Nógrád Megyei Hírlap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)

2011-08-01 / 177. szám

8 2011. AUGUSZTUS 1, HÉTFŐ NÓGRÁD SPORTJA Becsüljük meg értékeinket! atlétika A Salgótarjáni Ugrógálák története Lépten-nyomon megállítják Angyal Jánost, az ugrógá­la gondolatának kiötlőjét, a verseny fáradhatatlan szervezőjét, és versenyigazgatóját, az idei gála felől érdeklődnek nála. Az év ezen szakában ugyanis a somoskői rendezvény szokta népszerűsíteni megyén­ket, nem csupán országos szinten. Mielőtt kitérnénk az idei helyzetre, és a legfrissebb hírekre, a közelgő 25 éves évforduló alkalmából nézzük át az eddigi gá­lák legszebb emlékeit. B. L. A kezdetekről így vall Angyal János a Magyar Atlétikai Szövet­ség centenáriumára 1997-ben ki­adott Száz Év Atlétika című exklu­zív kiadványban: „Kicsit álmodni - nem szabad! 1986. szeptember Iáén egy merész gondolatot követve, néhány sport­barátommal Salgótarján Fő terén megrendeztük első ugrógálánkat. Sokakat meghökkentett akkori új­szerű kezdeményezésünk, misze­rint a hagyományokkal szakítva nem egy stadionban, hanem a vá­ros szívében, a Karancs Szálló előt­jongóiknak és népszerűséget az at­létikának. A pici gyermekektől az idősebb szurkolókig mindenki száj- tátva figyelte a bámulatos eredmér nyékét elérő versenyzőket Titkon ar­ról álmodtam, hogy ezeket a csodá­latos atlétákat egyszer jó lenne lát­ni szeretett városomban, Salgótar­jánban is. A testközelből átélt élményt ugyanis nem pótolhatja semmi, annak hatására kisgyere­kek tucatjai kezdhetnek el sportolni.. Mára versenyünk nem csupán nemzetközileg elismert sportesemény, hanem idegenforgal­mi látványosság és üzletemberi ta­lálkozó is lett. Ezen évtized során A legelső ugrógála 1986-ban, a Fő téren ti téren raktunk le a magas- és rúd­ugró szivacsdombokat Az emelet- magasságban röpködő rúdugrók hamarosan kíváncsi érdeklődők se­regét vonzották a térre. A szurko lók közelsége, a különleges atmosz­féra magával ragadta az ugrókat is. A világversenyeket járva láttam, hogy a világklasszis atléták - Bubka, Kosztadinova, Sjöberg - mekkora örömet tudtak okozni ra­mindvégigarra törekedtem rendez­vényünk kapcsán, hogy a verseny­ző megkapja a varázslatos hangu­latot, a szponzor a megfelelő reklá­mot, a néző a felejthetetlen élményt, a város a jó hírnevet, az üzletember a keresett partnert Talán sikerült Álmom valóra vált” A gála megszületése óta eltelt két és fél évtized alatt páratlan mértékben fejlődött az ugrógála, hiszen eddig 5 földrész, 36 ország kiváló atlétái vettek részt a sport- eseményen, köztük világklasszis ugrók sora, 15 olimpiai- és világ­bajnok. A névsor parádés: Bubka, Sotomayor, Kosztadinova, Iszinbajeva, Austin, Holm, Kljugin, Pedroso, Ribakov, Uhov, Szleszarenko, Taraszov, Vlasic, Voronyin, Jelesina. A gála törté­netében sohasem szedtek belé­pőt, a nézők mindig ingyen szur­kolhattak kedvenceiknek, és test­közelből csodálhatták az ide láto­gató világsztárokat. A nemzetkö­zi . versenyről évről-évre beszámolt a Nemzeti Sport is, ezt az elismerést kevés nógrádi sport- rendezvénynek