Nógrád Megyei Hírlap, 2011. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

2011-01-26 / 21. szám

2011. JANUÁR 26., SZERDA SPORTTUKOR 5 edzői pálya Heves megye pillanatnyilag legmagasabb szinten jegyzett labdarúgó szakembere nagyon örül annak, hogy szülőfalujából sokan kísérik figyelemmel pályafutását. A CSODASZARVASTÓL AZ ATOMVÁROSIG A millenniumi csoda- szarvas emlékmű, a bur­gonyafesztivál vagy a tú­rós lepény után - sőt, egyre inkább előtt - egy futballedző Mátraballa legjobb reklámhordozója. Kis Károly a piciny palóc településről indult, és 21 éve mindig oda tér visz- sza. Jelenleg éppen Paks­ról teszi ezt, az NB I. 6. helyen álló csapatától. Bódl Csaba Vigyázzatok, mert itt aztán nagy hó esett! Kapjuk útravalóként há­zigazdánktól. Ahogy közelítünk Bállá felé, úgy igazolódik be az intelem. Az út viszont járható, a táj pedig csodás. Havas akáco­sok, majd fenyvesek, lelassult élet. A palóc község első házánál a postás (amúgy a helyi csapatjá­tékosa, bizonyos Motsidlovszky Attila) pontos itínert közöl, így könnyű megtalálni Kis Károly házát. Miközben a szomszéd bá­csika békésen söpri a tekintélyes mennyiségben lehullott havat, vendéglátónk bentebb tessékel a takaros portán.- Nagyon szeretek itt lakni - mutat körbe. - Még egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy el kellene költözni. Mindig ide té­rek vissza, ez a főhadiszállás számomra. Örülök, hogy most elmondhatom, amit sokszor rosszul írnak le: nem salgótarjá­ni vagyok, bár büszkeséggel tölt el, hogy ott is edzősködtem, és valószínűleg attól számítják a trénerkedésem kezdetét. Sok ba­rátom él jelenleg is a nógrádi megyeszékhelyen és ahogy on­nan, úgy Balassagyarmatról is többen eljárnak éppen aktuális csapatom mérkőzéseire. Nagy erőt ad, hogy szülőfalumban is jó néhányan szurkolnak nekem, gyakran telefonon keresve. Mindez rendkívül jó érzés. A kevés kiugrási lehetőséggel kecsegtető észak-mátrai faluból gyerekként került a fővárosba Kis Károly. Az MTK-ban Bicskei Bertalan vezetése alatt eltöltött ifista időszakot az NB Il-es Nagybátonyi Bányász, a katona­ság, majd Recsk követte. Az élet úgy hozta, hogy az Ércbányász jelentette első és idáig egyetlen Heves megyei állomáshelyét, í Ha Kis Károlynak szellemi töltetre van szüksége, csak ránéz a Milanellóban készült fotókra, amelyek új energiákat adnak neki a folytatáshoz Névjegy KIS KAROLY SZÜLETETT: Mátraballa, 1964. CSAPATAI JÁTÉKOSKÉNT: MTK VM (ifjúsági), Nagybátonyi Bányász, Honvéd Papp József SE (Miskolc), Recski Ércbá­nyász SE, Salgótarjáni BTC CSAPATAI EDZŐKÉNT: NÓgrád megyei serdülő válogatott, Pásztó LC, Salgótarjáni BTC, Vác FC, Balassagyarmati VSE, Nyíregyháza Spartacus, Balas­sagyarmati VSE, Szolnoki MÁV, Pécsi MFC, Salgótarján- Baglyasalja FC JELENLEGI KLUBJA: Paksi FC hogy aztán az SBTC-ben tegyen pontot labdarúgó-pályafutására.- Ennyi volt bennem és kész - zárja rövidre a témát. - Ezért sem számít csalódásnak, hogy eléggé fiatalon, 27 évesen befe­jeztem a futballt. Már 17 éves ko­romban edzésterveket írogat­tam, tudatosan készülve az edzői pályára. ,Szeretetre méltó település a miénk" fea.' A szülőfalu. A korábban szin­tén edzősködött, így kollégának tekinthető Forgó János polgár- mester irányította településről így vall a jó néhány évvel ez­előtt képviselői testületi tagként is ténykedett szakember.- A környék csendes, békés, a falu rendezett, ám a munkale­hetőség kevés, így nem lehet a fiatalokat helyben tartani Kár érte, mert szeretetre méltó tele­pülés a miénk. Tessék róla sze­mélyesen meggyőződni! (2008 decembertől, 2009 ta­vaszától vezetőedző) LEGJOBB EREDMÉNYEI EDZŐ­KÉNT: Nógrád megyei ifjúsági válogatott (magyar bajnoki cím, 1991); Pásztó (Nógrád megyei I. o., bajnoki cím, ’91-92); SBTC (MK-elődöntőbe jutás '97- 98); SBTC (NB II., 4., ’98-99); Balassagyarmat (3. osztály bajnoki cím, '01-02, NB //., 8., ’03-04); Szolnoki MÁV (NB //., 2., ’05-06, NB II. 4., ’06-07), Paksi FC (Ligakupa, 2., '09-10, NBI., 6., 2010 ősz) SZAKMAI VÉGZETTSÉGE: Pro licenc Felvetjük, hogy nézzük meg a fotó kedvéért a megye Hl-as he­lyi egylet játékterét, ám inkább a helységnévtábla felé vesszük az irányt. A bolt előtt - minő vé­letlen - a pétervásárai csapatka­pitánya, Balázs Attila üdvözöl bennünket, sok sikert kívánva egykori mesterének. A járókelők is mind ismerősek. Az edző sen­kinek nem mulasztja el a köszö­nést. Falun ez így természetes. Az is magától értődő számára, hogy mindig szerényen, becsü­lettel végzi a munkáját. Legyen szó bármely eddigi klubjáról.- Azt tartom nagy dolognak, hogy egy kis faluból idáig el tud­tam jutni - fejti ki. - Nincs mö­göttem jelentős játékos múlt, pe­dig ez egyáltalán nem hátrány. Igaz, - és erre több példa is akad -, hogy ettől még lehet valakiből jó edző. Az elmúlt fél évben ren­geteg olyan élmény ért, amelyre korábban csak gondolni mer­tem. Egykor annak is örültem, ha elmehettem egy kettős rang­adóra, most pedig edzést tartha­tok válogatott szinten jegyzett labdarúgóknak. Óriási felelős­ség ez, de sokat tettem azért, hogy egyszer kapjak egy ilyen lehetőséget, mint amilyet most Pakson nekem szánt a sors. Az atomváros reprezentáns csapata ötödik éve az élvonal tagja. A ma már Felcsúton tevé­kenykedő, általa sokra becsült Geilei Imrétől idén tavasszal vet­te át a vezetőedzői stafétabotot Kis Károly. Azok után, hogy sike­rült bent tartani a PFC-t az NB I- ben, az ősszel lejátszott 17 mér­kőzésen 28 pontot gyűjtött a gár­da, s ezzel csupán egy egység vá­lasztja el a második Zalaeger­szegtől. Ez szülte a csoda kategó­riába sorolható. A Haraszti Zsolt, Süli János és Balogh Judit vezette egyletnél rend uralkodik, ez pedig a csapategységet meg­teremtő, felkészült szakmai stáb tagjaival eredményre vezetett.- Mindig is a munkában, az alapos felkészülésben hittem, és hiszek. Ahol jó alkotói légkörben dolgozhattam, így az SBTC-nél, Balassagyarmaton, Szolnokon és jelenleg Pakson, ott sikerült fi­gyelmet érdemlő teljesítményt nyújtani. Sajnos Vácott annak idején az NB I-es bemutatkozá­som balul sült el, edzői pályafu­tásom legrosszabb döntését je­lentette, hogy akkor ott elvállal­tam a felkérést, noha Zalaeger­szegen tárt karokkal vártak. Vi­szont tapasztaltabb lettem, szí­vesen gondolva vissza a salgó­tarjáni időkből a már elhunyt Kopka Lászlóra, a gyarmati szakmai ténykedésre vagy a szolnoki NB Il-es ezüstéremre. Pakson ezzel a szerepléssel ma­gasra tettük a lécet, ám nagyon boldog vagyok, hogy ezt megél­hettem, és csak remélni merem, hogy a történetnek ezzel közel sincs vége. Mindig is éreztem magamban annyi erőt, hogy az élvonalban