Nógrád Megyei Hírlap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)

2011-08-27 / 199. szám

2011. AUGUSZTUS 27., SZOMBAT 5 NO GRAD MEGYE Színdarab Szent Istvánról NÓgrád megye. Akit megvédett Krisztus keresztje - Ez a címe annak a - Szent István életét felelevenítő - színdarabnak, amelyet a Piliny, Szalmatercs, Karancsság és Ságújfalu ama­tőr színjátszóiból alakult Szent László Közösség fog előadni a következők szerint: augusztus 27-én, szombaton (azaz ma) 16 órától Plinyben, a közösségi ház nagytermében, ugyanezen a napon 18 órától a karancssá- gí templomban. Etesen a kö­zösségi házban augusztus 28- án, vasárnap 16 órától, majd 18 órától a ságújfalui templom­ban tekinthetik meg a helyiek. Az utolsó bemutató szeptem­ber 4-én, vasárnap 18 órai kez­dettel a szalmatercsi templom­ban lesz. Iskolájukat szépítették Szécsény. Augusztus második felében megélénkült az élet a szécsényi gimnázium és szak- középiskolában. Nem a tanítás kezdődött korábban, nem is a diákok nyüzsgése, hanem a szülők és a pedagógusok szor­gos munkája töltötte meg élet­tel az épületet. A felnőttek nyí­lászárókat festettek, s azokat a tantermeket is rendbe tették, kifestették, amelyekre a nyáron nem került sor, s különböző de­korációs anyagokat készítettek. Szépítették, csinosították az is­kolát. Emlékmű készül Piliny. A községben nincs egyet­len köztéri szobor, emlékmű sem. Csupán a temetőben lát­ható egy emléktábla, amely a II. világháború áldozatainak állít emléket. Lehoczki Szabolcs, pol­gármester arról tájékoztatta la­punkat, hogy önkormányzatuk úgy döntött, hogy községük központjában, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc hőseinek tiszteletére emlékmű­vet állítanak. Az alkotás Bobály Attila, megyénk szobrászművé­sze tervezte és ő annak megva­lósítója. Posztamensen fog állni a nagy Magyarország kontúr­térképe. Ennek egyik oldalán az 1848- 1849-es címer, körü­lötte a 13 aradi vértanú arckép­ének plakettje lesz látható. A másik felén Petőfi Sándor port­réját formázza meg a művész. Az emlékművet ez év október 6-án avatják fel. Civil hét és az önkéntesség Fontos volna a salgói kisvasút nyomvonalának rendbehozása is (képünkön az egykori kisvasút és utazóközönsége) FORRÁS: KISVASUT.HU Civil hét kezdődik Salgótarjánban szeptember 5-én, amelyet együtt szervez a klubokkal, egyesületekkel, a Salgótarjáni Civil Kerekasztal. A tervek szerint szeptember 9-ig rendezvények sora zajlik a belváros­ban és a város peremén is. Derűs délután a Dolinkában A Belszervi Betegek Salgótar­jáni Egyesülete az egyik leggaz­dagabb programot szervezi a Dolinkában. Azt mondja Tóth Gyuláné, akit júniusban válasz­tottak az egyesület elnökének, soha nem utasítottak el egyet­len olyan feladatot sem, amely valamilyen közösség javát szol­gálja. A BEBESE önkéntes mun­kát végzők egyesülete, termé­szetesnek vették, hogy csatla­koznak a városi programhoz, amely az önkéntesség jegyében zajlik. Ehhez társakat is talál­tak, így a Forgách úti Félsziget Lakó- és Napköziotthont, a Sü­megi Ilona Alapítványt, a CSI­GA Ház Egyesületet, a Térni Könyvtárat, a Gyermekekért Ba­ráti Kört, az asszonykórust Karancslapujtőről, a Petőfi Sán­dor tagiskolát. Az elnök asszony meséli, ho­gyan találtak egymásra a segítő társakkal.- A Félsziget Lakó- és Nap­köziotthon ellátottjai értelmi fo­gyatékkal élő fiatal felnőttek. Arra gondoltunk, hogy minden­napjaikat talán mi is könnyebbé tehetnénk egy kicsit, ha elláto­gatnánk hozzájuk. Megkeres­tük az otthon vezetőit, beszél­tünk terveinkről, jószívvel fo­gadták az önkéntes és önzetlen segítséget. A BEBESÉ-ben pedig készül­nek a „vállalkozásra”. Most ott tartanak, hogy havonta egy-két alkalommal mennének, beszél­getnének, foglalkoznának a fia­talokkal. Akár együttműködési megállapodást is kötnének az otthonnal, az alapítvánnyal. A karancslapujtői asszonykórus­hoz egyik BEBESE tagúk „vezet­te el” őket. Czene Gyulánéval, a Gyermekekért Baráti Kör veze­tőjével pedig már régebbi a