Nógrád Megyei Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 152-176. szám)

2011-07-22 / 170. szám

2011. JULIUS 23., SZOMBAT NOGRAD MEGYE 3 Tisztázó tanácskozás medveügyben (Folytatás az 1. oldalról.) Lehet „konfliktus” a medve és a va­dász között, de ez sokkal nyomatéko­sabban jelentkezhet a gazdálkodók, il­letve állattartók esetében. A szakember kiemelte, nagyobb az esélye rengeteg más formában elhalálozni, mint medve­támadás által - Szlovéniában például a közelmúlt 10 éves időtartama alatt mindösszesen 3 haláleset és 34 sérülés történt. Általánosan kimondható a med­vével kapcsolatban, hogy a pánik min­dig nagyobb, mint a valódi veszély - az ember „mindenhatóságáról” alkotott kép egyszer csak szertefoszlik akkor, amikor megjelenik az életterében a medve. Ha mégis egy példány közelébe kerü­lünk, fontos szabályokat kell betarta­nunk. Autós találkozás esetén tilos el­hagyni a járművet. Sátorozáskor az ételt ne a sátorban tartsuk, a hulladékot ne hagyjuk szét magunk után. Itt kell meg­jegyezni, hogy ugyanez igaz a Salgótar­ján területére bejáró vaddisznók eseté­ben is, hiszen a kukák mellé lerakott szemét vagy a hátsókertben otthagyott gyümölcsök például az egyik legerő­sebb vonzerő számukra. Találkozás ese­tén a medvével nem kell barátkozni - bármilyen méretű is legyen. A bocsok- kal sem ildomos játszani, mert igen va­lószínűleg a közelben tartózkodik az anya is, aki a jelenetet biztosan másho­gyan fogja értelmezni. Kutyasétáltatás, kutyával való vadászat esetén is veszé­lyes szituáció elébe nézhetünk, hiszen a medve elől menekülő kutya a gazdá­hoz fog visszafutni - akár az őt követő állat kíséretében. A legnagyobb veszély egyértelműen a vadászokra leselkedik, hiszen az ember ilyenkor csendben, le­hetőleg széllel szemben érkezik egy- egy területre, odafigyelve arra, hogy az állatvilágot ne zavarja. Meglőni ilyen­kor sem érdemes - ez csak a legesleg­végső megoldás - hiszen valószínűleg csak megsebezni sikerül az állatot, ami ezáltal biztosan agresszívvé fog válni - messze nem utolsó sorban pedig védett állatról van szó! Tévhit, hogy támadás­hoz áll két lábra a medve, ezt tájékozó­dás érdekében teszi majd' minden eset­ben. Medvetámadás esetén le kell fe­küdni a földre, hasalva vagy magzat­pozícióban, a fejet védve mozdulatlan­nak kell maradni - leginkább semmit nem tenni, próbálni minél kisebbnek és ártalmatlanabbnak tűnni - akkor talán a medve eláll a támadástól - zárta a medvével való találkozásra vonatkozó tanácsait a szakember. A következőkben Balázs Csaba, a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet zoo­lógusa beszélt a barna medve Losonc- környéki és határ-közeli előfordulásai­ról. A szakember elmondta, Szlovákiá­ban mintegy 700-900 példány él jelen­leg, ezek frekventáltan az északi or­A rendezvényen Balázs Csaba a losonci medve befogását ismertette szágrészben találhatóak, dél felé halad­va egyre kevesebb egyed él belőlük. A déli elterjedés határa Losonc, illetve Ri­maszombat településektől északra te­hető, működési területük kétharmada érintett medve jelenléte által. Érdekes szituációt teremt, hogy Szlovákia he­gyeiben folyamatos zavarásnak vannak kitéve az állatok a síelőktől a túrázókon át megannyi behatás által. Elképzelhe­tő, hogy az állatok már teljesen hozzá­szoktak az emberi jelenléthez az élette­rükben, nem félnek a lakott területeket megközelíteni, természetesnek veszik az ember jelenlétét és akár hozzá is kap­csolják (például a számára táplálékot is jelentő szemét hanyag kezelése kap­csán) az élelem megszerzésének egyik lehetőségét. A losonci medve elfogásának történe­tét is ismertette a szakember a megje­lentekkel. A medve megjelené­séről szóló első megerősített in­formáció után rögtön állatorvost kerestek, aki innentől kezdve éj­jel-nappal, altatólövedékkel állt készenlétben. A városi csendőrség beje­lentette a medve megjelenését, majd né­hány nappal később hajnali fél három­kor riasztották újra a hatóságokat és a szakembereket. A rendőrség figyelte az állatot, amelyet végül meglőttek az