Nógrád Megyei Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 278-303. szám)
2010-12-11 / 287. szám
4 2010. DECEMBER 11., SZOMBAT KULTÚRA „Anconai szerelmesek” Tarjánban 1997-ben írt egy vérbő komédiát Vajda Katalin, aki Valló Péter ötlete alapján a reneszánsz színpad hagyományaira is támaszkodva idézte meg a hatvanas évek sok tekintetben már nosztalgikus világát. A „Anconai szerelmesek”-et - Fábri Péter dalszövegeivel és romantikus, olasz slágerbetétekkel - annak idején a Radnóti Színház mutatta be, de az elmúlt bő évtized során sikerrel vitte színre számos más társulat is. Salgótarjánban 2005 tavaszán a kassai Thália Színház előadásában láthatta a József Attila Művelődési Központ közönsége. Ezúttal az egyik helyi színjátszó csoport, az idén már huszonhatodik évében járó KiViSzI Színházi Műhely vezetése gondolta úgy, hogy éppen ezzel a könnyed - de nem köny- nyen eljátszható - zenés komédiával jár a kedvében - a komolyabb, mélyebb tartalmú darabokban és más műfajokban már sokszor megméretett ifjú tagjainak és egy kellemes, úgymond nagyszínházi este ígéretét nyújtja közönségének. Vajda Katalin rendhagyó vígjátékának népszerűségét a fordulatokban gazdag, helyenként pikáns - bár egy kicsit szövevényes - sztorin, az olyan fülbemászó, ismert dalokon - mint a „Ciao Bambino”, a „Felicita” vagy a „Volare” - kívül - a szerzőtől nyilván nem függetlenül - hazai motivációk is okozzák. A forgatókönyv szerint ugyanis két itáliai főhősnek is volt egy „elfelejtett”, gyermekáldással járt magyar esete. Egyikük, a Don Jüanként számon tartott Tomao Nicomaco anconai polgár 1949-ben a budapesti Világifjúsági Találkozó kapcsán jött össze Viktória - aki viszont Olaszország- szerte s most éppen Anconában keresi születendő gyermeke apját, egy Magyarországon (a KiViSzI szerint Salgótarjánban (?!) járt olasz fiatalembert - anyjával, de mit sem tudott alkalmi viszonyuk gyümölcséről. Annyira nem, hogy - amíg rá nem jött, rá nem döbbentették a köztük lévő kapcsolatra - szerelmével ostromolta az ifjú magyar hölgyet, azaz saját lányát Giovanni cukrász viszont nemrégiben járt magyarhonban és Viktória éppen tőle vár gyermeket. A cselekmény további három vonulata olasz: az apai tiltás ellenére lesz egymásé Tomao anconai lánya, Lucia és az idekeveredett vándormuzsikus, Luigi - mindkettőjüket a szerelem gyógyítja ki a dadogásából - s újra egymásra talál Lucrezio - aki holtnak véli kedvesét - és Drusilla római lány, aki még szerzetesi csuhába is hajlandó bújni, csakhogy visszaszerezze szem elöl vesztett kedvesét A végére az is kiderül, hogy Luigi és az előkerült Lucrezio testvérek. A történet szálait persze - mint oly gyakran - nemcsak a szerelem, hanem a pénz, a meggazdagodás szándéka is mozgatja. Tomao azért akarja Luciát Lucrezióhoz adni, mert a leendő vejétől vagyont remél, Giovanni viszont alig működő kávézóját tervezi vendéglővel bővíteni Lucia keze - s ezáltal Tomao támogatása - révén. Alig eldönthető, hogy a rendező JakubovicsJuditnakésa zenei rendező Varga Lászlónak mi okozott nagyobb gondot, mi emésztett fel több energiát a szakmai feladatok megoldása vagy azoknak a feltételeknek a megteremtése, amelyek szükségesek egy teljes estét betöltő látványos előadáshoz. Mindkettő nagy elszántságot - már-már megszállottságot - kitartó szorgalmat követel és a siker nemcsak rajtuk, hanem főként a rendelkezésükre álló szereplőgárdán és a társadalmi közegen (szülők, támogatók, érdeklődők) múlik. Az, hogy végül is élvezhető előadás született, azt igazolja, hogy nem volt hiábavaló a