Nógrád Megyei Hírlap, 2011. május (22. évfolyam, 100-125. szám)

2011-05-18 / 114. szám

4 2011. MÁJUS 18., SZERDA KÖZÉLET Nem csukhatjuk be a szemünket Fekete Lászlóné a nyugdíjas érdekvédelemről Nógrád megye lakosságának csaknem harmada az idős korosztá­lyhoz tartozik. Megközelíti a 60 ezret azok száma, akik nyugel­látásban részesülnek és a nyugdíjátlag havi 3 ezer forinttal alac­sonyabb, mint az országos. Sokan vannak akik egyedül élnek és egyre több a beteg, az elszegényedő idős ember. Mindezekről Fekete Lászlóné, a Nyugdíjasok Nógrád Megyei Képviseletének elnöke beszélt, az elmúlt évet lezáró közgyűlés után. Fontos a biztonság- Ezek sajnos országos gondok. Mit te­het ellenük egy megyei idősügyi szerve­zet?- Az országos gondok a hátrányos helyzetű megyékben, mint amilyen Nógrád is, hatványozottan jelentkez­nek. Nem csukhatjuk be a szemünket, nem dughatjuk be a fülünket. Képvise­letünk idősügyi érdekvédelmi szerve­zet, az idős emberek azt várják tőlünk, hogy véleményüket, aggályaikat tárjuk azok elé, akik döntenek az életüket érintő kérdésekben.- Mennyiben sikerül ennek a „megbí­zatásnak” eleget tenni?- Több-kevesebb siker kíséri munkán­kat Az elmúlt évben a Nyugdíjasok Or­szágos Képviselete „társaként” megszer­veztük az Idősek Akadémiáját Salgótar­jánban. A három foglalkozáson több mint 600 résztvevő hallgatta az előadásokat, a hosszú távú időspolitikát kimunkált Nemzeti Idősügyi Stratégiáról, amelyet a. Parlament még 2009-ben egyhangúlag támogatott Ezt megelőzően Salgótarján­ban, Bátonyterenyén, Balassagyarmaton kistérségi tanácskozáson vitattuk meg az idősek anyagi, szociális, egészségügyi el­látásának biztonságát, nagyobb társadal­mi megbecsülésüket. Véleményüket, hasznos ajánlásaikat eljuttattuk a Nyug­díjasok Országos Képviseletéhez, onnan pedig tovább „mentek” az Országos Idős­ügyi Tanácshoz. Amikor a megyei önkor­mányzat elkészítette szociális szolgálta­tások koncepcióját, még mielőtt a köz­gyűlés elé került a tervezet, a szociális kerekasztal tagjai véleményezték. A nyugdíjas képviselet az elsők között tet­te meg javaslatait. Többek között az idős- politikai feladatok hatékonyabb ellátását, valamint a Nógrád Megyei Idősügyi Ta­nács újjászervezését. A tanács új tagok­kal egészült ki, új módszerekkel és szem­lélettel látja el feladatát. Szükséges az együttműködés- A megyében három idősügyi szervezet tevékenykedik. Milyen a kapcsolat közöt­tük, lát lehetőséget az együttműködésre?- Mind a három szervezet az érdek- védelem egy-egy sajátos területét vál­lalja fel, de mindannyian az idős embe­rek érdekében tesszük a dolgunkat. Ezért kezdeményeztük, hogy kössünk együttműködési megállapodást az idő­sek eredményesebb érdekvédelméért.- Úgy tűnik, hogy kialakulóban van egy másik, a határon átnyúló kapcsolat is.- A Nyugdíjasok Országos Képvise­lete egy nemzetközi pályázatban vett részt. A program az elmúlt évben in­dult, résztvevői a határmenti idősügyi szervezetek voltak. A nógrádi képvise­let a losonci városi tanáccsal és civil szervezeteivel alakított ki szakmai kapcsolatot. Olyan közös témákat be­széltünk meg, mint az idősek helyze­te, az önkormányzatok és az idősügyi szervezetek együttműködése. Szakmai konferencián beszéltünk az időskorú­ak élethelyzetéről, az Idősbarát Önkor­mányzati Mozgalom tapasztalatairól, az idősügyi tanácsok tevékenységéről, lehetőségeiről, így a Nógrád megyei és a salgótarjáni idősügyi tanácsok mun­kájáról. A konferencia témái felkeltet­ték az északi régió idősügyi szerveze­teinek érdeklődését is. A debreceniek mellett jöttek vendégek Miskolcról és Tatabányáról is. Mi hasznosnak érté­keltük ezeket a tapasztalatcseréket. A régiós összegezésre is sor került má­jusban. Együtt a tagszervezetekkel- A közgyűlés nyilvánvalóan nem csak összegezett, feladatokat is adott a képvi­selet elnökségének.- Nem is keveset. Tevékenységünk középpontjában, úgy mint eddig is idős emberek érdekvédelme áll. Ehhez igyekszünk megkeresni a leginkább célravezető módszereket. Ott vagyunk az országos képviselet tanácsülésein, részt veszünk a szervezési és akció bi­zottság munkájában. Erősítjük kapcso­latunkat az önkormányzatokkal, a me­gyei idősügyi szervezetekkel. Aktív résztvevői vagyunk az idősügyi taná­csokban folyó munkának és arra törek­szünk, hogy a kistérségekben is létre­jöjjenek az időspolitika e fontos letéte­ményesei.- Milyen csapatáll az elnök mögött eb­ben a munkában?- Azt gondolom, a kilenc tagú elnök­ség összetétele szerencsésen alakult. A tapasztaltabbak és a frissen választot­tak jól kiegészítik egymást. A vezetés nálunk csapatmunka. Fontosnak tart­juk a kapcsolatok erősítését, rendsze­rességét a tagszervezetekkel. Értük, de velük együtt kell dolgoznunk.- Mennyire sikerül ez?- A tagszervezetek, a klubok munkájá­ról csak a legnagyobb elismeréssel szól­hatok. Vezetőik, tagjaik hasznos, önkén­tes munkát végeznek a teleüléseken. Ren­dezvények sorát szervezik, részesei a kö­zös értékek őrzésének, gyarapításának. Természetesen igyekszünk segíteni mun­kájukat azzal is, hogy folyamatosan tájé­koztatjuk őket minden olyan döntésről, lehetőségről, amely kapaszkodót jelent­het a mindennapi életben, a közösségi munkában. A tavasszal indult előadás so­rozatunk. Tájékoztatásukat szolgálja új­ságunk, az Idősek Világa újraindítása is.- A képviseletet az elmúlt év végén be­jegyezte a cégbíróság. Milyen szervezeti feladatokkal járt ez a változás? Milyen előnyöket jelent a bejegyzés?- A cégbíróság egy újjáalakult szer­vezetet jegyzett be, amelyet magánsze­mélyek alakítottak, de már mintegy 40 szervezetünk erősítette meg korábbi tagságát és ez folyamatos. Vannak új belépők is. Mi azt tartjuk előnynek, hogy a pályázati lehetőségek ésszerű kihasználásával talán nagyobb anyagi biztonságot teremthetünk az idősek ér­dekében végzett munkánkhoz.-vg­„Megnyerhetjük a háborút,... de elveszítjük a békét! Az Antall József Politikai és Társadalomtudományi Tudásközpont előadássorozatának első állomásán, „A Magyar Honvédség békefenntartó műveletei - különös tekintettel Afganisztánban” című előadásá­nak keretében, meghívott vendégként, Dr. Benkő Tibor vezérezredes osztotta meg, a témával kapcso­latos információit az érdeklődőkkel. Báli Dániel Budapest Az előadás bevezető­jét, dr. Padányi József ezredes, a Zrínyi Miklós Nemzetvédel­mi Egyetem megbízott rektora tartotta meg, aki 1997 és 1999 között három alkalommal, majdnem két évet töltött Bosz­nia-Hercegovinában IFOR-mis- szióban, különböző beosztá­sokban. Bevezetőjében kitért arra, hogy arról szeretne be­szélni, ami a katonai erő azon fajta alkalmazása, ami az utób­bi évtizedekben nyert nagyobb hangsúlyt. Ez nem más, mint a béketeremtés, békekikénysze­rítés, békefenntartás. Ezek azok a műveletek, amelyekben a katonai erő, a tapasztalat, a technikai tudás másfajta szere­pekben kerül alkalmazásra. Úgy vélte, hogy a magyar kato­naság mára bizonyította a kü­lönböző missziókban - éles be­vetések alatt -, hogy képes ele­get tenni a nemzetközi kihívá­soknak és a szövetségesek ál­tal megkövetelt igényeknek. Ennek komoly hagyományai vannak, hiszen a magyar had­sereg katonái, már a XIX. szá­zadban megjelentek a nemzet­közi porondon, kvázi béke- fenntartó műveletekben. Kré­tán, Kínában a bokszerlázadá- sok idején, Makedóniában a századforduló derekán, ezt kö­vetően 1973-ban Vietnámban, utóbbiban ENSZ égisz alatt ke­rült sor békefenntartó hadmű­veletekre. Vízválasztónak te­kinthető Bosznia-Hercegovina, hiszen először fordult elő, hogy a „daytoni megállapodás” be­tartatására a NATO olyan fel­hatalmazást kapott, amely na­gyobb létszámú, masszív kato­nai erő bevetésére és a béke szavatolására adott lehetőséget Középkori állapotok uralkodnak, szélsőséges időjárással- a fegyver használatának jo­gára felhatalmazva. S ezen kiemelt állomásokon keresztül jutunk el Afganisztá­nig, amiről már Benkő Tibor ve­zérezredes számolt be részlete­sebben. A vezérezredes örömét fejezte ki, hogy lehetősége nyílt annak a bemutatására, hogy mit csinálnak a magyar katonák, amit egy olyan oldalról tehet meg, amelyet a magyar közvélemény nem nagyon ismerhet Afganisz­táni szerepvállalásunkkal kap­csolatosan nemcsak kérdések, hanem véleménykülönbségek is megmutatkoznak a hazai közvé­leményben. A Magyar Honvéd­ség feladatait törvényben dekla­rálják, s a törvények által meg­szabott 13 feladat közül prioritást élvez a honvédelem, továbbá megszabja a békefenntartó ké­pesség igényét is. Globális értel­mezésben, a Magyar Honvédség ezekből a műveletekből, igencsak kiveszi a részét, hiszen jelen va­gyunk Európában, Ázsiában, és az afrikai kontinensen is. Jelenleg 15 országban, 36 féle feladatot lát­nak el katonáink, s ezek a misszi­ók majdnem 1000 embert foglal­koztatnak, vagyis egyszerre eny- nyi katonánk teljesít szolgálatot külföldön. Minden egyes misszi­ónkban a Magyar Országgyűlés határozatai alapján veszünk részt, tehát nem a katona a dönti el, hogy hol teremt békét és azt sem, hogy ezekben milyen mér­tékben vesz majd részt A Magyar Honvédség feladatai közül az egyik legfontosabb, az afganisztáni misszió. Afganisz­tánban már régóta jelen va­gyunk (2003 óta), az igazi kihí­vást 2006-ban az jelentette, ami­kor a hollandoktól átvettük, az afganisztáni Baglan tartomány Vannak pozitív jelek, az emberek küzdenek, hogy kitörjenek a szegénységből (Dunántúl nagyságú terület) új­jáépítési feladatát. Azt tapasztal­tuk, minél több idő telt el, annál feszültebb és rosszabb lett a helyzet, nemcsak az újjáépítési csoport övezetében, hanem egész Afganisztánban. Ez azért okozott dilemmát, mert újjáépí­teni csak ott lehet, ahol béke van. Hadseregünknek, ez komoly erőpróbát jelent. 2009-ben elju­tottunk arra a szintre, hogy mű­veleti-támogató csoportot is küldhettünk, akiknek az a fel­adata, hogy a helyi rendőröket megfelelő módon képezze ki, hogy az ország, a későbbiekben önmagát is képes legyen megvé­deni. Afganisztánban, ugyanis rendkívüli állapotok uralkod­nak. „Itt semmi sem az, aminek látszik!” Az ország területe har­mincötszöröse Magyarországé­nak, populációja két és fél, há­romszorosa országunk lakossá­gának, nagy a csecsemő-halan­dóság, az írástudatlanság, alacsony a várható életkor, ha­talmas a szegénység. Ebben az országban - nem túlzás - közép­kori állapotok uralkodnak, szél­sőséges időjárással, erősen szennyezett légkörrel. Az ország nagy része hegységekből áll, így az úthálózat szinte kiépítetlen, az ország nagy része járhatatlan. Az országot hadurak irányítják, törzsi keretek között, a fő bevéte­li forrás a drogtermesztés és a drogterjesztés. Nem veszélyte­len feladat a béke fenntartása, de a magyar katonák eddig nem vallottak szégyent. De vannak pozitív jelek, a fiatalok tanulni akarnak, az emberek küzdenek, hogy kitörjenek a szegénység­ből, s ehhez akarunk mi segítsé­get nyújtani. Jelenleg 440 fővel * vagyunk jelen, többféle művelet­ben veszünk részt egyszerre. Sajnálatos módon, eddig négy katonánkat veszítettük el. A fel­adat komoly és nem veszélyte­len, de a magyar katona helytáll, bárhol is teljesítsen szolgálatot a világban.

Next

/
Thumbnails
Contents