Nógrád Megyei Hírlap, 2011. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
2011-01-03 / 1. szám
2011. JANUÁR 3., HÉTFŐ 3 ORSZÁG-VILÁG A szolgálat, az szolgálat... Mindenki tudja, hogy nincs ünnepi munka, amint munkás ünnep sem létezik. Munka van vagy ünnep. A kettőt nem lehet és nem is lenne ajánlatos keverni, tisztán és jól végezve értékes mind a kettő. Szilveszter-napi szolgálatosok is ezt a véleményt osztották, s ezzel a hozzáállással tették a dolgukat a kórházban, a vasútállomáson, az autóbuszpályaudvaron és a mentőállomáson is. (MJ.)____________________________________ ___ Sa lgótarján. Az óév utolsó estéjének első óráiban szinte keresni kellett az embereket: a házak, otthonok falain kívül alig lehetett látni teremtett lelket a városban. A fagyos, ,zúzmarás, idő, a hólepel alatt roskadozó fák, bokrok, a díszfények látványa eleven képeslapként hatott, de azért különösebben nem hatotta meg, nem csalogatta a szabadba az évbúcsúztatóra készülőket. Ki-ki inkább a fűtött helyiségbe húzódva várta a késő estét, azt, hogy felfelé araszoljon, mulatozásba menjen át a jó hangulat. Szórakozóhelyek környékén miniszoknyás lányok sietős léptei sejtették az úti célt, fiúk csapata bámult rájuk, a négysávos úton viszont csak néha vonult át egy kisebb-nagyobb jármű. Szilveszter a sürgősségin Az esti fényekben is jól érvényesült a hatalmas, feldíszített fenyőfa a kórház előtti parkban, itt már volt élet, de nem ünnepi arcú. Beszélgetős férfiak, nők tartottak a kijárat felé, a mostanában végzett ápolók, hozzátartozók alkothatták a sietős léptű menetet. Félhomályos és jólesően csendes ilyentájt a gyógyítás háza, ami persze éjjel-nappal készenlétes: mindig fogadókész új beteg érkezésére. A sürgősségi osztályon az adminisztrátor kedves mosollyal igazít útba éjszakás kollégái közül Soós Gábornéhoz és Fülöp Enikőhöz„ Soósné huszonkilenc évi kórházi pályája során már nem egyszer „fogta ki” a szilveszteri műszakot. Ez inkább a család, a gyerekek szempontjából, valamint azért okozott, okoz nehézséget, mert a férje is mentős, így ő is bekerült már nem egyszer az ünnepen is beosztottak csapatába. Kolléganője két és fél éve itt kezdte a szakmáját, de szavai arról árulkodtak, hogy már ezalatt is sok tapasztalatra tett szert. Elmondták egyebek mellett: teljes mértékben az élet alakítja forgalmassá vagy csendesebbé az éjszakai osztályos munkát is. Jellemző azonban, hogy jelentősen megemelkedett az ellátottak száma, átlagosan havi kétezer ember kerül ide, mintegy hatvan százalékuk belgyógyászati, a többi baleseti terápiát igényel. A téli hónapokban az orvosnak, ápolónak is viselnie kell az ünnepek, a szórakozás árnyoldalait, behoznak hajléktalanokat, ittasokat, s az utóbbiak sokszor kritikáüan viselkedése igen csak embert, türelmet próbáló feladat. Decemberben harminc ilyen személyt kellett ellátniuk. Ugyanakkor az időjárási frontok, a csúszós út, az ünnepi alkalmakkor megszaporodó háztartási balesetek következtében is többen szorulnak kórházi kezelésre. A kollektíva munkáját sajnos nehezíti továbbá az emberi mentalitás: számos problémát generál a lakosoknak az az elvárása, hogy altkor vehessék igénybe az egészségügyi szolgáltatást, amikor éppen idejük van rá. így ékelődnek be aztán az igazán súlyos, akut esetek közé tovább növelve a torlódást, terhelve a vizsgálati előjegyzést. Enikő arra is felhívta a figyelmet: a sürgősségi elnevezést is tévesen értelmezik, amikor úgy vélik, minden bekerülőnél azonnal elvégeznek mindent. Holott, mint más intézményekben, az esetek súlyossága szerinti sorrendet kell a személyzetnek érvényesíteni. Az óesztendő estéjének kezdete csendes volt a részlegen, de alig hangzik el ez a megjegyzés, kopogtatnak, bátonyterenyei mentősök hoztak be egy középkorú nőt hirtelen rosszullét miatt. Buszpályaudvaron reggel hatig Az esztendő utolsó napja alapjában véve egy hétköznap. Az teszi mégis egyedivé, hogy önmagában hordozza az évváltást, utolsó másodperce adja át a stafétát az új tizenkét hónapnak. A nap dolgos mivolta kapott hangsúlyt a salgótarjáni, távolsági autóbusz-állomás forgalomirányítójánál is. Lajgut Győző tizennyolc órakor vette át a szolgálatot nappalos munkatársától, ami egyfajta szakmai terepszemlét, tájékozódást jelent, s az információk részben már előrevetítik, mennyi tennivaló elé néz az éjszakás. Reggel hatig tart ez a műszak is, s korántsem azzal telik, hogy a fél tizenegy tájban induló utolsó buszokkal minden rendben legyen. A „járatszünet” órái arra koncentrálnak, hogy a kora reggeli „rajt” bonyodalommentes legyen, azaz a műszaki hiba miatt kieső járatok helyett időbeni pótlásról gondoskodjon az Irányító. Előfordul továbbá, hogy a hideg hajnalokon - a levegőrendszer lefagyása következtében - megmakacsolja magát egy-egy autóbusz, s a forgalom- irányítónak ez esetben is találnia kell helyettük másikat. Mégpedig úgy, hogy az indulási, érkezési időket tartani lehessen. Szervezés, átirányítás, hogy minden utas a megfelelő időben célba érjen: ebben a beosztásban lényegében ennek kell eleget tenni. Szilveszterkor is. Lajgut Győző szemernyi önsajnálat nélkül, magától értetődő természetességgel látott neki a tennivalóknak. S hogy belefér-e ebbe ezen az éjjelen egy kis buborékos koccintás? A kérdésre fejét ingatva felelte: legfeljebb kólával. Nincs két egyforma szolgálat Teljesen elnéptelenedettnek tűnik a MÁV salgótarjáni külső állomása, közelebbről azonban felsejlenek a kivilágított ablakok, a váróteremé, a pénztáré és a szolgáMunka mellett bulik is akadtak Természetesen a falvakban, a városokban is akadtak szilveszteri bulik szép számmal. Házibulikban baráti társaságok, szórakozó helyeken ismeretlenek és ismerősök, falvakban a települések lakói közösen köszöntötték az évtized első esztendőjét. Képünkön a kazári Tizen5-let Ifjúsági Egyesület bulijának egy részletét láthatják. A fiatalok a Magtárházban ünnepeltek. lattevő irodájáé. Utóbbi tekintélyes méretű és falai között szilveszter koraestéjén, a jellegzetes ünnepélyesnek ható vasutas egyenruhában hárman beszélgetnek. A fogason felakasztva lóg a jellegzetes kézi lámpa, az indításjelző tárcsa szomszédságában, a sarokban a kávéfőzés jól ismert kellékei. Középen a szolgálattevő - aki ezen az estén, éjszakán Fodor Attila - mindenféle irodai és egyéb kellékekkel körülvéve. Hogy ünnepkörben telik mostanság az ideje, azt csak a formás, díszes fenyőfa jelzi. December 31 -i szolgálata alatt kilenc vonat haladt át a pályaudvar érintésével, de az ő munkakörének sem a szerelvények száma a fémjelzője, hanem az, hogy érkezések és indítások, a lehető legpontosabban, mindenféle elvárások, kívánalmak szerint történjenek. Közeli és távolabbi szolgálati helyeken lévő berendezések kisegítésével, ez részben láthatatían vasutas-csapat folyamatos együttműködésével lehetséges. Mint Fodor Attila magyarázza a két szomszédos állomással, a zagyvapálfalvaival és a Somoskőújfaluival is állandó kapcsolatot kell tartani. A kölcsönös tájékozódás elengedhetetien, csörögnek is a telefonok éjjel-nappal, s az előbbi célt szolgálják a számítógépek is. Az adatok rögzítése, a „naplózás” szintén része ennek a feladatkörnek. Éjféltájban jeleznek vissza Somosról, hogy megérkezett-e az innen 23.35 órakor induló szerelvény, ezután változik a tennivalók jellege, a kocsirendezővel, a tolatásvezetővel, a váltókezelővel bejárják, ellenőrzik a területet, s előkészítik a Somosról 3.17 órakor induló vonat érkezését. „Nincs két egyforma szolgálat,” jegyzi meg a fiatalember, aki az állandóságok melletti változatosságával és számos más vonásával együtt nagyon szereti a szakmáját. Öt plusz ketten a mentőállomáson Ennyien vágtak neki szilveszter-éjjeli munkájuknak a salgótarjáni bázison a mentőszolgálat beosztottjai. Mentőtiszt, mentőápolók, gépkocsivezetők, és a forgalomirányítók álltak készen arra, hogy mentsenek, ha hívás érkezik. Hogy milyen érzés szilveszterkor dolgozni? „Nagyon rossz”- feleli egyikük, de azért elmosolyodik. A hasonló kényelmetlenségeket jobban ismerők egyike a szécsényi