Nógrád Megyei Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-04 / 154. szám
4 2011. JÚLIUS 5., KEDD NÓGRÁD MEGYE Hogy is volt? - Megyei horgászmozgalmunk fél éve sodosztályban folytathatja versenyzését. A csapatbajnokságokban jó teljesítményt nyújtó versenyzők meghívást kaptak az egyéni kétfordulós bajnokságra, amely a bánki tavon zajlott. A meghívott 56 versenyző közül csupán 25 élt a versenyzés lehetőségével. Sajnálatos, hogy a résztvevők száma évről-évre csökken, különösen a fiatalok és a nők maradnak távol e versenyekről. A felnőtt kategóriában Bírta Krisztián vitte el a „pálmát”, illetve az Erdei Zoltán, kereskedő horgásztárs által felajánlott vándorserleget, miután harmadszor is elnyerte. Őt követte sorrendben Pfundt Károly Kapuszta Mihály Kovács Gergely és Virtyó Gergely. Ők alkották a válogatott felnőtt kategóriáját. A nők versenyét - magasan - a balassagyarmati Vargáné Sajóvölgyi Erzsébet nyerte. Az U.14-es kategóriában Kindlik Ádám, U.18-ban Vágó Marcell, míg az U.2 2-ben Vágó Bence végzett az élen és kiérdemelték a válogatottságot. Ez az együttes képviselte megyénket az OHCSBI. osztályú versenyén a Velencei-tó sukorói versenypályáján június 25-26-án. Az időjárás ismét nem fogadta kegyeibe a versenyzőket. A borongós, esős, heves széllel érkező hidegfront nem igazán kedvezett a horgászatnak. Rutinos versenyzőink - és sok más élversenyző - nem találták ellenszerét a megváltozott körülményeknek. így az első fordulót a 8. helyen zárta csapatunk. Az időjárás tekintetében a második nap sem volt kecsegtető, de versenyzőink erősen fogad- koztak, hogy nem ismétlődhet meg az előző napi kudarc. És valóban! Az eredmények összesítését követően örömmel értesültünk, hogy Nógrád horgász válogatottja a harmadik helyen végzett, csupán fél ponttal lemaradva az első és második (holtverseny) helyezettől. A két- napi teljesítmény, a középmezőny hetedik helyét jelentette. Elkeseredésre nincs ok, különösen a második forduló eredményét tekintve, jövőre ismét előbbre léphet a csapat. A jelen legnagyobb eredménye, az egységes, egymást segítő csapat. A versenyek sorából nem maradhat ki a Pontyfogó OB sem, amelynek Palotás adott otthont. A háromszor három napos fordulóban huszonkét csapat mérte ösz- sze erejét és összesen 1.865.090 gramm halat fogtak. Valamennyi csapat elégedetten, gazdag élményekkel búcsúzott a versenytől. Végezetül a horgász utánpótlásról, fiataljainkról. Az országos statisztika folyamatában jelentős csökkenést mutat a fiatal horgászok létszámában. Valamivel kedvezőbb a kép megyénkben, de nálunk is fogyóban van e létszám. A vízparton látottak igen elgondolkodtatóak, lehangolóak, ugyanis a fiatalok többsége a felnőttek módszereit igyekszik átvenni, követni. Nevezetesen: a fenekező, a feeder vagy a nehéz úszós készségekkel „nagy” halat akarnak fogni. Ezért is tulajdonítunk nagy jelentőséget a megyei ifjúsági négy tusa versenynek és az ifjúsági tábornak, ahol a finom sze- relékes horgászaté a főszerep. Az előbbi verseny a magyarnándori víztározónál zajlott. Gyermek kategóriában Szaniszló Máté végzett az első helyen, Virág István Máté a másodikon - mindketten a balassagyarmati Mikszáth K.HE tagjai. Harmadik: Mravik Dominik, Diósjenőről. Az ifi kategóriában Aissa Mátyás (Diósjenő SHE), Szomszéd Adám (Szécsény, II.Rá- kóczi F.HE) és Vas Dominik (Salgótarján, Erőmű HE) volt a sorrend. A győztesek szomorúan vették tudomásul, hogy anyagiak híján a MOHOSZ ez évben nem szervez országos ifjúsági horgásztábort. Nógrád megye viszont igen! Az egyhetes tábort ismét Kiskörén rendezték meg. Örvendetes, hogy a korábbiakhoz képest jóval nagyobb érdeklődést mutattak az egyesületek, szeretnénk ha ez a jövőben is megmaradna. A tábor számtalan lehetőséget biztosít a fiatalok nevelésére, becsületes felnőtt horgásszá válásukhoz. Bízunk benne, hogy nem untattuk a kedves olvasót horgász híreinkkel, amelyeket a jövőben is megosztunk az érdeklődőkkel. Witz Zoltán Kezdetét vette a szezon, a horgászat szerelmesei több helyszínen is összemérhetik rátermettségüket ikípünk illusztrációi Nógrád megye. A horgászat nem tartozik ugyan napjaink legégetőbb hírei közé, mégis úgy véljük, az eltelt időszak horgászattal kapcsolatos eseményei is érdeklődére tarthatnak számot (érdekelhet néhány horgász újságolvasót). Sajnálatos, de elkerülhetetlen, hogy az országot sújtó gazdasági nehézségek, a civil szervezeteket sem kímélték. A tagság csökkenése negatív módon érintette az - egyébként is szűkös - egyesületi és szövetségi költségvetéseket, de mindezeket tetézte az elmúlt évi mostoha időjárás. A nagy mennyiségű csapadék sok baj okozója volt, nem is szólva a jelentős hal kárról. Túléltük! Erről hallhattunk a horgászegyesületi köz- és küldöttközgyűléseken, valamint a megyei küldöttközgyűlésen is. Ez utóbbit megtisztelte jelenlétével a MOHOSZ leköszönő ügyvezető elnöke, Szalay Ferenc, valamint Kiss Tamás, halászati felügyelő is. Valamennyi fórum leginkább a jövő feladataival, tennivalóival foglalkozott, végkövetkeztetésként pedig megfogalmazódott, hogy a célok csupán közös összefogással, egymás segítésével valósíthatók meg. Persze, ezen túl az anyagiak is meghatározóak, ezért minden kínálkozó lehetőséget meg kell ragadni a szükséges pénzeszközök biztosítására (pályázatok, tagdíjemelés és szponzorok). A megyei szövetség hagyományainak és munkatervének megfelelően, tagegyesületei köz- a reműködésével valamennyi jj programját megvalósította. A I megyei horgászversenyek a má- ? sodosztályúak találkozójával f kezdődtek Diósjenőn, amelyre nagy érdeklődés mutatkozott: tizenegy csapat vett részt. A dobogó első helyén a balassagyarmati Kábelgyár HE végzett, megelőzve a balassagyarmati Mikszáth K.HE Il-es és a salgótarjáni acélgyári HE csapatát. A jövő évben mindhárom csapat az első osztályban igazolhatja, hogy sikerük nem volt véletlen. A megyei első osztályú csapatok számára - nem kis örömükre - a megújított maconkai versenypálya adott otthont. Az azonos feltételeket biztosító pálya és a halbőség valamennyi résztvevő elismerését váltotta ki. A versenyt 22 ponttal és csaknem 50 kilogramm hallal, a budapesti Kék Dunai HE nyerte. De alig maradt el tőlük a második helyen végző tolmácsi Erdőkémia és a balassagyarmati Mikszáth K. HE első csapata. A tizedik helyen végző szécsényi II. Rákóczi F. HE, valamint a tizenegyedik diósjenői és a tizenkettedik salgótarjáni Nógrádi Vízügyi HE csapata a máA Hírlap postájából It's ÜT 1 í---TI A w ** ' A po*tájiból oUuok fóruma A aarrkiallöaig fenntartja maginak a Jogot hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztó«*fr nem feltétlenül őrt egyet. A híd, ami összeköt írásommal a ma emberére jellemző lehangolt- ságot szeretném oldani. Rohanó világunkban ugyanis hajlamosak vagyunk arra, hogy csak a rosszat „reklámozzuk”. Nem tudjuk, vagy nem akarjuk észrevenni az apró örömöket, s azt, hogy ma is, a nehéz körülmények között is történnek jó dolgok. Ha az idegen megcsodálja, tudjuk mi is értékelni a településeinken, - falvainkban, városainkban - zajló, a szó szoros értelmében vagy akár szimbolikus jelentésében is az építő jellegű folyamatokat. Főként, ha ezzel nemcsak példát mutatunk a felnövekvő nemzedéknek, de szorgalmunkkal, kitartásunkkal, önerőből vagy pályázat segítségével még maradandót is alkotunk. Falunk, Mihálygerge központjában most felújított híd szemet gyönyörködtető látványa adta az ötletet írásom címéhez. Ez ugyanis nem csupán a községnek a patak innenső és túloldalán lévő utcáit köti össze. leiképes értelemben is összekötő kapocs ember és ember közt. Sokan, sokfélék vagyunk. De ha áthidaljuk, legyőzzük a bennünk rejtőző széthúzó erőket, máris közös nevezőre jutunk. Én úgy érzem, ez Mihálygergén sikerült. Szikoráné Sebestyén Katalin polgármester asszonnyal az élen a falu vezetése, mint vonzerő, magával hordozza az itt élők ügyes-bajos dolgait, s arra törekszik, hogy mindenki egy szebb környezetben, jobb körülmények között élhessen ebben a kis közösségben. Ezt a törődést az itt lakók bizalmukkal, lelkesedésükkel igyekszenek viszonozni. Ez a jó kapcsolat tükröződik az állandóan pozitív irányban változó faluképben, és a nem éppen látványos, de éppúgy fontos dolgok menetében. Aki csak átutazóban halad is át a településen, láthatja, itt mindig van „mozgás”, hol itt, hol ott épül, szépül valami. A már kész eredményekre az emberek - szakemberek, közmunkások, önként a faluért munkát vállalók - szorgalma teszi rá az elégedettség csokrát. A legfrissebb élmény, az összefogás egyik szép példája, hogy ma már templomunk környékét és a templom útját is térkő borítja. Az innen lefolyó csapadékvíz elvezetése is ésszerűen meg lett oldva. A térkövezést - az önkormányzáttal együttműködve - Varga József, az egyháztanács elnöke kezdeményezte és irányította, aki maga is szervesen részt vállalt a közös munkából. Köszönet érte! Én úgy érzem, szűkebb hazánkért dolgozni, szíwel-lélekkel áldozatot hozni, csak hittel és a szülőföldhöz való ragaszkodással lehet. Ezért nagyon büszke vagyok arra, hogy házunk ablakán kitekintve balra a templom látszik, mellette pedig egy közintézményen nemzeti színű zászlót lobogtat a szél. így mindig valami belső biztatást, erőt kapok az újrakezdéshez a mindennapok sodrásában. Az aktív társadalmi tevékenység mellett élénk kulturális élet is folyik községünkben, de teszik a dolgukat a faluért a könyvtáros, a sportolók, önkéntes tűzoltók, polgárőrök, a lázmin női egyesület tagjai s mindenki, a hivatásának és képességének megfelelően. Ehhez a lelkesedéshez kívánok valamennyiünknek további erőt, egészséget, kitartást, idős embertársaink szerény kérésével: „Ha jót tehetsz, rosszat ne tégy!” Farkas Erzsébet Mihálygerge
