Nógrád Megyei Hírlap, 2011. május (22. évfolyam, 100-125. szám)

2011-05-21 / 117. szám

4 2011. MÁJUS 21., SZOMBAT KULTÚRA Nyomot hagyni... „csak tiszta forrásból" „Tapogatom, ízlelgetem, megmérem, megsimogatom selymességét vagy éppen érdességét (ha az az értéke), kérdezgetem, odaillesztem eredeti rendjéhez és új jelentéséhez....Igazi áru, értékálló, cserére, használat­ra alkalmas: a Tied, az Övé, az enyém, a MIÉNK” - fo­galmazott Herold László a testet öltött gondolat, a ki­mondott szó, mondat, szöveg szerepéről, jelentőségé­ről a Szép magyar beszéd című verseny egyik megyei fordulójának megnyitóján. Hasonlóan érezhet most az az olvasó, aki bárhol belelapoz abba a könyvbe, amely Herold László 1970 és 1988 között - a salgótar­jáni Bolyai János Gimnázium igaz­gatójaként - elmondott, mély ta­nulságokkal, fontos üzenetekkel teli, példamutatóan mívesre for­mált beszédeit tartalmazza. Nem véletlenül lett „Ünneplőben” a kö-' tét címe, hiszen e dikciók döntő többségükben jeles események - Bolyai napok, szalagavatók, balla­gások - fennkölt, magasztos han­gulatához igazodva hangzottak el szűk húsz esztendő során. S, hogy ne felejtődjenek el, ne menjenek veszendőbe, arról Básti Istvánná, a gimnázium korábbi tanára - aki annak idején személyes részese volt e „beszédművek” okozta él­ményeknek - gondoskodott Fel­kérte egykori igazgatóját, hogy vá­logassanak és jelentessenek meg egy csokomyit ezekből a pedagó­giai és erkölcsi gondolatokban gazdag, formailag pedig akár stí­lusgyakorlatoknak is tekinthető opusokból. A kezdeményezést azonnal felkarolta a Bolyai János Gimnáziumot jelenleg igazgató PálfaWai Zoltán és a Polár Stúdió Kft is támogatólag vett részt a ki­adásban. A grafikákat Benencsikné Gedeon Hajnalka tanárnő, a fotó­kat Bencze Péter készítette. S a kö- zelmúltban a Nógrádi Történeti Múzeumban rendezett úgyneve­zett információs nap keretében el­érkezett a kötet bemutatásának al­kalma is. ÜNNEPLŐBEN Herold László kötetének Berencsikné Gedon Hajnalka tervezte címlapja az egykori bolya is diákok kezének rajzo­latával A szerző a nyilvánosság előtt is szólt a beszédek úgymond „ars poeticájáról. Elmondta, hogy amikor - a pedagóguspályán el­töltött kezdő évtized után - a hat­vanas években igazgató lett - elő­ször s rövidebb ideig a Madách Imre Gimnáziumban majd hosz- szú évekre a Bolyaiban - új kihí­vással találta magát szemben. Más dimenzióban kellett gondol­kodnia, meg kellett találnia azt a formát, amelyben más szintre emelkedve lehet az általa elgon­dolt - s eladdig kettesben vagy kisközösségekben közvetített - világot építeni. Úgy érezte, hogy a tanórákra jellemző kommuni­káció hagyományos pedagógiai tartalmát - a gondolatok megbe­szélésének, megosztásának gya­korlatát - meg kell őriznie, de új közlésformákba (előadás, ünne­pi beszéd, vitafórum, közös me­ditáció stb,) kell beillesztenie. Amikor módja nyílott az iskola­közösséghez szólnia, az a szán­dék vezette, hogy az adott ünnep­hez kapcsolódó általános és konkrét tárgyi ismeretek mellett a lélekhez jusson el, s egyéni mó­don gazdagítsa a szellemet, a hallgatóság érzelemvilágát. Mint a kötet (is) igazolja, min­denkor arra igyekezett rávenni a diákokat, hogy gondolkodjanak el rajta: milyen a viszonyuk ön­magukhoz, szűkebb és tágabb környezetükhöz, hová jutottak s mit várnak az élettől. „A felnőtt­kor küszöbén állsz. A következő hónapokban átkeli