Nógrád Megyei Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-23 / 171. szám
2 2011 JULIUS 25., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE „Követni akarjuk Jézust..." (Folytatás az 1. oldalról.) A kereszt a bölcsesség jele is. Egyrészt az Úr szeretetéről szól - aki feláldozta értünk egyszülött fiát, másrészt feladatot is jelent számunkra: „ti is így szeressétek egymást!”- Nézzünk fel a keresztre, s az önzetlen önkéntesség krisztusi mintáira, és segítsük egymást! - kérte dr. Beer Miklós, aki utalt az általa három éve meghirdetett, „Karolj fel egy családot!” - felhívásra is. Mint mondta, mindnyájunknak példát kell mutatni a többieknek. Mert az önzés mindet tönkretesz, az önzetlenség pedig életet fakaszt. Krisztus példát adott nekünk a keresztjével és a kereszt- útón. Nagy Richard plébániai kormányzó büszkén hangsúlyozta, hogy nem minden település mondhatja el magáról azt, amit Kisbárkány: e kicsi, de lelkes közösség tizenhét évvel az után, hogy önerőből templomot emelt, ismét megmutatta, mire képes az összefogás ereje. Négy hónapja kezdték az alapokat ásni, s mostanra elkészült a temetői kálvárián végződő keresztút, amelynek egyes állomásaihoz Bagi András szobrász, fafaragó készítette a képeket. Ezzel megvalósult az emberek és az Isten terve.- Krisztus mondja: „aki követni akar, vegye fel minden nap a keresztjét...” Mi követni akarjuk Jézust a keresztúton, mert az minden nap megvalósul mindannyiunk életében - emelte ki Nagy Richárd, aki köszönetét mondott mindazoknak, akik szerepetvál- laltak abban, hogy megvalósulhatott az elképzelés. Mások mellett Edőcs Lászlónak, Kisbárkány polgármesterének, aki azon reményének adott hangot, hogy a felállított stációk a továbbiakban is összekötik a lakosságot. » A szentmise után az ünneplő sokaság - soraiban idősebbekkel, fiatalokkal és gyerekekkel a templomtól indulva nekivágot a jelképes Golgotára vezető út nak, felidézve Jézus Krisztus szenvedéseit, hogy hitben és RÓLUNK SZÓL MIHALIK JÚLIA Család a bokorból Mesteri fészket raktak a két szomszédos bukszus legmagasabb ágainak összehajlásában. Távol a kíváncsi szemektől, macskakarmoktól és más ragadozóktól. Közel a táplálékkal teli mogyoróbokorhoz és a védelmet adó épületfalhoz. Ez azonban csak jóval azután vált világossá, hogy gurgulázó nevetéshez hasonlatos énekük megcsendült a bokor tömött, örökzöld sátrában. Könnyfakasztóan szép ez a hang, a háziak boldogan vették az ajándékot... Remélték, hogy a kis barátposzáta-pár ezt a helyet válassza családosodásához. S bár voltak jelei a fészekrakásnak - a szomszéd kutya szőre a járdán, szárazßcsomok - egy idő után elcsendesült a bukszus. Gondolták, biztosan jobb helyet találtak... Hiányzott az énekük, aztán egyszer csak feltűnt a zöld sűrűből ki-beszálló kis, szürke test: hát mégis itt maradtak, ezt a helyet választották...! Hamar hegyes kövek kerültek a túl közeli betonoszlopok tetejére, nehogy megismétlődjön a régi, szomorú história. (Egy korábbi poszáta-költéskor innen vetette magát a fészkére szálló madár után a szomszéd macska. Csupasz fiókák voltak a zsákmányok... Mégsem led mellőzött a formás örökzöld) Kánikula jött, s a szülőpár hajnaltól napestig, nem győzte hordani az eleséget az apróságoknak. Szüntelenül tették a dolgukat a hőségben, s ekkor már hangok is jöttek a sűrűből. Kimondhatatlan örömet szereztek az embereknek. Egy napon aztán más lett a hangjuk, s a háziak arra gondoltak: ez már a kifelé készülődés. Ettől kezdve a macskát fogságba ejtették, s várták a csodát, ami hamar meg is jött. Először csak egy kis tollmók merészkedett szárnyra a lombok közül, földközelben landolt, majd ijedten ugrálva próbált felemelkedni. Sikerült is fellendülnie a cseresznyefa alanti ágára. Testvérkéje követte, de csak a szintén elburjánzott, virágos cserjéig futotta az első szárnypróbálgatása. Bemenekült az árnyas zöld tövéhez. Három vagy négy picurka dalos csemete mutatta meg magát apja-anyja nagy izgalmára. A csodálatos szülők csettegve csalogatták, biztatták a gyümölcsfák magasába őket Ha veszélyt véltek, felerősödött hangon, szünet nélkül hangoskodtak, alacsonyan szállva terelték magukra a figyelmet... Az utolsó fióka hagyta el legnehezebben a zöldfolyosónak használt, az almafa törzséig érő bukszussort, végül ő is vette a bátorságot. A szülőpár a kirepülés után is gyűjtötte, vitte a kicsiknek az eleséget. Akkor este még a fészkükben - fészküknél? - tértek nyugovóra. Másnap jött a korábbinál jóval erősebb vihar, de már aligha tehetett kárt a kis családban. Bámulatos a madárvilág. I-----------------'Ilii,, *' .ve. Ne m csak az édesszájúak „telhettek el” Veterán motorokat és különleges négykerekűeket tekinthetett meg a nagyérdemű (Folytatás az 1. oldalról.) városrészből színpadra lépnek hagyományőrző csoportok.- Mindenképpen dicséret illeti a szervező ííasznosi Szabadidő Egyesületet. Egy rendezvény ugyanis csak akkor lehet sikeres, ha azt a közösség magáénak érzi. Márpedig ez itt így van - emelte ki Sisák Imre. Hogy mi kell a sikerhez, arról Gömbiemé Kanyó Bea, a szervező egyesület elnöke, településrészi tanácsnok nyilatkozott lapunknak:- Évről évre beletesszük a lelkünket a szervezésbe. Egy dolog van, amit nem garantálhatunk, mégpedig az időjárás. Ez a nap elején egy kissé ránk ijesztett, de szerencsére a folytatásban nem volt okunk panaszra - fogalmazott Gömbiczné. Azt már jó ideje tudjuk, hogy Hasznoson nem múlhat el ünnep a híres rétes nélkül, ezúttal azonban tovább bővült az „étlap”. A négy éves múltra visszatekintő fesztivál történetében az idén először rendezték meg a „Mátra gulyás” főzőversenyt, rögtön várakozáson felüli érdeklődés mellett, tizenegy nevezővel. így ezúttal nem csak azt díjazták, aki a legízletesebben készítette el a helyiek jellegzetes süteményét, vagy éppen a legkiválóbb bor büszke birtokosának mondhatta magát, de azt is, aki a legfinomabb étket főzte. És ha már az elismeréseknél tartunk: a falu legtakarosabb portáját jutalmazó vándordíját is itt adták át. A rétesfesztivál háromnaposra „nyújtott”, minden egyes korosztályt megérintő eseménysorozatát pénteken és szombaton ünnepi szentmise foglalta keretbe. Szombat délelőtt, mielőtt megkezdődtek a kulturális programok, Pásztó- Hasznos kerékpáros teljesítménytúra indult, s „Tombo-Ló-Erők” elnevezéssel veterán motorokat és különleges négykerekűeket tekinthetett meg a nagyérdemű. Mindeközben kirakodó vásár, mini vidámpark, felvidéki hajfo nás, borkóstoló, és kézműves műhely is szórakoztatta a vendégeket. A nap második felében aztán a színpad is megtelt élettel, az előtte fekvő terület pedig tetszésüknek gyakran hangot adó fesztiválozókkal. Taps kísérte a Zumba partyt, Fejes Sándor nótaénekes produkcióját, ahogy a divatbemutatót is, amelynek keretében kicsik és nagyok egyaránt megmutatták magukat Műsort adtak továbbá a helyi óvodások és iskolások, fellépett a Kökény virág, a Mátragyöngye és a Rozmaring népdalkor, valamint az Aba Sámuel Történelmi Daloskor. Elnyerte a közönség tetszését Bognár Barbara énekes és Fülöp Dominika hastáncos szereplése, de a Muzsla néptáncegyüttes és az Esztam is learatta a megszokott tapsvihart. A nap sztárvendége, az egyik televíziós tehetségkutatóból ismert Giorgio volt. Végezetül bál kezdődött, amelyen Hege és Karcsi szolgáltatta a talpalávalót. Hasznoson nem múlhat el ünnep a híres rétes nélkül A nap második felében aztán a színpad is megtelt élettel szeretetben megerősödve együtt érezzenek az elesettekkel, s velük együtt hordozzák a mindennapi kereszteket...
