Nógrád Megyei Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 152-176. szám)

2011-07-18 / 166. szám

2011. JULIUS 19., KEDD NOGRAD MEGYE 3 Nógrádiak a bükkábrányi szénmezőn A hallottakról a helyszínen is meg- nak tizennégy százalékát. Jelentős a la­győződhettek a nógrádi bányászok. A kossági széntermelés is. Tervezik, hogy külfejtésen alig-alig láttak embert, szó- az eddigi évi ötven-hatvan ezer tonnát mítógéppel vezérelt gépóriások dolgoz- a duplájára növelik, mert igény van rá. Nógrád megye - Bükkábrány. A bányász­szakszervezet Nógrád megyei nyugdí­jas bizottságának tagjai - az alapszer­vezetek elnökei - a Mátrai Erőmű Zrt. bükkábrányi bányájával ismerkedtek a közelmúltban. A találkozót a külszíni fejtés szakszervezeti vezetői és a nóg­rádi bányászok szakszervezeti bizott­sága szervezte. Halmai György, a bányaüzem terme­lés-irányítója tájékoztatójában többek között elmondotta, az erőmű mögött két bánya áll: a gyöngyösvisontai és a bükkábrányi külfejtések.Többségi tu­lajdonosa két német cég, az RWG POWER és az EUBV, s résztulajdonos a Magyar Villamos Művek. A bükkábrá­nyi bányát 1985-ben nyitották és az el­ső öt évben még kisgépes technológiá­val dolgoztak. A kilencvenes évek nagyberuházásai már jelentős techni­kai-technológiai fejlődést eredményez­tek és ezzel együtt a széntermelés, a hatékonyság, a gazdaságosság növelé­sét. A nagykiterjedésű, hatvannégy négyzetkilométernyi szénmezőn hatal­mas gépmonstrumok álltak munkába. Majd 2009-ben üzembe helyezték a vi­lág legnagyobb kompakt marótárcsás kotrógépét. tak. Végezték a meddő eltakarítását, jö- vesztették a szenet tíz-tizenkét méter mélységből, amelyet aztán végelátha­tatlan szállító szalagok vittek a vago­nokba. Egy-egy évben négymillió tonna szenet termelnek, amelynek túlnyomó többségét az erőműbe szállítják. Ez ad­ja az ország villamos energia ellátásá­Ami pedig a munkáslétszámot illeti, a korábbi valamivel több mint ezer ember helyett most ötszázhatvan dolgozik. A legtöbben, háromszázan a szénterme­lésben, kétszázan pedig karbantartók, a termelés előkészítői. Sok pénzt és energiát fordítanak az elhagyott bányamezők rekultiválására. A kitermelt területeken már több száz hektár erdőt telepítettek, pihenő par­kokat létesítettek sétára hívogató utak­kal, tanösvényekkel, tavacskákkal, amelyeket a bányavíz táplál. Az avatat­lan nézelődőben fel sem merül, hogy léptei alatt nem is olyan régen, az út- talan utak mentén mély árkok, gödrök tátongtak. Bükkábrányban a jelenre figyelnek, de őrzik a bányászmúlt emlékeit, ha­gyományait. A bányász emlékházban fotók, dokumentumok, a bányához, a bányászokhoz kötődő eszközök őrzik a régmúlt időket. „Láttatják” a mocsárvi­lágot a cipruserdővel, ahonnan néhány éve az ősfenyőket hozták Ipolytarnócra, a „húszmillió éves ősvilágba”. S azt is, hogy az itt megforduló népcsoportok hogyan találták meg és hasznosították a föld nyersanyag kincseit. A szakszervezeti munka és a találko­zó tapasztalatait Csató László, a helyi üzemi tanács elnöke és Rákos József, a bányászszakszervezet Nógrád megyei nyugdíjas bizottságának elnöke össze­gezte. Megállapodtak abban, hogy a jö­vő évben a bükkábrányi bányászok lá­togatnak Nógrádba.-vg­RÓLUNK SZÓL BARÁTHI OTTÓ Üvegcserepek A minap arra kért kedves ismer& som, küldjem meg neki a Wiesinger (Jermendy) Károly munkásságát meg­idéző soraimat, minthogy méltó mó­don hasznosítaná. Aminek örültem, közben arra gondoltam, milyen kevés olvasóm ismerheti ezt a nevet. Ezért is írom itt szívesen, a nevezett személyiség a Salgótarjáni Öblösüveg­gyár nagyhírű elődjeinek volt nagy tu­dású mérnöke, 1945-ben igazgatója, egyben a korabeli hazai üveggyártás elismert szakembere. Akinek műsza­ki találmányait és újításait az ország több üveggyárában is bevezették és al­kalmazták. Miközben a nógrádi nota- bilitás emléke előtt fejet hajtok, újra fogalmazódik a fölöttébb fájdalmas kérdés: hová lett az egykor nagyhírű, sok ezer munkást foglalkoztató nógrá­di üveggyártás? Kik a felelősök a tör­téntekért? Itt és most ezt persze nem firtathatom. Inkább arra utalok, még szerencse a szerencsétlenségben, hogy megyénk üvegiparának egyik reprezentánsa a Salgótarjáni Sík­üveggyár mai utódja még működik. Hogy a Salgglas Zrt. fejlesztési törek­véseiről és eredményeiről - miszerint például piacvezetőnek számítanak az „üveg az üvegben” konstrukció előál­lításában, s hogy olyan világhírű cé­gek vannak megrendelőik között, mint a Suzuki és a Volkswagen - ép­pen e lap hasábjain olvashattunk. Miként a másik - egykor mintegy két­ezer embernek munkát és családjá­nak kenyeret adó - zászlóshajó, a Sal­gótarjáni Öblösüveggyár sanyarúbb sorsáról is rendszeresen tudósított e lap. Legutóbb úgy, hogy a sikertelen értékesítési törekvések ellenére a kez­deti cél, hogy működésben tartsák a gyárat, ma is megvan. Még jó. Mert, hogy üveggyártásunk darabokra tört és csak cserepei vannak itt-ott, az ma már tény. A kiáltó kérdések megvála­szolásától nem kell feltétlenül eltekin­teni, de ma fontosabb, hogyan lehet­ne a Salgótarjáni Öblösüveggyár cse­répdarabjait összeragasztani, a vál­lalkozást helyben megtartani és mű­ködtetni?! Méghozzá addig, amíg az állami szerepvállalási szándékok élnek. Csakhogy csend honol, holott harsá­nyan kellene hirdetni: fontos ne­künk ez a patinás gyár. Hogy újbóli üzembe helyezésével a száz évig élenjáró üveggyár fényei ne hunyja­nak ki, legalább megmaradt csere­pei csillogjanak. Búvárok nélkül is mentenének a vízből Hogyan lehet búvárok nélkül kimenteni a fuldokló embert a vízből? Erre próbáltak választ találni a mi­nap tartott gyakorlat során a salgótarjáni tűzoltók. Salgótarján. Az éves továbbkép­zési tervük szerint, de idén saj­nos már mentőbúvárok nélkül gyakoroltak a vízből mentést a tűzoltók Salgótarjánban, a Tó­strand horgásztaván. Amint ar­ról már beszámoltunk: a koráb­ban a városi tűzoltóság kötele­kében - ha nem is hivatalos formában, de - működő búvár- szolgálat pénz hiányában meg­szűnt. Antal István, a Salgótarjáni Hivatásos Önkormányzati Tűz­oltóság szóvivője arról számolt be, hogy a gyakorlat során - amelyet ezen a héten folytatnak - a vízbe esett személy bizton­ságos megközelítését és kimen­tését gyakorolták a lánglovagok. Tették ezt csónakból, mentőbó­ja segítségével, valamint mind­azon módszerek számba vételé­vel, amelyek adott esetben ered­ményesek lehetnek. Többek között ilyen volt a ere­detileg a vízsugár képzéséhez szükséges víz szállítására szol­gáló tömlő levegővel való feltöl­tése, majd a fuldokló felé irányí­tása. Alternatív megoldásként a magasból mentő gépjármű ko­sarának vízfelület fölé emelését is megvizsgálták - tájékoztatta lapunkat Antal István. STRANDKÖZELBEN ELVISELHETŐ HŐSÉGBEN Salgótarján. Ezt a nyarat sem „ússzuk meg” tikkasztó hőség és kánikula nélkül. Ilyenkor érdemes egy kis „hűsítőért” kilátogatni valamelyik vízpart közelébe vagy strandra. Az időjósok szerint ezen a héten a meleg mérséklődni fog. Ennek ellenére ijedtségre nincs okunk, hiszen még jó pár napot tölthetünk el a nyár folyamán didergés nélkül a strandokon.

Next

/
Thumbnails
Contents