Nógrád Megyei Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 152-176. szám)

2011-07-23 / 171. szám

2 2011 JULIUS 25., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE „Követni akarjuk Jézust..." (Folytatás az 1. oldalról.) A kereszt a bölcsesség jele is. Egyrészt az Úr szeretetéről szól - aki feláldozta értünk egyszü­lött fiát, másrészt feladatot is jelent számunkra: „ti is így sze­ressétek egymást!”- Nézzünk fel a keresztre, s az önzetlen önkéntesség krisz­tusi mintáira, és segítsük egy­mást! - kérte dr. Beer Miklós, aki utalt az általa három éve meghirdetett, „Karolj fel egy csa­ládot!” - felhívásra is. Mint mondta, mindnyájunknak pél­dát kell mutatni a többieknek. Mert az önzés mindet tönkre­tesz, az önzetlenség pedig életet fakaszt. Krisztus példát adott ne­künk a keresztjével és a kereszt- útón. Nagy Richard plébániai kor­mányzó büszkén hangsúlyozta, hogy nem minden település mondhatja el magáról azt, amit Kisbárkány: e kicsi, de lelkes kö­zösség tizenhét évvel az után, hogy önerőből templomot emelt, ismét megmutatta, mire képes az összefogás ereje. Négy hónap­ja kezdték az alapokat ásni, s mostanra elkészült a temetői kálvárián végződő keresztút, amelynek egyes állomásaihoz Bagi András szobrász, fafaragó készítette a képeket. Ezzel meg­valósult az emberek és az Isten terve.- Krisztus mondja: „aki követ­ni akar, vegye fel minden nap a keresztjét...” Mi követni akarjuk Jézust a keresztúton, mert az minden nap megvalósul mindan­nyiunk életében - emelte ki Nagy Richárd, aki köszönetét mondott mindazoknak, akik szerepetvál- laltak abban, hogy megvalósul­hatott az elképzelés. Mások mel­lett Edőcs Lászlónak, Kisbárkány polgármesterének, aki azon re­ményének adott hangot, hogy a felállított stációk a továbbiakban is összekötik a lakosságot. » A szentmise után az ünneplő sokaság - soraiban idősebbek­kel, fiatalokkal és gyerekekkel ­a templomtól indulva nekivágot a jelképes Golgotára vezető út nak, felidézve Jézus Krisztus szenvedéseit, hogy hitben és RÓLUNK SZÓL MIHALIK JÚLIA Család a bokorból Mesteri fészket raktak a két szomszédos bukszus legmagasabb ágainak összehajlásában. Távol a kíváncsi szemektől, macskakar­moktól és más ragadozóktól. Közel a táplálékkal teli mogyoróbokor­hoz és a védelmet adó épületfalhoz. Ez azonban csak jóval azután vált világossá, hogy gurgulázó nevetéshez hasonlatos énekük meg­csendült a bokor tömött, örökzöld sátrában. Könnyfakasztóan szép ez a hang, a háziak boldogan vették az ajándékot... Remélték, hogy a kis barátposzáta-pár ezt a helyet válassza családosodásához. S bár voltak jelei a fészekrakásnak - a szomszéd kutya szőre a jár­dán, szárazßcsomok - egy idő után elcsendesült a bukszus. Gon­dolták, biztosan jobb helyet találtak... Hiányzott az énekük, aztán egyszer csak feltűnt a zöld sűrűből ki-beszálló kis, szürke test: hát mégis itt maradtak, ezt a helyet választották...! Hamar hegyes kövek kerültek a túl közeli betonoszlopok tetejére, nehogy megismétlődjön a régi, szomorú história. (Egy korábbi po­száta-költéskor innen vetette magát a fészkére szálló madár után a szomszéd macska. Csupasz fiókák voltak a zsákmányok... Mégsem led mellőzött a formás örökzöld) Kánikula jött, s a szülőpár haj­naltól napestig, nem győzte hordani az eleséget az apróságoknak. Szüntelenül tették a dolgukat a hőségben, s ekkor már hangok is jöttek a sűrűből. Kimondhatatlan örömet szereztek az embereknek. Egy napon aztán más lett a hangjuk, s a háziak arra gondoltak: ez már a kifelé készülődés. Ettől kezdve a macskát fogságba ejtet­ték, s várták a csodát, ami hamar meg is jött. Először csak egy kis tollmók merészkedett szárnyra a lombok közül, földközelben landolt, majd ijedten ugrálva próbált felemelkedni. Sikerült is fellendülnie a cseresznyefa alanti ágára. Testvérkéje követte, de csak a szintén elburjánzott, virágos cserjéig futotta az első szárnypróbálgatása. Be­menekült az árnyas zöld tövéhez. Három vagy négy picurka dalos csemete mutatta meg magát apja-anyja nagy izgalmára. A csodála­tos szülők csettegve csalogatták, biztatták a gyümölcsfák magasá­ba őket Ha veszélyt véltek, felerősödött hangon, szünet nélkül han­goskodtak, alacsonyan szállva terelték magukra a figyelmet... Az utolsó fióka hagyta el legnehezebben a zöldfolyosónak hasz­nált, az almafa törzséig érő bukszussort, végül ő is vette a bátorsá­got. A szülőpár a kirepülés után is gyűjtötte, vitte a kicsiknek az ele­séget. Akkor este még a fészkükben - fészküknél? - tértek nyugovó­ra. Másnap jött a korábbinál jóval erősebb vihar, de már aligha te­hetett kárt a kis családban. Bámulatos a madárvilág. I-----------------'Ilii,, *' .ve. Ne m csak az édesszájúak „telhettek el” Veterán motorokat és különleges négykerekűeket tekinthetett meg a nagyérdemű (Folytatás az 1. oldalról.) városrészből színpadra lépnek hagyományőrző csoportok.- Mindenképpen dicsé­ret illeti a szervező ííasznosi Szabadidő Egye­sületet. Egy rendezvény ugyanis csak akkor lehet si­keres, ha azt a közösség magáénak érzi. Márpedig ez itt így van - emelte ki Sisák Imre. Hogy mi kell a sikerhez, arról Gömbiemé Kanyó Bea, a szervező egyesület elnö­ke, településrészi tanács­nok nyilatkozott lapunk­nak:- Évről évre beletesszük a lelkünket a szervezésbe. Egy dolog van, amit nem garantálhatunk, mégpedig az időjárás. Ez a nap elején egy kissé ránk ijesztett, de szerencsére a folytatásban nem volt okunk panaszra - fogalmazott Gömbiczné. Azt már jó ideje tudjuk, hogy Hasznoson nem múl­hat el ünnep a híres rétes nélkül, ezúttal azonban to­vább bővült az „étlap”. A négy éves múltra visszate­kintő fesztivál történetében az idén először rendezték meg a „Mátra gulyás” főző­versenyt, rögtön várakozá­son felüli érdeklődés mel­lett, tizenegy nevezővel. így ezúttal nem csak azt díjaz­ták, aki a legízletesebben készítette el a helyiek jel­legzetes süteményét, vagy éppen a legkiválóbb bor büszke birtokosának mond­hatta magát, de azt is, aki a legfinomabb étket főzte. És ha már az elismeréseknél tartunk: a falu legtakaro­sabb portáját jutalmazó vándordíját is itt adták át. A rétesfesztivál három­naposra „nyújtott”, minden egyes korosztályt megérin­tő eseménysorozatát pénte­ken és szombaton ünnepi szentmise foglalta keretbe. Szombat délelőtt, mielőtt megkezdődtek a kulturális programok, Pásztó- Hasznos kerékpáros telje­sítménytúra indult, s „Tombo-Ló-Erők” elneve­zéssel veterán motorokat és különleges négykerekűe­ket tekinthetett meg a nagyérdemű. Mindeköz­ben kirakodó vásár, mini vidámpark, felvidéki hajfo nás, borkóstoló, és kézmű­ves műhely is szórakoztat­ta a vendégeket. A nap második felében az­tán a színpad is megtelt élet­tel, az előtte fekvő terület pe­dig tetszésüknek gyakran hangot adó fesztiválozókkal. Taps kísérte a Zumba partyt, Fejes Sándor nótaénekes produkcióját, ahogy a divat­bemutatót is, amelynek ke­retében kicsik és nagyok egyaránt megmutatták ma­gukat Műsort adtak továbbá a helyi óvodások és iskolá­sok, fellépett a Kökény virág, a Mátragyöngye és a Rozma­ring népdalkor, valamint az Aba Sámuel Történelmi Da­loskor. Elnyerte a közönség tet­szését Bognár Barbara éne­kes és Fülöp Dominika has­táncos szereplése, de a Muzsla néptáncegyüttes és az Esztam is learatta a meg­szokott tapsvihart. A nap sztárvendége, az egyik tele­víziós tehetségkutatóból is­mert Giorgio volt. Végeze­tül bál kezdődött, amelyen Hege és Karcsi szolgáltatta a talpalávalót. Hasznoson nem múlhat el ünnep a híres rétes nélkül A nap második felében aztán a színpad is megtelt élettel szeretetben megerősödve együtt érezzenek az elesettekkel, s ve­lük együtt hordozzák a minden­napi kereszteket...

Next

/
Thumbnails
Contents