kap­csolatuk. Aztán a szeptember 7-i dolinkai program kerül szóba. Délelőtt részt vesznek a Kertba­rátok Körének kiállítási megnyi­tóján a József Attila Művelődési és Konferencia-központ előteré­ben. Aztán irány a Dolinka, ahol „tábori ebéd” várja az ékezőket, zsíroskenyér hagymával. Majd rövid elmélkedés arról, mit jelent az önkéntesség a BEBESÉ-nek és arról is, milyen az élet a Forgách úti otthonban. Ezek után indul a változatosnak Ígérkező műsor. A Térni könyv­tár irodalmat, verseket, prózát visz a Dolinkába. A lapujtői asz- szonyok népdalok szép csokrát nyújtják át a jelenlévőknek. „Megmozdul” a CSI-GA Ház is, a szabadidős programban öröm­tréning, jóga gyakorlatok, játé­kos vetélkedők vannak, gyerme­kekre és nyugdíjasokra „szab­va”. A baráti kör gyermekei de­rűs jelenettel készülnek, a Pető­fi iskola pedig sportbemutatót tart. S ki tudja, talán meglepetést is tartogatnak a szervezők. A civil szervezetek azért fog­tak össze, hogy egy derűs, vidám családi nappal örvendeztessék meg a látogatókat. Ahogy Tóth Gyuláné mondja, most azért szurkolnak, hogy az időjárás is méltányolja igyekezetüket. Ám akkor sem veszik kárba a fárado­zásuk, ha megnyílnak az ég csa­tornái. Helyet találnak a közel­múltban megnyílt Civil Házban. Az élet él a város peremén- Mi egy hatalmas nagy pe­remkerület vagyunk. Határunk Inászótól egészen Szilváskőig terjed, más oldalról meg a Medvesig - mondja Szabó János, a Zagyvaforrás Egyesület titká­ra, alapító tagja az egyesületnek. - Kevesen tudják, hogy ezen a gyönyörű területen mennyi tör­ténelmi, ipartörténeti, kulturá­lis emlékünk van. Mi 2002-ben arra szövetkeztünk, hogy mind­ezeket megmutassuk az embe­reknek. Azt mondja az idősebbek, meg a középkorúak hozták létre az egyesületet. A fiatalabbakat még nehéz bevonni ebbe a mukába. Nekik még ott a család eltartásá­nak, nevelésének gondja. De „hatvan felé, hazafelé” az ember már elgondolkodik, mit tudna még tenni a lakóhelyéért. így az­tán minden évben elkészítik programjaikat, újságuk a Zagy­vaforrás életük, munkájuk leg­fontosabb eseményeiről tudósít. Maguk írják, szerkesztik. Már kaptak visszajelzéseket, hogy rajta voltak az interneten és van olvasójuk Amerikában is.- Az idén is azt folytatjuk, amit évekkel azelőtt elkezdtünk. Keresztet újítottunk fel, tervez­zük, hogy rendbe tesszük a hő­sök sírját, Baglyaskőnél emlék­táblát állítottunk. A zagyvái vár bejáratánál, a temetőkertnél in­formációs táblát helyeztünk el, amely 3 nyelven igazítja el az ide látogató turistákat és fontos vol­na a salgói kisvasút nyomvona­lának rendbehozása is. Nagyon közel van hozzánk, jó lenne egy elágazó, amellyel valahogy csat­lakozhatnánk hozzá - sorolja a terveket, a tennivalókat. - Salgóról is szívesen jönnének hozzánk és tőlünk is mennének hozzájuk. Mindkét helyen van látnivaló. A zagyvái templom műemlék, érdemes meglátogat­ni távolabbról is. Később arról beszél, most azon fáradoznak, hogy pályáza­ti pénzből rendbe hozzák Bátki íózsef szülőházát, egy 19. száza­di épületet. Helytörténeti gyűjtemény háza lenne, bemu­tatnák Bátki József munkássá­gát, de helytörténeti dokumen­tumokat - a tegnapok életét - és az ipartörténeti értékeket is. A volt kulturház felvette Bátki Jó­zsef nevét és közösségi ház lett. Mindegyiknél fellelhető az ön­kéntes munka. S úgy hírlik, - az önkormányzat közreműködésé­vel - szeptember 1-től az egyesü­let átveszi a közösségi ház üze­meltetését.