Nógrád Megyei Hírlap, 2011. március (22. évfolyam, 50-74. szám)

2011-03-31 / 74. szám

8 SPORTTUKOR 2011. MÁRCIUS 31, CSÜTÖRTÖK Hármat rúgtunk, ötöt kaptunk labdarúgás. Eb-selejtező, E csoport: Hollandia - Magyaror­szág 5-3 (1-0). Amszterdam, Amsterdam Aren A, 51.774 néző, vezette: Svein Oddvar Moen (nor­vég). Hollandia: Vorm - Van der Wiel, Mathijsen, Heitinga, Pieters (Emanuelson, 64.) - Van der Vaart, N. de long - Kuyt (Elia, 90.), Sneijder, Afellay - Van Persie (Van Nistelrooy, a szünetben). Szövetségi kapitány: Bert van Marwijk. Magyaror­szág: Fülöp - Lázár, Vanczák, Ju­hász, Laczkó - Gera, Pintér Á. (Komán, a szünetben), Vadócz (Czvitkovics, 90.), Dzsudzsák - Rudolf, Priskin (Tököli, 74.). Szö­vetségi kapitány: Egervári Sán­dor. GL: Van Persie (13.), Sneijder (61.), Van Nistelrooy (73.), Kuyt (78., 81.), ill. Rudolf (47.), Gera (50., 75.). Bert van Marwijk: - Nem sok­szor látunk ilyen mérkőzéseket, mindenki gálameccset várt tő­lünk, de ez nem mindig jön ösz- sze. Egervári Sándor: - Gratulálok a holland csapatnak. Sajnálom, hogy a jó játékunk és a remek egyéni teljesítmények mellett az utolsó tíz percet nem tudtuk kivédekezni. Az első félidőben egy szabályos gólt nem adott meg számunkra a játékvezető. További eredmény: Svédország -Moldova 2-1 (1-0). A csoportálása 1. Hollandia 6 6 0 0 21-518 2-Svédotszág 4 3 0 1 11-5 9 3. Magyország 6 3 0 3 15-13 9 4. Moldova 5 2 0 3 6-5 6 5. Finnország 4 1 0 3 10-6 3 6. San Math) 5 0 0 5 0-29 0 SPORTTURMIX Nyolcadik a Kábel kézilabda. NB 1/B, Keleti csoport, férfiak, 19. forduló: Ceglédi KKSE - Dabas-Diego KC 35-27, CLAAS- Törökszentmiklósi KE - Csö­mör KSK 31 -25, Hajdúböször­ményi TE - Balassagyarmati Kábel SE 33-28, FTC II. - Gyöngyösi KK 22-28, Ózdi KC - Erste-Békési FKC 28-37, Kőnig-Trade-Balmazújvárosi KK - Debreceni KSE 24-28. A bajnokság élcsoportja: 1. Gyön­gyös 34,2. Dabas-Diego 26, 3. Ceglédi KKSE 25... 8. Bgy. Ká­bel SE 14 pont. Pelyhe Dániel a vb-n sítájfutás. A svédországi Tanndalenben orosz sikerekkel befejeződött az idei sítájfutó-vi- lágbajnokság. A zárószám nor­mál távú küzdelmében, több mint hatvan induló között, a je­lenleg Svédországban élő sal­gótarjáni Dornyay válogatott sítájfutó, Pelyhe Dániel is he­lyet kapott, sőt ebben a ver­senyszámban ezúttal a legjobb magyar eredményt 48. helye­zésével ő érte el. Teke NB m, Észak-Magyarország csoport, férfiak, ló. forduló: Petőfibányai Teke SE - Nyír­egyházi TK II. 7-1 (2677- 2533). Szabadnapos: Bátonyte- renyei TK II. A bajnokság állá­sa- 1. Petőfibánya 13,2. BTKII. 11, 3. Nyíregyháza II. 11 8. A szendehelyiek vitték a prímet tollaslabda Országos diákolimpiái döntő, Salgótarján és versenyrutinja is jóval na­gyobb, őt viszont második napi panaszai szerint sarokfájdal­mai hátráltatták merészebb vá­gyai végrehajtásában, így végül a 9. helyen kötött ki. A szende­helyiek jóval népesebb csapat­tal kerültek a végkifejletbe, ami nem csoda hisz Mácza András testnevelő irányításával me­gyénkben elsőként kezdték el a(z) - eredeti neve szerint - badmintont, úgy jó fél évtized­del ezelőtt. Minden évben akad (több-kevesebb) finalistájuk és ha nem is végeznek az érmesek között, szép sikereket tudnak felmutatni, most viszont eddigi legnagyobb sikerüket aratták. A második korcsoportban Haffner Marcellnek még van­nak tartalékai és tud bőven „építkezni”, hogy a 22. helyről előbbre kerüljön. Virsinger Do­minika (IV. kcs.) Porvay Bálint (III. kcs.) és Bach Bence (IV. kcs) 12. helyezésükkel már közelíte­nek az élbolyhoz. Haffner Kitti (III. kcs.) rajtuk is túltett (7-10. hely), de „minden idők” legjobb Pályázatot sem írtak ki, annyira megtetszett az il­letékeseknek a tavalyi salgótarjáni helyszín és rendezés, így idén mond­hatni automatikusan újra a megyeszékhely adott otthont a tollaslabda or­szágos diákdöntőjének, ahol Nógrádból a szende­helyiek érték el e legjobb eredményeket. Márton (Satis) István Tele a játéktér, tele a lelátó lönböző játéktudású kategóriá­ban (amatőr és profi) küzdöttek meg egymással, a területi dön­tőkből bejutó két nógrádsápi, két salgótarjáni és hat szende­helyi versenyző előbbibe tartozott. Ambróz Fanni (SKÁID Gagarin) nem túl rég ismer­kedett meg ezzel az igen dinamikus mozgást és komoly erőt is megkövete­lő sportággal, így mezőny második felébe eső helyezé­se tisztes helytál­lásnak bizonyult. Ugyanez mondha­tó el a hasonló ko­rú Uhlár Zsanett (Nógrádsáp) sze­repléséről, de „föl­dije”, Dudás Orso­lya (III. kcs.) már a jóval előke­lőbb, 7-10. helyen végzett. Az ugyancsak negyedik korcsopor­tos Bálint Sára teniszmúltja mi­att otthonosan mozog tollasban FOTÓK: SATIS Majd félezer amatőr és igazolt diákversenyző, valamint kísérő­ik szállták meg három napra a salgótarjáni sportcsarnokot.- Tavaly meglepődhettünk azon, mekkora embertömeget mozgat meg ennek a sportágnak az országos fináléja és idén is örömmel vettük, hogy mi lehe­tünk a házigazdái a diákdöntő­nek - hangsúlyozta ki rövid kö­szöntőjében a pénteki megnyi­tón Fenyvesi Gábor, a város alpol­gármestere, aki az önkormány­zatot mint szponzort is képviselete, hisz a csarnokot in­Haffner Kitti gyen bocsátották a hosszú hét végére a nagy országos találko­zó megrendezésére. A résztvevők - mint sok más diákversenyen - itt is két kü­nógrádi helyezését Jakus Ale­xandra érte el, aki ötödikként végzett 28 fős korosztályában. A szép nógrádi eredmények mellett a házigazdák rende­zésből kitűnőre vizs­gáztak, és mint Danyi Nándor, a ver­seny főszervezője és rendezője lapunk­nak elmondta: a tol­laslabda országos szövetsége jövőre is Salgótarjánba hozná a diákdöntőt, ha a város az ideihez ha­sonlóan támogatná a sportágat, mely egyéb utánpótlásver­senyek megrendezé­sénél is számítana városunkra, s így be tudnánk kapcsolód­ni a hazai tollaslab­daéletbe is. Márpedig ahogy a másik alpolgármes­ter, Eötvös Mihály - aki ugyancsak szí­vén viseli és segíti a tollasozás ügyét - megígérte, rajtuk nem fog múlni. Két évtized a kézilabdapályán Ötvenéves Kürtössy Aladár, a Gyarmat egykori kiváló átlövője Kürtössy Aladár Kürtössy Aladár, a balas­sagyarmati kézilabda­sport egyik ikonja nem­rég töltötte be ötvenedik születésnapját. Az egyko­ri kiváló balkezes átlövő részese volt az NB Il-es, az NB I/B-s és az osztá- lyozós sikereknek. Vele beszélgettünk.- Koczka Imre tanár 1974-ben fedezte fel bennem a tehetséget, észrevette, hogy balkezes va­gyok és a kézilabdasport irányá­ba terelt - emlékezik vissza Kürtössy Aladár, aki 1961. febru­ár 19-én született Balassagyar­maton. - Ebben az időszakban a serdülők és ifisták még nem sze­repeltek rendszeresen szerve­zett csapatbajnokságban, ha­nem inkább iskolai csapatok vol­tak. Tehát igazából a felnőttekkel kezdtem el egyesületi szinten edzeni. Olyan játékosokkal volt szerencsém akkor játszani, a sportág fortélyait elles­ni, mint például Lom­bos István, Gaál Endre, Bagó László, Moharos Ferenc és Kövér László. Ebben az időszakban a megyei első osztályban játszott a felnőttcsapat.- Mikor játszottál elő­szóra felnőtteknél, és mi az első nagy sikerélmé­nyed?- Elég fiatalon, 15 évesen belekóstolhat­tam - főleg csereként - a felnőttek világába, majd egy év elteltével egyre több játéklehető­séget kaptam. Az első sikerélményem az osz- tályozón való fellépés volt 1978- ban, amikor az NB II-be bejutá­sért játszottunk Tatán. A min­dent eldöntő utolsó mérkőzés hajrájában ismét bedobott az edzőm, ezt öt góllal háláltam meg, és a győzelem NB II-be ju­tást eredményezte, az akkor még BSE néven szereplő csapatnak. Két év után kiestünk, majd az osztályozón újra visszakerül­tünk.- Időközben bemutatkoztál korosztályos válogatottban is.- Igen, a megyei, majd terüle­ti ifjúsági válogatottság után be­kerültem a magyar ifjúsági válo­gatott keretébe is. Szorgalmasan látogattam az edzéseket, de ek­kor válaszút elé kerültem: az ak­kori párom mellett döntöttem, a szerelem győzött az ifiválogatott­sággal szemben.- Hogyan folytatódott a pálya­futásod?- A Honvédnál teszteltek, együtt edzhettem Kovács Péter, Kenyeres László, Őri Péter és Cse­ri Péter társaságában, de végül Gyöngyösre kellett bevonulnom 1980-ban, ahol másfél évig sze­repeltem a második vonalban. Leszerelésem után 1982-ben hazatértem, és 1995-ig, a visz- szavonulásomig a Balassagyar­mati Kábel SE csapatában sze­repeltem. Ebben az időszakban megjártuk a hadak útját, több­éves másodosztály után az NB I/B-be jutottunk fel az 1992-93- as szezonban, s három évet ját­szottunk ott. Az első helyen is álltunk, de az anyagi lehetősé­gek miatt nem léphettünk fel­jebb. Az NB I/B-ből vonultam vissza harmincöt évesen.- Mely edzőkre és játékosokra emlékszel vissza szívesen?- Balassagyarmaton Koczka Imre mellett Kovács János és Lombos István volt az edzőm, utóbbi éveken keresztül. A játé­kosok közül elsőként Bán Tibort említem, akivel a jobb szárnyat alkottuk. Rajta kívül a két test­vérre, Kovács Sándorra és Ko­vács Józsefre, továbbá Urbán Ot­tóra és Tillmann Rezsőre emlék­szem szívesen, de a többiek is remek társak voltak.- Ma van kapcsolatod a kézi­labdával?- Egy ideig lejártam mérkőzé­sekre, de mára jóformán már csak az újságokból informáló­dok, mivel a vállalkozásom elég sok időmet elveszi. Sokszor üt­közik a mérkőzés időponttal a munkám, de azt tudom, hogy egy fejlődő jó kis csapat alakult ki megint Balassagyarmaton. ■ Kanyó Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents