Nógrád Megyei Hírlap, 2011. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

2011-02-12 / 36. szám

4 2011. FEBRUÁR 12., SZOMBAT KULTÚRA „A fösvény" egy lavór víz tükrében Egy - a színházi életben akárcsak átlagosan tájékozott - néző nem tudván, hogy melyik társulat van a színpadon, a játékmodor, a mozgás, a díszlet, a jelmezek alapján is bizonyára rájönne, hogy az Új Színház produkcióját lát­ja. A salgótarjáni színházbarátok is bizonyára emlékez­nek még a Taub János rendezte „Chioggiai csetepatédra a 2003/2004-es szezonból vagy a két évvel későbbi évad­ban látott „Szentivánéji álom”-ra, amelyet Szergej Maszlobojscsikov vitt színre. A Kijevben született ven­dégrendező jellegzetes, karakterisztikus stílusjegyei a minap bemutatott Moliere-darabban köszöntek vissza. Az intrikus kerítőnő, Frosine (Bánsági Ildikó) alaposan megnehezíti „A A párizsi kárpitos fia, Jean- Baptiste Poquelin, írói nevén Moliére meglehetősen régen, 1668- ban vetette papírra ,A fösvény”-!, amelyet egy ókori jellemkomédia, a római Plautus „A bögre” című műve alapján írt Harpagon - s ál­tala egy embertípus - féktelen kap­zsiságát, fukarságát kigűnyoló víg­játék az évszázadok során helyet követelt magának az egyetemes drámairodalom alapművei sorá­ban. Értékeit viszonylag gyorsan felismerték Magyarországon is, hi­szen Simái Kristóf már 1792-ben le­fordította s rá egy évre be is mutat­ta az alig korábban megszervezett Kelemen László vezette magyar nyelvű színtársulat. Az utóbbi év­tizedekben a címszerepben olyan kitűnő színészegyéniségek brillí­roztak mbit Greguss Zoltán, Már­kus László, Mensáros László, Andomi Péter, Haumann Péter, Gá­ti Oszkár. Közéjük iratkozott fel 2007-ben az Új Színház előadásá­ban Eperjes Károly is, aki ezzel az alakításával már a bemutató évé­ben díjat nyert Nyíregyházán, a Happy Art - korábban Vidomak nevezett - fesztiválon. Az immár negyedik éve műso­ron lévő darab elsődleges megköze­lítésében a pénzről szól, arról a má­niákus, űzötten hisztérikus szen­vedélyről, ahogyan Harpagon ra­gaszkodik a kertben elásott tízezer aranytallérjához, s ahogyan eltit­kolt vagyonát gyarapítani kívánja gyermekei házasságai révén illetve azzal az uzsorakamattal, amit köl­csönzőitől remél. Csakhogy egyik terve sem valósul meg. Leánya, Élise hallani sem akar a neki szánt kérőről, az idősödő, de jómódú ne­mesről, Anselme-ről, minthogy ap­ja számtartójába Valére-be szerel­mes. Fiával - akivel egy tehetős asz- szonyt akar elvetetni - még bonyo­lultabb a helyzet, ugyanis Cléante Mariane-t szereti, azt az ifjú höl­gyet, akit az özvegy s korántsem fi­atal Harpagon nézett ki magának új feleség reményében. A konflik­tust elmélyíti, hogy Cléante inasa megtalálja a kincsesládát s a lopás fékezhetetlen dühbe sodorja Harpagont Nyomozást rendel el, mindenkit tolvajnak tart, bosszúval fenyeget Jacques, aki szakács és kocsis egy személyben - mivel nem kedveli - Valérére tereli a gya­nút Szerencsére megérkezik Anselme, Élise kérője, akiről kide­rül, hogy Valéré és Mariane apja. A családtagokat egy sok évvel azelőt­ti hajótörés szakította el egymástól. E fordulattal elhárul az akadály Valéré és Élise boldogsága előtt, a végtelenül zsugori apa pedig fia ja­vára lemond Máriánkról, annak fe­jében, ha visszakapja elcsent ládi­fösvény” életét káját Ugyanakkor - s ez már egy mélyebb vonulata a darabnak - Harpagon számára a pénz nem az anyagi bőség, a jó minőségű életvi­tel forrását jelenti, hiszen magát is megfosztja minden földi jótól. Ön­célúan, fétisként imádja aranyait, a gazdagság, a tulajdonlás tudata, mámora boldogítja. S ez az érzés nemcsak gondolkodás- és viselke­désmódját határozza meg, hanem az egész világhoz való viszonyát is. Önmagában szemben is bizalmat­lan, az embereket pedig csak akkor fogadja el, ha az ő elveit vallják, minden egyéb esetben gyanúsak­nak, ellene összeesküvőknek véli őket.. Eperjes Károly remek karikírozókészséggel formálja meg ezt a szélsőségesen különc fi­gurát Hangsúlyaival, mimikájával jól érzékelteti Harpagon eszelős monomániáját, amely - miután rá­jön, hogy megrövidítették - már- már az őrületbe sodorja. Különö­sen emlékezetes az a jelenete, ami­kor a lavór vizében önmagát véli el­lenségnek, pénze elrablójának és ingerülten ragadja meg saját kar­ját Tanulmányszerű, ahogyan nagy „bohóccipőjében" közleke­dik, oldalaz, kapkodja a lábait, de a lánykérésre gondolva képes dél­ceg kiállásra, ruganyos léptekre is. Állandóan viselt füles sapkája és fekete lebemyege kiemeli, hang­súlyozza sajátos személyiségét. Iróniája botorkáló „vakként” már groteszkbe csap át Bár az abszolút főszereplő Harpagon, azaz Eperjes Károly, a mű logikája szerint na­gyon fontos funkciót tölt be Frosine, a minden hájjal megkent intrikus kerítőnő, akit ugyancsak hitelesen alakítBánságiUdikó. Né­hány szerepben feltűnnek további ismert nevek (Derzsi János, Galkó Balázs, Gosztonyi János, Nagy Zol­tán, Papp Zoltán) is, a darabbéli fi­atalokat azonban koruknak megfe­lelő ígéretes színészek (Almási Sándor, Kovács Lotti, Nemes Wando, Fass György) játsszák el. A grafikus és rendezői diplomá­val egyaránt rendelkező Szergej Maszlobojscsikov - önmagához hí­ven - ezúttal is nagy hangsúlyt he­lyez a vizuális elemekre, mondhat­ni a képi dramaturgiára. Nem vé­letlen, hogy a manézsszerű - egy­szerre irreális és valóságos képze­tet sugalló - díszletet is ő tervezte. A cirkuszporondot sejtető tér fafor­gács alapja kiválóan alkalmas hempergésre, dobálózásra, civó- dásra is. A színházi mondás - amely szerint ha a színpadon meg­jelenik egy tárgy, akkor annak sze­repe is van - a salgótarjáni előadás­ban nem érvényesülhetett, hiszen a lelógó hágcsókat, köteleket a zsi­nórpadlás hiánya miatt nem lehe­tett bevonni a játékba. Annak azonban természetesen semmi akadálya nem volt, hogy az eltúlzott gesztusok, a stilizált moz­dulatok, mozgásbetétek hozzájá­ruljanak az atmoszférateremtés­hez, hangulatfestéshez. Ez mond­ható el Balta Ildikó jelmezeiről is. A nyelvi frissesség jegyében született Bognár Róbert fordítása, amely al­kalmasint bravúrokkal is szolgál. A rendszeres színházlátogatók 2007 januárja után most újra lát­hatták Moliére évszázadokat jog­gal átélt remekművét, a „legkevés­bé emberi ember” történetét Ak­kor a Kassai Thália Színház Csi­szár Imre rendezte változata - BocsárszkyAttila főszereplésével - más, de ugyancsak figyelemre méltó interpretálásban került a kö­zönség elé. Adódott tehát mód az összehasonlításra... OsongádyBSa Harpagon (Eperjes Károly) kapzsiságával a környezetét is igyekszik sakkban tartani fotó: p. iűih oszló Ecsegtől a Fayl galériáig vészeti kiállításon. Első önálló tár­lata 1989-ben Pasaréten volt. Ezt követően azonban nem várt meg­torpanás következett be Alexy Miklós művészi pályáján. A vál­tozások közepette újabb és újabb kihívásoknak tett eleget: a köz- gazdasági egyetemen gazdasági, pénzügyi, számviteli, adóügyi is­meretekre tett szert, majd az EL­TE jogi karán szerzett újabb dip­lomát, doktori címet. Civil ön- fenntartása biztosított lévén, egy újabb fordulattal 2005 táján kez­dett ismét festészettel foglalkozni: belső kényszert érzett érzelmei­nek, hangulatainak, gondolatai­nak kifejezésre. Termékeny küsz­ködése egyedi munkamódszert, szisztémát teremtett: főként imp­regnált vászonra és farostlemez­re nagy műgonddal kiválasztott és továbbérlelt/öregített festékkel viszi fel és szárítja az egyes réte­geket Időnként négy-öt képen is dolgozik egyszerre. Alapvetően absztrakt, nonfiguratív alkotása­inak visszatérő szimbólumai a félkörök, háromszögek, holdacs- kák, amelyek a kozmikus végte­lenségre is utalnak. A Madách gimnázium aulájá­ban kiállított harmincöt képé­nek jó részének címében szere­pel a tér szó - „Akár táj, akár tér”, „Elképzelt térben”, „Elszi­getelt terek”, „Kibomló térben”, „Kisugárzó tér”, „Pillanatnyilag a térben” „Távolodó terek”, „Tér­be zártan”, „Térbeli stabilitás” stb. - mintegy bizonyítva Alexy Miklós egységes, geometrikus szemléletmódját. A nézőt is ez a meleg és hideg színek, fényha­tások harmóniába rendezett lát­ványa fogja meg leginkább. Cs. B. JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Tessék vigyázni nagyon, jeges a járda!” Szerencsés nyerte­sünk: Kecskés Beatrix, Bátonyterenye, Ózdi út 193. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2011. február 10-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Március 15. út 12.). Az 1000 forin­tos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. A cím első fele nem szó szerint értendő, hiszen a Ma­dách Imre Gimnázium és Szakközépiskola Fayl Frigyes Galériájának kiállítás-sorozatában szereplő, ecsegi fel­menőkkel rendelkező Alexy Miklós festőművész soha nem élt a faluban, nagyapja, Alexy János volt ott egyko­ron köztiszteletnek örvendett iskolaigazgató. A Budapes­ten élő alkotó kapcsolatai azonban - ha lazultak is - nem szakadtak meg a nógrádiakkal. Ezt bizonyítja, hogy salgótarjáni tárlatára több közelebbi, távolabbi rokon is ellátogatott. Alexy Miklóst - mint a kiállítá­sát megnyitó Flórián Endre pro­ducer is hangsúlyozta - már gyermekkorában vonzotta szép­ség, a művészet Balettozni, zon­gorázni tanult, általános iskolai rajztanára viszont a környezet mellett - hamar megtalálta az utat a festészethez is, amit a Szemadám György festőművész által is fémjelzett Moholy Nagy Képzőművészeti Körben tanul­mányozott. Kezdetben a konst­ruktivista irányt választotta, Az alkotó, Alexy Miklós és a tárlatot megnyitó Flórián Endre producer (jobbra) a Madách gimnáziumban kiállított művek előtt fotó: bakos oszló megfigyelésére, ábrázolására bá­torította s megalapozta a termé­szet, a közeli és távoli világ irán­ti sokoldalú kíváncsiságát A pá­lyaválasztás pillanatában a mű­vészetektől távolinak tetsző reál területre, a prágai műszaki egye­temre iratkozott be. Hazatérve azonban - a mérnöki foglalkozás majd gyűrt vászonfelületek le­nyomataira kezdett festeni. Ter­vezőként vett részt az országos ideg- és elmegyógyintézet, a már megszűnt „Lipótmező” kultúrter­mébe került falfestmények meg­valósításában. Más kompozíciói­val díjakat nyert az ózdi országos vasas szakszervezeti képzőmű-

Next

/
Thumbnails
Contents