Nógrád Megyei Hírlap, 2011. március (22. évfolyam, 50-74. szám)
2011-03-12 / 60. szám
4 2011. MÁRCIUS 12., SZOMBAT KULTÚRA „Üvegálom”: százhúsz éves múlt. méltatlan jelen Visszatérő téma a Nógrád Megyei Hírlap hasábjain a hónapokkal ezelőtt bezárt Salgótarjáni Öblösüveggyár szomorú helyzete. Általában címlapon kap helyet a jelenlegi áldatlan állapotok bemutatása és a várható esélyek taglalása, hiszen emberek, családok százainak sorsa függ a többedszerre kiírt pályázat eredményességétől vagy újabb sikertelenségétől. Az alábbiakban a múlt kerül terítékre, méghozzá a kulturális oldalon. Ennek az az oka, hogy filmről lesz szó. Egy olyan alkotásról, amely visszavezeti a nézőket - és most az olvasókat - azokba a nem is olyan távoli időkbe, amikor gőzerővel termelt a gyár és a mesteremberek tehetsége, tudása remekművekben öltött testet. Czikora Zsolt és Koppándi János „Üvegálom” címmel forgatott helytörténeti dokumentumilletve portréfilmet az üveggyárban illetve az üveggyárról. Egy főszereplőt választottak a korábban salgótarjáni, manapság Mátraszelén élő, hatvankilenc éves Szikszói Pál egykori üveggravírozó személyében, aki hatvan percben emlékezik vissza a gyár hőskorára, az ott töltött több mint négy évtizedre. Az ő munkásságán, alkotásain keresztül elevenednek meg azok az évek, amikor generációkon át öröklődött az üvegművesség ismerete, szeretete, amikor büszkeség volt a gyár törzsgárdistájának lenni. A néptelen, sivár hangulatú, elhanyagolt üzemen át Szikszai Pál értelemszerűen mindenekelőtt abba a szintén lepusztult műhelybe kalauzolja kísérőit, amelyben a jó szemű és ügyes kezű gravírozok élén ő maga is dolgozott. Megszokott mozdulattal helyezi a kulcsot a zárba és igencsak meglepődik, hogy mennyi elherdált érték került ebek harmincadjára. A kinyitott fiókok mélyén - többek között - gyémántcsiszolókat talál. Bekapcsolván az áramot, végül is működésre bír néhány gépet és a gyakorlatban mutatja meg, hogy miként, milyen precíz munkafolyamatok, szakmai fogások, titkok révén „íródik” az üvegtárgyra egy-egy motívum, például egy fa. Különös, hogy egy fémpénz, egy schilling is használható ehkönnyű munka bizony nem feltétlenül párosult arányos fizetéssel, jövedelemmel. Ennélfogva előfordult, hogy Szikszai Pál munkatársai érdekeit is szem előtt tartva, kénytelen volt az rűség, szomorúság hatja át. Nem érti, nem képes felfogni - ahogyan sokan mások sem - hogy miként jutott, hogyan juthatott a néhány évvel ezelőtt még jól prosperáló, hírneves gyár ilyen hez a művelethez. A film a gyári mintaterem bizony egyre hiányosabb gyűjteménye nyomán sorra veszi azokat a vázákat, kelyheket, készleteket is, amelyek hajdanán a gravírozóban nyerték el végleges formájukat. Közben persze Szikszai Pál folyamatosan mesél, anekdotázik. Felidézi, hogy mennyi sporttrófeát készített különböző versenyekre s arra is említ példákat, hogy kikhez - magyar és külföldi hírességekhez - kerültek az általa gravírozott ajándéktárgyak. Az egyik - fizikai értelemben szó szerint - legnehezebb feladata az volt, amikor egy KGST-s tematikájú 78 centiméteres 7,5 kilogramm súlyú vázát kellett gravíroznia. S e nem Bódi Györgyné dr. az Élet és Tudásfa Olvasókör nevében köszönti a film főszereplőjét, Szikszai Pál üvegművest fotó: hűvosi csaba Egykoron ezermesterekre valló alkotások kerültek ki az öblösüveggyárból igazgatóhoz fordulni. Ó maga akkor keresett igazán jól, amikor szabadsága terhére néhány napot a karácsonyi ünnepek előtt Olaszországban töltött és egy áruházban a vásárlók igényei szerinti megrendeléseket teljesített. Marasztalták is hosszabb időre, hívták, csalogatták máshová belföldön is, de ő nem akart elszakadni Magyarországtól, szűkebb pátriájától és mindenekelőtt a családjától. Beszéljen azonban bármiről - kellemes vagy kellemetlen élményekről, epizódokról - Szikszai Pál, minden szavát a szakmai alázat és a - jelen állapotok láttán - a kesesanyarú sorsra, a végleges megszűnés határára. Az üveggyár iránti hűségen, a folyamatos nosztalgián az sem változtat, hogy Szikszai Pál az utóbbi időben rátalált művészi hajlama, talentuma egy másik megnyilvánulási formájára, a festészetre és kiállításokon mutatja be képeit a közönségnek. Gyermekkorától szunnyadt benne effajta képesség, olyannyira, hogy tizenéves korában felmerült a budapesti művészeti gimnáziumba való továbbtanulás lehetősége is, de a négy gyermeket apa nélkül nevelő családban ehhez nem volt meg az anyagi fedezet. Nem így az ő fia esetében, akiből grafikusművész lett... A találó és kifejező című film az Élet és Tudásfa Olvasókör valamint a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet szervezésében került bemutatásra. A nagy tetszéssel fogadott vetítés utáni beszélgetésen Czikora Zsolt elmondta, hogy Koppándi János ötletére keresték meg Szikszai Pált és nyerték meg a forgatáshoz. Az volt a céljuk, hogy ily módon is érzékeltessék a jelen- és az utókorral, hogy Salgótarján életében, várossá, megyeszékhellyé válásában milyen szerepet játszott - az 1893-ban alapított, tehát csaknem százhúsz éves - patinás üveggyár és miért jár pótolhatatlan veszteséggel a felszámolása. - Ki a felelős a bekövetkezett dicstelen helyzetért? Mit lehetne, kellene még tenni, hogy újra kinyíljanak a gyár kapui s ne menjen veszendőbe az évtizedek során, nemzedékeken át felhalmozott szaktudás, munkakultúra s megőrződjenek a tárgyi emlékek, dokumentumok? Ezek a kérdések uralták a feltűnően népes közönség soraiból elhangzott véleményeket annak reményében, hogy esetleg még viszszafordítható e méltatlan folyamat. De bárhogyan is lesz, Czikora Zsoltot - aki korábban már két bányászfilmet is készített hasonló gondolatmenet, érzelemvilág mentén - feltétlenül elismerés, dicséret illeti az értékőrzés, hagyományápolás terén kifejtett áldozatos, szisztematikus tevékenységéért. Csongrédy Béla Dixielandfesztivál huszonhetedszer is Sok éve már, hogy a Tarjáni tavasz című összművészeti fesztivál szinte elképzelhetetlen a dixielandzenészek találkozója nélkül. A folytonosság 2011-ben sem szakad meg, hiszen május 13-15-én lényegében ezzel, az immár huszonhete- dik alkalommal megrendezendő, azaz legrégebbi múltú háromnapos nemzetközi zenei rendezvénnyel zárul a megyeszékhely kulturális, művészeti életének e nagyszabású eseményfolyama. Mint Andrássy Nóra, a József Attila Művelődési és Konferencia-központ szakmai igazgató-helyettese kiemelte, az idei dixielandfesztivál nemcsak Berki Tamás jazzénekesként és műsorközlőként is a folytonosságot képviseli fotó: p. tóth László a Tarjáni tavasz fináléjaként tartandó nyilván, de beépül a házigazda intézmény negyvenötödik évfordulója alkalmából összeállított programba is. A fesztiváligazgató ezúttal is Tóth Csaba lesz, a szakmai stáb harmadik tagjaként az e téren (is) sok tapasztalattal rendelkező Mezei István vesz részt az előkészítő, szervező munkában. Tájékoztatásuk szerint az önkormányzati támogatás lehetővé teszi, hogy mintegy közkívánatra, a szórakozni vágyók nagy örömére ismét felhangozhat majd a dixielandmuzsika Salgótarján főterén. A tervek szerint több mint tíz órán át váltják majd egymást neves külföldi, magyar és helyi értékeket reprezentáló zenekarok, szólisták a szabadtéri színpadon. A dixielandkaraktert illetve a modern jazz- muzsikát egyaránt reprezentáló műsor összeállításában ezúttal is nagy szerepet, hangsúlyt kap az úgynevezett visegrádi országok közötti, az United Europe Jazz Fesztivál keretében kilenc esztendeje megnyilvánuló együttműködés. A csehországi Hradec Kralovében, a lengyelországi Tarnowban és a szlovákiai Besztercebányán ugyancsak április végétől május közepéig rendezik meg a hasonló jellegű fesztivált. A közös honlapot a cseh szervezők működtetik. Salgótarjánban május 14-én, szombaton kerül sor a közkedvelt hagyományos gálaestre a művelődési központ színháztermében. A műsorközlő szerepét - csakúgy mint már annyiszor a fesztivál több mint negyedszázados történetében - ezúttal is Berki Tamás jazzénekes tölti be, akit nemcsak előadói kvalitásai, de meglehetősen sajátos humora miatt is szeret a közönség. Ekkor lép fel a népszerű szegedi székhelyű Molnár Dixieland Band is, amelyik már az első dixielandfesztiválon letette a névjegyét és azóta is törzsvendég Salgótarjánban. A rendezvény zárónapján, május 15-én, vasárnap délelőtt ezúttal is lesz énekhangverseny az acélgyári Szent József plébániatemplomban. A 27. fesztivál búcsúkoncertjét - a legjobb cseh, lengyel, magyar és szlovák zenekarok sorából kikerülő együttesek közreműködésével - aznap délután rendezik a szabadtéri színpadon. Kísérő - vagy ha úgy tetszik társ- - rendezvényként az említett május közepi napokon tartják a helyi borlovagok is fesztiváljukat. Az egyéb gasztronómiai kínálat majd még a következő hetekben alakul ki. Cs. B. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Neked még ingyenes az oktatás, úgyhogy nem kapsz zsebpénzt. " Szerencsés nyertesünk: Berze Gábor Tamás Mátraterenye, Kossuth út 160. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2011. március 24-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Március 15. út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. ÓKORI KELTA NÉP TAGJA IPSZILON r tr DRÁGAKÖVES CT r c CL KORBÁCSOL, VER NŐSTÉNY MARHA
