jubileumi műsorra, amelyet harmincötödik évfordulójuk al­kalmából november 19-én ren­deznek Mihálygergén. A gyakor­lást természetesen nem most fogják elkezdeni, hiszen ebből a programjukból július végén már ízelítőt kapott a XVI. Nógrádi Nemzetközi Folklórfesztivál kö­zönsége is. Cs.B. Az idén harmincöt éves mihálygergei Ipoly néptáncegyüttes sikeresen szerepelt a Zakopanéi fesztiválon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents