Nógrád Megyei Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-08 / 158. szám
4 2011..JÚUUS 9., SZOMBAT KULTÚRA „Ha a kultúra közérdekű, ez maga a közélet" Eleddig minden esetben vonzónak bizonyult a 2008-ban megújult Palócföld színes borítója. Impozáns látvány nyújt - jól mutatna egy kiállításon - az azóta megjelent, Mizser Attila főszerkesztő nevével fémjelzett húsz folyóirat egymás mellé helyezett címlapja. A legutóbbi - az idén harmadik lapszám - Balázs István rima- szombati művész „Bum Torzó” című festményének felhasználásával látott napvilágot és a szám illusztrációi is tőle valók. Ebből persze - legalábbis az elmúlt évek gyakorlata szerint - az is következik, hogy a „Kép-tér” rovatban - jelesül a „Formák újrateremtve” című interjúban - meg is szólal az alkotó. Örvendetes - lévén Mizser Attila füleki illetékességű - hogy a Nógráddal szoros történelmi, természeti és társadalmi kontextusban lévő határon túli terület képző- művészete és irodalma gyakran megjelenik a Palócföld hasábjain. Ennélfogva az sem véletlen, hogy Balázs István festőművésznek, a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem tanárának, illetve a Művészeti Akadémia dékánhelyettesének ugyancsak felvidéki szerző, Németh Bozó Andrea losonci művészettörténész teszi fel a kérdéseket. A beszélgetés révén feltárulnak az alkotó életpályájának szakaszai, kibontakozik művészi hitvallása. Kifejezetten érdekes - nevezhető tanulságosnak is - amit a figurális festészettől a nonfiguratív ábrázolásmódig elvezető folyamatról, az általa alkalmazott jelképekről, űj technikai eljárásokról elmond a gömöri tájhoz erősen kötődő, a jó kiállítóhelyeket és műveinek értő közönséget igénylő Balázs István elmond: „..elkezdtem kísédetezni: papírral, műbőrrel, nejlonnal, míg rátaláltam a hullámpapírra, nagyméretű kartonboboz lapokra, s úgy éreztem, hogy ez nekem nagyon megjelel, mivel leteríthetem a földre, és nem is ecsettel, hanem festőhengerrel tudom a festéket rávinni Megvolta lehetősége, hogy a jelzett út-a nagyméretű körök, geometriai alakzatok és egyáltalán a geometria - kiteljesedhet rajtuk." A Palócföld 2011/3-as számának címlapja Balázs István „Bum Torzó” című festményével A 2011/3-as lapszám másik olvasmányélményét - legalábbis a recenzens számára - a „Találkozási pontokéban közzétett „A kultúra közélet” című beszélgetés okozza. Már az interjú címe is izgalmasnak, érdekfeszítőnek bizonyul s e hangütéshez képest nem okoz csalódást a szöveg sem, amely keretében Nagy Csilla szerkesztő kérdésire válaszolva dr. Barta László Nógrád Megye Önkormányzatának főjegyzője fejti ki, hogy borsodi származásúként miként lett nógrádi, hogyan jutott e felelős beosztásba s e pozícióból mi módon érzékeli, ítéli meg Nógrád kulturális életének alakulását, a köz- művelődés, az oktatás, a határon átnyúló együttműködés feladatait, lehetőségeit. Kivált figyelemre érdemesek azok a gondolatok, amelyeket a főjegyző az értékekkel, a kínálattal való jelenlevésről, sáfárkodásról kifej t- „ Az,, igény”fel- ébresztéséről van szó, ami nem feltétlenül csak anyagi kérdés, hanem a könyvtárba, múzeumba járó generációfelnevelésének vagy kinevelésének kérdése, annak az igénynek a megteremtése, hogy szépirodalmat, adott esetben irodalmi folyóiratot vegyen kezébe az átlagember. A köz- művelődési intézmények számára egyik kitörési pontnak látom azokat a pályázatokat, amelyek az iskolák szoros bevonásával lehetővé teszik, hogy már egészen kisgyermekkorban hozzáférhetővé, szó szerint „kézzel foghatóvá" váljon a művészet, a tudomány - csak így van esély arra, hogy felnőttkorban az igény kialakuljon. Szisziphoszi munka, és összefogás, átgondoltság, elhivatottság, tudatosság szükséges hozzá, de nem reménytelen.. .A kultúra akkor tölti be funkcióját, ha nemcsak a szakma számára elérhető. Hanem „közérdekű” és ez maga a „közélet”. A „Kutatóterület”-ben ezúttal Déri Eszter miskolci egyetemi hallgató és Németh Zoltán érsekújvári kritikus, irodalomtörténész dolgozata kapott helyet. Az előbbi három mű (Esterházy Péter „Hahn-Hahn grófnő pillantása”, Márai Sándor „Egy polgár vallomásai” és Padányi Bíró Márton „Esther” című 18. századi prédikációja) tükrében vizsgálja a családi portré változatait, az utóbbi viszont Fredric Jameson „A posztmodern, avagy a kései kapitalizmus logikája” című, magyarul 2010- ben megjelent kötete kapcsán értekezik a katasztrofális félreértelmezésről, mint iróniáról. Mindkét opus kifejezetten a szakemberek, illetve az irodalom- tudományban jártas olvasók érdeklődésére apellálhat. A Palócfóld irodalmi jellegét ezúttal is a „kávéházi szegleten...” illetve a „Próza és vidéke” című rovat biztosítja. Az ezekben megjelent írások megítélése értelemszerűen még szubjektivebb mint az interjúké, a tanulmányoké. Az mindenesetre valószínűsíthető, hogy fiatalabb évjáratúak, a „frissebb ízlésűek” tetszését inkább nyerik el a Bíró József sajátos központo- zású haiku-i vagy Székely Ákos vizuális „színes kis fonákjai”, míg a konzervatívabb irodalmat szeretők szívesebben olvassák például Suhai Pál ugyancsak modern hangvételű, de könnyebben élvezhető verseit, vagy Lukáts János „A farkasember” című novelláját. Szimbolikus utalásaival együtt is olvasmányos, „olvasóbarát” írás az egyébként az abszurditásokra fogékony Szávai Attila „Diafilmszag” című, csipkelődő nosztalgiával elegy sétanaplója, e számbéli „szávairata”. S akárcsak a lapot magát, ezt a cikket is az „Ami marad” fejezi be. E rovatból ez alkalommal a helyi vonatkozások miatt Baráthi Ottó „Földtan, vasút, kővár” című recenziója emelhető ki: A szerző a „Nógrád, a varázslatos világ” című megyei ismeretterjesztő sorozat 12-14. füzetét - Szarvas ím- re„Ipolytarnóc ősvilága”, Gere József „Nógrádi vasúttörténet” 1867-től napjainkig” és Hausel Sándor „Nógrádvár” című írásait - mutatja be egyaránt felkeltve az érdeklődését a megye értékei iránt az itt élőknek illetve az ide látogató vendégeknek. A lap impresszumában csak a nagyon figyelmes olvasó veszi észre a változásokat. Az az üdvözlendő tény, hogy a Magyar Lapterjesztő Zrt. május 5-étől immár országosan terjeszti Nógrád megye irodalmi, művészeti és közéleti folyóiratát, már az előző számban is feltűnhetett, az viszont merőben újdonság, hogy a lektori, korrektori teendőket Tóth Kinga budapesti költő, illusztrátor látja el. Versei megjelentek a Palócfóld idei első számában is... Csongrády Béla A rimaszombati festőművész „Energia” című képe illusztrációként került a lapba „Moszkva fiatal szemmel” Igencsak meglepődött mindenki, amikor Fenyvesi Gábor , Salgótarján Megyei Jogú Város alpolgármestere oroszul kezdte el üdvözlőbeszédét a József Attila Művelődési és Konferencia-központ és a Nógrád Megyei Fotóklub minapi rendezvényén. Ennek egyik oka az volt, hogy kiállító vendég, Savrina Tatjana Moszkvából érkezett, de hangsúlyos volt a másik motiváció, a kiállítás ötletgazdájához, mondhatni menedzseréhez, a nógrádi megyeszékhelyen élő örmény származású Szogojan Karine vegyészmérnök külkereskedőhöz - nem mellesleg amatőr festőhöz - fűződő baráti viszony is. Fenyvesi Gábor - miután köszöntötte a jelenvoltakat - felidézte néhány korábbi Moszkva- élményét és örömét fejezte ki, hogy a lendületesen fejlődő nagyváros mai arculatát egy tizenhét éves gimnazista - aki a nagy hírű Lomonoszov Egyetem lingvisztika szakán készül továbbtanulni - nézőpontjából ismerhetik meg a salgótarjániak. A kiállítást Homoga /ózse/fotóművész, a fotóklub egyesület elnöke nyitotta meg. Elmondta, hogy az általuk szervezett eddigi négyszáztizenöt bemutatón sok külföldi köztük szovjetunióbeli - fotós is szerepelt már, de ilyen fiatal vendégük - akinek ráadásul ez az első önálló fotókiállítása - még nem volt. Mint Homoga József szavaiból kiderült: a képzőművészetben is tehetséges Tatjana három éve fényképez, „ jól lát a pályán”, remekül kezeli a modern technikát. Tavaly már járt Magyarországon és akkor merült fel, hogy állítson össze Moszkváról egy kiállításnyi anyagot. A képek elkészültek, sokoldalúan és főként empatikusán mutatják be az ismert történelmi színhelyekben, ősrégi épületekben gazdag „aranykupolás” várost, amely azonban sok tekintetben megváltozott, mássá lett az elmúlt évek során és amelyet - mint a fotók is jól visszatükrözik - látványos, például a luxus és a szegénység, az Arbat nagyvilági divathölgyei és megfáradt koldusai közti ellentétek is jellemeznek. Ugyancsak ritkaságszámba ment az a tartalmas művészeti program is, amellyel a szervezők kedveskedtek a megnyitó- ünnepség feltűnően nagy számú közönségének. Orosz dalokat énekelt a Cantabile kamarakórus, fellépett a Kodály Zoltán Táncművészeti Egyesület két párosa és néhány számot előadott az Amanda jazzformáció is. Nem véletlen, hogy Savrina Tatjana meghatottan köszönte meg a műsort és mindazok - köztük a családtagok, így az unokanővér, Szogojan Karine - támogatását, akik bármilyen módon közreműködtek abban, hogy bemutathassa: miként látja ő szülőhelyét, az oroszok szeretett fővárosát. Az ifjú alkotó szavai után következett a terített asztal, a pezs- gős koccintás... A kiállítás a József Attila Művelődési és Konferencia-központban augusztus 25-éig tekinthető meg. Érdemes megnézni, hiszen nemcsak karakteres helyszíneket, de mindenekelőtt embereket, idős és fiatal arcokat, természeti szépségeket, tipikus moszkvai életképeket, hangulatokat, a mindennapokból „ellopott” különleges pillanatokat is felfedezhet a látogató. Cs. B. Savrina Tatjana jó érzékkel örökíti meg az emberi arcokat fotó: p. tóth László JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Se fegyver, se drog se hamis papírok... Ez nekem gyanús!" Szerencsés nyertesünk: Dunai Lászlóné, Tar, Toldi út 2. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2011. július 14-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Március 15. út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át
