Nógrád Megyei Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-26 / 173. szám
2 2011. JÚLIUS 27., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Elkészült a közösség új háza A falu központjának dísze lett a megújult közösségi ház (Folytatás az 1. oldalról.) a település szeretett volna megvalósítani. A terv most valósággá vált, hiszen a település 54 084 000 forint támogatást fordított a művelődési ház teljes körű felújítására. A település egyetlen közösségi háza a beruházásnak köszönhetően több- funkcióssá vált: a lakók több szolgáltatáshoz juthatnak hozzá helyben, valamint a művelődési ház nedves falának, padlózatának szigetelését is megoldották. A korábbi épületet az 1950-es, 1960-as években a falu lakói társadalmi munkában építették. A 297 m2 alapterületű építménynél a kor technikai lehetőségei miatt a szigetelésre még nem fordítottak kellő figyelmet, most azonban orvosolták ezeket a problémákat is. Az új tetőszerkezettel együtt beépítették a fölső szintet, így helyet kapott a falugazdász, a körzeti megbízott, a helyi civil szervezetek irodája - akiknek lehetőségük lesz az új épületben rendezvényeket bonyolítani -, internet kávézó is. Ezek mindegyike a kulturált szórakozási lehetőségét biztosítja a község, de akár más település fiataljai számára is. A polgárőrség is megfelelőbb környezetben teljesíthet szolgálatot, s a fiókkönyvtár sem dohos helyiségben várja olvasótáborát. A nagyterem- amely korábban is a községi rendezvények helyszíne volt- korszerűbb megvilágítással, hangulatosabb környezetbe várja a falu lakosságát, új hangtechnikával biztosítva a színvonalas szolgáltatásokat. Szükség is van erre, hiszen a közelmúltban alakult helyi néptánccsoport szép eredményeket ért el a közlemúlt- ban. A pályázat lehetővé tette mind a világítás-, mind a gépészeti rendszerek korszerűsítését. Megújult a fűtés, akadálymentes helyiségeket alakítottak ki, kicserélték a nyílászárókat, valamint kialakítottak négy parkolóhelyet, amelyek közül egy a mozgáskorlátozottak parkolását biztosítja. Az elkészült épületbe többségében új berendezési tárgyak, szórakoztató elektronikai eszközök kerültek, valamint a szolgáltató ház három évre szóló működési támogatáshoz is jutott a pályázatnak köszönhetően.- A településünkön már többször is bizonyító 1+1 Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. szép munkát végzett. Az óvoda átépítése, az önkormányzat épületének korszerűsítése után az IKSZT kivitelezésénél is kitettek magukért - árulta el a Nógrád Megyei Hírlapnak a polgármester. Időközben persze az eszközbeszerzések is megtörténtek, bútorokat, informatikai eszközöket vásároltak.- Öt évre vállaltuk az üzemeltetést. Egy főállású alkalmazottat tudunk foglalkoztatni, akinek béréhez a következő három évre a pályázat hozzájárul. A falu lakói is nagyon örülnek, hogy elkészült az új közösségi ház. A fiataloknak nagy tervei vannak, klubot, kondicionáló termet szeretnének kialakítani. A könyvtárunk is szép új környezetben várja az olvasókat, a körzeti megbízott is elismerően beszélt a számára kialakított irodáról és a falugazdász új irodája is megfelel minden igénynek. Biztos vagyok benne, hogy nagy értéke lesz a településnek az új közösségi ház - mondta el Tóth Gabriella. Egy évforduló margójára Hatvan évvel ezelőtt 1951-ben végeztem el a 8. osztályt egy balassagyarmati általános iskolában. Előttem állt a pályaválasztás. Mi legyek? Milyen szakmát tanuljak? Elég gyenge, közepes tanuló voltam, különösebb adottságaim sem voltak, ezért lehetőségeim beszűkültek. A kőműves pálya tetszett, mert azzal jól lehetett keresni. Nagyon szerettem olvasni, de egy kőművesnek erre kevés lehetősége van. Apám az akkor divatos rádiószerelő szakmát ajánlotta, de Kontra úrnak, a város egyetlen rádiószerelő mesterének nem engedélyeztek tanoncokat felvenni, mivel maszek volt. Maradt a Balassi Bálint Gimnázium. Igen gyenge tanulmányi eredményem miatt nem vettek fel. Szüleim nem törődtek bele a kudarcba. Mivel tudták, hogy nem vagyok buta gyerek, csak nem szeretek tanulni, mégis középiskolába ösztönöztek. Ekkor történt, hogy Balassagyarmaton tanítóképzőt szerveztek a tanítóhiány pótlására. Ide irányítottak engem is. (Megjegyzem, hogy volt osztálytársaim rögtön tanító úrnak szóh'tottak.) Hátra volt még a felvételi vizsga. Réti Zoltán bácsi, későbbi osztályfőnököm felvételiztetett. Megkért, hogy énekeljek valamit. Mivel nem nagyon voltam izgulós, rögtön rázendítettem hangosan a „Csitári hegyek alatt" című nótára. Zoli bácsi erősen mosolygott, de azonnal felvettek a tanítóképzőre. Ősszel megkezdődött a tanulás. Eleinte nem nagyon érdekelt a képző és foglalkoztatott a gondolat, hogy mégis csak más pályát kellene választanom. A második osztálytól kezdve azonban elkezdtek érdekelni a dolgok. Én, aki az általános iskolában pofonokat és megaláztatást kaptam, itt megismertem az igazi humánus, emberi bánásmódot és egyre jobban éreztem magam. Megragadott az igazgató, a tanárok szeretete, igazságos, nem kivételező bánásmódja, de főleg következetes szigorúsága, bizalma és követelése. A kezdeti passzivitásom után tanulni kezdtem, majd 4 év után jó eredménnyel leérettségiztem és tanító lettem. (Volt osztálytársaim gúnyolódásai a távoli múltba tűntek el.) Meg kell jegyeznem, hogy képzős osztálytársaim hasonló utat jártak be, mint én. A 42 fős képzős osztályból 25-en maradtunk. Az alkalmatlanokat az igazgató folyamatosan eltávolította. A 4. osztály végére egy jó, szakmailag felkészült közösség jött létre, akik az érettségi és a képesítő után a falvakba, a városokba kerültek tanítani. Balassagyarmaton közel 30 volt képzős tanító tanított. A végzettek zöme a megyében helyezkedett el. A kikerült tanítók rövidesen meghatározó egyéniségei lettek környezetüknek. Számtalan igazgató, felügyelő, kiváló kitüntetett nevelő került ki közülük, mindegyikük megállta a helyét. Minek köszönhető mindez? Annak, hogy a balassagyarmati tanítóképző (aminek nem engedélyezték semmilyen név felvételét) megtanította a leendő tanítókat az emberek tiszteletére, arra, hogy minden gyermek érték és nem érheti kudarc, mivel mindenkiben van valami adottság, amelyet tovább lehet fejleszteni. Erre tanítottak meg és arra, hogy hogyan kell ezt elérni, vagyis arra, hogy hogyan kell tanítani. Felvetődik a kérdés: Miért untattam itt a tisztelt olvasót sajátom és a tanítóképző történetével? Azért, hogy köszönetét mondjak azoknak a tanároknak, tanító néniknek, akik engem és társaimat a tanítói pályára felkészítettek, akiknek munkája 42 éves pedagógus pályámat végigkísérte. 60 év után emlékezzünk Hegedűs Rajmund- ra, az Emberre, aki mint igazgató ezt a jót létrehozta! Köszönetét mondunk munkatársainak, Réti Zoltánnak, Csíki Jolánnak, Kovalcsik Andrásnak, Környei Józsefnek, Farkas Andrásnak, Etei Lajosnak, Havas Péternek, Havasi Lászlónak és a többieknek. A gyakorlós tanító néniknek, Kollárovits Andrásnénak, Mantuánó Jankának, Gellén Zoltánnénak, Molnár Gizellának, Szabó Istvánnak. Ők voltak azok, akik a nehéz politikai környezet ellenére a hatalmas szegénységben szinte a semmiből kiváló pedagógusokat neveltek ki a magyar haza javára. Jónás István Balassagyarmat HIRDETÉS RÉGISÉG * GYŰJTŐK VÁSÁRA j= .1 AZ AGRIA PARK Idíszkertjében I 2011. július 31. vasárnap 7:00 -16:00 s'i&Sr$ZälkJl 1 n • 4 információ: 30/9 550 550 «^ agria parh ÉLMÉNY EGER SZÍVÉBEN www.agriapark.hu A belső tér is megújult
