Nógrád Megyei Hírlap, 2011. június (22. évfolyam, 126-150. szám)
2011-06-25 / 147. szám
5 2011. JÚNIUS 27., HÉTFŐ A NAP TÉMÁJA Rettegett vendég az ipolytarnóci portákon az Ipoly folyó, de a víz nem kérdez: évente egyszer-kétszer beállít, eláztatja a padlót, a bútorokat, rogyasztja a házfalakat, viszi a termést. A Nógrád megyei falu áradás elől gyakran menekülő lakói kínjukban már arra is gondoltak, hogy rizst termesztenek a kertben, de attól is félnek, hogy egyszer rádől valamelyikükre a háza. A lakásban bokáig érő víz volt, és nagyon nehezen húzódott le - mondja Kulcsárné. - A bútorok egy részét felvittük abba a házba, az egyik szobáé teljesen megsemmisült. Funérból volt, ahogy megázott, már szét is hullott. Adományokból kaptuk, ami most van. Amikor visz- szajöttünk, fertőtlenítettünk, kezdődött a betonozás, a vizes falakat levakarni, mindent, amit lehetett, szigetelni. Kaptunk a Vöröskereszttől cementet, festéket, sok mindent, ami tényleg nagyon jó volt. Ez a ház van a legalacsonyabban az utcában. Gazdája úgy véli: - Ez nem megoldás, hogy megcsináljuk a házat, utána megint kiönt a víz, megint megcsináljuk a házat. Az lenne a legjobb mindenkinek, ha el tudna innen költözni. Kulcsár Ernőné öt gyerekével lakik a házban, három nagyobb gyerek már elköltözött. Milyen állapotok vannak, miután lement a víz? A válasz: borzalmas.- Tőlem megy le legutoljára a víz. Halak voltak a kertben tavaly is. Igaz, hogy ilyen kicsik, de halak voltak a kertben. Ültetni se tudtam tavaly, kínunkban már azt mondtuk, hogy rizst ültetünk az udvarra. A család tíz éve lakik Ipolytarnócon, akkoriban az 1400 négyzetméteres telket 50 ezer forintért vették. A szocpolos házból meg „ki van sajnálva minden.” Kulcsárné így összegez:- Ha az állam nem mozdul erre, akkor maradunk itt, aztán ha kiönt a víz, ugyanúgy rendbe hozzuk a házat. Ha tudjuk. Meg ameddig lehet. Félő, hogy ha száradnak a falak, összerogy valamelyik, és, ne adja isten, történik valami tragédia. Ezekből a házakból már úgyse lesz semmi. Ipolytarnóc polgármestere rögzítette az áradási veszély- helyzetek krónikáját. 1995 júniusa és 2011. március 19-e között 25 alkalom szerepel a listán. Az első 10 évben „mindössze” hétszer volt áradás, 2006- ban aztán háromszor, 2008-ban és 2009-ben kétszer- kétszer. Tavaly tízszer öntött ki az Ipoly, legutóbb pedig márciusban érkezett a tavaszi árvíz Ipolytarnócra. ták őket. Ráadásul szabadulni sem igen tudnak, mert a házukat 3-400 ezer forintnál többért nem tudnák eladni.- Sőt, semmiért nem tudnánk eladni, mert ide nem is jönne senki lakni. Esetleg, ha a hivatal átvenné - egészíti ki Badáné.- Állítólag most gát épül ide, de azzal se leszünk kisegítve. Ha a víz itt nem bír átjönni, átjön a patakon, itt lesz a talajvíz, ugyanott leszünk - mondja a férj, Dudellai Ildikó Az állatokat Is menekíteni kell, ha jön a víz hozzátéve: a ház ugyanúgy rogyadozni fog, ezt mindig kiszáradás után veszik észre.- Attól félünk, hogy itt alszunk bent, aztán ránk dől a ház - teszi hozzá. Mutatja az udvarról, hogyan Otthon maradnak, amikor mások költöznek Badáéktól a szomszédba, Ráczné Oláh Lilihez megyünk, az ő házuk legalább stabil alapra épült hét éve. A három tagú kor, „csak akkor, amikor már tényleg bent volt a víz, az Ipoly is meg a szennyvíz is”, akkor, egy éve egy olyan családi házba költöztek, amit az önkormányzattól kaptak meg egy-két hónapra. süllyed az alap, hogyan dobják le a külső falak az új vakolatot. Kölcsönt is kértek már a rendbehozásra, mert úgy nem maradhat a ház, ahogy a víz hagyta, de ez a helyrehozás elég céltalannak tűnik - az újabb áradásig tart. A kert most be van ültetve, de ha jön egy ár, az is hiábavaló.- Nehéz ügy, na. Csak az tudja, aki itt lakik - foglalja össze a férj. család mindig otthon marad, amikor mások költöznek, „ha nagy baj van”, legfeljebb az öcs- cséhez mennek át a faluban. Itt a lakásba nem megy be a víz, de kívülről vízben áll a ház. Most megint betonozni kellene.- Nem félnek, amikor itt maradnak?- Dehogynem félürtk, nem is alszunk. Hogy jön-e még víz, mi lesz. Ráczné azt mondja, elmennének innen, de a szociális segélyből nem tudnak albérletet fizetni, vagy másik házat venni. Az udvar végében épített istállóban most is van egy ló, ha baj van, az állathoz vízben hordják a szénát. A disznót legutóbb kimenekítették, „ott fulladt volna meg”, vitték azt is a rokonokhoz. Kertet Ráczék is művelnek.- Ültetni kell, legalább borsót, zöldséget. Örülünk, hogy nő minden, utána meg elviszi a víz. Amikor jön az áradás, a férfiak rakják a homokzsákokat. Ráczné - aki idegességében egymás után szívja ilyenkor a cigarettákat - azt válaszolja a kérdésre: „ezt nem lehet megszokni, hogy most elviszi a házat a víz, nem. Ránk dől, itt halunk meg, pláne, hogy nem olyan jó házak ezek.” Kínjukban már rizst ültetnének Bemegyünk Kulcsár Ernőné- hez is, akitől hasonlókat hallunk:- Rendbehoztuk a házakat, de ugyanúgy jön föl a víz, ugyanúgy süllyednek mindenhol, lejönnek a vakolatok, mert vizes az összes fal, az aljzat is. Adományokból, a biztosítási pénzből, meg amit mi kapunk, szociális segélyekből próbáltuk normálisan helyrehozni. De szerintem az lenne a legjobb, ha tudna az állam másikat adni, mert ezek a házak már úgyse lesznek jók. Attól, hogy most éppen nincs víz, még nem jobb a helyzet. Kulcsárnéék sem szívesen költöznek ki a házukból áradás- Nyolc ingatlan van rendszeresen veszélyben, hét a Rákóczi, egy a Dankó Pista úton, ezek a házak 100-150 méterre vánnak az Ipolytól - mondja Szabó Tibor polgármester. A faluvezető hangsúlyozza: igaz, hogy az Ipoly olykor kisajátítja magának ezt a területet, de a veszélyeztetett lakók „direkt módon” nem árvízi területre építkeztek. Mint magyarázza: az 1980/81- es folyószabályozás után mindenki megnyugodott, csakhogy a bal oldalon - Ipolytarnócnál - nem építettek töltést a kitermelt földből, míg a szlovák oldalon két kilométeres hosszon igen. Ez azt jelenti, hogy oda nem engedi a vizet a megemelkedett szint, ide pedig engedi. A mi oldalunkon épült depónia csak kopott az 1980-as évektől, a folyó még mos le belőle, amikor kilép a medréből - teszi hozzá. A polgármester érzékletesen írja le, mi történik ilyenkor: az Ipoly egy, kettő, majd három szakaszon pillanatokon belül kilép a medréből, ezek a szakaszok aztán összeérnek, ebből lesz egy 500 méteres hosszú terület, amikor teljesen egy szintben van a víz, nem is látni a folyót. Ez a víztömeg a lapos réten gyűlik, amíg gyűlik, majd amikor megtelik, szinte meglódul a Rákóczi út irányába. A próbálkozások - a zsákolás, a töltésépítés, még a töltésre zsákolás - semmi eredményt nem hoztak, a folyó akkora erővel, nagy sodrással jön. Az önkormányzat most pályázatot adott be, két szakaszon ösz- szesen 731 méteren építenének árvízvédelmi töltést úgy, hogy annak négy-öt napos árvízterhelést ki kell bírnia. Mivel az Ipoly eddigi legmagasabb vízállása 432 centiméter volt, a töltést úgy akarják megépíteni, hogy elbírja a 487 centiméteres vízállást is. Ipolytarnóc Rákóczi úti lakói csak azon lepődnek meg, hogy napos, száraz időben keressük meg őket. Hozzájuk ugyanis akkor állítanak be a fotósok és az operatőrök, amikor térdig gázolnak a vízben, mentik az állatokat, és otthagyják vízben álló házaikat. Vagyis, mint mondják, pár éve még többen voltak - mintha az újságírók is rálegyin- tenének: „Ipolytarnóc mindig víz alatt van.” Az önkormányzat most pályázatot adott be, két szakaszon összesen 731 méteren építenének árvízvédelmi töltést úgy, hogy annak négy-öt napos árvízterhelést ki kell bírnia. Mivel az Ipoly eddigi legmagasabb vízállása 432 centiméter volt, a töltést úgy akarják megépíteni, hogy elbírja a 487 centiméteres vízállást Is. Badáék már nem is számolják... Bada Tiborék tíz éve laknak a folyó mellett, a hétgyerekes szülők már nem is számolják, hogy ez idő alatt hányszor öntötte el őket a víz.- Amikor esik az eső, már rendesen rettegünk, hogy na, most kijön a víz - mondja a feleség. Ők jó fél méteres betonkerítést épíÁradáskor és nyugodt körülmények között tettek a ház védelmére, de repednek a falak, hiába javítgatják. A család minden áradáskor költözik az iskolában kialakított menedékhelyre. Ilyenkor tíz percük yan a pakolásra - „ml már rutinosak vagyunk” -, annyi ruhát kapnak össze, hogy a gyerekek tudjanak iskolába járni közben,. a könyveiket, táskáikat viszik, meg pár ruhát maguknak, semmi többet. A férfiak itt már vegyvédelmi ruhát is kaptak.- Nem jó nekünk sehogy. Mindig menni, menni, már unjuk - panaszolja Bada Tibor, aki reménykedett abban, hogy lebontják majd ezeket a házakat, de már nem látszik rá esély. - Mindig este kimenni, jaj, most mikor lehet hazamenni, rendet csinálni, fertőtleníteni, már sok. A szomszédok egymást is riasztják, ha baj van, és az átmeneti szálláson várakozva „mindent mondanak”, hogy hova is jöttek ők lakni. Ezek a házak szociálpolitikai támogatásból épültek, és visszaköszönő, döntő érv az érintettektől, hogy olcsó volt a telek. Badáék akkoriban 80 ezer forintért vették meg a telket, de úgy érzik, hogy bepalizElet az Ipoly mellett Tragédiától félnek Ipolytarnócon
