Nógrád Megyei Hírlap, 2011. március (22. évfolyam, 50-74. szám)

2011-03-04 / 53. szám

4 2011. MÁRCIUS 4., PÉNTEK A NAP TÉMÁJA A cukor árának nyomában A benzinturizmus évei után, lassan beköszönt az cukorturizmus időszaka (fotó: rigó ™<>r) Csörgő-lyuk földmozgás után M.J. Azok a mélységi erők, melyek január végén az oroszlányi föld­rengést okozták, a jelek szerint átszabták az ágasvári Csörgő­lyuk barlang belvilágát is. Erre a következtetésre jutott Buda László salgótarjáni barlangász, aki meglepő tapasztalatairól szá­molt be lapunknak. Mint el­mondta, a lejáratként használt kürtő beomlott, a két éve kutatá­si területként használt belső te­rület egy az egyben tönkrement. Valószínűleg az „átrendeződés” következményeként eltűnt szem elől az a vízesés, amit az ötvenes években fedeztek fel, a barlang­ászok által behelyezett vaslétra pedig úgy szakadt le, mintha le­vágták volna. Észlelése szerint új hasadékok is keletkeztek az üregben, mégis, összességében negatív számára az új kép, hi­szen a két éves munkájuk ment tönkre a mélységi mozgások kö­vetkeztében. Buda László jelezte azt is, hogy jártak a helyszínen (a terü­let Mátraszentimréhez tartozik) a Bükki Nemzeti Park szakem­berei is és azt javasolták, hogy egy ideig ne ereszkedjenek le a barlangba. Végül megjegyezte, hogy sem a szentkúti, sem a szil­váskői hasadékoknál nem ta­pasztalt efféle vagy hasonló vál­tozásokat, a Csörgő-lyuk az a mélység, ami az eddigi hazai földrengések megtörténtét min­dig jelezte. * * * 1983 és 1988 között a Salgó­tarjáni Hegymászó klub bar­langászai Buda László és Manga Mihály jelentős feltárási eredmé­nyeket ért el, mintegy százötven méterrel növelték meg Csörgő­lyuk járatainak hosszát. A magyar állami természetvé­delem hivatalos honlapján ez ol­vasható róla: Csörgö-lyuk (Ágasvári, más néven, Remete-barlang) hazánk leghosszabb, nem karsztos ere­detű barlangja. A 370 méter összhosszúságú, 30 méter mély rendszer a Mátra nyugati ré­szén, az Ágasvár déli oldalában, kisebb sziklacsoport között, 528 m tengerszint feletti magasság­ban nyílik. Kialakulását a tekto­nikus mozgások által feldarabo- lódott riolittufa kőzetblokkok - ma is tartó - átrendeződésének köszönheti. Szűk, nehezen járható, labi­rintus-szerű, omladékos járatai­ban időszakosan kisebb vízfo­lyás, legmélyebb pontján, a De­nevér-teremben pedig állóvíz ta­lálható. Klímája eltér az átlagos­tól, mélyebb pontjain a hőmérséklet egész éven át alig haladja meg a 4 Celsius fokot. Genetikai értékeire tekintettel 1982 óta fokozottan védett, le­zárt barlang csak engedéllyel, barlangjárásban gyakorlott sze­mélyek számára látogatható. A Csörgő-lyukat alaposan átrendezte a földmozgás (Folytatás az 1. oldalról.) Nógrád megyében mintegy három éve nem termelnek cu­korrépát. Elsősorban a megye déli és délnyugati részén voltak cukorrépa földek, de elszórtan, kisebbek több helyen is. Közel volt a selypi és a hatvani cukor­gyár, így a szállítás olcsó volt, a termőtalaj pedig nagyon jónak bizonyult. Ä nedves répaszelet és a répafarok kiváló tejtermelő takarmány, így sorba álltak érte a gazdálkodók. A gyárak és a ter­mőterületek nagyon sok ember­nek biztosítottak munkát, így a bezárások és az ültetvények fel­számolása hatalmas károkat okozott a munkaerőpiacon is. Magyarországon már csak egyetlen cukorgyár működik, Kaposváron. Pár éve még 11 tár­saságnak 12 gyára volt. Angol, francia, osztrák és német befek­tetők vásárolták meg őket, majd 1997-től folyamatosan zártak be mindig egyet, meg egyet... Be­zárt a mezőhegyesi, a sarkadi, a sárvári, a selypi, a hatvani, a kábái, szolnoki, szerencsi, petőházi... Például a Heves me­gyében található selypi üzem 2000-ben zárta be kapuit, a hat­vani négy évvel később. Fejünkbe vettük: kiderítjük, hogy miért kerül nálunk másfél­kétszeresébe egy kiló cukor mint például Szlovákiában. Rá­adásul a Füleken (Szlovákia) kapható ugyanolyan csomagolá­sú, csak az ára nem annyi. Infor­mációink szerint Ausztriában van olyan bolt, ahol körülbelül 160 forintnak megfelelő euróért is lehet cukrot kapni, így nem is csoda, hogy megindult - elsősor­ban Győr-Moson-Sopron és Vas megyékből - a cukorturizmus. Romániából nagy tételben éri meg cukrot vásárolni, ezt több interneten fellelhető apróhirde­tés is bizonyítja. Van, aki tonná­ját 500 euro körül árulja, vagyis egy kiló körülbelül 135-140 fo­rintra jön ki. Akinek van leg­alább 6,5 millió forintja, az Ro­mániából egy kamionnyi cukrot is hozhat. Az adásvétel legális, a cukor pedig körülbelül kilón­ként 100-110 forintra jön ki. Leg­alább egymillió forint rajta a ha­szon - tudtuk meg egy nevét el­hallgató informátorunktól. Aki­nek még ennél is több pénze van, az egy uszály cukrot is ve­het. Ez már bizony több tízezer dollár, de sokmilliót lehet vele keresni. Az uszályt Romániában megpakolják, a Dunán felúsztat­ják, oda, ahova kell. De kitől is tudhatnánk meg, hogy miért kerül 340-460 forint­ba Nógrád megyében egy kiló cukor, amikor még két hete 200 körül volt...? Egy internetes kereső segítsé­gével rátaláltunk a „Cukor ter­méktanácsra”, s mellette több te­lefonszámra. Tárcsáztuk. Kis idő elteltével egy hölgy vette fel a te­lefont, akinek elmondtuk, hogy csak arra lennénk kíváncsiak, hogy miért kerül például Salgó­tarjánban legalább 340 forintba egy kiló cukor, amikor körülbe­lül 10 kilométerrel odébb, a Szlo­vák határt átlépve 180-240 fo­rintnak megfelelő euróért ka­punk. A hölgy hatalmasat neve­tett, majd közölte, hogy erre ő sem tudja a választ és valószí­nű, hogy senki sem tudná, akit kapcsolni tudna még. Ők is cu­korgyártással foglalkoztak, de 2006-ban megszűnt a cégük, s tudomása szerint már csak Ka­posváron van cukorgyár, ahol esetleg valaki tudhatja a vá­laszt... Hívtuk tehát a Magyar Cukor Zrt. kaposvári telephelyét. A ve­vőszolgálat az ügyvezető titkár­ságára irányított bennünket, amelyet többszöri tárcsázás után sem értünk el. Pedig nem volt foglalt a vonal, kicsörgött. Közben próbálkoztunk elektro­nikus üzenet küldésével is, hát­ha arra előbb kapunk választ. Vártunk, közben már a soka­dik telefonszámot kaptuk, s vé­gül egy budapesti iroda számát adta meg a telefon végén a vevő­szolgálatos hölgy. Egy készséges női hang sajtóközleményt ígért, személyes kapcsolatot nem. Azt mondta, hogy azonnal továbbít­ja a kérésünket és már készítik is számunkra a tájékoztatót. Örültünk, hogy ilyen hamar meglelhetjük a választ, de nem így lett. Újra telefonáltunk, hát­ha rossz e-mail címet diktáltunk be, és ezért nem kaptuk még meg délután kettő órakor a dél­re ígért levelet. Ismét egy óra időt kértek, s a hölgy mondta, hogy készül, még ma küldik. így is lett, hat óra körül megjött a válasz... Megvilágosodtunk. Hogy miért? A válasz előtt most olvassák el Önök is Bráth Zol­tánnak, a Magyar Cukor Zrt. igazgatósági elnökének és Fábi­án Zoltán igazgatósági tagnak a levelét. „Az Európai Unió cukorpiacán és Magyarországon kialakult je­lenlegi rendkívüli ellátási helyzet a cukor világpiaci folyamatok és az európai cukorpiaci rendtartás­ban bekövetkező változások ered­ménye. A cukor világpiacán az árak 2010/11-ben 30 éve nem tapasz­talt magasságot értek el. Az el­múlt hónapokban a fehércukor londoni tőzsdei jegyzése 800 $/tonna körül mozgott, amire utoljára 1980-ban, a második olajválságot követően volt példa. Emögött a globális cukorkereslet egyenletes növekedése és néhány meghatározó cukorexportőr or­szág vártnál lényegesen alacso­nyabb termelése játszottak fontos szerepet. A jelenlegi árrobbanás mögött a készletek hirtelen csökkenése húzódik meg, ámelyek az éves fo­gyasztás 40-50 százalékáról mint­egy 33 százalékra csökkentek 2010-ben. Ennek oka, hogy a glo­bális termelés két egymást követő évben maradt el a fogyasztástól: 2009/10-ben a termelői régiók egy részében a megszokottnál szá­razabb időjárás (Brazília), míg másutt éppen a túlzott csapadék- mennyiség (EU) vagy éppen az ár­víz (Ausztrália) sújtotta a cukor­nád és cukorrépatermelést. A keresleti-kínálati viszonyok nyomán a cukorárak - rendkívü­li ingadozás mellett - 2009-ben elhagyták a „megszokott” 200- 350 dollár/tonna közötti tarto­mányt, majd 2010-től 700-800 dollár/tonna tartományban mo­zognak. A jellemző árszinthez ké­pest a cukor világpiaci ára tehát megháromszorozódott, ami a ga­bonák piacán tapasztalt közel­múltbeli áremelkedésnél is mere- dekebb. A világpiaci változásokkal pár­huzamosan jelentős változások történtek az Európai Unió cukor­piaci szabályozásában is. Az EU a megelőző évtizedek nyomott vi­lágpiaci áraiból kiindulva ugyan­is 2005-ben döntött az akkor „drá­gának” tartott belső termelés csökkentéséről, annak érdeké­ben, hogy növelje a versenyképes­séget és piacot biztosítson a legke­vésbé fejlett országok akkor még olcsón megvehető nádcukrának is. Ezáltal az EU a belßldi piac el­látásában jelentős részben im­portra lett utalva, mivel belßldi kvótatermelése így mintegy 3-3,5 millió tonnával maradt el a fo­gyasztástól. Az import ugyanakkor a közel­múltbeli világpiaci árak mellett a tervezettnél lényegesen kisebb mennyiségben érkezett az EU-ba. Az a helyzet állt ugyanis elő, hogy a kedvezményes importkvóták birtokosai a világpiacon többet kaptak a cukorért, mintha az EU- ba szállították volna. Az Európai Bizottság pedig, a hónapok óta látható piaci hiányhelyzet ellené­re csak 2011. februárjában kez­dett bele olyan átmeneti import­szabályok kidolgozásába, ame­lyek a piaci helyzet rendezését le­hetővé tehetik. A fenti egyensúly­talanság fokozottan érvényesül a magyar piacon, ahol 2007 óta egyetlen szereplő, a Magyar Cu­kor Zrt. gyárt cukrot. A cég 105 ezer tonnás kvótája ugyanakkor a belßldi fogyasztásnak csak kö­rülbelül egyharmad részét képes fedezni, a fennmaradó részt vala­milyen formában importálnia kell az országnak. Jelentősen ár­nyalja ugyanakkora jelenlegi pi­aci helyzetet az, hogy 105 ezer tonnás hazai kvótacukor terme­lés nagyobbik része hosszú távú szerződésekkel lefedett. Ezeket a vásárlókat egyáltalán nem érinti a jelenlegi magas cukorár, mert a szállításokért továbbra is a tavaly nyáron lekötött lényegesen alacso­nyabb árat fizetik. A korábbi több­letkészletek ugyanakkor az egész EU-ban elapadtak 2010-re. A mos­tani beszerzések esetén az impor­tőrnek ezért már a világpiaci cu­korárat valamint a célpiacra va­ló szállítás költségeit kell megfi­zetnie, már amennyiben sikerül az exportőr országokban áruhoz és szállítóeszközhöz jutni. A kíná­lat szűkössége 2010. novemberé­től érezhető nyomást okozott a bel­földi piacon, ami eddig nem ta­pasztalt áremelést indított el.... ... A cukorárak további alaku­lásában annak lesz meghatáro­zó szerepe, hogy az Európai Bi­zottság mikorra teszi lehetővé pót­lólagos cukormennyiségek piac­ra dobását, és hogy addigra a vi­lágpiacon az árak milyen irányba alakulnak. ” Ugye már értik, hogy miért ilyen drága a cukor? Azért, mert a világpiaci árhoz kell igazod­nunk, de csak nekünk! Ugyanis egyetlen környező országban sem emelték a cukor árát, vagy ha emelték is, akkor is csak pár forintnak megfelelő összeggel. Magyarország egy ilyen ország. Mi mindig igazodunk a világpi­aci árhoz, amelyet lassan már in­kább „magyarországinak” kelle­ne nevezni és nem „világpiac­inak”. A Magyar Cukor Zrt. leve­léből egyértelműen kiolvasható, hogy a cukor kiskereskedelmi ára hamarosan ismét nőni fog, mivel ugye a cukorgyár is arra kényszerül, hogy cukrot vásárol­jon máshonnan. Ráadásul egy ideje szerződésben rögzített szá­mokkal dolgoznak, s mint tud­juk, a szerződések is lejárnak egy idő után. (Mindezek tudtá- ban érthetetlen, hogy sok eset­ben hogyan kerül magyar cukor például a szlovák polcokra...) Úgy látszik, hogy egyszerűbb külföldről behozni és drágán ad­ni, mint helyben ültetni, betaka­rítani, feldolgozni, ezreknek munkát adni és legfeljebb 200 forintért adni egy kiló cukrot. A végén pedig megkapjuk majd a „világpiac legkiválóbb alkalmaz- kodója” címet, mert nálunk min­dig igazodnak az árak! Kevesebben jönnek Sajtótájékoztatót tar­tott múlt héten a Be­vándorlási és Állam­polgársági Hivatal Észak-magyarországi Regionális Igazgatósá­ga, amelyen beszámol­tak a migrációs helyzet 2010. évi alakulásáról. Miskolc. Dr. Végh Zsuzsan­na, a Bevándorlási és Ál­lampolgársági Hivatal fő­igazgatójának értékelése szerint az Észak-magyaror­szági Regionális Igazgató­ság dolgozói az elmúlt év­ben is jogszerűen és követ­kezetesen végezték szak­mai munkájukat. A tavalyi évben 6600-an keresték fel a hivatalt, amely a 2009. év­hez képest 11,4 százalékos visszaesést jelent. Ezt egy­részt a térség gazdasági helyzetével, másrészt pedig az azonnali ügyintézés le­hetőségével magyarázzák, így az ügyfeleknek elég csak egyszer megjelenniük a hatóság előtt. Az előző év­hez képest tavaly hatvan­nyolccal többen, összesen 517-en kértek tartózkodási engedélyt, letelepedési en­gedélyt viszont 31 -el keve­sebben. A régióra jellemző gazdasági helyzet miatt na­gyobb kereslet mutatkozik az olcsóbb ruhaneműre és fogyasztási cikkekre, így egyre több kínai állampol­gár tulajdonában lévő üzlet nyitja meg kapuit. A szabad mozgás és tartóz­kodás jogát igazoló okmány kiadását 7,2 százalékkal ke­vesebben, 1061-en igényel­ték. A legtöbben keresőtevé­kenység céljából érkeztek (44,4 százalék), nagyobb arányt képviseltek a család­tagként érkező kérelmezők (25,1 százalék), a tanulmányi célból igényelt kérelmek gya­korisága pedig valamelyest csökkent (9,3 százalék). Az elmúlt évben nagy hangsúlyt fektettek a ha­zánkban már valamilyen tar­tózkodásijogosultsággal ren­delkező ügyfeleik hatósági el­lenőrzésére is: szervezeti egységeik összesen 1002 ügyben végeztek ehhez kap­csolódó hatósági feladatokat, 136 esetben hoztak tartózko­dási jog megszűnését megál­lapító határozatot és 122 ko­rábban kiadott magyarorszá­gi tartózkodásra jogosító en­gedély került visszavonásra. Sikerként könyvelték el azo­kat az eseteket is, amikor ha­tósági ellenőrzésükkel össze­függésben az ügyfél az általa alapított cég sokszor több millió forintos adótartozását rendezte, vagy az alkalmazot­tait bejelentette az adóható­ságnál.- Illetékességi területün­kön csekély számban fordul elő külföldiek által elköve­tett idegenrendészeti jogsza­bálysértés, az illegális migránsok útvonalai tovább­ra sem érintik régiónkat - mondta el Baróczi Andrásáé, a regionális igazgatóság ve­zetője. Az országra neheze­dő migrációs nyomás emel­kedése miatt ideiglenesen két őrzött szállás megnyitá­sára került sor Nógrád, illet­ve Heves megyében.

Next

/
Thumbnails
Contents