- Két év múlva negyven éve lesz, hogy salgótarjáni vagyok. Itt valamikor sok neves ember élt, de nálam az az érték, hogy éljen bárhol, ne feledkezzen el a telepü­léséről, tegye meg érte amit tud. Most már nincs tanács, az önkor­mányzat ereje is véges. Sok min­dent magunknak kell megolda­ni. Szemetet gyűjtöttünk, utat tisztítottunk a várban, levágtuk a kidőlt fákat. S azok az emberek akik ott dolgoztak, most vigyáz­nak a rendre, a tisztaságra -magyarázza Szabó János. A civil hét az önkéntesség je­gyében zajlik, amely az önkéntes munka és munkások dicsérete is. A szeptember 8-i délutáni program gazdája a Zagyvaforrás Egyesület. Egyfajta szakmai kon­ferenciát szerveznek, szakértők közreműködésével. Prakfalvi Pé­ter, geológus a környék geológiai viszonyairól, Judik Béla, a Karancs-Medves természeti érté­keiről tart előadást. Szabó János pedig ipartörténeti áttekintést ad. Aztán csinálnak egy kőzet, kagyló és ásványkiállítást, amelynek édekessége, hogy bár­ki elhozhatja kincsét, mesélhet róla hol találta. Prakfalvi Péter pedig minősíti a tárgyakat. A dél­után egy közös szalonnasütéssel, baráti beszélgetéssel zárul.- Mi egész évben önkéntesek vagyunk. Ha munka van, mi ott vagyunk. Mondják is az embe­rek: ti csak találjátok ki, mit kell csinálni és mi visszük a lapátot és hozzálátunk - meséli. Kissé elgondolkodik, majd hozzáteszi: - Minden civil szervezetben van három-négy olyan ember, aki vi­szi a közösséget. De ahhoz, hogy valóban közösség legyünk, min­den emberre szükség van. VG Szerették a gyermekek, szerették a kórház dolgozói Dr. Godó Béla Baglyasalján született 1940. március 19-én. Általános és középiskolai ta­nulmányait városunkban, Salgótarjánban vé­gezte. Innen a szegedi Orvostudományi Egye­temre vezetett az útja, ahol 1964-ben szerzett általános orvosi diplomát. 1968-ban tette le el­ső szakvizsgáját csecsemő- és gyermekbeteg­ségekből, endokrinológiából pedig 1981-ben szakvizsgázott. 1998. decemberétől igazolt diabetológiai jártassága elismeréseként a Ma­gyar Diabetes Társaság diabetológus orvosnak minősítette. Az egyetem befejezése után 1964 és 1970 között a szegedi Egyetem Gyermekkli­nikáján dolgozott, ahol aktív tudományos tevé­kenységet is folytatott az anyagcsere és endok­rin betegségek területén. Kiemelkedő tudomá­nyos munkássága során több alkalommal nyílt lehetősége külföldi egyetemeken, intézetek­ben ösztöndíjasként dolgozni. 1970-ben a bu­karesti Parhon Intézetben tanulmányozta az emberi növekedési hormon klinikai felhasználását. 1978- ban Hollandiában, az Erasmus Egyetemen aktív résztvevő­ként dolgozott a klinikai és la­boratóriumi endokriniológiai munkákban. 1989. szeptemberében a hel­sinki egyetem gyermekendok­rinológiával - különösen a gyermekkori diabetes melli- tussal foglalkozott. 1993-ban az USA-ban Indianapolisban szakmai programban vett részt. Mind hazai, mind nemzetkö­zi rendezvényeken rendszere­sen tartott előadásokat, kong­resszusokon és tanulmányútjain nyelvismere­te réven jó szakmai és emberi kapcsolatokat si­Dr. Godó Béla (1940-2011) került teremtenie a gyermek- gyógyászat, különösen a gyer­mekgyógyászati endokrinoló­gia magas képviselőivel. 1980-ban egyetemi adjunk­tusként pályázta meg és nyer­te el a békéscsabai Réthy Pál Kórház Gyermekosztályának osztályvezetői állását, melyet 13 éven keresztül vezetette. 1993-ban visszatért szülő­városába, Salgótarjánba és a Szent Lázár Megyei Kórház Gyermekosztályának osztály- vezető főorvosa lett. Irányítá­sa alatt az osztály tevékeny­ségi köre sokrétű lett, a kis betegek mind nagyobb szám­ban kerültek helyben magasszintű ellátásra. Az osztály munkájába szorosan bevonta or­vos- és nővérkollégáit, gondoskodott azok képzéséről is. Meghatározó szerepe volt ab­ban, hogy az 1998-ban elkezdődő rekonst­rukció során korszerű gyermekosztály ke­rült kialakításra. A megyei szakfőorvosi teendők ellátása mellett a kórház Tudományos Bizottságának elnökeként vezette a tudományos munkát. 2002-ben a megye egészségügyi ellátása ér­dekében kiemelkedő tevékenysége elismeré­seként Perliczi János díjban részesült. Dr. Godó Béla főorvos úr kimagasló szaktu­dásával, szeretettel gyógyította kis betegeit. Kedves, mosolygós lényéve derűt, bátorságot csalt a beteg, lábadozó gyermekek arcára. Szerették a gyermekek, szerették a kórház dolgozói. Ez a szeretet ad nekünk, kollégáknak erőt ahhoz, hogy fájdalmunkat enyhítsük. Emléked mindig szívünkben őrizzük, mun­kádat tanítványaid viszik tovább!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents