Nógrád Megyei Hírlap, 2011. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
2011-02-19 / 42. szám
4 2011. FEBRUÁR 19., SZOMBAT KULTÚRA Az alapítástól a Pro Arte-díjig Többféle évfordulót is ünnepelhetnek manapság Salgótarjánban mindazok, akik érintettek a zenei életben akár muzsikusként, akár zenetanárként, akár volt és jelenlegi növendékként vagy egyszerűen csak művészetbarátként. A zeneiskolában 1956. január 16-án - tehát 55 évvel ezelőtt - kezdődött a tanítás, a zeneoktatással szoros összefüggésben - egy budapesti szereplés után - helyben 1960- ban mutatkozott be a mai szimfonikus zenekar elődjének tekinthető együttes, nem beszélve az acélgyári „Olvasóban”, a bányánál majd az úttörőházban korábban kibontakozott kezdeményekről. A máig ívelő - hivatásos karnagy által fémjelzett - korszak viszont 1971-ig vezethető visz- sza, amikor Róna Frigyes állt az immár hivatalosan is elismert városi szimfonikusok élére. Tanárként és igazgatóhelyettesként vett részt a zeneiskola alapításában Virág László, aki 1959-től 1987-ig - csaknem harminc esztendeig - volt igazgatója az intézménynek és közreműködője, formálója a szimfonikus zenekar életének. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a szervező- munkában, évtizedeken át muzsikált hegedűsként s ha a szükség úgy kívánta mint karmester is felállt a pódiumra próbákon és hangversenyeken egyaránt. Értelemszerűen szinte mindent tud a városi zeneoktatásról, a szimfonikus zenekarról. A köztiszteletnek örvendő legendás muzsikus írásban is összefoglalta a legfontosabb történéseket, kiemelve az emlékezetes dátumokat, a meghatározó személyiségeket. A Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar közelmúltjáról, jelenéről és terveiről a Váczi Gyuláról - aki az első igazgatója volt a zeneiskolának - elnevezett alapfokú művészetoktatási intézmény igazgatójával, a zenekari egyesület elnökével, Tóth Tiborral ésKökényessy Zoltán karnaggyal beszélgettünk. Tóth Tibor 2008-ban Becze Lajost - aki huszonegy évig volt igazgató - váltotta a vezetői székben. Büszkén, de némi keserűséggel említette, hogy az elmúlt fél évszázad során több mint kétszáz náluk végzett növendék választotta élethivatásnak a zenei pályát. Sajnos azonban döntő többségük más magyar városban vagy éppen külföldön kamatoztatja itt megalapozott tudását. Ami a helyi szimfonikusokat illeti, tíz évvel ezelőtt éppen e vonzerő miatt költözött családjával Balassagyarmatról Salgótarjánba. A zenekar rendszeres, folyamatos működését - Tóth Tibor szerint - két tényező garantálja. Egyrészt a város erkölcsi és anyagi támogatása, másrészt a zenészek mérhetetlen ügyszeretete, lelkesedése. Szívesen muzsikálnak együtt, jó szakmai és emberi közösséget alkotnak. Ebben nagy szerepe van - emelte ki Tóth Tibor - a karnagy Kökényessy Zoltánnak, akinek felkészültségét, hozzáértését elismerik a zenekari tagok, tekintve, hogy maga is vonós hangszeren játszik - a budapesti MÁV szimfonikusok brácsista szólamvezetője - hitelesen, empatikusán tudja az együttest instruálni, irányítani. A Budapesten élő Kökényessy Zoltán 2000-ben került először Salgótarjánba s a próbavezénylésen azonnal elnyerte az akkor már országosan is jó hírű, státuszát tekintve úgymond félprofi zenekar bizalmát. Néhány évnyi megszakítás után 2008 - az emlékezetes, Bozsó József és Teremi Trixi fellépésével fémjelzett operettest - óta vezényli ismét a zenekart. Úgy véli, hogy más hasonló nagyságrendű településeken is nagy hagyományai vannak a szimfonikus zenélésnek, az itt tapasztalt folytonosság azonban jószerivel párját ritkítja. Ebben nagy szerepük volt az előző karnagyoknak éppúgy, mint az önkormányzat, a város- vezetés rendszeres, hathatós támogatásának, a cégek, magán- személyek nagylelkű szponzorációjának és nem kevésbé annak, hogy a zeneiskola mindenkori igazgatói szívügyüknek tekintették a szimfonikus zenekar működését s művészemberekként örömmel, alázattal játszottak is soraiban. Tóth Tibor is ügyesen, a korszellemnek megfelelően menedzseli az együttest, jó kapcsolatokat alakít ki a szponzorokkal, a közönség - amely szeretettel, megmegújuló lelkesedéssel, sok tapssal viszonozza törekvéseiket - széles rétegeivel. Kökényessy Zoltán maga is úgy érzi, hogy mind szakmailag, mind emberileg bensőséges, barátinak nevezhető a viszonya a zenészekkel, közösen alakítják ki és igyekeznek legjobb tudásuk szerint sikerre vinni a műsorrendet. Gönciként említette ugyanakkor, hogy munkája során szembe kell nézni azokkal a problémákkal is, amelyek az esztétikai minőségre kevesebb figyelmet fordító általános szemléletmódból és a mai művészetoktatás struktúrájából fakadnak. Bár mindig jönnek fiatalok a zenekarba, nem könnyű biztosítani az utánpótlást, betölteni az elhunytak, az ilyen-olyan - főként egészségügyi - okokból eltávozottak - elárvult helyét. A 2011-es esztendőről szólva Tóth Tibor és Kökényessy Zoltán - mintegy folytatva a tradíciókat és az elmúlt hónapok feszített üteműnek tetsző, színvonalas programját - újra imponálóan gazdag tervezetről tudott számot adni. Először március 29-én - balassagyarmati és gyöngyösi énekkarokkal és a Salgótarjáni Pedagóguskórussal - adják elő Mozart örökbecsű művét, a „Requime”-et, majd május 15-én Budapesten a Szent István Bazilikában szerepelnek ezzel a műsorral. Akkor és ott a lovagteremben lesz a kiállítása Muhari- Papp Sándor Balázs festőművésznek, akinek Hieronymus Bosch „Gyönyörök kertje” című, 16. századi szárnyas oltárképéről készült másolata tavaly szeptember óta Salgótarjánban, a József Attila Művelődési és Konferencia-központ üvegcsarnokában látható. Ugyancsak májusban lesz a közönség által kedvelt, nagy tetszéssel fogadott „Népek zenéje” című sorozat következő előadása, a skandináv est. A tavaszi évad végén, júniusban a „700 éves Baglyaskő vára- Salgótarján” emlékév zárásaként koncerteznek. Ősztől két felnőtt bérletsorozatot indítanak. Az egyikben október-november táján szerepel egy nagyszabású Liszt-est a zeneszerző születésének kétszázadik évfordulója tiszteletére, lesz karácsonyi illetve farsangi koncert - utóbbi filmzenékkel és musicalekkel - s magyar programmal zárják a „Népek zenéi” sorozatot. A másik úgymond „könnyedebb” bérlet keretében közös fellépést terveznek Snétberger Ferenc Berlinben élő, Salgótarjánból elszármazott nemzetközi hírű gitárművészszel, valószínűleg lesz egy operettest illetve egy koncert a magyar popzene valamelyik „nagy öregével”, esetleg a 60 éves Balázs Fecóval. Meghirdetik a szokásos ifjúsági bérleteket is. Nem titkolt szándékuk szerint szeretnék visszahódítani a középiskolásokat is. Mindez azt bizonyítja, hogy jó helyre került a Salgótarján Megyei Jogú Város Közgyűlése által az idei magyar kultúra napján a- fél évszázados, de legalább negyvenéves múltú - szimfonikus zenekarnak odaítélt Pro Arte-díj. Csongrády Béla Balról Tóth Tibor zeneiskola-igazgató, a zenekari egyesület elnöke, középen Kökényessy Zoltán, a salgótarjáni szimfonikusok karnagya „Játékos öntörvényűség” E két szóval jellemzi saját művészi filozófiáját a 2002- ben alakult, Balázs Zoltán rendező-művészeti vezető irányításával állandó társulattal és alkotótársakkal működő budapesti Maladype Színház. Ars poeticájuk teljes mértékben beigazolódott a minap Salgótarjánban, a Madách Imre ifjúsági bérletsorozatban bemutatott vendégjátékuk alkalmával is, annál is inkább, mert a világ drámairodalmának egyik legkülönösebb darabját, az abszurd ősének tekinthető „Übü király”-t vitték színre az ugyanott ülő közönség előtt. Alfred Jarry francia író 1896- ban, nagyon fiatalon - alig tizenöt évesen - formálta meg a címszereplő alakját, akinek személyében eredetileg egy, a diákok által gyűlölt rennes-i fizikatanárt ábrázolt maró gúnnyal. Bár a bemutató meglehetősen botrányosra sikeredett, a későbbiekben a pojáca Übü király a pöffeteg, élvhajhász bővérályt és családját A mészárlás a „Szahar!” jelszó jegyében zajlik s Übü papa embereivel - élükön Poszomány kapitánnyal - egyaránt elpusztítja a nemeseket a hivatalnokokat, a „pénzügyére- ket”. A cártól azonban vereséget szenved és Litvániába menekül. Ott több talányos eseményt követően találkozik a közben rablóvá a következő szavakat: Jarrytól kezdve, sokkal inkább, mint Wilde- tól, a művészet és az élet közt oly sokáig szükségesnek tartott megkülönböztetés mártagadtatik, hogy végül is teljesen megsemmisüljön. ” Miután Jarry darabja ákarva- akaratlanul az örök emberi „gyengéket” - a nagyképűséget, a fennhéjázást, a hálátlanságot, a kegyetlenségbe torkolló ostobaságot - láttatja, a megjelenítésére minden korban számtalan variáció létezhet. A Maladype Színház előadása, konkrétan Balázs Zoltán rendezése egy meglehetősen sajátos térben - egy sarokban felhalmozott remittenda újságkötegek rengetegébe szorítva - játszatja négy színészét. Orosz Ákos „csak” Übü papa, de Lendváczky Zoltán, Tompa Ádám és Páll Zsolt egyaránt jó néhány figurát személyesít meg. Valamennyien nehéz feladatot oldanak meg. Az alkalmasint improvizált - a magyar médiavilág s egyáltalán a társadalmi valóság némely jelenségére utaló - szövegen túl pőrére vetkőzve, testükkel, tudatosan eltúlzott mimikájukkal is sokat kifejeznek. A cselekmény előrehaladtához egy papírbolt egész arzenálját - a celluxkarikáktól a ragasztószalagokon át az ollókig, tűzőgépekig - használják. Miközben kínosan mosoly- gunk az „apokaliptikus bohóckodáson, a mindenkori Übü királyok meghökkentő, normálisok számára elfogadhatatlan magatartásán, azon is elgondolhatunk, hogy egyre inkább terjed egy új színházi nyelv, a konzervatívtól igencsak eltérő színpadi kifejezésmód. Cs. B. ..újK* * t j/j n m \ 1 ___ A Maladype Színház „abszolút abszurdként mutatta be Alfred Jarry „Übü király"-át fotű:p.t.l rűség, a hatalmi téboly, a gyilkos őrület szimbólumává lett világszerte. A képtelen történet szerint a zabálni szerető Übü papában a mama kelti fel a nagyravágyás démonát s veszi rá, hogy ölje meg Vencelt, a képzeletbeli lengyel kivedlett szintén mélységesen amo- rális Übü mamával és vízre szállva Nyugat felé indulnak új kalandra...„Übü király” figurája, sztorija alapján fogalmazta meg AndréBreton - Alfred Jarry huszadik századi honfi- és pályatársa JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Őexellenciája azt mondja, hogy eszi a magácska zúzáját. ” Szerencsés nyertesünk: Tolmácsi Józsefné, Kishartyán, Rákóczi út 71. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2011. február 24-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Március 15. út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.