tekintened 18 éved ismereteit, hogy számot adj róluk. A számszerű teljesítmények a vizsgák napjain alakulnak majd ki, s leszel ilyen vagy olyan érett. Küzdeni tudásból, kitartó szorgalomból, akaraterőből érettséged fokát a következő hóna­pokban alakítod ki Em­berséged, erkölcsi érett­séged, jellemed, világ- szemléleted, társalomra érett együttműködési készséged valójában számokkal nem mérhető...A felnőttkor küszöbén állsz. Talán érzed: rengeteg teendő, munka, kötelesség és öröm vár rád” - mond­ta például az 1982-es szalagavatón. Látensen mindig, de az 1983-as beszédben konkrétan is nagy hangsúlyt ka­pott a szülő, a pedagó­gus szerepe: „A te örö­möd, sikered, szomorú­ságod, kudarcod az övé is. Ezt tudd. S amikor most csillogó szemmel néz rád, a maturandus- ra, s találkozik tekintete­tek, ne felejtsd majd el, köszönetképpen megcsókolni a kezüket Amivé lettél sokban az ő szeretetük, gondoskodásuk révén lettét. .Sok kérdés a tőled búcsúzó tanár számára évekig nyitott ma­rad: mit viszel magaddal az isko­lából, emberségből, jellemből, akaratból? Mivé leszel? Nem fog­lalkozásban, hanem emberség ben? Beérne ke az órákon közö­sen felfedezett gondolatok? Azt hi­szem, a most rád néző tanárod biztató, erőt kínáló szavai sok-sok belül élő kérdésbe ágyazódnak. ” A könyv bemutatóján Básti Istvánná szerkesztő és Herold László ny. gimnázium-igazgató Az ismétlődő, évente rendsze­resen visszatérő ünnepeknek - hangsúlyozta meggyőződését Herold László - soha nem szabad megkopniuk, mindig valamilyen új impulzust kell adniuk. Tehát a beszédek sem lehetnek őszintét- lenek, sablonosak, nem tartal­mazhatják ugyanazon elemeket Ezért (is) törekedett jól megvá­lasztott idézetekkel nyomatékot adni mondandójának. Erre utal többek között az 1977-es ballagá­si beszéd, amelynek zárótételét Herold László Bartók Bé­la erdélyi népdalgyűjté­sén meglelt, a szarvassá változott fiúk legendájá­ra épített: „Vállald az er­dőt - csodafiú-szarvasl S vidd magasan fejed ékét, szarvasságod koronáját! Figyelve, várakozón, bí­zón engedünk utadra! Tudjuk? Hisszük rólatok, róluk, hogy ...szájuk töb­bé nem iszik pohárból, csak tiszta forrásból.." A könyv fölszövegén Herold László „A nyom” címmel megidézi Czinke Ferenc festőművészt, a Bo­lyai gimnázium néhai rajztanárát, aki 1979 ké­ső őszén „furcsa-szép há­zi feladatot adott” akkori elsős tanítványainak: ki­ki egy deszkafalon rajzol­ja körül és faragja meg ke­ze fejét, ujjait S e feladat­ból született filozófia képi a szerző, mondatba foglalva ma is a p. Tóm oszló rajzterem falán hirdeti: Nyomot hagyunk a világ­ban. „Mert ilyen az ember. Jelet akar hagyni a megélt és feldogozott világról. Jelet, amely egyszerűnek több jelentést adva lélektől-lélekig jutva többé teszi a másik embert”- fogalmaz Herold László, aki már tanárként is megannyi diákjának szívében, lelkében - így e sorok írójáéban is - hagyott meghatáro­zó, kitörölhetetlen nyomot. E könyv újabb biztosítékát jelenti az általa képviselt szellemiség meg­őrzésének, továbbéltetésének. Csorgrády Béta Negyven év az iivegcsamokban Pontosabban négy évtizednyi képzőművészeti tabló látható most a József Attila Művelődési és Konferencia-központ üvegcsamoknak nevezett jeles rendezvénytermében. Ott, ahol 1971-ben először kaput nyitott - és 1980-ig, a Nógrádi Történeti Múzeum megnyitásáig megrendeztetett - az orszá­gos hatókörű Salgótarjáni Tavaszi Tárlat, jogutódaként az 1965-ben, a mai Cafe Frei helyén megnyílt észak-magyaror­szági területi szemlének.- A 40. évforduló alkalmából a K Peák Ildikó művészettörténész által rendezett - az NKA által tá­mogatott kiállításon Fenyvesi Gá­bor, Salgótarján Megyei Jogú Vá­ros alpolgármestere mondott kö­szöntőt. Kiemelte, hogy az egyko­ri kezdeményezés kiállta az idő próbáját, a tradíció él, köszönhető­en a mindenkori szakmaiságnak, amely soha nem tett különbséget kortárs, modern képzőművészet alakulását, tendenciáit s a művé­szek is találkozhattak itt egymás­sal. Nem véletlen, hogy az évek so­rán a nemzetközi dixielandfesztivál mellett e tárlat lett az önkormányzat támogatását élvező Tarjáni Tavasz kulturális rendezvénysorozatának legjelen­tősebb eseménye. Ez akkor is igaz, ha 1991 óta már csak minden má­dé alkalmazott grafikusként jó né­hány katalógusát is tervezte. Visz- szatekintő beszéde érthetően nem nélkülözte a nosztalgikus hangu­latot, de egyszersmind a tényeken alapult Szólt például arról, hogy 1971- ben már működött a városi szimfonikus zenekar Róna Frigyes karnagy vezetésével, abban az év­ben fedezték fel Balázs János fes­tőművészt, megrendezték a sza­badtéri szoborkiállítást és az üveg­művészeti tárlatot, s az évad során 4 társulat 21 színházi előadást pro­dukált Kerekes László idézte Var­ga Imre szobrászművészt, aki 1972- ben a második tavaszi tárlat katalógusában a következőket írta: Szegykor csúnyácska bányászvá­ros csodálatos kamasszá serdült, és fiatal emberhez méltó módon, ahhoz hasonló bátorsággal vállal­ja kulturális szerepét is. ” Egy évvel későhbBereczky Lóránd művé­szettörténész már így fogalmazott: „Rangot és ösztönzést jelent az itte­ni sikeres szereplés... őszintén kívá­nom, hogy e mostani bemutatkozás tovább erősítse a már megteremtő­dött hagyományt ” - Sokáig nem volt tavasz Salgótarjánban tárlat nélkül, az idén sincs - mondta Ke­rekes László utalva arra, hogy az éppen aktuális tavaszi tárlat a na­pokban is megnyílt a Nógrádi Tör­téneti Múzeumban. Mondandója végén a negyven év folyamatát ér­zékeltetve megemlítette, hogy az 1971-ben még főiskolai hallgató Földi Péter azóta már Kossuth-dí- jas művész, az első kiállítás kata­lógusának címlapját képező Ló­ránt János-képen látható egyik kis­leány, Lóránt Lujza pedig két nagy­fiával itt és most mutatott be egy nagyszerű bábetűdöt.. CS.B. Az értékálló művek a Nógrádi Történelem Múzeum gyűjteményét gazda­gítják FOTÓ: RIGÓ TIBOR a helyi és a máshonnan érkezett, a kezdő és a már elismert művé­szek, a különböző műfajok között Mindig az esztétikai érték volt az elsőrangú szempontja a válogatás­nak, a díjazásnak. A közönség e tárlatok jóvoltából úgymond test­közelből kísérhette figyelemmel a sodik évben, azaz biennálé jelleg­gel ad helyet a tavaszi tárlatnak a nógrádi megyeszékhely. A jubileumi kiállítást Kerekes László nyitotta meg, aki annak ide­jén nemcsak mint a művelődési központ munkatársa, igazgatója kapcsolódott a tavaszi tárlathoz, GFEJTES, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Ötvennel kivilágítva közlekedtem, kíváncsi vagyok mivel hozakodik elő biztos úr. "Szerencsés nyertesünk: Varga Ticiána Mátramindszent, Vasútállomás u. 4/a. Kérjük, mai rejt­vényünk megfejtését 2011. május 26-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Már­cius 15. út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents