Nógrád Megyei Hírlap, 2011. május (22. évfolyam, 100-125. szám)
2011-05-03 / 101. szám
2011. MÁJUS 3.. KEDD 3 ÉSZAK- ES KOZEP-NOGRAD Könyvillusztrációk tárlata Endrefalva. Molnár István Budapesten élő grafikus könyvillusztrációiból nyílt kiállítás az endrefalvai általános iskola galériájában a napokban. Mint azt Antalné Varga Katalin, igazgatótól megtudtuk, a rézkarcok, akvarellek és ceruzarajzok alkotója rendhagyó rajzórán találkozott a tanulókkal. A gyerekekhez közelálló munkákból többet is az iskolának ajándékozott a művész. A tárlat a hónap végéig várja az érdeklődő látogatókat. Muray Róbert madarai Ipotytarnóc. Idén május 7-8-án ünnepük a Madarak és Fák Napját az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területen. A Magyar Madártani Egyesület nógrádi munkatársainak segítségével lehetőség lesz távcsöves madármegfigyelésre, és madarakról szóló filmek megtekintésére. A program részeként Muray Róbert természetvédelemmel és ismeretterjesztéssel kapcsolatos, főként madarakat ábrázoló munkáiból nyílik kiállítás 7-én szombaton 11 órakor az Ősfenyő Látogatóközpontban, a Muray Galéria jóvoltából. Beszédet mond Duska József, a Bükki Nemzeti Park igazgatója. Az ősvilági ipolytarnóci történéseket a 2009-ben elhunyt festő- és grafikusművész örökítette meg; az ő festménye alapján készült az a nagyméretű, átvilágított kép, amely az őslábnyomos nagycsarnokot díszíti. E-hulladékgyűjtés Tolmács. A Faluház előtt ingyenesen gyűjtik május 7-én, szombaton 8-12 óráig a veszélyes hulladéknak számító, használaton kívüli elektromos és elektronikai eszközöket, berendezéseket. Nagytakarítás Kisbágyon. Május 7-én nagy falutakarítást tartanak a községben. Gyülekező reggel nyolckor lesz a pihenőparkban. Az önkormányzat kéri a családokat, hogy legalább egy fő képviseltesse magát, és vigyen ásót, kapát, vagy fűnyírót. RÓLUNK SZÓL BARÁTHI OTTÓ A megye marad, és működik Az Országgyűlés döntése értelmében az új alkotmányban nem szerepel a vármegye elnevezés, amit mi nógrádiak - például a dicső Drégely, az ismert Hollókő, a névadó Nógrád, a megyeszékhely-közeli Somoskő és Salgó várára gondolva, maradványait őrizve, emlékeit ápolva - akár sajnálhatnánk is. Megmaradt viszont a megye - és ez a lényeg - az alaptörvényben. („Magyarország területe megyékre, városokra és községekre tagozódik ”) Aminek örülök, és ami miatt aggódom is. Eszembe jut, s kérdem is: hogyan javítható a megyei ön- kormányzatok működőképessége? Ugyanis a mindinkább központosító költségvetési politika - az utóbbi években kiváltképp a személyi jövedelemadó helyi önkormányzatokat érintő részének elvonása, a vagyonátruházási illeték csökkentése, a normatív támogatások visszafogása - következtében a megyei önkormányzatok élettere jelentősen beszűkült Ebben a helyzetben az energiák érthető módon a túlélésre fordítódnak, a kötelező feladatok ellátására (például intézményfenntartás) szorítkoznak így kevesebb figyelem jut (forrás meg szinte semmi) itt Nógrádban is a felzárkóztatási és más önként vállalt programokra, gazdaságélénkítő tevékenységre, fejlesztés-koordinációra, pályázat-menedzselésre, identitáserősítésre, ami mind fontos lenne a megye jövője szempontjából. Mit lehet tenni, amikora helyi tartalékok teljesen kimerültek? Nyilvánvaló, sürgős állami intézkedésekre: a törvénykezés keretei között a területfejlesztési, az önkormányzati, a választási (stb.) törvény újrafogalmazására van szükség, utóbbiak révén is a középszintű önkormányzatiság megerősítésére. A megyerendszer ezer éven át miden államszervezési elképzelést túlélt, miközben a megyék száma, határa, alkotmányos jogállása változott. Vagyis egyik nagy erénye rugalmassága és alkal- mazkodó-képessége volt Reményeim szerint így lesz ez a jövőben is: a megye - kistérségeivel vagy járásaival, a mai vagy más régión belül - marad és működik majd. Egyértelmű hatáskörökkel, gazdagabb anyagi-szellemi erőforrásokkal, az eddigieknél jobban; intézményei szolgáltatásaival is segítve a lakosság ellátását, életminőségének javítását nógrádi kereskedők részére a cseh és a német piac is. A MÁV korábbi tájékoztatása szerint a tehervonatok határátmenete továbbra is a megszokott rend szerint történik majd, a belföldi árufuvarozásra nincs befolyása a bejelentéseknek. Az utolsó vonatot kísérő szlovák személyzettől és a Somoskőújfalura búcsúzni érkező szabadnapos munkatársaktól megtudtuk, nagy hányaduknak megmarad a munkahelye - átcsoportosításokkal, más vonalra való áthelyezésekkel. Az elmúlt hetekben fokozott érdeklődés jellemezte a Szlovák Vasúttársaság (ZSSK) ezen bezárásra ítélt vonalát is, vasútbarátok tucatjai töltötték Az elmúlt szombaton, április 30-án este fél hét előtt néhány perccel, fájdalmasan hosszú kürtszó kíséretében indult el az utolsó személyvonat Fülek (Fil’akovo) felé a Somoskőújfalui vasútállomásról. Jelentős vasútbarát-, sajtó- és vasúti dolgozói érdeklődés kísérte a magyar-szlovák kisha- tárforgalom utolsó fordulóját, mellyel együtt Nógrád megye és a Dél-szlovákiai térség közvetlen tömegközlekedési összeköttetése is megszűnt létezni. Majdnem pontosan 140 évvel a fenti dátum előtt, 1871. május 3-án adták át a forgalomnak a Salgótarján - Losonc vasútvonalat, mely lényegében a MÁV első vasútvonalának folytatása volt. 1868 decemberében államosították ugyanis a nógrádi szénmedence termelésének elszállítására épített, ugyanazon év áprilisa - májusa során átadott Pest - Hatvan - Salgótarján vasútvonalat, az ország magántársaságai és a hozzájuk tartozó vasútvonalak közül elsőként. A vonatok Pestről a Losonci Indóháztól - a mai JózsefvároUtolsó pillantások Somoskőújfalu állomására - vélhetően jó idei nem jön erre szlovák személyvonat (rom kéri istván) si pályaudvarról indultak a történelmi Nógrád vidékére. A Neogradiensis Eurorégió tanulmányának adatai szerint a 126 kilométeres vasútvonalon már az első évben 57 ezer embert és 1000 tonna szenet szállítottak. A (Pest -) Salgótarján - Losonc vonal későbbi kiteljesedésével megtörtént a csatlakozás a Kassa - Bochum vasúti kapcsolatra, mely következtében megnyílt a meg a napi három forduló szerelvényeit. Az utolsó járat esetében rugalmas volt a szlovák vasút, hiszen ide egy itt egyáltalán nem megszokott, dupla szerelvényt állított be - talán a korábbiakban is hasonló rugalmassággal és odafigyeléssel kellett volna eljárni a Fülek - Somoskőújfalu vonat esetében... „Az utolsó személyvonat indul Fülek állomásra a harmadik Az utolsó, Fülek-felé tartó személyvonat hagyja el Somoskőújfalu állomását (FOTO: KÉRI ISTVÁN) vágányról, a vágány mellett kérjük, vigyázzanak!” mondat elhangzásával Nógrád megye és a füleki, jelentős magyar lakossággal bíró térség utolsó közvetlen tömegközlekedési kapcsolatának intettünk búcsút. Az Európai Unióban, ahol az „interre- gionalitás”, a határok nélküli egymás mellett élés a fő célkitűzések között található, elég visz- szás hogy két jelentős térség között teljes egészében hiányzik az ilyesfajta közvetlen összeköttetés. A cél a nagy, közös és egységes Európában többek közt az lenne, hogy például Itt Salgótarjánban, ha a település vonzás- körzetére gondolunk, akkor példának okáért ne csak Mátra- szele, Kazár, Bátonyterenye, Nagybárkány, Karancsság, Etes vagy Karancslapujtő jusson eszünkbe, hanem magától értetődően ehhez a sorhoz tartozzon például Romhánypuszta (Lipo- vany), Csákányháza (Cakanov- ce), Ragyolc (Radzovce), Béna (Belina) vagy Abroncsospuszta (Obrucná) is. Természetesen vagyunk sokan, akiknek ez magától értetődő, de messze nem köszönhető ez másnak, mint saját identitásunk erősségének, történelmi ismereteinknek, felelősségérzetünknek, a közös gondolkodás iránti igénynek. Helyileg rengeteg olyan példát tudunk felmutatni, amely mintája annak, hogyan is kellene közösen, együtt gondolkodva elérni céljainkat - ilyen példa a fentebb is említett, 2000-ben alapított Neogradiensis Eurorégió, ide sorolhatjuk a nemzetközileg Is elismert Novohrad - Nógrád Geoparkot, de szerencsére hosszan lehetne sorolni az ilyen és hasonló kezdeményezéseket. Ezek azonban nem az államok vezetésén, nem felsőbb körökön, hanem lényegében a helyi politikai és civil szereplőkön, kezdeményezéseken múlnak. Éppen emiatt volt igencsak elgondolkodtató az utolsó vonat érkezésére tartva, Somoskőújfalu településre érkezvén jobbra, a Platthy József Stadionra tekintve látni a történelmi Nógrád (vár)megye közös díjugratóversenyének első állomását és a díjugrató nagy megyebajnokság résztvevőit. Egy újabb remek és szívmelengető, határon átnyúló kezdeményezés megvalósulásának kezdetét láthattuk éppen akkor, miközben egy másfajta kapcsolat végső megszűnésének helyszínére tartottunk. Kéri István A Nógrád Volán Zrt. munkanapokon a 11-es jelzésű helyijárati autóbuszokkal közlekedik Somoskőújfalu - országhatárhoz hajnali 5:05 és délután 17:20 között. Ezen járatok közül több biztosít elfogadható csatlakozási lehetőséget a határ túloldalára érkező-, illetve onnan induló szlovák távolsági járatokhoz. Szabadnapokon viszont csak kettő, Salgóbányára tartó, 11B jelzésű járat „tér be” az országhatárhoz, míg munkaszüneti napokon egy ilyen járat áll rendelkezésre. Molnár Róbert, a Nógrád Volán Zrt. személyszállítási igazgatója lapunk kérdésére elmondta, hogy a társasághoz eddig még nem érkezett a hétvégi járatsűrítésre vonatkozó olyan jelzés vagy igény, amely az ilyen jellegű kiszolgálás bővítésére vonatkozna - a társaság azonban (természetesen) nyitott minden ilyen jellegű egyeztetésre és tárgyalásra, amennyiben ezen igény felmerülne. De ha elindul a(z utolsó) vonat... „Kék fényű glória” - könyv az életmentő rendőrökről Minél többen ismerjék meg azokat a rendőröket, akik életük kockáztatása árán mentettek meg (gyer- mek)életeket. Ezen gondolat jegyében tartott író-olvasó találkozót dr. Martinkó Károly - többek között a „Kék fényű glória” című kötet szerzője - a minap a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányságon. Salgótarján. Szép számú érdeklődő - köztük dr. Lengyel Tamás bátonyterenyei- és Sebestyén Szilárd szécsényi rendőr- kapitányok - előtt dr. Martinkó Károly nyugalmazott rendőr alezredes elmondta: a salgótarjáni a huszonegyedik állomása az országjárásának, amelynek célja, hogy minél szélesebb körben ismerjék meg az életmentő rendőröket. Az író korábban az egykori Magyar Rendőr című lap munkatársaként dolgozott, illetve külsősként sok évig tagja volt a Magyar Rádió riporteri gárdájának. Újságíróként húsz éven át készített bűnügyi tárgyú műsorokat, riportjaiért kétszer is elnyerte a Kritikusok díját. Nyugdíjba vonulása, 1989 óta több mint tíz könyve látott napvilágot. Az 1999-ben megjelent „Kék fényű glória” című kötet - a tizedik az életműben - olyan rendőrökről és segítőtársaikról szól, akik a halál torkába került gyermekek életét mentették meg. A Pintér Sándor akkori és jelenlegi belügyminiszter előszavával, s dr. Orbán Péter volt országos rendőr-főkapitány gondolataival is ellátott könyvet Szász Endre festőművész munkái illusztrálják. Az író megtörtént eseteket dolgozott fel Dr. Martinkó Károly dedikál művében, amelyek között Nógrád megyeivel is találkozhatunk: 1988 augusztus 8-án Molnár Csaba zászlós horgászni ment a mátrate- renyei tóhoz, amikor kiabálásra lett figyelmes. Látta, hogy a túloldalon három gyerek fürdőzik, s közülük az egyik hirtelen elmerül. A rendőr gondolkodás nélkül vetette magát a vízbe, s addig-ad- dig kutatott a mélyben, amíg megtalálta és a partra cibálta az akkor már a klinikai halál állapotában lévő gyermeket. Szájon át lélegeztette őt, mígnem többszöri próbálkozásra visszatért bele az élet... Dr. Martinkó Károly, aki egykor az ifjúsági úszóválogatott tagja volt, maga is elismeréssel adózott ezen teljesítmény előtt.- Kevesen kaptak Életmentő érdemérmet a könyvemben szereplő rendőrök közül... - fogalmazott dr. Martinkó Károly, aki elmondta: tervei szerint kibővíti az 1999 óta történt esetekkel a „Kék fényű glória” című művét, esetleg egy teljesen új kötettel jelentkezik, amely a rendőrök megbecsültségéről fog szólni.
