Nógrád Megyei Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-22 / 170. szám
2011. JULIUS 23., SZOMBAT NOGRAD MEGYE 3 Tisztázó tanácskozás medveügyben (Folytatás az 1. oldalról.) Lehet „konfliktus” a medve és a vadász között, de ez sokkal nyomatékosabban jelentkezhet a gazdálkodók, illetve állattartók esetében. A szakember kiemelte, nagyobb az esélye rengeteg más formában elhalálozni, mint medvetámadás által - Szlovéniában például a közelmúlt 10 éves időtartama alatt mindösszesen 3 haláleset és 34 sérülés történt. Általánosan kimondható a medvével kapcsolatban, hogy a pánik mindig nagyobb, mint a valódi veszély - az ember „mindenhatóságáról” alkotott kép egyszer csak szertefoszlik akkor, amikor megjelenik az életterében a medve. Ha mégis egy példány közelébe kerülünk, fontos szabályokat kell betartanunk. Autós találkozás esetén tilos elhagyni a járművet. Sátorozáskor az ételt ne a sátorban tartsuk, a hulladékot ne hagyjuk szét magunk után. Itt kell megjegyezni, hogy ugyanez igaz a Salgótarján területére bejáró vaddisznók esetében is, hiszen a kukák mellé lerakott szemét vagy a hátsókertben otthagyott gyümölcsök például az egyik legerősebb vonzerő számukra. Találkozás esetén a medvével nem kell barátkozni - bármilyen méretű is legyen. A bocsok- kal sem ildomos játszani, mert igen valószínűleg a közelben tartózkodik az anya is, aki a jelenetet biztosan máshogyan fogja értelmezni. Kutyasétáltatás, kutyával való vadászat esetén is veszélyes szituáció elébe nézhetünk, hiszen a medve elől menekülő kutya a gazdához fog visszafutni - akár az őt követő állat kíséretében. A legnagyobb veszély egyértelműen a vadászokra leselkedik, hiszen az ember ilyenkor csendben, lehetőleg széllel szemben érkezik egy- egy területre, odafigyelve arra, hogy az állatvilágot ne zavarja. Meglőni ilyenkor sem érdemes - ez csak a legeslegvégső megoldás - hiszen valószínűleg csak megsebezni sikerül az állatot, ami ezáltal biztosan agresszívvé fog válni - messze nem utolsó sorban pedig védett állatról van szó! Tévhit, hogy támadáshoz áll két lábra a medve, ezt tájékozódás érdekében teszi majd' minden esetben. Medvetámadás esetén le kell feküdni a földre, hasalva vagy magzatpozícióban, a fejet védve mozdulatlannak kell maradni - leginkább semmit nem tenni, próbálni minél kisebbnek és ártalmatlanabbnak tűnni - akkor talán a medve eláll a támadástól - zárta a medvével való találkozásra vonatkozó tanácsait a szakember. A következőkben Balázs Csaba, a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet zoológusa beszélt a barna medve Losonc- környéki és határ-közeli előfordulásairól. A szakember elmondta, Szlovákiában mintegy 700-900 példány él jelenleg, ezek frekventáltan az északi orA rendezvényen Balázs Csaba a losonci medve befogását ismertette szágrészben találhatóak, dél felé haladva egyre kevesebb egyed él belőlük. A déli elterjedés határa Losonc, illetve Rimaszombat településektől északra tehető, működési területük kétharmada érintett medve jelenléte által. Érdekes szituációt teremt, hogy Szlovákia hegyeiben folyamatos zavarásnak vannak kitéve az állatok a síelőktől a túrázókon át megannyi behatás által. Elképzelhető, hogy az állatok már teljesen hozzászoktak az emberi jelenléthez az életterükben, nem félnek a lakott területeket megközelíteni, természetesnek veszik az ember jelenlétét és akár hozzá is kapcsolják (például a számára táplálékot is jelentő szemét hanyag kezelése kapcsán) az élelem megszerzésének egyik lehetőségét. A losonci medve elfogásának történetét is ismertette a szakember a megjelentekkel. A medve megjelenéséről szóló első megerősített információ után rögtön állatorvost kerestek, aki innentől kezdve éjjel-nappal, altatólövedékkel állt készenlétben. A városi csendőrség bejelentette a medve megjelenését, majd néhány nappal később hajnali fél háromkor riasztották újra a hatóságokat és a szakembereket. A rendőrség figyelte az állatot, amelyet végül meglőttek az altatólövedékkel, majd az még az elkábulás előtt tovább szaladt a városban, egészen a vasútállomásig - ami ténylegesen megmosolyogtatóan hangozhat, de egy igen veszélyes helyzet volt -, ahol eltűnt a bokrok között. A medvét aztán már elkábulva megtalálták, majd megkötözés után egy teherautóval kívánták elszállítani, amelynek kapcsán felmerült a kérdés, hogy hol is kellene elengedni. Érdekes szituációt teremtett ugyanis a hasonló eshetőségekre (érthetően) nem gondoló szlovák törvénykezés, mivel a szabályozás szerint a fogságba ejtett védett fajt - így eme medvét is - ugyanott kell szabadon engedni, ahol befogták. Ezt a szabályt természetesen nem lehetett betartani, amit az illetékesekkel leegyeztettek a szakemberek, majd Málnapatakra szállították az állatot. Itt sem a polgármester, sem a vadásztársaság nem egyezett bele a szabadon engedésbe - kiderült, hogy a természetvédelemnek egyszerűen nincsen eszköz a kezében a helyzet zökkenőmentes megoldására. Az állatot végül a Polana Bioszféra Rezervátumban fogadták be, jelenleg is az elengedési helyszín közelében mozog - ez a rászerelt GPS-jeladóból származó adatokból látható. Gombkötő Péter, a Bükki Nemzeti- Park Igazgatóság zoológiái referense tá■ Általánosan kimondható a medvével kapcsolatban, hogy a pánik mindig nagyobb, mint a valódi veszély. jékoztatóját azzal indította, hogy nem újkeletű dolog, hogy egy számunkra idegen faj jelenlétével kell megbarátkoznunk, hiszen hasonló folyamat zajlott az elmúlt években a bükki farkaspopulációval kapcsolatban is - mind a vadászok, mind a gazdálkodók, mind a közvélemény oldalán. A nagyragadozók jelenléte azonban elsősorban lélektani felkészülést igényel - mind a természet- védők, erdészek, vadászok, mind a gazdálkodók, erdőjárók, turisták oldaláról. El kell fogadnunk, hogy van nálunk nagyobb, gyorsabb, ügyesebb a terepen. Ne az ijedtség, ne egy hirtelen tett, mozdulatvagy éppen meggondolatlan lövés pecsételje meg esetlegesen a sorsunkat. A medvék - mint az északi félteke lombos- és tűlevelű erdeinek csúcsragadozója - nélkül nem teljes az erdei ökoszisztéma - de ide sorolható a hiúz és a farkas is például. A már említett táplálkozási adatokból is kiderül, hogy még vadgazdálkodási szempontból sem jelent komoly aggályt a medve esetleges jelenléte egy-egy adott területen. A közelmúlt medve észleléseiről szólva elmondta, 2008-ban hónapokon keresztül tartózkodott egy példány a Bükk- ben, amelyet többször is megfigyeltek, sőt kameracsapdás felvétel is készült róla. A mostani nógrádi feltételes észlelések főként Ipolytarnóc és Somoskőújfalu környékére utalnak, de ezen adatok nem kerültek szakember általi „jóváhagyásra”, így bizonyító erejű felhasználásuk nyilván nem tekinthető hitelesnek. Ürüléket, kéreghántást, lábnyomot, széttépett állatot az említett helyszíneken nem találtak a szakemberek. Gombkötő Péter az első előadáshoz kapcsolódva hozzátette, akármennyire is hihetetlennek hangzik, a szabad természetben való - elenyésző valószínűséggel bíró - találkozás esetén az állat ugyanannyira ismeretlen szituációban találja magát, mint az ember. A bükki medve kapcsán kiemelendő, hogy a tartózkodási helyéhez közeli legelőn, a kutyákkal és juhászokkal felügyelt juhnyájjal semmilyen kapcsolatba nem került, pedig egymástól mind- összesen 100 méterre tartózkodtak, huzamosabb időn keresztül. Az előadások után több kérdés és hozzászólás is intéződött a szakemberek felé. A magyarországi, Salgótarján- környéki megjelenés realitására vonatkozóan Balázs Csaba kiemelte, hogy a I közeli, szlovák-oldali települések, így | Csákányháza, Rátka, Sátorosbánya, 3 Ragyolc, Béna esetében a medve-észle- ! lésekről szóló információk egyetlen esetben sem kerültek bizonyításra - ahogyan a határ innenső oldaláról szár- mazóak sem. Az említett településekre kiérkező szakember már azzal találkozott, hogy senki nem vállalta fel azt, hogy az információ pontosan kitől is származik és még azt sem sikerült kideríteni, hogy hol is vélték pontosan látni az állatot. A medvék alátámasztott adatokkal bizonyítva a már említett Losonc - Rimaszombat tengelytől északra, 10-20 kilométerre mozognak jelenleg. Ezen a területen már több emberöltő óta folyamatosan jelen vannak az állatok, a lakosság együtt él velük minden probléma, összetűzés nélkül - gombáznak, túráznak, járnak a terepen. Bakos Norbert alezredes, a Salgótarjáni Rendőrkapitányság közrendvédelmi osztályvezetője elmondta, hogy medvével bár idáig még nem, de megvadult szarvassal, őzzel, vaddisznóval az idei évben már többször is volt dolguk. A szabályozás nehézségeire utalva kiemelte, hogy egy engedélyhez kötött intézkedéshez elég nehéz például egy helyi jegyzőt vagy az illetékes vadásztársaság vezetőjét hajnali három órakor megtalálni és a helyszínre rendelni. Ezen felül a rendőrségnél rendszeresített fegyverek sem alkalmasak ilyen jellegű intézkedések végrehajtásához, ezen esetekben mindig valamilyen segítségét kell kérni. Az alezredes jelezte, ezen anomália kiküszöbölése érdekében éppen a tanácskozás délelőttjén tartottak egy egyeztetést Salgótarján jegyzőjével a témakör megoldására vonatkozóan, hogy például legyenek kijelölve megfelelő fegyverrel rendelkező, intézkedésre meghatalmazott személyek, akik ilyen esetben mozgósíthatóak. A tanácskozás során egyértelművé vált, hogy a medve alkalmi megjelenésének esélye megvan, de az eddigiekben sem magyar területről, sem a határ közeléből származó bizonyított észlelés nem történt az elmúlt időszakban - kivéve az Ipolytarnóc melletti Vilke esetében. Judik Béla kiemelte, hogy ennek ellenére a medvével kapcsolatban fontos, hogy legyenek ismereteink, felkészültségünk és a szakmai háttér is stabil alapokon álljon. A tájegységvezető biztosította arról a megjelenteket, minden feltételes észlelésnek a továbbiakban is utána fognak járni és kellő komolysággal vizsgálják ki a bejelentéseket. A számmisztika törvényeiből kiderült a tanácskozás során, hogy elenyésző a találkozás esélye, de az ilyen és hasonló jellegű tájékoztatókkal még tovább tudjuk növelhető annak az esélye, hogy az igen ritkán előforduló találkozás is szerencsésen végződjön. A nándorfehérvári diadalra emlékeztek K. K. Salgótarján. 1456. július 22. napján a nándorfehérvári diadal mentette meg az európai keresztény kultúrát a török szultáni seregtől és a pusztulástól. „Isten győzelemre segítette a keresztényeket, azaz a déli harangszó és a déli harangozás alatt elmondott imák egyben a nándorfehérvári győzelemért való hálaadás kifejezői” - részlet a ül. Callixtus pápa által kiadott bullából. Az Országgyűlés július 22-ét a nándorfehérvári diadal emléknapjává nyilvánította az 555. évforduló tiszteletére. Az emléknap célja, hogy nemzetünk minden évfordulón, méltó módon emlékezhessen a nándorfehérvári hősök áldozatára és hazaszeretetükből bátorítást nyerjen jelen és jövőbeni erőfeszítéseihez. A diadal emlékére szóló szentmisét a salgótarjáni Szent lózsef Plébániatemplomban mutatták be pénteken 10 órától. Szentbeszédében Kozsuch Zsolt káplán atya megfogalmazta:- A dicsőséges nap üzenettel bír minden ember számára. Isten, haza és család. Isten nélkül nincs élet, a terhek alatt összeroppan az élet. A hit ajándék és nem teher. A haza az otthon, ahová gyökerezünk és az összefogás hozza meg a boldogságot. A szentmise után Fenyvesi Gábor alpolgármester mondott beszédet: - Az utóbbi időben a nemzeti érzés örvendetes megújulásának lehetünk tanúi. Aki érzékenyen figyeli nem csupán a közélet felszíni eseményeit, hanem mélyebbre is tekint, és képes meglátni egy közösség lelki mozgásainak irányait is, egészen bizonyos, hogy egyetért velem. Kijelenthetjük: a magyarság újbóli önmagára találásának és öntudatra ébredésének lehetünk tanúi. Mi több: e jövőre nézést biztató folyamatnak, ki-ki a maga életében, egyúttal cselekvő részese is - vélelmezte az alpolgármester. Ezt követően a jelenlévők elhelyezték az emlékezés virágait a plébániatemplom előtti Millenium Emlékműnél.