Tóth György, aki gépkocsivezető, s tizenhét éve van a mentőknél. - Igaz, rendszerint inkább újév napján ültem a volánhoz, most viszont úgy döntöttem, menjenek inkább bulizni a srácok, s bevállaltam ezt az éjszakát - közli a férfi, s hozzáteszi: - igazság szerint más munka is lenne: a havi zárást kellene megcsinálni... Aranyi László mentőtiszt több éves tapasztalattal a háta mögött tudatja, hogy vannak olyan, különleges esetek, amelyekkel csak ilyenkor találkoznak. Ide tartozik az először alkoholt fogyasztó fiatalok rosszul- léte, az ittasok bulizás közbeni veszekedéséből adódó vagy a csúszós úton elszenvedett sérülés. Nos, ami annak a napnak a mérlegét illeti: Nagy József, mentőszolgálati vezetőtől megtudtuk, hogy rendkívüli események nem történtek, s a detoxikálóba sem kellett több embert vinni, mint máskor... Újévi mentőskívánságról is szó esett az állomáson, s elhangzott például, hogy jó lesz, ha kapnak majd a megígért új kocsikból. Picivel kevesebb lehetne a munka is - elsősorban az indokolatlan hívások kiszűrésére gondoltak a szolgálatosok - ha már béremelésben nem reménykedhetnek. CZENE GYULA Egy példa Hetek óta beszédtéma ismerőseim körében egy különleges kulturális, művészeti esemény, amelyről a Nógrád Megyei Hírlap is méltó módon beszámolt Bizsergett a toliam, hogy én is közzétegyem a rendezvénnyel kapcsolatos gonde lataimat Hogy miről van szó? Rangos külföldi operaénekesek léptek fel egy nógrádi kis faluban Van ennek hírértéke? Természete sen van Még akkor is komoly hírértéke lenne, ha az ország valamelyik nagyobb városában történne ehhez hasonló. Ha hozzátesz- szük, hogy a művészek egy magyar egészségügyi intézmény javára ajánlották fel a teljes bévé telt, akkor a kulturális esemény már megkülönböztetett figyelmet érdemet Az pedig már különlegességnek számít, ha olyan nép művészei adnak nekünk hangversenyt, akikkel mindmáig nem sikerült teljesen feldolgozni a törté nelmi és -jobbára a feszültségkeltésben érdekelt politikusok által gerjesztett - újabb keletű traumákat Nemzetközi színvonalat képviselő operaénekesekről van szó, akik december 12-én Mihályger- gén adtak a megyei Szent Lázár kórház gyermekosztálya számára karitatív hangversenyt Miért vállalkoztak a Babjak testvérek, a Pavarotti-díjas Martin és öccse Jan, hogy neves zongorakísérőjükkel Daniel Baranovskyval a havas téli vasárnapon Pozsonyból Mihálygergére utazzanak? Nehéz erre röviden válaszolni. Többen tudják, hogy a kiváló szlovák operaénekesek jól ismerik a nógrádi operabarátokat, akikkel a besztercebányai fellépéseik során (a Salgótarjáni Szlovák Kisebbségi Önkormányzatszervezésében) - mint lelkes zenebarátokkal - rendszere sen találkozni szoktak, s valószínűleg szerették volna nekik meg köszönni a sok-sok tapsot, a felé jük áradó szeretetet Deazalapve tő ok- bármilyen furcsa az „adok- kapok” viszonyaink közepette - hogy tisztelik és szeretik a magyar népet és kultúráját Szívesen lépnekfel Kálmán és Lehár operettekben is, s szilárd meggyőződésük, hogy nincs más út, mint a két nép kapcsolatának, barátságának erősítése. A pozsonyi énekesek - többek által művészi és emberbaráti csodának nevezett-mihálygergeifeliépé se, tanulságos és elgondolkodtató lehet számunkra. „Szeretet határok nélkül” - hirdette találóan a több nyelven tartott gála címe. Többünket foglalkoztat, hogy miként viszonozhatnánk a jeles vendégek példaértékűgesztusát Talán úgy, hogy elhisszük és teszünk is érte: együttműködésre, baráti együttélésre vagyunk ítélve. Szerencsés lenne, ha - akár nyári szabadtéri rendezvény keretében - a megyeszékhelyen is vendégül láthatnánk a közeli Besztercebányai Állami Opera valami lyik előadását, esetleg pozsonyi vendégszólisták közreműködésé vet Természetesen többféle válaszlépés lehetséges. Vitathatatlan, hogy szlovák barátaink színvonalas jótékonysági műsora mély és gondolatébresztő nyomokat hagyott bennünk Martin és Jan Babjak valamint Daniel Baranovsky nagyszerű művészek és nagyszerű emberek Példát mutattak mindannyiunknak
