Nógrád Megyei Hírlap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-19 / 193. szám
4 2011. AUGUSZTUS 19., PÉNTEK KULTÚRA „Nyomot hagyni a művészettörténetben" A minap csendben - s ahhoz képest amilyen értéket képvisel, különösebb „felhajtás ” nélkül - megjelent a „Ceredi Művésztelep” című reprezentatív album, amelynek bemutatója - hol másutt? - a tetthelyen volt. Kun Cecília művészeti menedzser, Fürjesi Csaba művészeti és Sánta László mint szakmai vezető hozta létre 1996- ban a medvesaljai település nevével fémjelzett s mindmáig egyre sikeresebben működtetett művésztelepet. E három alapító festőművész ötlete volt az is, hogy - kihasználva a pályázatok, támogatások nyújtotta lehetőségeket - foglalják össze, örökítsék meg a jelen és a jövő számára az elmúlt másfél évtized históriáját. „Sokszor megkérdezik tőlünk, hogy jutott eszünkbe művésztelepet csinálni. Hogyan vagyunk képesek önerőből fenntartani ennyi éven keresztül?... Jó lenne persze azt nyilatkozni, hogy új Nagybányává akarunk válni, nyomot hagyni a művészettörténetben, de szerepünk megítélését józanul mégis inkább a jövő ítészeire hagyjuk” - fogalmaz bevezető soraiban, az „Aranyrögök”-ben Kun Cecília. írása azért kapta ezt a címet, mert „a könyv az eltelt tizenöt év szubjektív krónikája, válogatás az események és hangulatok kötegéből. Az emlékezés szitáján fennmaradt aranyrögök. ” E jellemzés általános érvényűségét mit sem csorbítja, hogy Shah Gabriella művészettörténész - ugyancsak a bevezető részben - konkrét adatok, tények erejével, Nógrád megye és Salgótarján 19. és főként 20. századi művészeti életébe beágyazva mutatja be a Ceredi Nemzetközi Művésztelep történetét. A következő, a „Tematikus művésztelepek” című fejezet hat tanulmánya azokat a sajátosságokat rögzíti, amelyek az utóbbi fél évtizedben rendezett kurzusokat - mottóként, szlogenként - jellemezték. A 2005-ös Ars Tarnatica Fesztiválról „A modernség Cereden” címmel Bereczky Loránd - a Magyar Nemzeti Múzeum azóta nyugállományba vonult főigazgatója - fejtette ki gondolatait a Nógrádi Történeti Múzeumban, Salgótarjánban. „A művésztelepen alkotók minden évben egy-egy művet a gyűjtemény részére ajánlanak fel. Ez 100 év múlva dokumentálja majd, hogy volt egy társaság, amely képes volt arra, hogy együtt élve, dolgozva, egymástól tanulva és egymást segítve képzőművészeti alkotásokat hozzon létre annak érdekében, hogy a mi mindennapjaink valamilyen formában jobban emlékeztessenek az emberi életre” - mondta a szakember. A 2006-os művésztelep az akácfa-projekt jegyében szerveződött. E természetélmény nyomán született művekről a kötetben Gabriella Garlaty-nak, a Rima- szombati Városi Galéria művészettörténészének a véleménye olvasható. Nem kevésbé volt különös a 2007. évi „feladat”, amely keretében a Cereden fellelhető vásznak inspirativ erejét kihasználva kellett valamit alkotni. S, hogy ez az újraértelmezés miként sikerült, arról Keserű Katalin művészettörténész értekezik. Zalán Tibor írót 2008-ban az a két hónapos folyamat ihlette meg, amely során 11 művész a salgótarjáni múzeumban a nyilvánosság előtt festett, „dolgozott meg” egy négyzet alakú - 2x2 méteres - felületet. „A rajz minden művészi tevékenység eredete és kezdete, minden műfaj alapja...A művek hangvétele is sokféle, mint maga az ember, akiről valamennyi bemutatott alkotás végső soron szól... ” - írja K. Peák Ildikó művészettörténész, aki a 2009- ben Cereden született rajzokat elemzi. Eredetinek bizonyult a 2010-es program is, amely - mint Somhegyi Zoltán művészettörténész írásából kiderül - a falusi házak sajátos funkciójú lakrészét, a tisztaszobát avatta a műalkotások tárgyává. A községről, Ceredről is önálló fejezetben esik szó, mégpedig a polgármester, Czene Árpád veszi sorba a múlt és a jelen legfontosabb jellemzőit. A kötet egyébként is telis-tele van remek, szinte egytől egyig művészi színvonalú, A Cered-Salgótarján Nemzetközi Művésztelep egyik épülete és a terasz B ry L. koncepciózusán beszerkesztett atmoszférateremtő zsánerfotó- val, a „Műalkotások” című fejezet csak műtárgyfelvételeket tartalmaz, így is számba véve a művésztelepen tizenöt év alatt mintegy húsz országból - Szlovákiától Ausztráliáig, Itáliától Romániáig - részt vett csaknem kétszáz alkotót. A „Kísérő produkciók” cím alatt azok a más művészeti ágakat képviselő színházi, irodalmi, zenei és performance programok soroltatnak fel, amelyek a telepi Rönk Színházban, a ceredi faluházban, a magyarszlovák határon, Somoskőn, a Nógrádi Történeti Múzeumban és a megyén kívül Zalaegerszegtől Belgiumig voltak láthatók. Ugyancsak túlmutat Nógrádon a kiállítások jegyzéke. A cerediek egyik legjelentősebb bemutatkozása a 15 év munkáiból készült válogatás volt 2010 májusában Budapesten a Magyar Alkotóművészek Házában. E nagyszabású tárlatot - mint a kötet is tanúsítja - Wehner Tibor művészettörténész nyitotta meg s többek között a következőket mondta: „A Ceredi Nemzetközi Művésztelep alkotásai révén nemcsak a telep krónikája és profilja rajzolódik meg, hanem súlyos áttételek révén az ezredforduló körüli időszak közép-európai, európai története, vagy legalábbis e történet karaktere is. ” Lévén szó összefoglalóról, a kötet helyet ad válogatott bibliográfiának is. 1 Csemniczky Zoltán: Aszklepiosz. A balassagyarmati szobrászművész alkotása a művésztelep budapesti kiállításán 2010 májusában Az album sajátosságai közé tartoznak azok a néhány soros gondolatmorzsák is, amelyek egy-egy fejezetet bevezetnek. Megírásukra a kötet szerkesztői - Fürjesi Csaba, Kun Cecília és Sánta László - a művésztelephez kapcsoló személyiségeket, pályatársakat, művészet- történészeket, politikusokat kértek fel. E szerzői kört - mások mellett - Aknay János, Becsó Zsolt, Bozó Andrea, Csemniczky Zoltán, Matits Ferenc, Szabó Halten berger Kinga, Szemethy Imre, Székyné Sztrémi Melinda - alkotja. A megye- székhely polgármestere Salgótarján polgármestere azt írja: „A Cered-Salgótarján Nemzetközi Művésztelep... egyedisége és magas színvonala mértékadó és példaértékű városunk művészeti életében, éppen ezért Salgótarján Megyei Jogú Város szinte a kezdetektől támogatja ezt a mindmáig megújulni képes, sokszínű alkotói közösséget. " Az impozáns szépségű, Dombrádi Norbert és Turcsányi Margit által tervezett gazdag tartalmú könyvet az Ars Longa Művészeti Egyesület adta ki a Pátria Nyomda közreműködésével. Az angol fordítás Czikora Anita, Markó Gergely és Méhész Lóránd munkája, németre Fürjesi Eszter fordított. Minden szereplő joggal reméli, hogy immár nemcsak a művésztelep, hanem e kötet is nyomot hagy a művészettörténetben... Csongrády Béta Köszönjük, Tanár Úr! E hét elején tudhatta meg a közvélemény, hogy augusztus 12- én, 73 éves korában - „méltósággal viselt súlyos betegség után” - elhunyt Bálványos Huba Mun- kácsy-díjas grafikusművész, pedagógus, egyetemi tanár. A váratlan - mikor nem az? - halálhír sokakat megrendített nemcsak Budapesten, hanem szerte az országban, ahol kiállításokat tartott és nyitott meg, zsűrizett, művésztelepeket vezetett, ahol előadóként megfordult, ahol tisztelet övezte személyét, munkásságát megszámlálhatatlan tanítványa, hallgatója, műveinek ismerői, értői részéről. Nógrádban, Salgótarjánban is otthonosan mozgott, évtizedek óta valósággal hazajárt az alkotók, a művészetbarátok közé. Bálványos Huba a Képzőművészeti Főiskolán Ék Sándor, Pap Gyula és Szőnyi István növendékeként diplomázott 1962-ben. 1966- tól volt tagja a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, s különösen aktív tevékenységet fejtett ki a képgrafikus szakosztály tisztségviselőjeként. Több mint százhúsz egyéni kiállítása Bálványos Huba grafikusművész (1938-2011) volt Magyarországon - az utolsó jelenleg is látható Zebegényben, a tanáráról, Szőnyi Istvánról elnevezett emlékmúzeumban - négy pedig külföldön és sikerrel, díjakkal kísérten szerepelt számtalan csoportos bemutatkozáson - így a Miskolci Grafikai Bienná- lén és a Salgótarjáni Tavaszi Tárlaton - is. Az alkotómunka mellett életművében jelentős szerepet kapott a művészetpedagógia is. Sokáig dolgozott főiskolai tanárként, vezette a vizuális neveBálványos Huba: Maradni (1990) című rajza az Európai idill című, Baranyi Ferenc, Csala Károly és Simor András verseit tartalmazó kiadványból lési tanszéket, 2008-ban megkapta a Professzor Emeritus címet. Publikációi sorából kiemelkedik a Sánta László festőművésszel - a Ceredi Nemzetközi Művésztelep alapító tagjával - közösen írott „A vizuális megismerés és a vizuális kommunikáció” című tankönyve. Számos más, az esztétikai, a művészeti neveléssel összefüggő tanulmány, dolgozat is fűződik nevéhez. Azt vallotta, hogy az amatőr művész nem dilettáns. Ezért pártfogolta az „Amatőr Artium” című országos tárlatot s ebbéli meggyőződésében vállalta jó húsz évvel ezelőtt Papné Kovács Éva felkérésére, hogy szabadegyetemi előadásokat tart a Nógrád megyei amatőr alkotóknak és a művészetelmélet iránt érdeklődőknek. E sorozat a legutóbbi időkig tartott, nem véletlen, hogy megany- nyi baráti viszonyt, jó munkakapcsolatot szült. Hálás hallgatói 2008-ban, hetvenedik születésnapján Földi Péter Kossuth-díjas festőművész reprezentatív albumával köszöntötték. Az ezredfordulón megjelent „Kétezer gondolat 2000 kapujában" című kötetben Bálványos Huba a következő mondatot fogalmazta meg: „Az embernek szüksége leginkább a másik emberre van. ” S, hogy mennyire igaza volt, azt mindenki érezte, aki megfordult társaságában, akire hatott akár műveivel, akár szóban, írásban kifejtett tanaival. S még inkább érzik most mindazok, akiknek máris hiányzik és pótolhatatlan Bálványos Huba a grafikusművész, a pedagógus, a másik ember. Cs. B. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Ha tényleg megfiatalodsz tőle, akkor borotválkozz inkább lefekvés előtt!” Szerencsés nyertesünk: Bakos Lászlóné, Bátonyterenye, Dobó út 26. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2011. augusztus 25-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Rákóczi út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át * A A A *