két rendező - és munkatársaik - törekvése. Jól járult hozzá a közös munkához a jelmeztervező Maria Lokos, a koreográfus Angyal Linda Fruzsina, Bonivárt Fanni (ők ketten „mellesleg” szereplők is) és Szabó Lívia A mediterrán hangulatú díszletet Marczi István tervezte, a sminkes Szabó Nicole volt Az öntevékeny színjátszók bár valamennyien igyekeznek helytállni, nem egyforma szinten énekelnek, beszélnek és táncolnak. A „commedia deli’ arte”szerű, helyenként (ön)ironizáló stílusra legjobban a Giovannit megszemélyesítő Fiilöp Norbert érez rá. Orosz Gábor balassagyarmati drámapedagógus a mesterségbeli ismeretek birtokában formálja meg a bővérű, számító Tomaot Ugyancsak név szerint is kiemelendő a Dorinát, Tomao tűzről-pattant, kacér házvezetőnőjét, szeretőjét játszó Bonivárt Fanni Szinte hibátlan, profi színvonalú teljesítményt nyújt - mind énekhangban, mind szövegmondásban, mind mozgáskultúrában - Drusilla szerepében Angyal Linda Fruzsina Egyaránt meggyőző csalódott, sértett hölgyként, áhítozó szerelmesként és imádkozó szentemberként. Sőt inkognitóját felfedve meghatóan ihletett pillanatokat is képes teremteni, ami nem könnyű egy vígjátékban. Az előadásnak vannak persze gyengébb epizódjai, kevésbé megoldott részletei is. A tánckar lehetne derűsebb, oldottabb, a szerelmespárok jobban egymásra koncentrálva vallhatnák meg érzelmeiket, díszlet egyik - a „panziós” - oldala kidolgozottabb. Az összhatás azonban kellemesen szórakoztató, a társulat „megugrottá” az önmagának szabott magasságot Csongrády Béla Drusilla római lány (Angyal Linda Fruzsina) szerelme visszaszerzése érdekében játszotta el a szerzetes szerepét fotö: p. túih László Almágyról a világ.... Ritkán fordul elő, hogy egymás után kétszer is felvidéki kiállító művei láthatók a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet Bóna Kovács Károly galériájában - mondta SzabónéKereskényi Gabriella könyvtáros, kulturális szervező köszöntőbeszédében - arra utalván, hogy a füleki JacsmenyikJózsef tárlata után ezúttal Almágyról érkezett a kiállító művész Agócs Róbert, a rimaszombati Képzőművészeti Stúdió tagja személyéAgócs Róbert: Térben és időben (II.) fotó: hüvösi csaba ben. A megnyitóünnepségen közreműködő népdalkor is az alkotó falujából érkezett és stílusosan - többek között - az „Elindultam szép hazámból...” című dalt is elénekelte. Ugyancsak összeköti a két bemutatót hogy mindkettőt Földi Péter Kossuth-díjas festőművész nyitotta meg. Utalt arra, hogy a magyarság gyökerei Almágyon épp olyan mélyek, mint az országhatárokon belül, belső erő köt össze bennünket az ott élőkkel (is). Azért is üdvözölte jó szívvel ezt a bemutatkozást mert ezáltal is többet tudunk meg egymásról. Azt például, hogy ezen a kis településen él egy ötvenéves rajztanár, aki érzékenyen, felelősségteljesen reagál a nagyvilág rezdüléseire. Átformálva, egyémtve használja a geometrikus formanyelvet egy olyan konzekvens fogalmi eszközrendszerrel él, amely egyaránt megnyit kozmikus és transzcendens távlatokat önmagán túli jelentéssel bír. Visszafogottan bánik ugyan a színekkel, mégis festői gazdagság, expresszív gondolkodásmód jellemző képeire, amelyek absztraktak egyszersmind konkrétak is. Agócs Róbert egy sajátos nézőpontot kínál, érdemes figyelni rá - mondta Földi Péter. A „Térben és időben” (1-11-111.), a „Magna”, az „Omen” (I-IMI.) vagy a „Miért?” című, kombinált technikával készült alkotások már címükben is igazolják a fenti gondolatok realitását A kiállítás ez év végéig tekinthető meg. - csébé Birkás Babett „Arzenál”-ja Jó ötletnek bizonyult Birkás Babett egyéni kiállítását a „Nógrádi kincsestár” című projektindító program keretében megrendezni a salgótarjáni múzeumban. Hiszen - mint a tárlat bizonyítja - az ifjú alkotó munkássága immár beépült a megye képzőművészeti életébe, részévé vált kulturális értékeinek. Többek között erről beszélt köszöntőjében Bablena Ferenc, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének alelnöke is. Megemlítette: az ember természetéből következik a művészet, a kultúra, a minél alaposabb, mélyebb tudás iránti igény. Ezt igazolják mindazok is, akik nagy számban megtisztelték Birkás Babett kiállításának megnyitóünnepségét. Ez az érdeklődés a tehetségnek, a színvonalnak is szól s azt a már szinte életmű nagyságrendű tevékenységet minősíti, amelyet a művész fiatal kora ellenére produkált az elmúlt években - mondta Bablena Ferenc. A kiállítás szakmai megnyitására Martos Gábor, a MúzeumCafé főszerkesztője vállalkozott. Bevezetésként arra utalt, hogy a múzeum eredetileg nem épületet jelentett, hanem egy ligetet Athénban, a múzsák ligetét, a nekik szentelt helyet. Bár a mítoszok megtestesítői között nem szerepelt a festészet, a rajz, egyáltalán a képzőművészet vagy a textilművészet s pláne nem es(het)ett szó olyan sajátos technikákról - mint például a kollázs, a montázs, az applikáció - amelyek Birkás Babett művészetét jellemzik. „...gyermek-, de legalább is középiskolás korában ugyan melyik múzsa csókolhatta úgy homlokon, hogy sorra nyerje” a különböző versenyek, pályázatok, kiállítások díjait, hogy több mint egy tucat egyéni és csaknem száz csoportos kiállításon szerepeljen, hogy magyar és külföldi művésztelepek résztvevője legyen, hogy művei több közgyűjteményben is helyet kapjanak? tette fel a kérdés(eke)t Martos Gábor s a választ az alkotó szorgalmában, elvégzett (angliai) tanulmányaiban és mindenekelőtt „istenáldotta tehetségében” - vélte megtalálni. E tényezőkkel magyarázható az a sokszínűség, gazdagság is, amit Birkás Babett „Arzenál” című tárlata tükröz. Természetesen megtalálni - méghozzá meghatározó módon, úgymond fő falon - a már a művész védjegyének tekinthető „Halál Velencében” című textilsorozatot. Ugyancsak specialitása a gyöngy, amely - többek között - a „Szent Jakab út” Petra és Ákos, valamint az „I. Erzsébet” (Tündérkirálynő) képeit keretezi. Szintén újszerűek a „Képes krónika”, a „Hollandia” és a „Róma” című grafikák, amennyiben különálló motívumokból állnak össze. Ritkaságszámba megy a „Gemma szobája” című sarok is, amely eredeti bútorokat, berendezési tárgyakat vegyít rajzokkal. Az „In memóriám” című kompozíció méltó emléket állít Czinke Ferenc grafikusművésznek a Kisze-bábukra hajazó, drótokból csavart keresztek sorával. Több mű nemcsak tartalmi mondandója, formai megjelenítése, hanem szellemes címe alapján is figyelemre méltó. Ilyen például az „Olimp-ikon” vagy a „Köny- nyű testi (s)értés”... E nagyszabású „Arzenál” - amelynek megrendezésében Forgács Terézia és Gelencsér János is közreműködött - bizonyára nagyon kedves Birkás Babettnek, de január közepéig élményt jelent(het) a közönségnek is. Cs. B. Előtérben az „Olimp-ikon” című alkotás fotó: hüvösi csaba MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Esküszöm drága őrmester urak, a szél döntötte ki. ” Szerencsés nyertesünk: Bánkúd János Borsosberény, Sallai út 42. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2010. december 16-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Március 15. út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.
