Nógrád Megyei Hírlap, 2011. június (22. évfolyam, 126-150. szám)

2011-06-08 / 132. szám

2011. JÚNIUS 8., SZERDA 5 ÉSZAK- ES NYUGAT-NOGRAD Dobogón a mátranovákiak Mátranovák. A Magyar Vöröske­reszt június első hétvégéjén rendezte meg az országos cse­csemőgondozási versenyét Bu­dapesten. Az általános iskolai kategóri­ában a mátranovákiak (akik a vöröskereszt egyik bázisiskolá­jába járnak) az előkelő harma­dik helyet szerezték meg. A csapat tagjai: Abari Viktória, André Mercédesz és Berkó Lau­ra. Felkészítőjük Simon Szilvia, védőnő volt. Testvértelepülések találkoztak Ludányhalászi. Arra kértük Ko­vács Imrét, a település polgár- mesterét, hogy pár mondat­ban értékelje, a napokban megszervezett testvérközsé­gek találkozóját, valamint az ötödik alkalommal megrende­zett falunapot. A polgármes­ter megkeresésünkre a követ­kező élményekről tudott be­számolni: V- Én ezt a rendezvényt rend­kívül sikeresnek ítélem meg. Szerencsére az időjárás megkí­mélte a testvértelepülések ta­lálkozóját, így nagyon sokan kijöttek a szombati programja­inkra, ami körülbelül egy 1500-2000 embert jelentett. De az ezt megelőző csütörtöki és pénteki eseményeket is nagy érdeklődés kísérte. Ugyanis ezeken a napokon fogadtuk, testvértelepüléseink vállalko­zóit, polgármestereit, pedagó­gusait és iskolaigazgatóit. Akik elfogadták meghívásun­kat és részt vettek ezeken a programokon, azoktól nagyon pozitív visszajelzéseket kap­tunk. Azt elmondanám, hogy mindig törekedtünk arra, hogy a lehető legszínvonalasabban szervezzük meg az aktuális rendezvényeinket és aki ide lá­togat, az lehetőleg jól is érezze magát. Szerencsére ezt a kitű­zött célt eddig mindig sikerült elérnünk. Szükségünk is van vidám felhőtlen programokra, hiszen a nemrégiben bekövet­kezett ár és belvíz miatt az itt élők egy rendkívül zaklatott időszakon vannak túl. Remé­nyeink szerint, az elkövetke­zendőkben, ez a testvérközsé­gi megállapodás is a település javát szolgálhatja. Olvasni érdemes Etes. Kalandozás a könyvtár­ban címmel rendhagyó iroda­lom órát tartott a helyi általá­nos iskolában Szabó Péter. A könyv értékét és jelentőséget a társadalom elismeri, sajnos ez az elismerés sokszor csak elvekben ölt testet. A tudás hatalom, s bár az új vizuális kultúra bizonyos képessége­ket továbbfejleszt, de összes­ségében elkényelmesíti az ember szellemét. Hosszabb távon elszegényíti, és függő­vé, manipulálhatóvá teszi. Mint azt Godóné Pál Erzsébet, szaktanártól megtudtuk, ezt a szemléletet igyekezett játé­kos módon erősíteni az elő­adó, aki magával ragadó stí­lusával, derűs humorával jobbnál-jobb feladatokat kí­nált a gyerekeknek, mint pél­dául: irodalmi titkosírás, nóg­rádi helységek keresése tér­képen, országok felismerése jelképeik alapján. A helyes megfejtésekért cserébe a csa­patok „eurót” kaptak, ame­lyeket ajándékokra válthat­tak be. Művészeti bemutató Vanyarc. A közelmúltban tar­tották meg a Veres Pálné Ál­talános Iskola tanulóinak művészeti bemutatóját a he­lyi művelődési házban. A színpadon azok a diákok lép­tek fel, akik szeptembertől, il­letve több éve részt vesznek az iskolában folyó művészeti oktatásban. A második, a harmadik és a negyedik osz­tály tánccsoportja népi gyer­mekjátékokat, néptáncot mu­tatott be. A hangszeres zenét tanulók furulya, zongora, gi­tár-játékát csodálhatták meg az érdeklődők. Az iskola kó­rusa nagy sikert aratott az el­hangzott dalokkal. A harma­dik, ötödik, hatodik osztályo­sok egy-egy feldolgozott re­gény, regényrészlet alapján készült, dramatizált jelenet­tel is színesítették a műsort. A programot a felső tagozato­sok modern tánccsoportja zárta, akik a táncstílusok tör­ténetének egy rövidített vál­tozatát, egyvelegét adták elő. A bemutatót megelőző egész éves munka pályázati segít­séggel és az iskola pedagógu­sainak áldozatos munkája nyomán valósulhatott meg. Minden gyermek kincs. Egy iskolának azonban igazi kincsei azok a fiatalok, akik kitartásukkal, szorgal­mukkal, tehetségükkel büszkeséggel, örömmel töltik el az alma matert, tanáraikat és szüleiket. köszönheti. A kilencedi­kes ságújfalui Berki Brigit­ta az Arany lános prog­ram országos irodalmi versenyén utasított maga mögé mindenkit. Arany Toldijáról és Dsida lenő költészetéről adott szá­mot. Szóbeli kiselőadása révén lett az első, Pásztor Sándorné felkészítő mun­kájának köszönhetően. Úgyszintén Pásztor Sándorné, valamint Ko- zák-Simon Katalin tanítvá­nya a nagyoroszi Siklai Stefánia, aki a „Tiszán in­nen, Dunán túl” országos népdaléneklési verse­nyen szólóban harmadik lett. Az Arany lános tehet­séggondozó programban részt­vevő kislány egy erdélyi népdal­csokrot előadva vehette át a bronzérmet a fővárosi Néprajzi Múzeumban. A tanulókkal beszélgetve ar­ról lehetett meggyőződni: nincs veszve semmi, ha ilyen fiatalok kezében van a jövő... Sz. A. Balassagyarmat, a több mint száztíz éves Balassi Bálint Gim­názium nem egy ilyen diákkal dicsekedhet. Á nyolcadikos Körmendi Tamás a Budapesten megrendezett országos általá­nos iskolai tanulmányi verse­nyen angol nyelvből csupán egy ponttal maradt le az első helyről egy diáklány mögött, aki a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium (az ország legerő­sebb gimnáziuma) növendéke. Budapesti, debreceni, veszpré­mi tanulókkal vette fel a ver­senyt a balassagyarmati fiú Tö­rök Tünde tanárnő alapos felké­szítő munkájának köszönhető­en. (Török Tünde egy másik ta­nítványa, Mester Máté 2008- ban egyébként országos har­madik helyezést ért el e rangos megmérettetésen). Tamás emellett történelemből megyei harmadik, a Varga Tamás és Kalmár matematikai versenye­ken is a megye élvonalában van, a Jedlik fizika versenyen pedig szintén megyei harma­dik helyezést ért el. Osztálytár­sa, Tóth Ádám Bars a Kalmár és Varga Tamás, valamint a Ken­Fogarasi Béla növendéke az or­szágos gitárverseny, valamint szolfézs verseny ötödikje, míg Hegedűs Csaba felkészítő mun­kájának eredményeként mate­matikából kétszer is bejutott az OKTV második fordulójába. Az érettségi előtt álló ipolyszögi Pazsiczki Gábor - Hegedűs Csa­ba tanítványa - matematikából A humán tárgyak terén is nagy sikereket érnek el a balassisok. A már elballagott Kenesi Fanni a Kazinczy szépki­ejtési versenyen nyerte meg a megyei fordulót. Világos szöveg- értelmezését, szép beszédét a ve­le sokat foglalkozó nagyapjának, dr. Kelemen István egykori gim­náziumigazgatónak, illetve Pász­tor Sándorné tanárnőnek jutott az országos középiskolai tanulmányi verseny döntőjébe, a kilencedikes Hegedűs Eszter Grallert Krisztina tanítványa­ként az Arany János tehetség- gondozó programban résztve­vők számára meghirdetett ma­tematika versenyen országos harmadik helyezést ért el. guru matematika versenyek megyei győztese, a Jedlik Ányos országos fizika verse­nyen pedig harmadik díjas lett Csábiné Gerbely Mária, He­gedűs Csaba, illetve Balázs Péter felkészítő munkájá­nak köszönhetően. A ti- zenegyedikes Simon Anna Dorottya matematikából és helyesírásból is kiváló. Az ELTE matematika szakjára készülő lány a Peák István matematika verseny me­gyei első helyezettje, az Implom József országos helyesírási versenyen pe­dig tizenegyedik lett - He­gedűs Csaba és Ádám Klá­ra növendékeként. A tizen- egyedikes Harsányi János - édesapja nyomdokait kö­vetve - a Gábor Dénes In­formatikai Emlékverseny országos első helyét érte el programozásban, felkészí­tője Harsányi János informati­ka szakos tanár. A Terényben élő tizedikes Schwarzkopf Ba­lázs ugyanezen a megmérette­tésen a WEB programozó kate­góriában országos első lett Trenyik Jánosáé tanítványa­ként. A végzős Pap Bence a ma­tematika és a zene szerelmese. A Balassi Bálint Gimnázium „kincsei” Emberség, mindenek felett....! Kedves Salgótarjáni Középiskolások! Szeretném megköszönni, a magam és a Pofosz Nógrád Me­gyei Szervezete vezetősége ne­vében, hogy elfogadtátok meg­hívásunkat a május 27-i ren­dezvényünkre, amelyen olyan Pofosz-tagokkal találkozhatta­tok, akik az 1956-os forrada­lomban és szabadságharcban részt vettek, vezető szerepet vállaltak és ezért börtönbünte­tést és üldöztetést szenvedtek a leverést követő megtorlásban, valamint a rákövetkező évtize­dekben. Köszönjük, hogy szí­nültig töltöttétek a salgótarjáni megyeháza dísztermét és elis­merést érdemlő figyelemmel, példás fegyelmezettséggel hall­gattátok meg bajtársaink visz- szaemlékezéseit a sorsfordító eseményekre. Őszintén remél­jük, hogy ti is úgy érzitek, mint mi, hogy érdemes és hasznos volt megrendeznünk ezt a Pofosz-fórumot, hisz első kéz­ből, maguktól a forradalom résztvevőitől hallhattátok a tör­téneteket. Tudjátok, hogy nem volt ez mindig így, hogy évtize­deken keresztül hallgatás, fél­remagyarázás és meghamisí­tás kísérte az 1956-os esemé­nyeket, szüléitek és nagyszü- leitek szabadságvágyát, embe­ri-erkölcsi törekvéseit. Hiszünk benne, hogy értelmes találkozás volt és készek vagy­tok a jövőben is egy hasonló összejövetelre. Mert mi szeret­nénk folytatni az emlékezés­sorozatot, 1956 szereplői, ese­ményei és mártírjai emléké­nek, szellemiségének őrzését és ápolását, nemcsak az idei 55. évforduló okán, hanem a tények és az igazság tiszteleté­ből következően is. Végül szeretnék köszönetét mondani, valamennyi Pofosz- bajtársnőm és bajtársam nevé­ben iskoláitok vezetőinek és ta­nárainak, akik vállalták a kü­lön igénybevételt és fáradtsá­got, s elkísértek benneteket er­re a fontos és emlékezetes rendezvényre. S pedagógusnap alkalmából kívánunk minden nevelőnek eredményes oktató­nevelő munkát, jó egészséget, örömet és sikert. Bérezési Mihályné, a Pofosz Nógrád megyei elnöke A mindennapok híradásaiból folyamatosan azt hallani, hogy a magyar egészségügyi intézmé­nyek anyagi helyzete enyhén szólva is katasztrofális. Folyama­tos létszámhiánnyal küzdenek, nincs szakszemélyzet, kevés az orvos. A kórházi osztályokon dol­gozók leterheltsége nagy, anyagi és erkölcsi megbecsülésük vi­szont koránt sincs arányban a fe­lelősséggel, a munkában töltött idejükkel, a szaktudásukkal. A betegellátás színvonala pedig...! Édesanyám súlyos beteg lett, állandó felügyeletet igényelt. Na­gyon tartottam attól, hogy mi is lesz most, hogyan oldjuk meg ezt a nem kis problémát. Mit tu­dok tenni annak érdekében, hogy a legjobb ellátást biztosít­hassam Neki. Olyan sok, nem igazán jó vélemény kering a kór­házról, a személyzetről, az ellá­tás milyenségéről. Hogy legyen? Mi a megoldás? Nos kórházba vittük. Már a fel­vételnél megtapasztalhattam, hogy igazából sok vélemény, amiket hallani lehet, nem állja meg a helyét. Szakszerű kezek, pillanatok alatt átöltöztették, el­helyezték és mire végeztem a pa­pírok aláírásával, Édesanyám már a szobájában feküdt. A Hírlap postájából —"T :"~A A Pf. 96 - A Hírlap portájából ■ ax olvasok fóruma. '.■f'yffijk A urrkrsitMtg irnntartja aaganak a jogot, bog) a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Közel három hónapon át nap mint nap szembesültem azzal, hogy azok az egészségügyi dol­gozók, orvosok, ápolók, akikről nem mindig pozitív véleménye­ket hallani, milyen felelősségtel­jes munkát végeznek, ápolják, segítik azokat a betegeket, - köz­tük Édesanyámat is - akik saját maguk ellátására képtelenek. Megetetik, inni adnak nekik, fürdetik, tisztába teszik és fel­ügyelik. Apró dolgoknak tűnnek ezek, de ha belegondolunk, hogy mit jelent egy olyan embernek, aki nem képes az evőeszközt, a poharat megfogni... Tisztelet és elismerés a mun­kájuknak, az emberségüknek. Sajnos a betegség legyőzte Őt. Elment, helyére egy másik be­tegjön majd, akit szintén ápolni, gondozni, etetni, fürdetni kell. Nincs pihenés, megállás! Ezúton is szeretnék köszöne­tét mondani a kórház belgyógyá­szati utógondozó osztálya min­den dolgozójának, akik Édes­anyám súlyos betegségét enyhí­teni, emberi méltóságát meg­őrizni próbálták és mindent megtettek, hogy életének utolsó napjait elviselhetőbbé tegyék . Mindezt csekély fizetésért, hiva­tástudatból, de leginkább ember­ségből mindenek felett...! Gérecz Gábor ó i i A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents