Nógrád Megyei Hírlap, 2011. június (22. évfolyam, 126-150. szám)

2011-06-11 / 135. szám

4 2011. JÚNIUS 11., SZOMBAT KULTÚRA Czakó Gábor: soha nincs reménytelen helyzet A napokban zárult ünnepi könyvhét minden bizonnyal legrangosabb vendége Nógrád megyében a Kossuth-díjas író, Czakó Gábor volt, aki a Balassi Bálint Megyei Könyv­tár és Közművelődési Intézet valamint a Magyar írószö­vetség közreműködésével, támogatásával Salgótarjánban, a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház júniusi rendezvényén találkozott az olvasókkal. A beszélgetőtárs szerepét Pál Jó­zsef író, az irodalmi kávéház programját, műsorait össze­állító Palóc Parnasszus szerkesztője töltötte be. ..Az Új magyar irodalmi lexikon szerint az 1942-ben Decsen szüle­tett, Szekszárdon érettségizett, Pé­csett jogi diplomát szerzett író pá­lyakezdő novelláit a legkülönbö­zőbb élethelyzetekbe való bele­élés, regényeit mesélő hajlam, szo­ciális és erkölcsi érzékenység jellemezte. A „Megváltó” című el­ső, 1974-es kiadásában erősen cenzúrázott regénye kísérlet volt egy tágabb szociológiai és viselkedéslélektani korképhez illő epikus ábrázolásmód kidolgozá­sához. Az 1980-as évek elejétől mind erőteljesebben határozta meg munkáit az újszövetségi eti­kai indíttatás. Ekkortól vált jelleg­zetes szemléleti formájává és mű­fajává a traktátus, a fantasztikus parabola, az esszé, valamint a me­se és az anekdota (általa „rémme- sé”-nek nevezett) sajátos ötvözete. Mindezek tudatában csak né­mileg tetszett váratlannak Pál Jó­zsef első kérdése, amely a vendég kiegyensúlyozott, kedélyes szemé­lyisége után érdeklődött - Szok­tam imádkozni és gyakran forga­tom az evangéliumot, amely sze­rintem a világ legderűsebb olvas­mánya. Az abban leírtak nem sza­bad csak vallásos alapon nézni, értelmezni. Az Újszövetségnek Jé­zus életével és tanításaival foglal­kozó könyvek lapjain fellelhető tör­ténetek, az azokból kihallható üze­netek azt sugallják, hogy soha nincs reménytelen helyzet - mondta Czakó Gábor és ugyan­csak kérdésre válaszolva beszélt az általa nagy jelentőségűnek tar­tott szakralitásról. Számára - a ha­za és a nemzet mellett - a keresz­ténység képezi az egyik legfonto­sabb értéket. Az Árpád korban a magyar ember sokat és sokáig - például karácsonytól vízkeresztig és húsvét előtt nagyhéten át - szé­les körben ünnepelt, jól érezte ma­gát a másik társaságában. A jeles udvari eseményekre jószerivel az egész ország hivatalos volt Az ün­nep összefüggött az üdvösséggel, az üdvözítéssel. Aztán a 18. század végén jött n. József, majd a kapi­talizmus s úgymond „bedeszkáz- ták az eget”. Az antikrisztusi for­dulat óta a világban az emberek szeme előtt az állandó anyagi gya­rapodás vágya lebeg, a kérdések szinte csak a gazdaságosság, a hasznosság szempontjából vetőd­nek fel: megéri-e megtartani fele­séget, gyereket, szülőt, barátot..? Pál József szerint Czakó Gábor indulása a Kortársban éppúgy korszakhatárnak számított mint például Simonffy András, Nádas Péter, Tandori Dezső jelentkezése vagy a Kilencek illetve az Elérhe­tetlen föld című antológia költői­nek kirajzása. A Nyugat óta soha nem tört be egyszerre annyi tehet­ség a magyar irodalomba mint a hatvanas évek közepén, vége felé. Czakó Gábor azzal egyetértvén, hogy születési dátumát tekintve ehhez a generációhoz tartozik, azt Nagyszámú érdeklődő jelent meg a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház szezonzáró rendezvényén a Cafe Frei galériájában is hangsúlyozta: sohasem csatla­kozott egyetlen irodalmi csoporto­suláshoz, a rendre váltakozó iz­musokhoz sem. Az utóbbiakat egy ideje már egyébként sem az alko­tók találják ki, hanem irodalomtör­ténészek, filozófusok, esztéták, al­kalmasint akkor, ha a piac éppen telítődik. Ő önálló úton igyekszik járni akkor is, ha besoroltatik az általa nem is mindig ismert mo­dern regénytechnika vagy a szati­rikus stílus alkalmazói közé. Gon­dolkodni szeret mindenekfelett s ha valami érdemleges eszébe jut, akkor azt leírja... Czakó Gábor - mint Pál József utalt rá - többször is közel került a politikához. Először a rendszer- váltás előtt a megfigyelt majd meg- . hurcolt Mozgó Világ szerkesztője- = ként, majd az Antall-kormány ide- | jén mint tanácsadó, a miniszterei- | nöki hivatal munkatársa, mostan- I ság pedig a televízióban jelenik meg a Civil Kaszinó szereplője­ként - Pedig politikai megoldás nincs a világ bajaira, gondjaira - fejtegette Czakó Gábor, mert azok szellemi természetűek. Az embe­reknek kellene megváltozni, átlé­nyegülni. Környezettudatosán, ta­karékosan, karriervágytól mente­sen kellene élni. Rossz példaként utalt azokra a közéleti jelenségek­re - hazugságokra, bundabotrá­nyokra - felelős személyiségekre is, amelyek, illetve akik tönkretet­ték példának okáért a magyar fut­ballt- A közönség elsősorban a tisz­tességtelen játék miatt szokott el a meccsrej árastól. Bár az est - amely diákok rész­vétele révén rendhagyó irodalom­órának is bizonyult - tanulságait Pál József szerkesztő mint beszélgetőtárs (jobbra) alaposan felkészült a vendég, Czakó Gábor munkásságából Czakó Gábor nem összegezte - ezt véleménye szerint kinek-kinek sa­ját magának kell megtennie - azt azonban elmondta, hogy számá­ra nagyon kellemes volt a szépszá­mú salgótarjáni olvasóközönség körében megjelenni. - Egyébiránt - mint fejtegette - az író egyéb­ként is akkor érzi jól magát, ha tu­datában van annak, hogy egy könyvét valaki az éjjeliszekrényén tartja. Czakó Gábor írásainak „illuszt­rátoraként” Patakiné Kemer Edit és Sándor Zsombor előadóművé­szek, a Vertieft Színpad és a Pódi­um Stúdió tagjai léptek fel a pódi­umra, hitelesen és meggyőzően tolmácsolva a vendég néhány mű­vét. Farkas Diána zeneiskolai ta­nár viszont ihletett zongorajátéká­val - többek között egy, a Liszt év­fordulóhoz kapcsolódó mű interp­retálásával járult hozzá - a művé­szi élmények fokozásához. * Czakó Gábor esszésorozatának, a „Beavatásinak (amelyről a be­szélgetés során is szó esett) a IX. kötete „Lépcső és szalmaszál” cím­mel a könyvhétre jelent meg. Az író új könyve is a „gazdaságkor” s ezen belül az ember szellemi és fi­zikai valójáról, környezetéről szól a politikán túli megközelítésben. Csongmdy Béla Kaukázusi krétakör Tarjánban Brechtet játszani nehéz, nagyon nehéz. Nemcsak a hu­szadik századi, de a mindenkori egyetemes drámairo­dalomban is radikálisan újnak számító, az elidegeníté­si effektust is magában foglaló úgynevezett epikus színháza alaposan próba teszi a profi társulatokat is. Sajátos stílusban fogant erkölcsi paraboláit - sok más műve mellett - a „Koldusopera”, „A vágóhidak szent Jo­hannája” , a „Kurázsi mama és gyermekei”, a „Jó em­bert keresünk”, a „Puntila úr és szolgája”, „A szecsuáni jólélek”, az „Állítsátok meg Arturo Uit!” képviseli. „A kaukázusi krétakör” című drámáját a második világháború befejezését követően, a negyve­nes évek második felében vetet­te papírra a humánum, az embe­ri élet mindenekfelettisége je­gyében. A darab mondandója és a történetvezetése a többi - em­lített és nem említett - művéhez képest könnyebben megérthető, átlátható, de ez is nagy gondola­ti és érzelmi mélységeket jár be, végletekig kiélezett konfliktu­sokra épül, ennélfogva érett, nemcsak tekintélyes, de gazdag élettapasztalattal is rendelkező színészegyéniségeket igényel. Magyar színpadon 1961 óta - mások mellett - Psota Irén, Mol­nár Piroska, Kubik Anna, Básti Juli játszotta el a női főszerepet. Ehhez képest nem kis merész­ség, komoly elhatározás kellett ah­hoz, hogy egy diákszínjátszókat felvonultató együttes bemutassa. A Nagyné Hajdú Györgyi vezette drámapedagógiai csoport, a salgó­tarjáni Impro ’ Színpad rendelke­zett ezzel a - nőmén est omen - kurázsival és színpadra vitte az egykori Grúziában játszódó histó­riát. A szüzsé szerint Gruse Vacsnadze, az udvar egyik kony­halánya megmenti a felkelők ha­ragjától a kormányzó egyéves ár­váját és sok megpróbáltatás után a testvére házában talál otthont kettőjük számára. A szálak azon­Az Impro’ Színpad két ifjú színját­szója (balról jobbra: Dóra Dalma és Nagy Adriána) a Brecht-drámá- ban a József Attila Művelődési és Konferencia-központ színpadán ban - szerelemmel, névházasság­gal, a kormányzóné követelésével - tovább bonyolódnak és egy em­lékezetes, szimbolikus gyermek­perben jutnak el a megoldásig: a krétakör-próbát Gruse állja ki és övé lesz a gyermek a vér szerinti lelketlen anya, a férje örökségére ácsingózó özvegy ellenében. Nagyné Hajdú Györgyi dráma­tanár, művészeti vezető rende­zése az idősíkok változtatásával is jelzi, hogy a dráma fő vonula­tára, mindenkori aktualitására koncentrál, amelyet néhány jó szcenikai ötlettel, mozgáskombi­nációval, adekvát zenével is se­gít érvényre juttatni. Ez utóbbi Tóth Tamás Bendegúzt dicséri, aki remekül szólaltatja is meg saját muzsikáját. A darab két legfontosabb szerepét - Grusét és a furfangos igazságosztó bí­ró, Acdak figuráját - két igazán tehetséges fiatal játssza. Nagy Adriána szinte végig a színen van, kulturáltan birkózik meg a szöveghalmazzal s jól érzékelte­ti a szolgálólány erkölcsi tiszta­ságát. A sok szenvedés, a kisfiú­hoz fűződő elszakíthatatlan kap­csolat, a szenvedélyes életösz­tön, az érzelemhullámzás hite­les átéléséhez azonban értelemszerűen még nincs meg minden eszköze. Tamóczi Jakab ügyesen formálja meg a falusi ír­nokból lett, a jó bort, a szépasz- szonyt és a kenőpénzt sem meg­vető bírót, aki végül is önszántá­ból áll Gruse mellé. A szatirikus - pláne a brechti - ábrázolás- mód mélysége, összetettsége azonban egyelőre nagy falatot je­lent számára. Mint jelmez- és plakáttervező azonban ugyan­csak érdemes a kiemelésre. Szintén figyelemre méltóan old­ja meg feladatát az énekes-nar­rátor Bibók Eszter és egy kisebb szerepben a szépen beszélő Dó­ra Dalma. Cs. B. >■ K \ 1 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents