Nógrád Megyei Hírlap, 2011. április (22. évfolyam, 75-99. szám)

2011-04-06 / 79. szám

4 P P 9 6 2011. ÁPRILIS 6., SZERDA A NAP TEMAJA ­Pán Péter mesevilágának Seholszigete és a nőtincsi Seholsziget között az a fő különbség, hogy az utóbbi a valóságban is felkereshető. Aki tud, lovagolhat, illetve megtanulhat a Sólyomszem Lovardában, kisvasúton vagy lovas fogaton barangolhatja be a környéket, kézműveskedhet, indiánsátrakban táborozhat. A nyugat­nógrádi falu élményparkját egy eredendően budapesti házaspár alapította hét évvel ezelőtt. A férj, Lek János azt mondja, szeretnének egyfajta életvitelt is megmutatni, hogy mit érdemes követni, és mit elvetni az életünkből. A valóságos Seholsziget Nőtincsen Dudellai Ildikó A Nap témája. Az élménypark kisállatkertjében kíváncsian néz ránk a láma, amely csak akkor köp, ha veszélyt érez. Most in­kább megun bennünket, és visz- szamegy a kicsinyéhez. Szom­szédjában az egyik kecske úgy sétál ki a nyitva felejtett kiska­pun, és ballag át a szamarakhoz, mintha mi sem lenne természe­tesebb. A két csacsit nem kavar­ja fel a vendég érkezése, esznek tovább, csak a pulyka borzolja láttára a tolláit. A kakadunak vi­szont egy perc nyugta sincs. Bir- toklóan fogja karmaival a ketrec­hez nyújtott ujjat, és boldogan ugrál, táncol a közönségnek, majd felháborodottan rikoltozik, amikor rájön, otthagytuk.- Nyulak, díszmadarak, bir­kák, alpaka, mindenféle olyan állatunk van, amely otthoni, csa­ládi környezetben nem található. Mind barátságosak, kézre nevel­tek - egészíti ki a sort Lek János, a Seholsziget Élménypark meg­álmodója. A park 15 hektáron fekszik, ettől az évtől már látogatható az erdei rész is, ahonnan látni lehet a legelőt a csikókkal. A terület fe­lét beépítették a nyitott és fedett lovardával, a rendezvényeknek és foglalkozásoknak otthont adó Szent Ferenc Kupolával, a játszó­résszel, hatalmas sátrakkal, cö­löpre épült farönkházakkal, fa átjárókkal és hidakkal. Markó Judit és Lek János 2000-ben Pán Péter Játszóháza­kat nyitottak Budapesten, majd úgy gondolták, hogy a bevásár­lóközpontok falai közül a termé­szetbe viszik ki a családokat. 2003 pünkösdjén a fővároshoz közeli Nőtincsen találták meg a keresett helyet, az erdő mellet­ti füves rétet éppen gyerekek tá­boroztatására jelölte ki az ön- kormányzat. Az első beruházás az állatsimogató és az indiántá­bor volt. A területen most is dolgoznak, a lovarda és á Csillagfény tábor között építenek ki egy kemen- cés, bográcsozós részt, itt lesz majd kenyér- és langallósütés is. tálán ellenpéldája is. Én például 50 évesen kezdtem el lovagolni, nekem nagyon nagy élmény volt ennek megélése, de most inkább már kocsizom.- Amikor bejöttünk, rám szólt, hogy ne simogassam a lovat- Más a szeretetigénye egy ló­nak. Azzal, hogy simogatjuk vagy kockacukrot adunk neki, nem érünk el semmit sem. Azzal érünk el valamit, ha úgy lovagol­juk, hogy nem bántjuk. Ha pél­dául kézből etetném a lovat, az olyan lenne, mintha a saját éte­lemet engedném át neki, feljebb­valónak érezné magát nálam. Akkor mi történik? Követelőzni fog, és el fogja venni tőlem. Ha háttal állok neki, beleharap a há­tamba. Követelőző állatot neve­lek egy olyan lóból, amelyik en­gedelmes lenne. Csak elrontom a simogatással meg a kézből va­ló etetéssel.- Tehát a kockacukor is tévhit.- Tévhit, és nem is helyes. A lovakat etetőcsészékből etetjük. Összesen 33 ló van az élmény­parkban, 22 saját mellett 11 bértartott. Nagy százalékban fjord lovak: ezek norvég szár­mazású kislovak, már kezd ala­kulni a nőtincsi fjord ménes. Nagyon használhatók a lovasiskolai és a fogatos mun­kában, békések, könnyen ta­nulnak, és amit megtanulnak, nehezen felejtik el. Magyaror­szágon ez a negyedik tenyészet, amelyik fjord lovakkal foglal­kozik. A lovasiskola vezetője, Loós Sándor szombatonként biblia­órával kezdi a tanítást. Vannak, akik ezt nem fogadják el, ők egy órával később érkeznek. Lek János szerint erre nagy szükség van, mert a gyerekek, a családok elveszettnek hiszik magukat, kell egy biztos pont a világban, ahonnan el lehet in­dulni. A kisvasutat nagyrészt a park megálmodója vezeti, és fogaton is viszi a vendégeket.