sikerült kivívnia. Emellett az országos médiumok szintén hírt adtak a gáláról, és a jó eredmények bejárták a világ médiáját is. Az első versenyt 1986. szeptember 19-én rendez­ték, a 25 éves évfordulóhoz köze­ledve nézzük át, milyen élménye­ket adott az ugrógála a nógrádiak­nak, és nem túlzás kijelenteni, a világnak. A tanulóévek után 1993. mér­földkő az ugrógála történelmében. A világcsúcstartó világ- és olimpi­ai bajnok rúdugró, SzergejBubka, és az ugyancsak világcsúcstartó világ- és olimpiai bajnok Sztefka Kosztadinova személyeiben világ­sztár résztvevői vannak a verseny­nek. Szereplésüknek köszönhető­en az óriási közönség- és médiaér­deklődés mellett Salgótarján elő­ször szerepel az Eurosporton, egy 30 perces összefoglaló keretén be­lül. 1994-ben a világcsúcstartó vi­lág- és olimpiai bajnok magasug­ró, Javier Sotomayor parádézik a Fő téren, 236 centiméteres győz­tes eredménye Magyarországon a legnagyobb szabadtéren átugrott magasság. 1995-ös csúcsparádé: a cseh Daniela Bartová 422 centi­vel világcsúcsod!) ugrik az először megrendezett női rúdugrásban, Sotomayor 237 centiméterre javít­ja a gálacsúcsot, míg a férfi rúdug­ró Maxim Taraszov fantasztikus, 591 centiméteres egyéni rekordot ér el. A kubai olimpiai- és világbaj­nok távolugró, Ivan Pedroso hely­ből távolugró showt mutat be. 199éban az atlantai olimpiai baj­nokok győznek Salgótarjánban: Austin 230 centiméterrel, Kosztadinova 201 centis gálare­korddal. A gála díszvendége az NBA történetének egyik legna­gyobb sztárja, Kareem Abdul- Jabbar, aki kosárlabda bemutatót tart, melyet követően Austin kez­dőmagasságként átugorja a 217 centiméter magas kosarast. Salgó­tarján város elismeréseként Pro- Urbe díjat kap Gyulai István, az IAAF főtitkára, az Ugrógála fővéd­nöke és Angyal János, verseny- igazgató is. 1997.: A Sotomayor- Austin csúcstalálkozó keretén be­lül elültetik az Ugrógála fáját A versenyen mindketten 232 centi­métert ugranak, de jobb kísérleté­vel Sotomayor győz. 1998-ban ke­rül sor az utolsó versenyre a Fő té­ren, világbajnoki mezőnnyel női rúdugrásban. Első alkalommal lát­ható ausztrál versenyző, a világ­csúcstartó Emma George szemé­lyében, de a versenyen a korábbi csúcstartó Bartová győz, az Euró- pa-baj nők Anzsela Balahonova pe­dig csak negyedik. 1999-ben Somoskőbe költözik az ugrógála, a 700 éves somoskői vár alatt világ- színvonalú műanyag pálya épül a Váralja Sportcentrumban. Férfi magasugrásban a világbajnok Vjacseszlav Voronyin 232 centimé­terrel, női rúdugrásban a szemre is tetszetős Tatjana Grigorjeva 412- vel avatja a pályát. Besenyei Péter műrepülő világbajnok lélegzetelál­lító bemutatója első alkalommal látható a somoskői vár fölött. 2000- ben az Ugrógála része a millenni­umi ünnepségsorozatnak. A rúd­ugrás ma is legismertebb női klasszisa, a világcsúcstartó világ- és olimpiai bajnok Jelena Iszinbajeva 18 évesen a közönség kedvencévé válik. A dél-afrikai Elmarie Gerryts női rúdugrásban új Afrika-csúcsot ugrik. A gála díszvendége Balázs Jolán, Róma és Tokió olimpiai bajnok magasug- rónője. Este felejthetetlen ünnepi ikertűzijáték a salgói és somoskői várról. 