alta­tólövedékkel, majd az még az elkábulás előtt tovább szaladt a városban, egészen a vasútállomásig - ami ténylegesen megmosolyogtatóan hangozhat, de egy igen veszélyes helyzet volt -, ahol eltűnt a bokrok között. A medvét aztán már el­kábulva megtalálták, majd megkötözés után egy teherautóval kívánták elszállí­tani, amelynek kapcsán felmerült a kér­dés, hogy hol is kellene elengedni. Érde­kes szituációt teremtett ugyanis a ha­sonló eshetőségekre (érthetően) nem gondoló szlovák törvénykezés, mivel a szabályozás szerint a fogságba ejtett vé­dett fajt - így eme medvét is - ugyanott kell szabadon engedni, ahol befogták. Ezt a szabályt természetesen nem lehe­tett betartani, amit az illetékesekkel le­egyeztettek a szakemberek, majd Mál­napatakra szállították az állatot. Itt sem a polgármester, sem a vadásztársaság nem egyezett bele a szabadon engedés­be - kiderült, hogy a természetvédelem­nek egyszerűen nincsen eszköz a kezé­ben a helyzet zökkenőmentes megoldá­sára. Az állatot végül a Polana Bioszféra Rezervátumban fogadták be, jelenleg is az elengedési helyszín közelében mo­zog - ez a rászerelt GPS-jeladóból szár­mazó adatokból látható. Gombkötő Péter, a Bükki Nemzeti- Park Igazgatóság zoológiái referense tá­■ Általánosan kimondható a medvével kap­csolatban, hogy a pánik mindig nagyobb, mint a valódi veszély. jékoztatóját azzal indította, hogy nem újkeletű dolog, hogy egy számunkra idegen faj jelenlétével kell megbarát­koznunk, hiszen hasonló folyamat zaj­lott az elmúlt években a bükki farkas­populációval kapcsolatban is - mind a vadászok, mind a gazdálkodók, mind a közvélemény oldalán. A nagyragadozók jelenléte azonban elsősorban lélektani felkészülést igényel - mind a természet- védők, erdészek, vadászok, mind a gaz­dálkodók, erdőjárók, turisták oldaláról. El kell fogadnunk, hogy van nálunk na­gyobb, gyorsabb, ügyesebb a terepen. Ne az ijedtség, ne egy hirtelen tett, moz­dulatvagy éppen meggondolatlan lövés pecsételje meg esetlegesen a sorsunkat. A medvék - mint az északi félteke lombos- és tűlevelű erdeinek csúcsraga­dozója - nélkül nem teljes az erdei öko­szisztéma - de ide sorolható a hiúz és a farkas is például. A már említett táplál­kozási adatokból is kiderül, hogy még vadgazdálkodási szempontból sem je­lent komoly aggályt a medve esetleges jelenléte egy-egy adott területen. A kö­zelmúlt medve észleléseiről szólva el­mondta, 2008-ban hónapokon keresz­tül tartózkodott egy példány a Bükk- ben, amelyet többször is megfigyeltek, sőt kameracsapdás felvétel is készült róla. A mostani nógrádi feltételes észle­lések főként Ipolytarnóc és Somoskőúj­falu környékére utalnak, de ezen ada­tok nem kerültek szakember általi „jó­váhagyásra”, így bizonyító erejű fel­használásuk nyilván nem tekinthető hi­telesnek. Ürüléket, kéreghántást, lábnyomot, széttépett állatot az említett helyszíneken nem talál­tak a szakemberek. Gombkötő Péter az első előadás­hoz kapcsolódva hozzátette, akár­mennyire is hihetetlennek hangzik, a szabad természetben való - elenyésző valószínűséggel bíró - találkozás esetén az állat ugyanannyira ismeretlen szitu­ációban találja magát, mint az ember. A bükki medve kapcsán kiemelendő, hogy a tartózkodási helyéhez közeli le­gelőn, a kutyákkal és juhászokkal fel­ügyelt juhnyájjal semmilyen kapcsolat­ba nem került, pedig egymástól mind- összesen 100 méterre tartózkodtak, hu­zamosabb időn keresztül. Az előadások után több kérdés és hozzászólás is intéződött a szakembe­rek felé. A magyarországi, Salgótarján- környéki megjelenés realitására vonat­kozóan Balázs Csaba kiemelte, hogy a I közeli, szlovák-oldali települések, így | Csákányháza, Rátka, Sátorosbánya, 3 Ragyolc, Béna esetében a medve-észle- ! lésekről szóló információk egyetlen esetben sem kerültek bizonyításra - ahogyan a határ innenső oldaláról szár- mazóak sem. Az említett településekre kiérkező szakember már azzal találko­zott, hogy senki nem vállalta fel azt, hogy az információ pontosan kitől is származik és még azt sem sikerült ki­deríteni, hogy hol is vélték pontosan lát­ni az állatot. A medvék alátámasztott adatokkal bizonyítva a már említett Lo­sonc - Rimaszombat tengelytől észak­ra, 10-20 kilométerre mozognak jelen­leg. Ezen a területen már több emberöl­tő óta folyamatosan jelen vannak az ál­latok, a lakosság együtt él velük minden probléma, összetűzés nélkül - gombáz­nak, túráznak, járnak a terepen. Bakos Norbert alezredes, a Salgótar­jáni Rendőrkapitányság közrendvédel­mi osztályvezetője elmondta, hogy med­vével bár idáig még nem, de megvadult szarvassal, őzzel, vaddisznóval az idei évben már többször is volt dolguk. A szabályozás nehézségeire utalva ki­emelte, hogy egy engedélyhez kötött in­tézkedéshez elég nehéz például egy he­lyi jegyzőt vagy az illetékes vadásztár­saság vezetőjét hajnali három órakor megtalálni és a helyszínre rendelni. Ezen felül a rendőrségnél rendszeresí­tett fegyverek sem alkalmasak ilyen jel­legű intézkedések végrehajtásához, ezen esetekben mindig valamilyen se­gítségét kell kérni. Az alezredes jelezte, ezen anomália kiküszöbölése érdeké­ben éppen a tanácskozás délelőttjén tar­tottak egy egyeztetést Salgótarján jegy­zőjével a témakör megoldására vonatko­zóan, hogy például legyenek kijelölve megfelelő fegyverrel rendelkező, intéz­kedésre meghatalmazott személyek, akik ilyen esetben mozgósíthatóak. A tanácskozás során egyértelművé vált, hogy a medve alkalmi megjelené­sének esélye megvan, de az eddigiek­ben sem magyar területről, sem a határ közeléből származó bizonyított észlelés nem történt az elmúlt időszakban - ki­véve az Ipolytarnóc melletti Vilke ese­tében. Judik Béla kiemelte, hogy ennek ellenére a medvével kapcsolatban fon­tos, hogy legyenek ismereteink, felké­szültségünk és a szakmai háttér is sta­bil alapokon álljon. A tájegységvezető biztosította arról a megjelenteket, min­den feltételes észlelésnek a továbbiak­ban is utána fognak járni és kellő ko­molysággal vizsgálják ki a bejelentése­ket. A számmisztika törvényeiből kide­rült a tanácskozás során, hogy elenyé­sző a találkozás esélye, de az ilyen és hasonló jellegű tájékoztatókkal még to­vább tudjuk növelhető annak az esélye, hogy az igen ritkán előforduló találko­zás is szerencsésen végződjön. A nándorfehérvári diadalra emlékeztek K. K. Salgótarján. 1456. július 22. nap­ján a nándorfehérvári diadal mentette meg az európai keresz­tény kultúrát a török szultáni se­regtől és a pusztulástól. „Isten győzelemre segítette a kereszté­nyeket, azaz a déli harangszó és a déli harangozás alatt elmondott imák egyben a nándorfehérvári győzelemért való hálaadás kifeje­zői” - részlet a ül. Callixtus pápa által kiadott bullából. Az Országgyűlés július 22-ét a nándorfehérvári diadal emlék­napjává nyilvánította az 555. év­forduló tiszteletére. Az emlék­nap célja, hogy nemzetünk min­den évfordulón, méltó módon emlékezhessen a nándorfehér­vári hősök áldozatára és haza­szeretetükből bátorítást nyerjen jelen és jövőbeni erőfeszítései­hez. A diadal emlékére szóló szentmisét a salgótarjáni Szent lózsef Plébániatemplomban mu­tatták be pénteken 10 órától. Szentbeszédében Kozsuch Zsolt káplán atya megfogalmazta:- A dicsőséges nap üzenettel bír minden ember számára. Is­ten, haza és család. Isten nélkül nincs élet, a terhek alatt össze­roppan az élet. A hit ajándék és nem teher. A haza az otthon, ahová gyökerezünk és az össze­fogás hozza meg a boldogságot. A szentmise után Fenyvesi Gá­bor alpolgármester mondott be­szédet: - Az utóbbi időben a nem­zeti érzés örvendetes megújulá­sának lehetünk tanúi. Aki érzéke­nyen figyeli nem csupán a köz­élet felszíni eseményeit, hanem mélyebbre is tekint, és képes meglátni egy közösség lelki moz­gásainak irányait is, egészen bizo­nyos, hogy egyetért velem. Kije­lenthetjük: a magyarság újbóli ön­magára találásának és öntudatra ébredésének lehetünk tanúi. Mi több: e jövőre nézést biztató folya­matnak, ki-ki a maga életében, egyúttal cselekvő részese is - vé­lelmezte az alpolgármester. Ezt követően a jelenlévők elhe­lyezték az emlékezés virágait a plébániatemplom előtti Millenium Emlékműnél.

Next

/
Thumbnails
Contents