Nógrád Megyei Hírlap, 2011. április (22. évfolyam, 75-99. szám)

2011-04-07 / 80. szám

8 2011. ÁPRILIS 7., CSÜTÖRTÖK SPORTTUKOR Szojka Ferenc nyolcvanéves Az SBTC egykori remek labdarúgója, az Aranycsapat tagja (Folytatás az I. oldalról.)- Tizenöt éves voltam, amikor el­mentem a Salgótarjáni SE játékostoborzójára - eleveníti fel a múltat a salgótarjáni lakásán Szojka Ferenc. - A harmadik csapatban kezdtem, ahol az edző a viszonylag gyenge alkatom miatt a balszélre küldött. Később meg sérült a balfe­dezetünk és annak a helyére kerül­tem. Aztán hamarosan bekerültem az NB II-ben szereplő felnőtt­csapatba. Innen sokszor voltam me­gyei, ifjúsági vidék- és felnőtt észak- magyarországi válogatott. Szojka Ferenc 1950 nyarán Buda­pesten az országos ifjúsági és után­pótlás-válogatott táborában volt, amikor az átigazolási időszak utolsó napján az SBTC vezetői odamentek hozzá és megkérdezték tőle, hogy lenne-e kedve náluk játszani.- Örömmel mondtam igent, azon­nal aláírtam a fekete-fehér együttes­hez - folytatta. - Az átigazolásom után az SBTC vezetői elintézték az ipari tanulók intézetével, hogy a szeptemberi vizsgáimat augusztus­ban letehessem. Életem első NB I-es mérkőzését 1950. augusztus 20-án játszottam hazai pályán, ahol a be­adásom után a labdát Csuberda Fe­renc fejelte a hálóba, ezzel nyertünk 1 D-ra a Bp. Előre ellen. Másnap vizs­gáztam, ahol az elnök nagy Stécé- drukker volt, így talán mondanom sem kell, hogy sikerült a műszaki szerkesztő és rajzoló vizsgám. Az új csapatában már jobbfedeze­tet játszott. Sós Károly, a Stécé akko­ri edzője - ő akasztotta rá a „Rozo­ga” becenevet - vetette be ezen a poszton, ahol jól érezte magát, mert még jobban játékba tudta hozni va­lamennyi csapattársát. Újpesten, 1950. november 12-én bemutatko­zott a B-válogatottban, ahol 2:0-ra verték a Bulgária hasonló csapatát A következő év tavaszát viszont ki kellett hagynia, mert bajnokság előtt egy héttel kétkapus edzésen meg­sérült, térdszalagszakadást szenve­dett és csak 1951 őszén tudott újra teljes értékű munkát végezni. Az­Svédország ellen 1955-ben, Stockholmban barátságos mérkőzésen 7:3-ra nyert válogatottunk. Képünkön a harma­dik magyar találat: Szojka ballábas lövése után zúdult hálóba a labda. Balról Hidegkúti és Kocsis figyeli az eseményt noki rímet szerzett nemzeti csapat­nak. Ugyan nem léptem pályára, de lehetőségem volt testközelből meg­figyelni Puskás, Hidegkúti, Kocsis, Bozsik és a többiek kitűnő játékát Akkoriban nem volt csere, s olyan jó csapat volt a miénk, hogy nem tud­tam bekerülni kezdő tizenegybe, márpedig akkor csak az kapott aranyérmet, aki a pályára is lépett. Köztudott, hogy az olimpiai aranyér­mes sportolók havi járadékot kap­nak, de én ebben így nem része­sülök. A kiváló játékos az A válogatottban az első hivatalos mérkőzését 1954-ben a svájci világ- bajnokságon játszotta.- Az első mérkőzé­sünket Dél-Korea ellen ját­szottuk, és ma is jól emlékszem, hogy június 17-én reggel Sebes Guszti bácsi közölte velem, hogy kezdő ember leszek - hangsúlyozta. - Nem izgultam, hiszen az előké­születek során már játszottam Egyiptomban a nagycsapatban, amely Budapest néven szerepelt Ka­iró ellen, míg Svájcban, a Yong Boys elleni edzőmérkőzésen én voltam a balfedezet, mivel Zakariás megfá­zott Mivel a koreaiak elleni meccsig A világbajnoki ezüstérmet a legbecsesebb ereklyéi között őrzi Névjegy Szojka Ferenc 1931. április 7-én született Sal­gótarjánban. Egyesületei: Salgótarjáni SE (1946-1950), Sal­gótarjáni BTC (1950-1966). Játékos-pályafutása: Az SBTGben 369 bajno­ki mérkőzésen (NB I-ben: 324 mérkőzés/16 gól, az NB I/B-bcn: 45/7) játszott, 23 gólt szerzett Az NB I-ben háromszor volt a vidék legjobbja: 1956- ban (nem hivatalos, mert félbeszakadt a bajnok­ság) az ötödik, 1957-ben (egyfordulós tavaszi bajnokság) a hatodik, míg 1960-61-ben ugyancsak az ötödik helyen végeztek. 1954 és 1960 között 28-szor szerepelt a magyar válogatottban, egy gólt szerzett Ezen felül húszszoros B-válogatott, és sokszoros ifjúsági, után­pótlás-, szakszervezeti és bányászválogatott A magyar öregfiúk váloga­tottban 1966 és 1983 között játszott Két világbajnokságon szerepelt: a magyar-válogatottal 1954-ben Svájc­ban ezüstérmet szerzett, 1958-ban Svédországban nem jutottak túl a cso­portból. Ugyan nem lépett pályára, de 1952-ben, Helsinkiben tagja volt az olimpiai aranyérmes magyar csapatnak. 1953-ban VlT-győztes magyar csa­patban Bukarestben, majd 1957-ben Moszkvában az ezüstérmes gárdá­ban játszott. 1956-ban Magyarországon az év labdarúgójává választották. Edzői pályafutása: SBTC (tartalékcsapat - 1967), SKSE, Kisterenye, Nagybátony, Pásztó, SBTC (a különböző korosztályú csapatok mellett edzette a felnőtteket is, majd kisebb kihagyásokkal pályaedzőként tevé­kenykedett 2003 nyaráig). tán 1952-ben utazhatott Helsinkibe az olimpiára, ahol a magyar váloga­tott az első lett, de - az akkori szisz­téma szerint - ő, mint kerettag nem kapott aranyérmet - Igen nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy Sebes Gusztáv szö­vetségi kapitány beválogatott a csa­patba - emelte ki. - Pályafutásom egyik legnagyobb élménye volt, hogy tagja lehettem az olimpiai baj­nem gyógyult meg, így maradtam a csapatban. A Grosics - Buzánszky, Lóránt, Lantos - Bozsik, Szojka - Budai II., Kocsis, Palotás, Puskás, Czibor összetételben 9:0-ra győz­tünk, a találkozó előtt és alatt végig biztattak a társaim. A többi mérkő­zésen már nem jutottam szóhoz, mert Zakariás visszafoglalta helyét, így a nézőtérről izgultam a csapa- tért A fináléig vezető út igen sok erőt kivett a játékosokból. A csoport- mérkőzésen könnyedén vertük a né­meteket 8:3-ra, de gondot okozott, hogy Puskás itt megsérült A négy közé jutásért brazilok ellen 4:2-re győztünk, majd az uruguayiak el­len 2:2 után a hosszabbításban nyer­tünk hasonló arányban. A játékosok olyan fáradtak voltak, hogy nekünk kellett lehúzni róluk a szerelést Vé­leményem szerint csapatunk a dön­tőben fáradtság miatt veszített 2:0-ás vezetésről 3:2-re. Meg aztán el­pártolt a szerencse is mel­lőlünk, semmi sem jött be, ami korábban igen. Ennek ellenére a világ- bajnoki ezüstérmet a legbecsesebb ereklyé­im között őrzöm. A salgótarjáni játék­mesternek folyta­tódtak a sikeres évek, s következett az újabb vüágbaj- nokság is. A svéd­országi vébén, 1958-ban a négy mér­kőzésből kettőn lépett pályára: Svéd­országtól 2:l-re kikapott Magyaror­szág, míg Mexikó ellen 4:0-ra nyert A csoportmeccsen ugyanannyi pontja volt mint a walesieknek, dön­tő mérkőzést kellett velük játszani a továbbjutásért Azonban a magyar csapat 2:l-re kikapott, pedig a dön­tetlen is jó lett volna. Tehát nem si­került a nyolc közé kerülni. A világ- bajnokság után Szojka Ferenc még háromszor játszott a válogatottban, utoljára 1960. október 30án Brüsz- szelben, ahol 2:l-re nyertek a bel­gák. Ezután még esélye volt Chilébe is kiutazni.- Az 1962-es chilei vb előtt biztos csapattagnak számítottam - mond­ta Szojka. - Benne voltam a tizenha­tos keretben, de Baráti Lajos, az ak­kori szövetségi kapitány az utolsó pillanatban valami miatt kihagyott engem, Menczel Ivánt jelölte meg az utazók között. Életem egyik legfáj­dalmasabb emléke volt ez, mert így nem teljesült az álmom, hogy há­rom világbajnokságon szerepeljek. Az SBTC-nél a hatvanas években a fekete-fehér gárda olyan edzőket szerződtetett, akik korábban a játé­kostársai voltak. Mint mondta, Grosics Gyulával jó volt a kapcsolata játékostársként a válogatottban és edzőként is. Azonban Mészáros Jó­zseffel már nem volt felhőtlen a vi­szonyuk.- Úgy éreztem, hogy pár évig még hasznára tudok lenni a csapatnak, ő azonban nem így gondolta - emel­te fel a kissé a hangját - 1966. már­cius 13-án, az első fordulóban a Fe­rencvárost fogadtuk, s ő centert ját­szatott velem. A következő meccsen már a tartalékban találtam magam, ahol még pár mérkőzésen szerepek tem. Aztán május 15én a Kohász- stadiönban a Tatabánya elleni meccs előtt búcsúztattak el, de már nem léptem pályára. A szurkolók vastap­sa kísért az öltözőbe. Itt volt a televí­zió, Vitray Tamás készített velem in­terjút, de alig tudtam megszólalni. Ennyi volt a búcsú. Pár héttel ezután az öregfiúkkal Vácra mentünk ját­szani. Mészáros is jött, hazafelé is én hoztam kocsival, útközben megszó­lalt- - Feri, ha tudom, hogy még min­dig ilyen jól játszol, akkor nem mon­dom, hogy hagyassák veled abba a futballt A Stécénél a sok jó edző kö­zül is kiemelném Szűcs Györgyöt, aki nagyszerű társ és jó barát is volt A csapat olyan volt mint egy család, a sikerért együtt küzdöttünk. Min­denkivel jóban voltam, de Oláh Gé­zával és Vilezsál Oszkárral tartot­tam össze a legjobban, mivel acél­gyári gyerekek voltunk. A legnehe­zebb ellenfelem Puskás Öcsi volt, akivel nagyon sokszor játszottunk együtt és egymás ellen is. Nem volt könnyű ellene helytállni, mert pilla­natok alatt változtatta a helyét, cse­lei kiszámíthatatlanok voltak. Az ak­tív pályafutásom befejezése után hosszú évekig játszottam a Stécé- öregfiúknál, valamint a magyar öregfiúk-válogatottban. A remek futballista a hosszú pá­lyafutása alatt sok emlékezetes mér­kőzést játszott Közülük ötöt emelt ki. Először az 1953-as bukaresti Vi­lágifjúsági Találkozó tornát, ahol utánpótlás-válogatott néven szere­peltek. A döntőben - a bukaresti sta­dion avatóján - százezer néző előtt az első félidőben még 3:1 -re a romá­nok vezettek, de a fordulás után na­gyon jól játszottak, végül 4:3-ra győz­ték le a hét nagyválogatottal felálló házigazdákat. Aztán az Aranycsa­pat híres északi túráján 1955-ben a svédeket Stockholmban 7:3-ra ver­ték, itt szerezte az egyetlen gólját a rímeres mezben. Az első félidő kö­zepén a jobb oldalon szögletrúgás­hoz jutottak, ő a tizenhatosnál állt a hosszú oldalon. A svédek Kocsisra figyeltek, akinek átszállt a feje fölött a labda, amely Szojka elé került, aki hagyta egyet pattanni, majd azt bal lábbal keresztbe, a kapuba bombáz­ta. A harmadik emlékezetes találko­zója 1956. július 8-án volt, amikor a Stécével 13500 néző előtt fogadták a nagynevű Bp. Honvédet Az Oláh G. - Sándor. Gy., Jancsik, ledlicska - Szojka, Dávid - Chladny, Vasas, Csá­ki, Bodon, Taliga összeállítású csa­pattal 4:2-re nyertek. Aztán 1957. au­gusztus 25-én, a Népstadionban 40000 néző előtt a Veres J. - Oláh II., Jancsik, Jedlicska - Szojka, Dávid - Sándor Gy., Vasas, Jagodics, Bodon, Taliga felállású együttes 3:l-re nyert az Újpesti Dózsa ellen. Még ugyan­azon év októberében franciák ellen 2:0-ra nyert a magyar válogatott, s ő remekül semlegesítette Újlakit. A számtalan sztorijából, emlékéből kettőt idézett fel.- Visszatérnék az 1952-es olimpi­ára - mondta. - Estefelé érkeztünk Helsinkibe, festői környezetben egy szigeten szállásoltak el bennünket A kipakolás után Puskás Öcsi kita­lálta, hogy menjünk ki focizni. Finn­országban fehérek voltak az éjsza­kák. Éjfél felé járt, amikor Mándi Gyula pályaedző befejeztette velünk a játékot, de még a szállásunkon be­szélgettünk, hogy itt mindig ilyen világos van éjszaka is. - Akkor itt ba­goly nincs - mondtam jó palócosan, ez a pestieknek nagyon tetszett. Ez­után ha Puskással találkoztam, min­dig azt kérdezte: - Feri van-e bagoly? Szép emlék, amikor 1954. decem­ber 8-án Glasgowban 134 ezer néző előtt 4:2-re nyertünk Skócia ellen. Kora délután volt a mérkőzés, és ak­kor nálunk még újdonságnak szá­mított, hogy a televízióban este fel­vételről megnézhettük magunkat (Ezen a mérkőzésen Szojka Ferenc a magyar csapat egyik legjobbja volt a Képes Sport értékelése szerint - a szerk.) Szojka a pályafutása során renge­teg kiváló játékossal játszott a Stécében és válogatottban is. Az SBTC 1956os és 1960-61-es csapa­tának tagjai - akik még megvannak - néha meglátogatják őt Az aktív labdarúgás befejezése után több he­lyen is edzősködött Az SBTC-nél 1966-ban rövid ideig szakosztályve­zető volt, majd átvette a tartalékcsa­pat irányítását Továbbá edzősködött az SKSE, a Kisterenye, a Nagybátony és a Pásztó csapatánál. A nyolcvanas évek elején visszatért a szeretett klubjához, a Stécéhez, ahol a külön­I.HPIP- A sikereim titka a következetes­ség, a pontosság és az, hogy szeret­tem edzeni - hangzik az összegzés. - Tudtam, hogy a keményen elvég­zett munka meghozza a gyümölcsét Az edzőim és a vezetőim utasításait maximálisan igyekeztem teljesíte­ni, mind a zöld gyepen, mind a mun­kahelyen. A játékostársaimmal és a munkatársaimmal mindig jó volt a kapcsolatom. Nekem az életem a sport, ezen belül a labdarúgás. Soha nem hagytam el a Stécét, pedig több pesti ajánlatom is volt, de én a csa­patomnak, a családnak és a város­nak éltem. Sokat köszönhetek a fe­leségemnek, latkának, akivel 1957 óta élünk boldog házasságban. Két gyermekünk van, Erika és Ferenc, valamint három unokánk, Dávid, Gábor és Agnes. Minden szabad időnket a családdal töltjük.- Hogy miként szolgál az egész­ségem, mivel telnek napjaim? - kér­dez vissza végezetül. - Nagyon meg­érzem az időjárás-változásokat. Most már remélem jön a jó idő, ak­kor kiülhetek a teraszra. Sokat né­zem a tévét, főlega sportcsatornákat, rejtvényt is szeretek fejteni, valamint a konyhában segítek a feleségem­nek a főzés előkészítésében. A Stécé ma is örök szerelem számomra. Bí­zom abban, hogy a közeljövőben az SBTC egykori sikeres eredményei­hez fog majd közelíteni a mostaniak teljesítménye. Ugyanez vonatkozik a magyar válogatottra is. Svájcban, 1954. június 17-én Magyarország csapata (jobbról: Puskás, Grosics, Lóránt, Bozsik, Lantos, Buzánszky, Szojka, Palotás, Czibor, Budai, Kocsis) világbajnoki csoportmérkőzésen 9:0-ra nyert Dél-Korea ellen böző korosztályú csapatok mellett edzette a felnőtteket is, majd kisebb kihagyásokkal 2003 nyaráig pálya­edzőként tevékenykedett. A születésnapja alkalmából va­lamennyi olvasónk nevében kívá­nunk jó erőt, és egészséget Feri bá­csi! Isten éltesse! Huszonnyolcszor a válogatottban Magyarország - Dél-Korea 9:0 (4:0 ) - svájci vb (Zü­rich). 09.26. Szovjetunió - Magyarország 1:1 (1:0)-barátságos (Moszk­va). 10.10 Magyarország - Svájc 3:0 (2D) - barátságos (Budapest). 1024. Magyarország - Csehszlovákia 4:1 (1:0)- barátságos (Budapest). 11.15. Magyarország - Ausztriául (1:1) - barátságos (Budapest). 12.08. Skó­cia - Magyarország 2:4 (1:3) - barátságos (Glasgow). Ausztria - Magyarország 2:2 (2:2) - Európa-kupa (Bécs). 05.08. Norvé­gia - Magyarország 0:5 (0:2) - barátságos (Oslo). 05.11. Svédország - Magyarország 3:7 (2:4) - barátságos (Stockholm). 05.15. Dánia - Ma­gyarország 0:6 (0:3) - barátságos (Koppenhága). 0529. Magyarország- Skócia 3:1 (0:1) - barátságos (Budapest). 09.17. Svájc - Magyarország 4:5 (2:3) - Európa-kupa (Lausanne). 0925. Magyarország - Szovjetunió 1:1 (0:0) - barátságos (Budapest). 10.02. Csehszlovákia - Magyarország 1:3 (0:1) Európa-kupa (Prága). 10.16. Magyarország - Ausztria 6:1 (ID)- Európa-kupa (Budapest). 11.13. Magyarország - Svédország 4:2 (2:1)- barátságos (Budapest). 1127. Magyarország - Olaszország 2:0 (0:0) ­Európa-kupa (Budapest). Törökország-Magyarország3:1 (2:0) - barátságos (Isztambul). 0228. Libanon - Magyarország 1:4 (0:2- barátságos (Bejrút). 0520. Magyarország - Csehszlovákia 2:4 (1:2) ­Európa-kupa (Budapest). 06.03. Belgium - Magyarország 5:4 (1:3) ba­rátságos (Brüsszel). 07.15. Magyarország - Lengyelország 4:1 (1:1) - ba­rátságos (Budapest). Magyarország - Franciaország 2:0 (1:0)- barátságos (Budapest). Svédország - Magyarország 2:1 (1:0) - svéd vb (Sandviken). 06.15. Magyarország - Mexikó 4:0 (1D)- svéd vb (Sandviken). 09.14. Lengyelország - Magyarország 1:3 (0:1)- barátságos (Chorzów). Jugoszlávia - Magyarország 2:4 (2:2) - barátságos (Belgrad). Belgium-Magyarország 2:1 (2:1) - barátságos (Brüsszel).

Next

/
Thumbnails
Contents