- Életem része a lovaglás, na­gyon örülök, hogy belekóstol­hattam, és van egyáltalán fogal­mam róla. A korábban budapesti, gyógy­pedagógus, illetve elektrotechni­kus végzettségű Markó-Lek há­zaspár életmódot változtatott, már nőtincsi lakosok, és életü­ket az élményparkban töltik.- Ez nem pénzcsináló intézet, azt szeretnénk, hogy a családok itt jól érezzék magukat, hogy le­gyen nyugvópontjuk - hangsú­lyozza Lek János. - Egy bizonyos életvitelt is szeretnénk megmu­tatni, hogy lehet másképpen is. Ezen dolgozunk, önmagunkon keresztül is - hogy mit érdemes követni, és mit elvetni az életünk­ből. Higgye el, nem kívánok in­nen elmenni nyaralni sem. Nem azért, hogy mi történik, ha nem vagyok itt, hanem mert miért is. A gyerekek szeretik az állatokat és szeretik a parkot is A lovas szolgáltatásokat tavaly több mint háromezren vették igénybe.- Igény van a lovaglásra, mert olyan kapcsolat alakul ki állat és ember között, amilyet a felnőt­teknek és a gyerekeknek egy­aránt érdemes megtanulniuk - magyarázza Lek János. - A lo­varda mottója a szeretet, ennek meg kell nyilvánulnia a lóval szemben is. Ne rángassuk a ló száját, ne úgy üljünk rá, hogy üt­jük a hátát. Ezt a ló megjegyzi. Nem versenysportra tanítjuk a gyerekeket, inkább azt az érzést próbáljuk átadni, amelyet meg lehet teremteni ló és lovas kö­zött.-Jellemző, hogy felnőttek itt ül- hek először lóra - vagy inkább gyerekekről beszélünk?- A gyerekek bátrabbak. Fel­nőtt korban már nehezebb elkez­deni a lovaglást, ha valami me­rev, az törik. De van ennek szám­Kicsik és nagyok egyaránt kocsikázhatnak Levél Salgóbányáról A településrész véleményem szerint Salgótarján legjelentő­sebb idegenforgalmi, turisztikai nevezetessége lehetne, ha megfe­lelően kihasználnánk azt a lehe­tőséget, amelyet e táj kínál. Mon­dom azért, mert hétvégi házam kapcsán már több éve évi - kö­rülbelül - 120 napot ott tartózko­dunk. Ezért nagyon sok olyan észrevételem, javaslatom lenne amelynek megvalósítása során sokkal több közönséget, ideláto­gatót vonzana ez a páratlan táj, környezet. Ráadásul anyagi rá­fordítás tekintetében erre a célra elköltött pénznek csak a töredé­kébe kerülne. A legminimáli­sabb elvárások tekintetében ki­zárólag csak azokat a teendőket szeretném felsorolni, amelyeket minden hétvégén megélünk a párommal kerékpározás, vala­mint sétáink során. Hétvégeken naponta 10-15 gépkocsival látogatót igazítunk a Medves Hoteltől a vár felé vezető helyes irányba. Hiányzik 1 darab várba irányító tábla a megfelelő helyre. A vár közeli parkolóba ta­vasz, nyár, őszi időszakokban he­tente, hétvégéken 2-3 busszal ki­rándulók jönnek, első dolguk WC hiányába a közeli erdőbe menni dolgukat elvégezni. A várba csak akkor tudnak kilátogatni, ha ép­pen nem térdig érő a sár és a ki­vágott fák gallyai nem akadályoz­zák őket Ezen kívül személyau­tós látogatók szintén nagy szám­ban vannak. Hulladékgyűjtő hiá­nyában szintén nagy a környe­zetszennyezés. További vonzerő feltétele lenne valamilyen alap­vető élelmiszereket árusító üzlet Ha egyáltalán komolyan veszik az illetékesek azt a tényt, hogy milyen lehetőséget kínál e táj, ak­kor elgondolkodnak azon, hogy az ide látogató első benyomása érkezéskor az a 3-4 család által la­kott „ingatlan” amelyekért még bérleti díjat is fizetnek a 21. szá­zadban. Ezek enyhén szólva nem méltóak a turisztikai célokhoz. Ha ezek közül néhány megva­lósul, akkor bátran tudjuk aján­lati a tájat az ide látogatóknak. Tisztelettel: Barta Sándor Salgótarján

Next

/
Thumbnails
Contents