Nógrád Megyei Hírlap, 2011. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

2011-02-26 / 48. szám

4 2011. FEBRUÁR 26., SZOMBAT KULTÚRA „En a kertemből nézem a világot" A címbe kiemelt sor - Markó Béla „Szétáramlik” című verséből - a következőképpen folytatódik: „míg nézi a világ kertemet, / egyenlőtlen harc: kevesebbet látok, / mint ahányan láthatnak en­gem.” E gondolat természetesen elsősorban metaforikusán értel­mezendő, de akár konkrét jelentéssel is bírhat. Hiszen Markó Bé­lát a média jóvoltából - igaz nem elsősorban költőként, hanem közéleti emberként, politikusként, az RMDSZ most leköszönt el­nökeként, a román kormány miniszterelnök-helyetteseként - igencsak sokan megismerték az elmúlt húsz év során Magyaror­szágon is. A jeles személyiség a minap Salgótarjánban a Szerda­társaság Irodalmi Kávéházban találkozott a közönséggel. A Cafe Frei galériájába belépőket Homogajózsef erdélyi tájakról, embe­rekről készült fotói fogadták nyilván nem véletlenül, mint ahogyan a Folt ze­nekar is tudatosan szólaltatott meg ép­pen magyarpalatkai és nádasmenti dal­lamokat. A - többek között - Füst Mi­lán-, Déry Tibor-, József Attila-, Bethlen Gábor-díjjal, a Magyar Köztársasági Ér­demrend nagykeresztjével, Románia Csillaga lovagi fokozatával kitüntetett, mintegy negyven kötetet megjelentetett Markó Béla írásait a Pódium Stúdió versmondói - P. KemerEdit, Sándor Zol­tán és Sándor Zsombor - illusztrálták jól szerkesztett összeállításukkal, a költő által is megdicsért előadásmódjukkal. A beszélgetőpartner szerepét a Szépírók Társasága részéről ezúttal is Kőrössi P. József vállalta magára, annál is inkább mert lévén nagyváradi származású, ré­gi ismeretség, barátság fűzi kor- és pá­lyatársához. Bevezetőjében arra muta­tott rá, hogy ilyen magas rangú vendég­gel még nem váltott szót e rendezvény- sorozat keretében. Markó Béla 1951-ben született a szé­kelyföldi Kézdivásárhelyen, ahol a líce­um diákja volt A kolozsvári egyetemen 1974-ben szerzett magyar-francia szakos tanári diplomát és néhány évnyi tanítás után az Igaz Szó című folyóiratot szer­kesztette Marosvásárhelyen, majd ugyanott az 1989-ben alapított Látó című lap főszerkesztője lett. A diskurzus lénye­A Szerdatársaság Irodalmi Kávéház leg­utóbbi vendége a jobbára politikusként is­mert Markó Béla költő, író volt gében a nyolcvanas évek második felétől követte nyomon az életút, a pályakép ala­kulását, kiemelve néhány különösen fon­tos, hangsúlyos témakört. így például azt, hogy az irodalmi életben jeleskedő tollfor­gató hogyan kezdett el aktívan politizál­ni. Markó Béla szerint az ő esete nem volt kivételes, a változások hatására sok alko­tó értelmiségi áramlott a politikai életbe. A diktatúra időszakában nyerték el az emberek bizalmát, mert noha - mint az „Egy irredenta hétköznapjai” című kötet is bizonyítja - megfigyelték őket, közön­ségükhöz szólva akarva-akaratlanul köz­életi szereplőkké, hiteles személyekké váltak. Markó Béla Maros megyében lett a Romániai Magyar Demokrata Szövet­ség alapító tagja és alelnöke. 1993-tól a legutóbbi napokig töltötte be az RMDSZ elnöki funkcióját. Első ízben 1990-ben lett a román parlament Maros megyei szenátora, majd még öt alkalommal újra­választották. 2004-től 2007-ig volt először Románia miniszterelnök-helyettese, majd 2009 decemberétől újra viseli ezt a tisztséget. Mint elmondta, az 1968-as párizsi és prágai eseményeket megélt, a beatkor- szakban nevelkedett nemzedéke számá­ra - tekintve, hogy csak egy rendszert ismertek, abban nőttek fel - szinte ter­mészetesen volt, hogy az 1989-ben el­kezdődött folyamat egyik napról a má­sikra, de legalábbis belátható időn belül átalakítja a társadalmi viszonyokat, a közgondolkodást. Ez az elképzelésük azonban illúziónak bizonyult, hiszen ha­mar kiderült, hogy a beidegződések, az előítéletek, a szembenállások igencsak hátráltatják, s jóval hosszabb időre odáz­zák el a gyorsnak remélt kedvező irányú változásokat Annak ellenére, hogy a po­litikai szerepvállalást ideiglenesnek te­kintette, tizennyolc évig volt az RMDSZ első embere. E szövetséget mindig is gyűjtőszervezetként fogta fel, amelyben a tagság nem tagozódik ideológiai néze­MARKÓ BÉLA TULAJDONKÉPPEN MINDEN A szonettkötet 2010-ben Csíkszeredán jelent meg tok szerint. Meggyőződése, hogy a ma­gyarság ügyét megosztottan nem lehet eredményesen képviselni. Úgy érzi: al­kotó értelmiségiként nagy árat fizetett azért, hogy aktívan politizálhasson. Cserbenhagyta a költészetet - a kilenc­venes évek közepétől egy jó évtizeden át szinte alig írt verset - s bár saját, az el­nöki funkciójával összefüggő szövegeit - beszédeket, nyilatkozatokat, közlemé­nyeket - mindig ő maga fogalmazta, ezt nem lehetett szépíró alkotómunkának tekinteni. Azért is nehéz a politikusi és írói magatartást, tevékenységet össze­egyeztetni, mert amíg az előbbi határo­zottan a kollektivitás, a közösségi men­talitás, a közérdek képviselete jegyében szerveződik, a költő független, szuverén személyiség, akinek az egyéni, az erede­ti gondolat adja karakterét, mondandó­ja lényegét. Önmaga döntött úgy, hogy nem jelölteti magát az RMDSZ tisztség- viselőjének, mert véleménye szerint a mai helyzet másfajta, úgymond hivatá­sos politikusi alkatot érlelt ki és igényel. Az általa képviselt romantikusabb - részben Petőfi, Ady, Mikszáth munkás­ságának hagyományait követő - vállalás felett eljárni látszik az idő. A kormány­ból azonban egyelőre nincs szándéka távozni, az elért eredményeket - köztük a széles körű anyanyelv-használati jo­gokat biztosító törvényt, iskolarend­szert, az új alkotmányos kisebbségjogi rendelkezéseket - az évek során felhal­mozott tapasztalatot, tudást, az erős po­zícióból következő befolyást igyekszik jól kihasználni, érvényre juttatni az ok­tatási, kulturális, kisebbségi területen. Tervei sorában Markó Béla újra na­gyobb szerepet szán másik hivatásá­nak, a szépirodalomnak. Változatlanul kedvelt műfaja a szonett - 2010-ben je­lent meg eleddig utolsó, „Tulajdonkép­pen minden” című szonettkötete - fo­lyamatos,kihívást jelent számára e fe­gyelmezett versforma. Az utóbbi évti­zedben talált rá az ugyancsak zárt, szi­gorú kötöttségeken alapuló japán eredetű kifejezésmódra, a haikura. Ar­ra a kérdésre, hogy tervez-e emlékira­tot írni, egyértelmű igennel válaszolt. Meggyőződése, hogy feladata is meg­örökíteni ami vele történt, amit átélt-az elmúlt húsz év során. A formát még ki kell találnia, de az önigazolást minden­képp igyekszik elkerülni... Csongrády Béla „Színek játéka" az üvegcsarnokban Nem lenne könnyű pontosan számba venni, hogy Szenográdiné Végh Erzsébet - megpezsdült alkotókedve kö­vetkeztében - az utóbbi években milyen egyéni és csopor­tos kiállítás keretében mutatta be képeit a nyilvánosság előtt E hét elején Salgótarján egyik patinás, rangos kiállító- helyén, a József Attila Művelődési és Konferencia-központ üvegcsamokában nyílott tárlata. Végh Erzsébet ízig-vérig szé- csényi. Rákóczi városában szüle­tett, ma is ott él - a Malom utcában - ahol gyermekkorát töltötte. Ba­lassagyarmaton volt középiskolás, tanárai, első mesterei sorában olyan kiváló művészeket, nagysze­rű embereket tudhatott, mint Far­kas András, Csikasz István, Réti Zoltán. Az Egerben szerzett rajzta­nárt diploma birtokában a képző- művészeti főiskolán képezte to­vább magát. Az évtizedek során számos szakmai és közéleti funk­ciót töltött be. A szécsényi gimná­ziumban nemcsak tanított, de szervezte az iskolagalériát is. Újab­ban a Kubinyi Ferenc Múzeum­ban vezet képzőművészeti szak­kört, s mindenekelőtt egyre inten­zívebben, szenvedélyesebben hó­dol a konkrét alkotómunkának. Jelenlegi tárlatának több rétege van. Egyik húzóerejét változatla­nul az a kitűnő pasztellsorozat ké­pezi, amelyet 2009-ben az akkor száz évvel ezelőtt született és az esztelen öldöklésben mártíromsá- got halt Radnóti Miklós emléké­nek szentelt E sorozat újszerűén jeleníti meg a képzőművészet nyelvén a Radnóti-versek hangula­tát, a költemények kiváltotta érzel­meket A kiállítás másik karakte­risztikus vonása a természetköz­pontúság. Az Alpok szépségeit megörökítő képének címében - „Szeretem a hegyeket!” - az alko­tó néven is nevezi vonzalmát A festményekről gyakran földrajzi tanulmányainak egy-egy élménye, utazásainak kedvelt, valóságos helyszíne köszön vissza. Képeit az intim tisztások, oázisok, köveken csobogó vizek és a szemet messzi­re vezető távlatok egyaránt ihle­tik, alkalmasint - mint a „Csend”, a „Magányos vándor”, a „Végtelen” s még inkább a „Színek játéka I- n.” című meditativ kompozíciók bizonyítják - absztrakt formáció­ban is. „Hegyek, fák, füvek, erdők, harag-zöld, azúr menny, szívem ro­konai / kedvesek, emlékeimben lát­lak szelíden bólintani, /szelíden - ti vagytok a jóság - meghitten - ti vagytok a csönd - jobbik felem ti- bennetek önmagát ismeri fel” - jel­lemezhető Szilágyi Domokos erdé­lyi költő szavaival ez a festészet, amelytől persze nem idegen az emberábrázolás sem. Jó példái en­nek a „Dédi” és a „Papa” című ké­pek, amelyek az alkotó felmenői­nek alakját örökítették meg sze­mérmes meghittséggel. Sz. Végh Erzsébet otthonosan mozog a tűz­zománc műfajában is, amelynek alapjait a salgótarjáni nyári mű­vésztelepeken sajátította el. Mes­terségbeli tudását talentumán át­szűrve immár egyedi módon hasz­nálja műveiben. A legutóbbi tábor­ban készült zománcképei - köz­tük például a „Hajnali víztükör” - sajátos módon ötvözik művészete tartalmának és formai megjelení­tésének jegyeit A március 9-ig látható salgótar­jáni kiállítás minden bizonnyal emlékezetes eseményeként rögző­dik Sz. Végh Erzsébet életútján, művészi pályaképében. Gi B. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Gyertek, hétkor kezdődik a szappanopera!" Szerencsés nyer­tesünk: Liptákné Kovács Edina Salgótarján, Arany J. út 19. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2011. március 3-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Március 15. út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.

Next

/
Thumbnails
Contents