2001-ben Sotomayor utolsó versenye Európában, a kubai 235 A világ- és olimpiai bajnok világcsúcstartó, Javier Sotomayor csúcsot (237 cm - 1995) centiméteres pályarekorddal bú­csúzik. Az ugrógála szerepel a Lotto-showban. Több millió néző előtt Angyal János versenyigazga­tó és Mark Boswell világbajnoki ezüstérmes húzza ki a számokat. Az ugrógála ismertségének hatá­sára 2001. augusztus 29-től ma­gyar oldalról is látogatható a somoskői vár. 2002-ben női ma­gasugrásban Jelena Jeleszina, Syd­ney olimpiai bajnoka győz. Anya­gi okok miatt a férfi és női rúdug­rás elmarad. 200Jüan először in­dul jamaicai versenyző a gálán, Germain Mason személyében, aki „jött, látott és győzött”, 230 centi­vel. Női magasban az „ismeretien” Jelena Szleszarenko nyer, aki a kö­vetkező években olimpiát, és vi­lágbajnokságot is nyer. 2004. „Svédületes” parádé: az athéni olimpiai bajnok svéd, Stefan Holm elkápráztatja a közönséget, test- magasságát fél méterrel túlugorva diadalmaskodik. 2005-ben Sotomayor újra Somoskőben, de már a vb-ezüstérmes Victor Maya menedzsereként, aki meg is nye­ri a versenyt, a női szurkolók ked­vencei, a Ciotti fivérek előtt. 2006.: a márciusban elhunyt Gyulai Ist­ván emlékére kerül megrendezés­re a 20. Salgótarjáni Ugrógála. A horvát Blanka Vlasic 203 centimé­terrel, a világ azévi legjobb ered­ményével nyeri a női magasug­rást, melyet követően az alig 300 lakost számláló Somoskő neve be­járja a világot. 2007-ben elmarad az ugrógála. 2008.: a világbajnok orosz Jaroszlav Ribakov 233 centi­méterrel győz. Az mtv és a Duna Tv mellett a Sport Tv is 30 perces összefoglalót sugároz a sportese­ményről. 2009-ben az ugrógálával egyidős, tehát 1986-ban született, és már 240 centiméteres ered­ménnyel rendelkező Ivan Uhov (fe­dett pályás Európa- és világbaj­nok) orosz magasugró győz 231 centiméterrel. 2010.: az orosz pár­harcban a fiatal Szergej Mudrov le­győzi a nála 10 évvel idősebb Mi­hail Cvetkovot. Hogy 2011-ben is láthatunk-e világklasszisokat a somoskői vár alatt repkedni, azt a következő részben, egy későbbi lapszá­munkból tudhatják meg olvasó­ink. (Folytatjuk) Magasabbra léptek teremben a Strandépítők kézilabda Szabó Attila: a játék minden elemében fejlődnünk kell az NB Il-es szinthez A Heves megyei bajnokságban harmadik helyen végzett a magunk mögött hagyott szezonban a Salgótarjáni Strand­építők férfi kézilabdacsapata. Azonban így is egy osztállyal feljebb léphettek, és szeptembertől már NB Il-es mérkőzése­ken szoríthatnak a kedvenceknek a társaság szurkolói. Sza­bó Attila edzővel értékeltük az előző idényt, és az elkövetke­ző feladatokra is rátekintettünk. Hegedűs Henrik- Mennyire elégedett a bajnok­ságban megszerzett harmadik hefy- lyel, mennyiben tükrözi ez a tényle­ges erőviszonyokat?- Az elért helyezésünk, úgy gon­dolom, reális. Egy javarészt tapasz­talatlan, rutintalan fiatal csapattal vágtunk neki a bajnokságnak, amely fokozatosan csiszolódott össze és a bajnokság végére már volt „fazonja” a játékunknak. Min­denki tudta mi a feladata, mit vá­runk el tőle. Az előttünk végzett két együttes, a Heves és a Hatvan mind rutinban mind fizikai erő­ben előttünk járt, de a sorozat vé­gére ez úgy érzem, kiegyenlítődött.- Szakmai téren miben lépettéin re a csapat, és miben kell még ki- sebb-nagyobb mértékben, avagy je­lentősen javulnia?- Mint már említettem, a baj­nokság végére már látszott, hogy mit akarunk játszani. Megtalál­tuk, és javarészt sikeresen alkal­maztuk azt a stílust, amit a játé­kosállomány képességeiből, tudá­sából adódott. Sokat fejlődött a tá­madójátékunk, különösen rende­zetlen védelem ellen voltunk eredményesek. Több védekezési variációt is alkalmaztunk, vegyes sikerrel. Fejlődnünk a játék min­den elemében kell, hiszen maga­sabb osztályban még erősebb el­lenfelekkel kell megküzdenünk. A Strandépítők csapata (hátsó sor, balról): Bognár Péter, Lílinger Balázs, Baranyi Balázs, Bártfal Ferenc, Vas Károly. Középső sor: Hajdú Péter, Bensouici Anis, Petróczy Tamás, Kónya Ádám. Első sor: Letovai Szabolcs, Magyar Bence. További. A képről hiányzik: Molnár Károly, Edőcs Attila, Nagy Brúnó, Hortobágyi Zsolt, Petreczky Tibor, Lilinger Tamás, Bobrovics Ádám, Tóth István, Katona György, Hadfi András, Gyuriska Tamás, Godó Ádám, Tolják Dávid. Elsősorban a védekezésünket kell acélosabbá tenni, mert sok kapott gólnál még többet kell elérni a si­ker érdekében.- Melyek azok a mérkőzések, amelyeket feltétlenül kiemelne - po­zitív, avagy negatív értelemben - az elmúlt szezon küzdelmeiből?- Igazán negatív élményem csak egy volt, ez az őszi szezon zá­ró fordulójában a Hatvan elleni meccs, ahol úgy kaptunk ki, hogy „megadtuk magunkat”. Fájó még az utolsó mérkőzésünkön, a Verpelét elleni vereség is, itt azon­ban nagyon tartalékosán álltunk ki, de ha a ziccereink felét kihasz­náljuk, akkor győztesen térünk haza. Nagyon elégedett voltam vi­szont a két, Hevessel szembeni ta­lálkozón nyújtott játékunkkal, an­nak ellenére, hogy csak egy jxm- tot szereztünk. Ezeken a mérkőzé­seken már nem csak harcos, de szellemes, jó játékkal rukkoltunk elő. És ugyanez vonatkozik a hat­vani győzelmünkre: is, ahol sike­rült átlépni saját árnyékunkat, el­hittük, hogy képesek vagyunk nyerni.- Most már bizonyos, az NB II. Közép csoportjába sorolták be a ■ Strandépítőket Hogyan állnak a cé­lok megvalósítása útján, illetve mi­lyen változások lesznek a játékoskeretben?- Kiharcoltuk az NB Il-es indu­lás jogát, és élünk is a lehetőséggel. Csoportunk igen nehéz, de nem kell annyit utazni, mint a Keleti­ben, ami pénzügyi szempontból nagyon fontos. A játékoskeret nem változik lényegesen, bár a meglévő állományt szeretnénk megerősíte­ni. Ami biztos eddig: Lőrik Tamás érkezik hozzánk Hatvanból. A fel­készülést augusztus elején kezd­jük, tervek szerint heti 3-4 foglal­kozással, a strandon és teremben egyaránt dolgozunk, majd, mivel ebben a hónapban tart még a strandkézilabda szezon, ahol szin­tén nagy feladatok várnak még a csapatra. Szeptemberben, a bajno­ki rajtig a felkészülést néhány tesztmérkőzéssel egészítjük ki.

Next

/
Thumbnails
Contents