dolgozhassak, ez tes meccs után megköszönhetik az embernek az addigi tényke­dést. Persze, ha azt vesszük, az sem kis tett (sőt inkább süvege- lendő Kis-tett), hogy 21 év alatt mindig volt munkám. Ez valóban nagy szó. Ha pedig az emberfia „megfertőződött” a labdarúgásnak keresztelt „beteg­ségtől”, nem tud tőle egykönnyen szabadulni. Kis Károlynak az új­ságolvasás mellett a hobbija is a futball, csupán az kapcsolja ki, ha olyan meccset lát, ahol vala­milyen szinten nem érdekelt. Ilyen, amikor fiával mérkőzésre utazik külföldre (erre eddig két­szer nyílt lehetőségük). Az apa „milános” kötődése az edző Pro licencének megszerzése kap­csán Milanellóban eltöltött egy hét óta datálódik, míg az ifjabb Kis a Manchester Unitedet favo­rizálja. Megy is a „zrika” köztük.- A jelentős távolság miatt az ingázás értelmetlen, így viszont csak havonta egyszer tudok a családdal együtt lenni. Rendsze­rint ők jönnek a paksi albérletbe, ám a karácsony ez alól természe­tesen kivételt jelent. A napi ingá­zást csupán a 35 kilométerre lé­vő Salgótarjánba tudtam megol­dani, azt követően mindig az adott klubnál lévő városban lak­tam. Ez egy ilyen életforma. Áldo­zatot kell hozni, de szívesen teszi az ember, mert a szeretteim mel­lett ez jelenti az igazi létet. A ke­véske ballai szabadidőben aztán jó összefutni a bátyámmal, Laci­val, olyan barátokkal, mint Bencsok Vili, és a többiek, hogy Dóra és Krisztián várja a ballai családi házban A család. Kis Károly felesége, Kisné Nagy Dorottya a bátony- terenyei Bartók Béla Általános Iskolai Tagintézmény vezetője. Fiuk, Krisztián a Pázmány Péter Katolikus Egyetem negyedik év­folyamos hallgatója. A családfő hozzájuk tér haza Mátraballá- ra, a Sallai utcai családi házba. A lakás alsó szintjén, afféle klubhelyiség található, ahol ka rábbi állomáshelyeinek csapat­képei sorjáznak. Most éppen a paksi ereklyék várnak a kiállí­tásra. A falon elhelyezett fotó­kon büszkén „feszít” a Milanel­lóban is tanult mester olyan sztárok társaságában, mint Ri­valdo, Pirlo, vagy Seedorf, a ked­venc képen Carlo AncelottivaL most megadatott. Szeretnék még sokáig az NB I-ben edzősködni, tudván azt, hogy akár 3-4 vesz­Montvai Tibor és Sipeki István is a játékosa A JÁTÉKOSOK. A Paksi FC-t az egerszalóki származású MONTVAI TIBOR (balról) és az egri SIPEKI IST­VÁN személyé­ben két megyénkben labdarú­gó erősíti. Mindkettőjükkel nagyon elégedett mesterük, di­csérve a hozzáállásukat és a játékukat. A gólerős csatár éP Afc és a nagy mun­v kabírású kö­9K yflfc zéppályás rend­gjL flK re bizonyítják, hogy helyük van a kezdő csapatban, így Kis Károlynak nem szükséges fölösleges energiákat mozgósítani az ösztönzésre. aztán feltöltődve lehessen újra munkába állni, és napról napra „észnél lenni”. A téli pihenőt követő rivalda­fénybe törökországi edzőtábo­rozás után tér vissza a paksi tré­ner. Megszokta már a nyilvá­nosságot, nem okoz gondot ne­ki a szereplés, azonban min­dennél előrébb helyezi a pro­duktumot, tudván, hogy az edzőt mindig az eredményei mi­nősítik. Az embert pedig a cse­lekedetei. Mivel szőkébb és tá- gabb környezetében tisztelet­nek sincs híján Mátraballa mél­tán híres szülötte, igazán büsz­ke lehet rá a település. Nagy hó ide, csodaszarvas oda.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents