Nógrád Megyei Hírlap, 2011. május (22. évfolyam, 100-125. szám)
2011-05-28 / 123. szám
4 2011. MÁJUS 28., SZOMBAT KULTÚRA „Míg be nem csuk az elalvás” Akár a helyzettel való visszaélésnek is tekinthető, ha a recenzens egy folyóirat aktuális - az alábbiakban a 2011/2-es - számának bemutatását nem a rovatrend szerinti szerkezetben, hanem úgymond kénye-kedve szerint teszi meg. Pedig a „kávéházi szegleten...” című versrovat - s ezáltal az egész lapszám - nem kisebb költőegyéniség mint Tandori Dezső illetve az ugyancsak jó nevű Mamo János (akiről Bedecs László tanulmányt is írt e számban) írásaival kezdődik s tartalmazza a salgótarjáni Kupcsulik Ágnes, illetve az innen elszármazott Dukay Nagy Ádám verseit is. Egyébiránt éppen Dukay Nagy - pontosabban a vele készült beszélgetés - a „ludas” abban, hogy a „Találkozási pontok” című rovatban megjelent, Grozdits Károly H. által készített lapmélyi interjúval kezdtük az olvasást. Egyrészt a jó ismeretség, mondhatni barátság, a Nóg- rád Megyei Hírlapnál végzett közös munka magyarázza a kitüntetett érdeklődést, de lehet hivatkozni arra is, hogy az ünnepi könyvhét közeli programjában - június 2-án - Dukay Nagy Ádám lesz a Palócfóld vendége a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetben. A diskurzusnak - amelyben szakmabeli kérdez szakmabelit, azaz két újságíróként is jegyzett ember cserél véleményt - eleve érdekes, vonzó már a címe is: „Míg be nem csuk az elalvás”. Ezzel a kérdezett arra utal, hogy számára azon az úton, amelyen elindult a költészet felé, nem a szavak, hanem a történetek voltak a fontosak. Az, hogy közel menjen a történetekhez. Akárcsak egy fáradt kisgyermek, aki addig ügyel a meséiére, „míg be nem csukja az elalvás”. Dukay Nagy Ádám az „általa cipelt szellemi poggyászában - ahogyan Grozdits Károly fogalmaz- Pilinszky Jánosnak van meghatározó szerepe - de a többi, reá ható személyiség -Joyce, Semprun, Füst ilán, Beney Zsuzsa és mások - sorában ott varrnak a Salgótarjánban megismert költők, írók, szerkesztők - nevezetesen Bódi Tóth Elemér és Pál József- is. Nagyon olvastatja magát mindaz, amit Dukay Nagy Ádám a Krisna-tudatúakhoz való viszonyáról, kamaszkori olvasmányélményeiről vagy éppen a kézzel illetve hagyományos írógéppel való fogalmazás technikájáról mond. A beszélgetés felkelti az érdeklődést új, meglehetősen különös - „Titokbhakta” - című kötete iránt is, amelyet egy költőtárs, Nyilas Attila szerkesztett. Befejezvén Dukay Nagy Ádám gondolatainak számbavételét, az ember szeme óhatatlanul a következő oldalon kezdődő „Kép-tér” rovatra téved, amelyet már csak azért is néz át szívesen, mert abban meg az a festőművész, grafikus nyilatkozik Nagy Csilla szerkesztőnek, akinek munkái kerültek e lapszám borítójára és képezik a belső illusztrációkat. A balassagyarmati születésű, Érsekvadker- ten élő Makrai Adél Pécsett szerzett diplomát és két évig a napfényes Spanyolországban is alkotott. Fiatal kora ellenére több csoportos és egyéni kiállításon vett már részt, idén februárban szülővárosában, a balassagyarmati Szerbtemplom Galériában volt tárlata. A beszélgetésnek nem véletlenül lett az „Éva-szindróma” a címe, hiszen Makrai Adél több művének is meghatározó élménye az alkotói és az úgynevezett klasszikus női (az általa is gyakorolt feleség-, anya-) szerepek, élethelyzetek kapcsolata, alkalmasint összeütközése. De mint a cím- és hátlapon elhelyezett .Brókerek” című festmény is igazolja, a „másik oldal”, az úgynevezett maszkulin téma sem idegen tőle. A figuralitást előtérbe helyező alkotóban az utóbbi időben igény támadt arra is, hogy geometrikus formákat, a digitális technika kínálta eszközöket használja s a teljes alakos ábrázolást kiegészítse egy-egy képkivágással, a (test)részletek megfestésével. A „Próza és vidéke” című rovatban jó volt találkozni a 2005-ös rétsági Spangár-díjas Cegléd József Kázmér két írásával és a további nógrádiak (Debreceni Boglárka, Rács Csaba, Galajda Judit és a maga a főszerkesztő, Mizser Attila) dolgozatai kerültek az „Ami marad” című recenzió-rovatba is. Cson&ódyBéta Makrai Adél „Élet-vonal” című alkotása a Palócföld 2011/2-es számának belső borítóján Hadtörténet civileknek is A kötet „Betonba zárt hidegháború” címe meglehetősen érdekfeszítő ahhoz, hogy mindazok kézbe vegyék, aki érdeklődnek a rendkívülinek mondható huszadik század történései iránt s szeretnének objektívebb, tisztább képet kapni egy-egy vitatott időszakról, jelenségről. Több, még ma is élő korosztály a negyvenes évek végén, ötvenes évek elején tanúja volt Magyarország és Jugoszlávia „béketáboron” belüli ellentétének, amely a fegyveres konfliktus veszélyével is fenyegetett. Sőt némelyeknek - hivatásos vagy sorkatonaként - megrázó személyes élményeik is lehetnek a déli határvidéken eltöltött hónapokról, évekről. A politikai feszültség nö- vekedése együtt járt a hadszíntérelőkészítési munkálatokkal is. Ennek keretében magyar oldalon megépült az úgynevezett déli védelmi rendszer (a DVR), de a szomszédoknál is aktivizálták az erődöket, jelentős mértékben megerősítették a határőrizetet A DVR rövid idő alatt elvesztette jelentőségét s már régen csak nyomokban találhatók meg elemei. Mégis - különösen az adott körzetben - nemcsak a valóságos és szörnyűséges események emléke él még napjainkban is, hanem Betonba zárt hidegháború A kötet címlapján: „Hidegháborús sakkjátszma a korszakhoz, illetve a déli védelmi rendszerhez fűződő legendák egy része is fennmaradt. Ezért fontos az a tevékenység, amelyet szakavatott kutatók tudományos eszközökkel folytatnak a magyar és jugoszláv szembenállás, a DVR hiteles történetének feltárása érdekében. Ennek megnyilvánulásaként jelent meg a „Betonba zárt hidegháború” a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2003-ban indult reprezentatív kiadványsorozatának 201fres évkönyveként. A témát - a szerzők által írt előszót követően - öt tanulmány, dr. Holló József altábornagy, múzeumi főigazgató, dr. Jakus János alezredes, dr. Suba János alezredes, dr. Négyesi Lajos alezredes hadtörténészek és Bujáid Bernadett történész-néprajzkutató tollából - fejti ki különböző aspektusokból megvilágítva. A gazdagon - fotókkal, térképekkel, DVD-vel - dokumentált kötet a salgótarjáni származású dr. Ravasz István alezredes szerkesztői munkáját is dicséri. Az intézetben és múzeumban dolgozó hadtörténész unokaöccse annak a néhai Ravasz Istvánnak, aki az 1956. december 8-ai sortűznél vesztette életét A korrektúra Rátfai Emese Judit, a fotóelőkészítés Viszóczky Balázs nevéhez fűződik. A kötetet a Petit Real Könyvkiadó jelentette meg. - csébé KiViSzI Szín- és JátszóHáz Néhány évtizeddel ezelőtt, az acélgyári Petőfi színjátszók hőskorában sokan ismerték Salgótarjánban - és a városon kívül is - Csics György nevét, hiszen azon túl, hogy számos darabban maga is színpadra lépett, rendezőként is gyakorta szerepelt a színlapokon. Vertich József mellett leginkább ő jegyezte a Petőfit, amelynek történetét persze több meghatározó személyiség - így például a szintén rendező Somoskőy István vagy a közelmúltban elhunyt Brunczel Tibor , aki díszlettervezőként, színpadmesterként, műszaki vezetőként volt nélkülözhetetlen - is formálta. Csics György Goldoni „Két úr szolgája” című darabjának rendezésével mutatkozott be 1953 karácsonyán, majd a következő évben az ő nevéhez fűződött Lehár Ferenc Luxemburg grófja című operettjének legendás előadása is, amelyet tizennnyolcszor (!) mutattak be hatezerkétszáz néző előtt. Összesen mintegy félszáz művet KiViSzI Színházi Műhely Egyesület, hogy a minap bútokba vett otthonának, a KiViSzI Szín- és JátszóHáznak a színháztermét Csics Györgyről nevezi el. Az épület és a színházterem avatóünnepségén Jakubovics Judit művészeti vezető, rendező köszöntőjében megemlítette, hogy a csoport megalakulása óta eltelt bő huszonhat Jakubovics Judit művészeti vezető, rendező köszöntötte az avatóünnepség vendégeit FOTÓ: RIGÓ TIBOR vitt színre, a legtöbbet - tizenhármat - a hetvenes években. A múlt kulturális, szellemi értékei - s konkrétan Csics György érdemdús tevékenysége - iránti megbecsülés jegyében döntött úgy a esztendő során sok helyen fogadták be próbákra és előadásokra a KiViSzI-t: először a kereskedelmi szakközépiskolában - amelyre nevük is utal - aztán a Kohász illetve a József Attila Művelődési Központban, legutóbb pedig a Hibó Tamás Művészeti Iskolában. Mindenütt jól érezték magukat, mindenkinek köszönik a segítséget, támogatást, de az „albérletek” után érthető, hogy állandó és véglegesnek tekinthető otthonra vágytak. Ezt sikerült most elérniük a Karancs utca 50. sz. alatti épület átalakításával. Jakubovics Judit maga is játszott Csics György irányításával, sokat tanult tőle, nagy szerepe van abban, hogy életreszólóan megszerette a színházművészetet és elindult ezen a pályán. Csics György nevének használatához természetesen meg kellett kérni a család engedélyét is. Ez megtörtént és a megnyitón megjelent a rendező özvegye is. Csics Györgyné megköszönte a gesztust, további sok sikert kívánt a KiViSzI- nek és azt is elmondta, hogy félje büszke és boldog lenne, ha látná, hogy vannak fiatalok, akik folytatják az általa oly nagy szeretettel képviselt színjátszás ügyét A KiViSzI Szín- és JátszóHáz nem nagy épület, s a Csics Györgyről elnevezett színházterem sem tud negyven-ötven nézőnél többet befogadni, de kellemes helyszínt, családias légkört biztosít a folyamatos szakmai munkához, a különböző életkorú csoportok foglalkoztatásához és alkalmas próbákra, kamaradarabok, bábjátékok bemutatására. A várható rendezvénysorozat egyébként Varga László tanár, az együttes mondhatni háziszerzője „Kapuk” című zenés fantasy-játékával indult útjára. A már sokadszor színre vitt tanmese az erkölcsi jó győzelmét hirdeti és igazolja a gonosz ellenében s a nemzeti identitástudat erősítését is szolgálja. Gs.fi JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Mondja meg, hogy mi itt ez a három tallér költségleírás?!" Szerencsés nyertesünk: SzabóFerencnéSalgótarján, Báthori út 1.1/3. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2011. június 2-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Március 15. út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át
